Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)

1975-02-23 / 53. szám

1975. február 23., vasárnap Dunántúli napló \ 5 24 ÓRA A NAGYVILÁGBAN KS/D. NAPLÓ, TELE FOTO Az SZKP és a szovjet kormány vezetői Moszkvában megtekintették a szovjet katonafestök műveinek a győzelem 30. évfordulója alkalmából' megrendezett kiállítását. A képen balról jobbra: Grecs- ko honvédelmi miniszter, Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Alekszej Koszigin miniszter- elnök a kiállításon. Magyarország és Ausztria kapcsolatai Púja Frigyes külügyminiszter meghívására vasárnap hivatalos látogatásra Budapestre érkezik dr. Erich Bielka, az Osztrák Köz­társaság külügyminisztere. + PÁRIZS: Szaporodnak a munkás-tüntetések Franciaor­szágban. A Kleber-Colombes gyár 300 dolgozója pénteken Párizsban felvonult a Kleber- sugárúton a gyár igazgatósá­gának épülete elé, hogy az infláció ütemének megfelelő, 16 százalékos béremelést kö­veteljen. Chateauroux-ban 700 dolgozó tüntetett a város ut­cáin a kormánynak a fogyasz­tást csökkentő és a munkanél­küliséget növelő gazdaságpo­litikája ellen. Thionville-ben az Usinor tröszt helyi üzemeinek 500 dolgozója tüntetett az igazgatóságnak az ellen a dön­tése ellen, hogy egy hétre be­zárják az üzem kapuit. + PÁRIZS: Kábítószer túl­adagolása következtében szom­baton Párizsban életét vesztet­te négy 18 és 20 év közötti irancia fiatal — jelentette szombaton a párizsi rendőrség. A fiatalok egy külvárosi laká­son kábítószer-orgiát rendez­tek. Az orvosi segítség már ké­sőn érkezett. + ATHÉN: Karamanlisz gö­rög miniszterelnök szombaton kisebb kormányátalakítást haj­tott végre: Joannisz Varviciosz eddigi külügyi államtitkárt ki­nevezte kereskedelmi minisz­terré, elődjét e tisztségben, Joannisz Butoszt pedig gaz­daságegyeztetési miniszterhe­lyettessé. Új államtitkárokat ne­vezett ki Karamanlisz ezenkívül a népjóléti és a közoktatásügyi minisztériumhoz is. 4- NYUGAT-BERLIN: Szom­baton Nyugat-Berlinben meg­nyílt a Szocialista Internacioná- lé ülésszaka. A részvevők — a nyugati szociáldemokrata prog­ramú pártok vezetői — idő­szerű nemzetközi kérdéseket, közöttük a közel-keleti helyze­tet, az európai biztonsági ér­tekezletet és a bécsi haderő- csökkentési tárgyalások ala­kulását, valamint az energia- válság kérdéskörébe vágó té­mákat vitatnak meg. ♦ SZOVJET—AMERIKAI KÖZÖS ŰRREPÜLÉSI ELŐKÉSZÜLETEK. Az Apollo űrhajó parancsnoki kabinjának modelljében ké­szül a nyári közös szovjet— amerikai űrrepülésre a housto­ni űrrepülő-központban Alekszej A. Leonov szovjet és Thomas P. Stafford amerikai űrpilóta. ♦ + ATHEN: 1975. március 30- án Görögországban — tíz év óta először — községtanácsi vá­lasztásokat tartanak, jelentet­ték be szombaton Athénben. Görögországban legutoljára 1964-ben tartottak községta­nácsi választásokat. ♦ WASHINGTON: Ford amerikai elnök pénteken este erőteljesen védelmébe vette a kormány által a törvényhozás elé terjesztett 1975—76-os 92,8 milliárd dolláros katonai költ­ségvetés-tervezetet, mondván, hogy „ez az a minimum, amely mellett a nemzet biztonságát fenn lehet tartani egy bizony­talan világban”. Az elnök az amerikai tartalékos tiszti szö­vetség fogadásán mondott be­szédében kilátásba helyezte, hogy — amennyiben a törvény­hozók csökkenteni akarják az általa kért összeget — nem fog aláírni egy „függőségi nyilat­kozatot", vagyis élni fog el­nöki vétójogával. 