Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)
1975-02-27 / 57. szám
e Dunántúli napló 1975. február 27., csütörtök A pécsi Munkás Ku I tű rszö vétség A Kommunista Párt és szakszervezeti mozgalom újjászervezése 1945-ben Pécsett és Baranyában Az első Munkás Kultúrszö- vetség Budapesten alakult, közvetlenül a főváros felszabadulása után. Megindul a munka A Kultúrszövetség kiküldöttei csakhamar Pécsett is megjelentek és a szervezést megindították, még a vezetők személyében is megállapodtak. A pécsi alcsoport elnöke dr. Szabó Pál Zoltán lett. Hosszas előkészítés után indult meg a munka a pécsi Munkás Kultúrszövetség ben — jelenti az Új Dunántúl, 1945. november 20-i száma. „Legtöbb célja — írja róla a lap —, hogy egy emberséges, mai kultúra részesévé tegye a munkásságot. Ezt két úton éri el: egyrészt műsoraival megismerteti a ma és a jövőben is érvényes művészetet és tudományt, másrészt lapjával, verseivel és más rendezéseivel a munkásságot a szabad művészetek művelésében segiti elő, megnyitva számukra a legtágasabb lehetőségeket is." A Munkás Kultúrszövetség tagja lehetett minden dolgozó ember. A Kultúrszövetség tagtoborzó jelmondata, továbbá felhívása rendezvényeinek látogatására így hangzott: „Minden kultúrát kedvelő dolgozót vár a Munkás Kultúrszövetség!" A rendezvényekre 50 százalékos kedvezményt élveztek a szervezet tagjai. A pécsi szervezet vezetősége a két munkáspárt megegyezése alapján alakult meg, 4 szakosztállyal: irodalmi, képzőművészeti, zeneművészeti és előadói szakosztály. A vezetőség a következőképpen alakult: Elnök Koller József; titkár dr. Székely György. Irodalmi szakosztály vezetője dr. Bajosa András és Kő Kálmán; Képzőművészeti szakosztály vezetője Krassó Dénes és Marty n Ferenc; Zeneművészeti szakosztály vezetői: dr. Aczél Lászó és Csongor József; Előadói szakosztály vezetője dr. Székely György. A tagfelvételek a Kultúrszö- vetségbe 1945. november 19- én kezdődtek meg, a volt Nemzeti Casino (ma Fegyveres Erők Klubja) könyvtárszobájában. Ez a helyiség volt egyúttal a szervezet irodája is. Az Új Dunántúl 1945. november 22-i száma közli, hogy „A Munkás Kultúrszövetség írói szakosztálya a napokban megalakult és Kő Kálmán vezetésével megkezdte működését." A szakosztály elhatározta, hogy minden tekintetben 96. — Szeretném, ha látnád őket. Legalább egyszer. . . Áthajolt a kerek asztal fölött, hogy megcsókoljon. Sután egymáshoz ért az arcunk. Még nem öregedtünk meg. Meqfogtam a kezét, nem szorított. Valami még hátra volt, nem vártam vele tovább. Reggel, mielőtt elindultam hazulról, a táskámba tettem, és selyem- papírba burkoltam: — most kibontottam, s Miklós értetlenül figyelte, mi jutott eszembe. Fölnyitottam a bőrbevonatú, apró dobozt: a bársony bélésen szerényen csillogott egy szívalakú csöpp medália, együttműködik a Szövetséggel, az írók személyesen és műveikkel is a szervezet rendelkezésére állnak; közvetlen kapcsolatot teremtenek a munkássággal és az egyes üzemekkel. A hivatásos írókon kívül különös gonddal karolják fel a tehetséges munkásírókat, akik addig nem jutottak szóhoz. A szövetség munkaterve A Szövetség munkatervébe tartozott műsorainak kivitele egyes üzemekbe, bányákba és a környékre. A koalíciós időkben gombamódra szaporodó helyi kulturális egyesületek - bár céljukat tekintve hasznos és jószándékú szervezetek voltak - éppen az erők szétforgácsolt$óga következtében nem válhattak döntő tényezővé a kialakítandó szocialista kultúránk fejlődésében. Éppen ezért napjaik meg voltak számlálva, s ez alól a pécsi Munkás Kultúrszövetség sem vonhatta ki magát. A szervezet aktívan működött még 1946 tavaszán és nyarán. Az év május 19-én pz Új Dunántúlban jelent meg az alábbi híradós: „Ma délután díszhangversennyel és a Munkás Kultúrszövetség ünnepi estjével megkezdődnek a pécsi kultúrnapok." A műsorban szerepelt többek között a mecsek- szabolcsi bányász zenekar és a városi MKP énekkara is. Kassák Lajos író Pécsről, a pécsi munkásproblémákról szólt a közönséghez. Beszédében kemény bírálatban részesítette a Munkás Kultúrszövetség teljesítményeit, amelyek - mint mondotta — még nem állnak azon a fokon, hogy ténylegesen neveljék és a szocialista világszemlélet szellemében alakítsák a munkásság ízlését és kulturáltságát. A nyílt bírálat elindította a lavinát. 