Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)
1975-02-27 / 57. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli A kisüzem nem cél, hanemü&meneii i i; Az osztrák külügyminiszter elutazott hazánkból rianlö Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és Központi Ellenőrző Bizottságának 1975. február 26-i együttes üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és Központi Ellenőrző Bizottsága 1975. február 26-án együttes ülést tartott. Az ülés kegyelettel emlékezett meg dr. Háy László elvtársról, a Központi Bizottság közelmúltban elhunyt tagjáról, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosá ról. Az együttes ülés Kádár János elvtársnak, a Központi Bizottság első titkárának előterjesztésében megtárgyalta a Központi Bizottság kongresszusi beszámolóját és a kongresz- szusi okmányokat. © A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tájékoztatást kapott a kongresszusra való felkészülésről. A kongresszusi előkészületek a szervezeti szabályzat előírásai és a Központi Bizottság határozatai alapján folynak: január 20-ig eredményesen lezajlottak a beszámoló és vezetőségválasztó alapszervezeti taggyűlések, február 20-ig az üzemi., intézményi, községi, városi, járási és kerületi pártértekezletek. Megfelelő előkészítés után megkezdődtek és márcus 9-ig befejeződnek a budapesti, a megyei és a megyei jogú pártértekezletek. @ Az együttes ülés nagyra értékeli, hogy párttagságunk jó légkörben, széleskörű, alkotó, elvi, politikai vitában kifejezte egyetértését a kongresz- szusi irányelvekkel, a szervezeti szabályzat módosításával, és számos hasznos kiegészítő ja- vaslatatot tett. © Az együttes ülés örömmel állapította meg, hogy a Központi Bizottság 1974 decemberében közzétett kongresszusi irányelvei, valamint a gazdasági munkára vonatkozó határozatai és az 1975. évi népgazdasági terv és állami költségvetés kedvező fogadtatásra talált a dolgozó nép körében. A párt- és társadalmi szervezetek, a kormány, a vállalatok, a szövetkezetek, az intézmények munkája nyomán, s a lendületes kongresszusi és felszabadulási munkaverseny hatására az 1975. évi népgazdasági terv teljesítése jól indult. © A Központi Bizottság elfogadta és a XI. kongresszus elé terjeszti — a Központi Bizottság be- slómolóját, — a Központi Bizottság határozati javaslatát, — a Szervezeti Szabályzat módosítására vonatkozó javaslatokat, — a Magyar Szocialista Munkáspárt jorogramnyilatko- zatának tervezetét. A Központi Bizottság a Magyar Szocialista Munkáspárt Xl. kongresszusának megnyitását március 17-ére tűzte ki. „Hosszú évek óta a központi fejlesztésnek csak a szele érintett bennünket” — mondta hozzászólásában Kisvári András, a Magyar Nemzeti Bank Baranya megyei igazgatóságának vezetője, az iparszerkezet (Folytatás a 2. oldalon) Tanács elnökhelyettese megemlítette, hogy milyen aggasztóan alacsony megyénkben a bruttó ipari termelés növekedése. Még 1974-ben is a 3,6 százalékkal messze elmaradtunk az országos átlagtól. Nincs megfelelő lehetőség, hogy a tartalék munkaerőt foglalkoztatni tudjuk a megyében. A szomszéd megyék is innen toborozzák a munkaerőt, 1974-ben Baranyában az el- és bevándorlók összege negatív volt, megyénk rovására. Dr. lerszi István, a Megyei Pártbizottság titkára elmondta, hogy Baranya megye jelenleg a tizedik helyen áll ipari fejlettség szempontjából az ország megyéinek rangsorában. Ha ez a tendencia továbbra is megmarad, nem lehetetlen, hogy tíz, tizenöt év múlva az utolsók között leszünk. Baranya lépéshátrányba került a többi megyével szemben, s ezen kisüzemek létrehozásával nem lehet változtatni. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja XXXII. évfolyam, 57. szám 1975. február 27., csütörtök Ára: 80 fillér Lépéshátrányban Baranya iparfejlesztése Elevenbe vágott az egyik legfontosabb napirendi pont a Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának tegnapi ülésén. Az ipari osztály munkájának értékelése mellett nagy hangsúlyt kapott, szerteágazó vitát váltott ki az iparfejlesztés megyei koncepcióinak érvényesítéséről elhangzott beszámoló. Dr. Heim György, az ipari osztály vezetője előterjesztésében vázolta a IV. ötéves terv ipartelepítési tapasztalatait. A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága ülése Megyénk két nagy állami beruházásban volt érdekelt. Az elmúlt ötéves tervben megkezdett Beremendi Cementmű építése és a Mohácsi Farost- lemezgyár bővítése tartozik a népgazdasági beruházások köAz iparfejlesztési koncepciók kiemelten fejlesztendő ágazatnak tekintik a gépipart. Az első ilyen legjelentősebb beruházás volt a Mechanikai Laboratórium Pécsi Gyáregysége. Jelenleg 600 dolgozót foglalkoztat, s ebben az évben fejeződik be a III. beruházási lépcső, a galvanizáló üzem építése. A gyár teljes felépítése után mintegy ezer dolgozónak nyújt munkaalkalmat. Folyamatban van az Egyesült Izzó RT Sopiana Gyárának építése is. A tervek szerint a következő tervidőszak végére a jelenlegi 700 helyett 2500—3000 dolgozót foglalkoztat majd. így felsorolva nem is hangzik rosszul az iparfejlődés mértéke. Ellenben ha azt nézzük, hogy ez kizárólag Pécs, Mohács városát és közvetlen környezetüket érintette és melléhelyezzük Baranya kedvezőtlen településszerkezetét, korántsem rózsás a helyzet. Az iparban foglalkoztatottak száma Baranya megyében, 1974- ben 68 379 fő volt, mindössze 5,4 százalékkal több az 1970-es létszámnál. Még mindig jobb, mint a semmi — alapon 1971-től 74-ig tizenkét vállalat, szövetkezet húsz kisüzemének telepítését engedélyezte az ipari osztály. A Végrehajtó Bizottság tagjai és a meghívott vendégek ezzel kapcsolatban fejtették ki álláspontjukat, vitatkoztak a legtöbbet. Dr. Földvári János, a Megyei Elvtelenség és cinizmus r É pülő szocialista rendünk olyan, mint egy élő szervezet, mely érez, harcol, gondolkodik, előrehalad, boldogulást és jövőt teremt. Tudatosan szembeszáll és megbirkózik kórokozóival, melyek egészséges életritmusát zavarják, fejlődését fékezik. Ilyen veszedelmes kór, a cinizmus is. Alapvető okai: — a kapitalista kizsákmányolás és létbizonytalanság — nálunk már elavult fogalomnak számítanak, mégis fellelhető a cinizmus a mi társadalmunkban is. Nálunk is vannak tehát cinikus emberek. Ma már tapasztalati tény, hogy a negatív életszemlélet kigyomlálása nehéz, hosszú folyamat, ehhez nem volt elég a harminc esztendő. Az emberi gondolkodást és jellemet gyökeresen átformálni nagy tett, s ebben a tekintetben még sok a tennivaló. Átmeneti társadalmunkban élnek, dolgoznak a régi világ különféle rendű és rangú neveltiei, akik közül sokan jó szándékuk ellenére is, hordozzák a múlt gondolkodás jegyeit. Körülöttünk él és hat a kapitalista világ is, a maga ismert ellentmondásaival. Sajnos, az is egyik ók, hogy nem hangsúlyoztuk eléggé, milyen óriási feladat a szocializmus felépítése. Az új társadalmat nemegyszer a lehetségesnél közelebbi, bizonyos társadalmi ellentmondások felszámolása után könnyen elérhető és közeli célnak tüntettük fel. A nehézségek, a gondok közben, a visszásságok láttán minden cél a valóságosnál távolabbinak tetszik és előbb-utóbb cinizmust szül. így volt ez a múltban, de így van a jelenben is. Napjainkban is van tehát ok, amely táptalaja lehet a cinizmusnak, bár az ellenforradalom legyőzése óta pártunk és államunk körültekintő, becsületes politikája és eredményeink is megnyugtatóak. Csakhogy a helyes politika, a párt által elvárt és meghonosodott emberséges, barátságos közszellem nem érvényesül mindenütt egyformán. Még sok helyen tapasztalható együttérző hang helyett rideg bürokrata