4- BELGRAD: Milos Minies, a jugoszláv kormány alelnöke, külügyminiszter - aki jelenleg hivatalos és baráti' látogatá­son Mexikóban tartózkodik — egy sajtóértekezleten bejelen­tette, hogy Joszip Broz Tito ál­lamfő „örömmel fogadta el Echeverria mexikói elnök meg­hívását és ez év végén, vagy legkésőbb a jövő év elején Mexikóba látogat”. A jugoszláv külügyminiszter elmondotta még, hogy Echeverria elnök­nek átnyújtja majd Tito állam­fő személyes üzenetét. + KAIRÓ: Az El Minya és Assiut felső-egyiptomi kor­mányzóságokra zúdult hatal­mas esőzések következtében összesen 15 személy vesztette életét, további tízezer fedél nélkül maradt — jelentette szombati számában az AI Gumhurija című kairói lap. A felhőszakadás nyomán 21 te­lepülés dőlt romba és ezer hektár termőföld került víz alá. + BOGOTA: Bogotában hi­vatalosan bejelentették, hogy Kolumbia felújítja diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatait Kubával. Andrej Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisz­tere napiparancsot adott ki abból az alkalomból, hogy a szovjet hadsereg és haditen­gerészeti flotta február 23-án ünnepli megalakulásának 57. évfordulóját. „A Szovjetunió fegyveres erői — hangzik a napiparancs — 57 esztendeje becsülettel és méltóképpen teljesítik történelmi küldetésü­ket. A szovjet katonák önfel- áldozóan szolgálva a kommu­nizmus ügyét, a haza védelmé­ben tanúsított hősiességükkel és bátorságukkal kivívták né­pünk. a testvéri szocialista or­szágok dolgozói, az egész ha­ladó emberiség szeretetét”. Az SZKP és a szovjet kor­mány a testvéri szocialista or­szágok pártjaival és kormányai­val együtt kitartóan törekszik a különböző társadalmi rendszerű államok közötti békés egymás mellett élés, a béke és a népek biztonsága elveinek meghono­sítására. _ „A szovjet katonák teljes tu­datában a haza biztonságáért, a szocializmus nagy vívmányai­nak védelméért rájuk háruló felelősségnek, a szocialista kö­zösséghez tartozó országok hadseregeivel egy csatarend­ben mindenkor készek becsü­lettel teljesíteni hazafiúi és in­ternacionalista kötelességü­ket" — hangsúlyozza Grecsko marsall. A Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta megala­kulásának 57. évfordulója al­kalmából üdvözli a fegyveres erőket és elrendeli, hogy Moszkvában, a szövetségi köz­társaságok fővárosaiban, vala­mint a hős városokban ünne­pi tűzijátékkal emlékezzenek meg az évfordulóról. A nemzetközi, ezen belül is elsőrendűen az európai politikai légkör alakulásának egyértel­műen pozitív tényezője, hogy a magyar—osztrák kapcsolatok jól fejlődnek: a Magyar Népköz- társaság és az Osztrák Köztár­saság együttműködése megfelel a jószomszédi viszony és a bé­kés egymás mellett élés elvei­nek. A szocialista Magyarország és a semleges Ausztria sokirá­nyú és eredményes kapcsolat- tartása — amint az utóbbi évek tapasztalatai is igazolják — példaként szolgálhat a különbö­ző társadalmi rendszerű orszá­gok együttműködésére. Politikai kapcsolataink Az utóbbi időszakban jelentős események voltak az 1973. évi magas szintű találkozók: Bruno Kreisky osztrák kancellár hiva­talos látogatást tett Magyaror­szágon és a Fock Jenő minisz­terelnökkel folytatott megbeszé­lései újabb lendületet adtak a kétoldalú kapcsolatok elmélyíté­sének. Ugyancsak 1973-ban osztrák parlamenti küldöttség járt Budapesten, a törvényhozó testület elnökének vezetésével. Külügyminiszteri megbeszélése­ket folytatott 1974 februárjában Bécsben Púja Frigyes akkori kollégájával, - Kirchschlögerrel. Ezen kívül több miniszteri és ál­lamtitkári. tárgyalásra is sor ke­rült az elmúlt esztendőben. Szerződések Jelentős előrelépések történ­tek szerződéses kapcsolataink erősítésében 1974-ben, amikor általában is tovább javult a gazdasági együttműködésünk, nőtt a kooperációs megállapo­dások száma, az árucsereforga­lom nagy mértékben emelkedett, szélesedtek a hagyományosan jó kulturális és sportkapcsola- tok. A már korábban parafáit bűnügyi jogsegély-egyezmény mellett sikerült eljutni a parafá- lásig kiadatási, konzuli és a ket­tős adózást kizáró egyezmények ügyében, aláírtuk a Búcsú— Schachendorf közötti új határ- átkelőhely létesítéséről szóló egyezményt, s előzetesen meg­állapodtunk olyan egyezmény kérdésében is, amely lehetővé tenné bizonyos utaskategóriák vizumdíjának elengedését. Vár­hatóan