1946. június 2-án (vasárnap) újságcikk jelent meg az Új Dunántúlban, „Válasz Kassák elvtársnak" - címmel: „ ... Kassák maga is munkás- iró, tudhatná, hogy különbséget kell tenni hivatásos művészek produkciói és a kultúra leié most először szabadon kinyúló kérgeskezű munkások teljesítménye között. Tudjuk, nem alkottunk tökéleteset, de hisszük, hogy amit csináltunk, korántsem volt olyan rossz, mint ahogy azt Kassák elvtárs feltüntette. És ha Kassák elvtárs csepülés helyett jogos és tárgyilagos kritika hangját ütötte volna meg, akkor elmondhatta volna, hogy ő is bájos kis darab, nem hivalkodó, egészen egyszerű, én nagyon szerettem. — Mi ez? A vékonyka aranyláncot a tenyerébe pergettem. — Mi ez?! — üzenet... Emlék. Köszönet helyett. Apának .. . Elviszed neki? — Életjel a lányától?! — Legalább ennyi. — Minek?! — Ha megkérlek ... — Mi ez?! Lázadás?! — Nem értelek. — Ök tudnak erről? A férjed? Nem válaszoltam. Megértette. Később sikerült ennyit mondanom : hozzásegített ahhoz, hogy a jövőben jobbat, valamikor pedig teljesen és kifogástalanul jót alkossunk. Az MKP Dalkör." A következő vasárnap (1946. június 16.) dr. Kardos Tibor: Munkáskultúra, magyarság, színvonal c. cikkében levonja a kulturális napok tanulságait. Bevallja, hogy a színvonal kérdésében súlyos bajok vannak. Sokan úgy vélik — írja —, hogy a Munkás Kultúrszövetség műkedvelők egyesülete, amelynek célja a műkedvelő éneklés, műkedvelő színjátszás, műkedvelő irodalom. A másik nézet: könnyű pihentető a napi munka után. Kemény igazságot, rideg valóságot tár fel bírálatában: „A munkásságot nem szoktatják módszeresen a jóra, de kétkézzel dobálják a selejtest. Elhanyagolják gyakorlati megszervezését a nagy tömegek érdekében." Betöltötte hivatását A pécsi Munkás Kultúrszövetség közvetlenül a felszabadulást követő időkben jól betöltötte hivatását; kielégítette a kétkezi dolgozók igényeit kulturális téren. Később azonban színvonal tekintetében már sok kívánnivalót hagyott maga után a szervezet egy- egy rendezvénye, ami nem annyira a szervezettség- és tudásbeli hiányokra, hanem inkább a koalíciós idők zűrzavaros politikai viszonyaira vezethető vissza. — Bocsánatkérés is lehet, nem? — És a továbbiakban már írsz majd neki? Erre sem válaszoltam. — Még nem tudod?... Azt hiszed, elég ez?! Ágnese jutott eszembe egy villanásra megint, ahogy Miklós elengedte a kezem, és az aranylánc visszakerült a bársonydobozba. — Mindent már nem forgathatok föl . . . Nem vagyok húsz éves ... — Úgy élsz, ahogyan akarsz, és jogod van ahhoz, hogy aszerint rendezkedj be, ahogyan választottál. Fölforgatni már hiába. És szükségtelen. Nem kell... De a hazugságot tisztázni; érted?! Tisztázni!... Aztán úgy élsz megint tovább, ahogy erődből futja! Eltolta maga elől a kis dobozt: — Én ezt nem viszem el Rá- dai Alfonznak — jelentette ki higgadtan. — Szó se lehet róla. —• Ilyen kegyetlen vagy? — Nem viszek életjelt. — És gonosz is vagy? 1944 nyarán úgy tűnt, hogy a fasiszta hatóságok és a megszállók teljes győzelmet arattak a munkásmozgalom felett. Bár engedélyezték a szakszervezeti befizetőhely működését, azonban valójában megfigyelés céljára kívánták felhasználni. A szociáldemokrata vezetőséget vagy a frontra küldték, vagy internálták a hazai koncentrációs táborokba. A szociáldemokrata szervezetben tevékenykedett kommunistákat már korábban lefogták, frontra irányították. A munkásosztály pártjainak szervezeti talpra állítása nem volt könnyű feladat. Először a kommunista párt állt talpra. Ideológiai