hivatalnokközöny, lendületes munka helyett kényelemszeretet és tehetetlenség, takarékossáq helyett fényűzés és pazarlás, kritikus alkotó légkör helyett némelyek hiúsága és hatalomféitése. Előfordul még, hogy felelőtlen, öntelt, hiú emberek nagyon is jó világot teremtenek karrieristáknak, törtetőknek, talpnyalóknak, de mellőzik a tömjénezésre képtelen dolgos, szerény és csendes embereket. Könnyen kétkedővé, cinikussá válik az az ember, akit nem jó munkája és tényleges emberi, szakmai és politikai értékei szerint mérnek meg, hanem téves, vagy rossz szándékú vélekedések, szubjektív benyomások alapján mondják ki rá a szentenciát. Mennyi indulat gyűlik össze ott, ahol nincsen nyílt, egészséges légkör, ahol nem lehet szabadon vitatkozni, bírálni, véleményt mondani, mert úgyis csak egy-két embernek lehet igaza. Ott, ahol nem érvekkel felelnek a dolgozók észrevételeire, kérdéseire, hanem kétkedéseikre gyanakvással válaszolnak, a bírálat „szubjektív indítékait" keresik s egy-egy gúnyos jelző odabiggyesztésé- vel elveszik az emberek kedvét a jó szándékú bírálattól. A ki nem mondható szó, vagy a rendre elutasított igaz vélemények és bírálatok elkerülhetetlenül cinizmushoz vezetnek, hiszen áldatlan kettősség az, ha az emberek egyfelől hallják, hogy a párt szókimondásra buzdít, másfelől viszont azok intik le őket, akiknek a párt politikáját következetesen kellene képviselniük. Politikai hiba összetéveszteni a becsületes, jószándékú és helyes önkontrollal rendelkező embereket azokkal, akik túlméretezett és egoista önbecsülésből tehetségükhöz nem illő követeléseket támasztanak, akik ahelyett, hogy szembenéznének önmagukkal, a mellőzött ember örökké keserű, kétkedő pózába menekülnek. Sajnos, gyakran előfordul, hogy az utóbbiak érdemtelenül előnyt és bizalmat élveznek az előbbiekkel szemben. Cinikusnak senki sem születik. A körülmények, a környezet különféle hatásai teszik egyik-másik embert azzá. Ezért gyógyításához sem elegendőek a szép szavak, a magyarázatok. A cinizmus okait, fészkeit kell megszüntetni. Mégis, az a tény, hogy általában a környezet tesz cinikussá valakit, nem ok arra, hogy megbékéljünk a cinizmussal. S bár igaz, hogy a fő feladat a cinizmus okainak megszüntetése, de munkánk során mindenütt és mindenkor fel kell lépni e kártékony felfogás megnyilvánulásai és terjesztői ellen is. Fel kell lépnünk azok ellen, akik csak az élet napos oldalán szeretnek sütkérezni és fölényesen gúnyolódnak mindenkin, akit meggörnyeszt a munka, megvisel a közösségért vállalt sok erőfeszítés. Gúnyolódni mások küszködésén lényegesen könnyebb, mint verejtékezni. Fel kell lépni azok ellen, akik a hibákat, a visszás jelenségeket, felelős szívós munka helyett valami „szellemes", „frappáns” bemondással óhajtják rendbe hozni. Harcolni kell tehát nem csupán az okok, hanem a konkrét megnyilvánulások ellen is, mert a cinizmus ragályos betegség, feneketlen mocsár, amely örökre elsüllyesztheti az embert. Van, akinek imponál a cinikus ember fölényes, sokszor ironikusnak, szellemesnek ható okoskodása, és első hallásra talán nem is veszi észre a benne elrejtett mérget, a torz filozófiát, a kiégett elvtelensé- get. A cinizmus ugyanis elvtelenség, mely végül is elzül- leszti az embert, tévedések, bűnök martalékává teszi, az idegrendszert pedig előbb- utóbb felőrli. f Í gy nem valamiféle fontoskodás és álpártszerűség, ha az okokon kívül a cinizmus mindenfajta megnyilvánulásai ellen is harcolunk. Nem tehetünk engedményeket, nem játszhatunk szembekötősdit, ha cinizmussal, cinikus emberrel találkozunk. A becsületes munkán, a sokasodó eredményeken kívül csak a szívós küzdelem pusztíthatja el ezt a veszélyes kórt. A szocializmus őszinte akarói sohasem békülhetnek meg e kórral és készek eredményesen harcolni ellene. Dr. Kiss István