e témák is napirendre kerülnek a mostani külügymi­niszteri tárgyalásokon, Buda­pesten. A gazdasági élet, a külkeres­kedelem területén — a korábbi évek tendenciáját követve — jelentős volt a fejődés a ma­gyar—osztrák kapcsolatokban 1974-ben. Az utóbbi öt eszten­dőben az órucsereforgalom mintegy két és félszeresére nőtt. A növekedés üteme 1973-ban 35,5 százalék, 1974-ben már 53,2 százalék volt (bár ez utóbbi rekordforgalomban kétségtele­nül közrejátszottak az áremel­kedések is). Ausztriába irányuló kivitelünk áruszerkezetére az anyagok és a félkésztermékek (tengereit áru, timföld, papírfa stb.) ma­gas aránya jellemző. Behozata­lunk növekvő mennyiségű téte­lei közé tartoznak vegyianyagok és papírféleségek. A gazdasági, ipari és műszaki együttműködés szervezője és irányítója az a ve­gyesbizottság, amelyet az 1968- ban megkötött egyezmény alap­ján hoztunk létre. Az ipari koo­perációban, elsősorban a gép­gyártásban és a vegyiparban magyar és osztrák vállalatok között már több mint 70 együtt­működési szerződés született, és további kooperációk beindítása is várható. Egyetértés van ate- kintetben, hogy a vállalatok kö­zötti együttműködést harmadik piacokra is ki kell terjeszteni. Ennek pénzügyi támogatására vonatkozóan bank-megállapo­dás is született. Gazdasági-ke­reskedelmi kétoldalú kapcsola­tainkban kedvezően érezteti ha­tását az 1973—1977. évekre szó­ló hosszúlejáratú árucserefor­galmi egyezmény, amelyben Ausztria — nyugati partnereink közül elsőként — biztosította, hogy fokozatosan megszünteti a magyar áruk bevitelének meny- nyiségi korlátozását Ami a ha­tármenti területek (megyék, il­letve tartományok) árucseréjét illeti, ennek fejlesztéséről — a legutóbbi kormányfői találkozón elhangzottaknak megfelelően — már folyamatban vannak a tár­gyalások. Utak és tévutak Egy hét a világ- politikában A Biztonsági Tanács patkó-alakú tárgyaló asztalánál megkezdődött a Nicosia és Athén által sür­getett ciprusi vita. A hivata­los megbeszélések némi ha­lasztást szenvedtek, Wald­heim főtitkár ugyanis éppen a válságos térségben tett lá­togatást. A késedelemnek haszna ts volt, a tanács tagjai nem hivatalos keretek között tanácskoztak, próbál­tak közös nevezőre jutni. Időközben több fontos állás- foglalásra került sor, közzé­tették kormányunk vélemé­nyét is, amelyben — híven eddigi - politikánkhoz hitet tettünk Ciprus függetlensé­ge, egysége és el nem kö­telezettségének tiszteletben tartása mellett. Az ENSZ-ben zajló ciprusi vitára azonban eleve árnyé­kot vet, hogy egyes NATO- körök manővereikkel „kész helyzetet" akarnak teremteni a szigeten. A héten folytató­dott a ciprusi úgynevezett „török szövetségi állam" to­vábbi szervezése; elnököt és minisztereket jelöltek ki, a történteknek végleges színe­zetet szeretnének adni. A bo­nyuuuimaK súlyosak, hiszen gyakorlatilag kettészelték az országot, a lakosság 19 szá­zalékát kitevő török népkö­zösség a terület 40 százalé­kát birtokolja, erőszakos át­telepítések mentek végbe. A feszültség újabb hulláma fe­nyeget, s nyílván vannak kö­rök, akik egy „kettős eno- ziszra" számítanak. Enozisz alatt korábban Ciprus Gö­rögországgal való egyesíté­sét értették, a duplázódás a két részállamnak Athénhez, illetve Ankarához történő sodródását jelentené. Vagy­is a brit támaszpontokkal együtt három atlanti hata­lom jelenlétét a tömböktől távolmaradni kívánó sziget- országban. A legfőbb ideje, hogy a Biztonsági Tanács a helyzet komolyságához és veszélyes­ségéhez mérten foglalkozzék a ciprusi krízissel. Csakhogy óhatatlanul felvetődik a kér­dés: miért nem lehetett ezt előbb megtenni? A Szovjet­unió és a - szocialista orszá­gok már az elmúlt év nyarán határozottan síkraszálltak. amellett, hogy a ciprusi kér­dést nem lehet „NATO-bel- ügy"-nek tekinteni, nem at­lanti családi viszályról van szó, hanem megfelelő nem­zetközi fórumon