felkészültsége és kész programja az új helyzetben előnyt adott. A Nemzeti Függetlenségi Front részére megfogalmazott antifasiszta programja a legégetőbb politikai és gazdasági kérdésekre válaszolt a felszabadult területeken is. Talpra áll az MKP A megyében is e programmal lépett színre a párt. 1944. december 4-én Baranya megyében és Pécsett először, teljesen szabadon és a legalitás minden előnyét élvezve szervezhette a helyi demokratikus követelésekért indított küzdel— Higgye csak tovább is azt, amibe már beletört... De te ezt nem érted. De igen. Mindenki beletörődött valamibe ... A megmaradók mind belenyugodtak azóta mindenbe: hogy ez eltűnt, amaz fölbukott — ezt széthordták, az elhullott valahol — ő nem került elő, neki nyoma veszett — ki tudja, mi lett ezzel, vagy azzal; minden házban sirattak valakit, sokáig siratták — de már elsiratták, vége ... Csak higgyen inkább a végzetben : könnyebb az, mint tudni, hogy nem a végzet a legrosz- szabb rossz ... — Azt akarod, hogy újra kezdje a várakozást? Igaza volt Miklósnak: nem lesz több életjel. Kíméletlenül tovább kérdezett: — Hiszen ezt az egyet is meg kellene vallanod otthon. Mindenekelőtt, ugye, a férjednek. — Az az én dolgom. — Aztán majd a nagyasz- szonyt is megkövethetnétek megint... Ezért mi méretne rád?! met. A párt megszervezésében jelentékeny szerepet vállaló dr. Boros István melett a baranyai mozgalom kipróbált alakjait találjuk. Igen sokan a jugoszláviai emigrációból tértek vissza, ahova többségük 1921. augusztusában menekült. (Tursits Imre, Koch Lajos, Szo- boszai István, Bodensteiner József• Vörös László, Hasznos Lajos, Kozma András, Ember György stb.) A párt intéző bizottságában a pécsi mozgalom korábbi időszakából ismert és megbecsült tagjai voltak: Raj- kovics Ede, Grün Alajos, dr. Czenzer József. 1944. december 10-i pártülésről készült jegyzőkönyv nagyszerű dokumentuma a szolidaritás, az összefogás, a munkásegység gondolatának. Dr. Boros István elnökletével folyó gyűlésen megfogalmazott munkaprogram a következőket hangsúlyozta: „ ... A MKP-nek nem lehet sehol sem közömbös, különösen nem Pécsett, hogy milyen szervezetek jönnek létre és abban kik jutnak vezető szerephez. Minden erőnkkel az üzemi pártszervezetek minél előbbi megszervezését kell napirendre tűzni. Ha a munkásgyűlések a szociáldemokrata szervezet létrehozása mellett döntenének, az MKP .teljes mértékben ezt is támogatja, mert testvérpártjának tekinti és harcostársnak a Nemzeti Függetlenség programjának a megvalósításában. A roppant nehéz gazdasági és szociális viszonyok között, amikor a fasizmus még nincs leverve a munkásosztály összefogásánál, pártjainak megszervezésénél és megerősítésénél nincs feleme- lőbb feladata senkinek." E pártértekezleten megfogalmazott feladatok roppant jelentőségűek. Szembetűnő milyen világos előrelátással irányították a párttagságot a münkásegység vonalára. Az efsarpárti; szervezetek Az Új Dunántúl 1945. január 31-én adott hírt arról, hogy: „a két munkáspárt hat tagú bizottságot választott. A bizottságban a két párt 3—3 taggal képviselteti magát. A bizottság feladata a két párt véleményének egybehangolása politikai kérdésekben. Ugyanakkor a két párt megtartja függetlenségét és programját és tiszteletben tartják egymást.” A pártszervezetek alakítására 1945. január — július között került sor. Pécsett a nagyobb üzemekben januárban és különösen februárban hozott kedvező eredményeket az MKP — Kibírom. — Vezekelni akarsz? Egyetlen gyönge érvem maradt: — Hiszen anyu megmondja majd neki úgyis! — Nem fog ő apáddal találkozni, ne félj ... És egyszer talán mégiscsak találhat magának valakit Rádai Alfonz a házasságközvetítőnél : reméljük. — Apának az soha nem fog sikerülni... A lengő üvegajtóban feltűnt Dario. Körül se nézett, rögtön a mi asztalunkhoz fordult. Nem tetszett neki a hely, nem szereti ezt a nyüzsgést, a csővázas székeket, a kényelmetlen asztalokat. Milyennek láthatták egymást? Egyikük arca se árult el semmiféle csodálkozást. Esetleg Miklós figyelt valamivel szúrósabban, de valószínű, hogy ő se fedezhetett föl különösebb változást: Dario katonás tartása alig lazult, a haja meg húsz évvel ezelőtt se volt feketébb. (Folytatása következik) szervezése. Január végén folyt előkészítő munka Pécsbányate- lepen, Somogybányatelepen, a Zsolnay gyárban. A városi közüzemekben már január 1-én megalakultak a kommunista pórtalapszervezetek. Mecsek- szabolcs, Vasas, Újhegy, Kokszmű, a vasúti főműhely már decemberben kommunista pártcsoportokkal rendelkezett. A szervezet hivatalos megalakítására március első napjaiban került sor. A pécsi városi párt- szervezet, amely december 2-án alakult tömörítette a párttagságot. A városi pártszervezetbe a legnagyobb tapasztalattal rendelkező szervezők tartoztak, akik közreműködésével jöttek létre 1945. január és márciusban a város és környékén a kommunista pártalapszerveze- tek. A szervezeti megerősödésben nagy jelentőségű volt 1945. májusában lezajlott pártkonferencia, ahol tekintettel a sorra alakuló községi pártszervezetek növekvő számára, létrehozták a járási titkárságot. Fehér István történész könyvéből ismeretes az is, hogy május végén létrejött a Pécsi Területi Bizottság, amely mintegy betetőzése volt annak a nagy szervező munkának, amely Pécsett 1944. decemberében kezdődött. A területi bizottság Baranya, Tolna, Somogy megyei kommunista mozgalmat szervező pártszervezeteket volt hivatva irányítani. 339 pártszervezethez 18 133 párttag tartozott a Délkelet Dunántúlon. A mélypontról indult mozgalom pár hónap alatt jelentős bázisra építhetett tehát. 1945. január 23-án ülésező területi bizottság további pártépítést szorgalmazta. Helyesen látta azt is, hogy: ,,a széles tömegek szakszervezetbe tömörítése az a mód, amellyel a párt közvetlen közelébe emelheti később a munkás és a paraszttömegeket, az ifjúságot, amely különösen nagy vonzódást tanúsít a kommunista mozgalmunk iránt....” A párt decemberben is, de különösen januártól 1945 kora nyaráig tartó szakszervezeti építő munkába is bekapcsolódott. így 1944. december 24-én megalakított írók művészek tudósok szabad szakszervezetében, 1945. január 3-án az orvosok szabad szakszervezetében is támogatóan működött közre. Természetesen legnagyobb jelentősége a december végén és januárban létrehozott üzemi, szakmai szakszervezeti intézőbizottságoknak volt. Kezdeti lépések A szakszervezeti szervező munka sajátos vonalon fejlődött az újjászervezés (1945. január-november között) időszakában. Az MKP vezetősége serkentette, támogatta. Látta fontosságát s mégis a létrejött szervezetekben a vezetést teljesen átengedték a szociáldemokrata pártnak. Nyilván a helyi pártvezetőség nem ismerte fel azt a politikai erőt, amit a szakszervezetekbe tömörített ipari munkásság jelentett. A nagylelkű és kétségtelen illuzórikus szemlélet mögött hibás politikai megítélés volt, amit csak későn, 1945. végén igyekeztek megváltoztatni. Sajátos tehát az is, hogy 1945. január —júliusban létrehozott szervezetekért a kommunisták küzdöttek elsősorban és ugyanakkor a szervezetek ekkor döntő számban a szoc.dem. párt vezetése alá kerültek. A párt és a szakszervezeti mozgalom felszabadulás utáni történetének kezdeteiből villantottunk fel néhány részletet. Ezek is mutatják azonban, hogy a kezdet is igen bonyolult volt. Mutatják azt is, hogy a kommunisták sokat vállaltak a demokratikus élet kezdetén. Dr. Szita László Dr. Kovács András Szekszárdon a volt Vasipari Vállalat olajkályhákat gyártó üzemét átvette a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár, s a múlt év vége óta itt crossbar telefonközpontokhoz kapcsológépeket készítenek. A nemrég megindult gyártószalagokon az idén két típusú kapcsológépből tizenötezret készítenek, amelynek egy részét exportra szállítják. KENDE SÁNDOR Lány Elites a.