kell vitatkoz­ni és határozni, például a Biztonsági Tanácsban! A nyugati hatalmak akkor meggátolták az ésszerű ja­vaslat realizálását, járható utak helyett tévutakra vitték a problémát. A világpolitika gyakorlatában azonban vi­szonylag hamar bebizonyo­sodott, hogy a szocialista ál­láspont jogos volt, végül mégis a Biztonsági Tanács elé került Ciprus ügye. De milyen további terhelésekkel, új válsággal a válságban — s ezt el lehetett volna kerül­ni. Az utak és tévutak kérdé­se nemcsak Ciprus esetében vetődik fel, hanem a közel- keleti kibontakozás vonatko­zásában is. Újból időben hangzik el a figyelmeztetés: a genfi békeértekezlet az egyedül hivatott testület, hogy a jólismert elvek alap­ján, rendezze a krízist. Az Egyesült Államok és Izrael által szorgalmazott „kis lé­pések", a csapatszétválasztá­sok a megszállt területeknek mindössze három százalékát juttatták vissza az arab ál­lamokhoz. Viszont annál na­gyobb reményeket táplálnak egyes imperialista körök­ben, hogy szembe állíthat­ják egymással az arab or­szágokat, elszigetelhetik a palesztin nemzeti mozgal­mat, s az arab erődet eltá­volíthatják természetes szövet­ségesüktől a Szovjetuniótól. Ezek a törekvések azonban kudarcra vannak ítélve, s a közel-keleti rendezésre irá­nyuló diplomáciai tevékeny­ségnek végül is vissza kell kanyarodnia Genfhez. Minderről éppen Genfben tárgyalt a hét elején Gromi- ko szovjet és Kissinger ame­rikai külügyminiszter. A hí­rek szerint öt jelentős téma­kört érintettek: Ciprus és a Közel-Kelet mellett a SALT tárgyalások folytatását, az európai biztonsági konferen­cia meggyorsítását, valamint a kétoldalú kapcsolatokat, amelyekre kedvezőtlenül ha­tott az amerikai kereskedel­mi törvény körüli hercehurca. A külügyminiszteri találkozó­ról kiadott közös közlemény­ből kitűnik, hogy van lehe­tőség az enyhülésre, de az is nyilvánvaló, hogy Wa­shingtont a jövőben is csak következetes és határozott harccal lehet rávenni a bé­kés egymás mellett élés nor­máinak elfogadására. Ebből a szempontból nem kevés tanulsággal szolgált a moszkvai szovjet—brit csúcs- találkozó okmányainak köz­zététele. Az állandó politi­kai konzultáció megvalósítá­sa, a kooperációs módozatok messzemenő kihasználása, a csaknem két és félmilliárd dolláros hitel-keretszerződés csattanós figyelmeztetésként hatott a reakciós amerikai kongresszusi körök, s mind­azok felé, akik fanyalogtak a szovjet kereskedelem hal­latán. (A kereskedelmi tör­vény hírhedt beavatkozási függelékének ihletője, Jack- son szenátor, aki elsőként dobta be kalapját az elnök- választási harcba, most meg­próbál bűnbakot keresni a fiaskóért és főként Kissinger külügyminiszterre szórja szit­kait. Igaz, Jacksont találóan jellemezte a New York Times: olyan ember, aki „minden esküvőn táncolni akar", tehát önjelölt válasz­tási indulóként most elsősor­ban beszéltetni akar magá­ról ...) Moszkvában és Lon­donban egyaránt igen elé­gedettek voltak a megbeszé­lésekkel és megállapodások­kal, ilyen értelemben nyilat­koztak együttes állásfogla­lásukban a szovjet vezető szervek is, jóváhagyták a Leonyid Brezsnyev vezette küldöttség tevékenységét. Más világrész, más téma, de szervesen illeszkedik a hét krónikájába: elsőízben ült össze Latin-Amerika föld­jén a chilei junta bűryeit vizsgáló nemzetközi bizott­ság. A neves jogászokból, politikai személyiségekből alakított testület tanácskozá­sát Ecchevaria, mexikói el­nök nyitotta meg, s jelen voltak a népi egység vala­mennyi pártjának képviselői. Az élet tragikus módon bi­zonyította a szolidaritás fo­kozódásának szükségességét, a hét folyamán egymást kö­vették a razziák Santiagó- ban, s hét nap alatt 2500 letartóztatás történt. Mexikó­város azonban bizonyítja: a világ nem feledkezik meg, nem feledkezhet meg Chile népéről. A szovjet honvédelmi miniszter napiparancsa

Next

/
Thumbnails
Contents