Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)

1975-02-22 / 52. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXII. évfolyam, 52. szám 1975. február 22., szombat Ara: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Hangnem és demokratizmus A hangnem látszatra csupán formai do­lognak, a modor kér­désének tűnik. Ha azonban a vezetők és a beosztottak kö­zött uralkodó hangnemről van szó, akkor már társadalmi, po­litikai kérdéssé válik. A hangvételben ugyanis ki­fejeződik oz emberek megbe­csülésének, tiszteletének mér­téke. Az, hogy a vezető meg- becsüli-e munkatársait, az ügy­intéző megadja-e a tiszteletet az ügyes-bajos dolgaiban el­járó ügyfélnek, nem mellékes tényezője a társadalmi demok­ratizmus érvényesülésének. A stílus árulkodik. A hanghordo­zásból következtetni lehet, hogy a vezető, az ügyintéző a közös­ség szolgálatában látja-e tevé­kenysége célját és értelmét, avagy pedig mások fölött álló­nak érzi magát, olyannak, aki több, nagyobb másoknál, s ezért jogában áll sérteni, lec­kéztetni, kioktatni. Mindenkivel előfordulhat ter­mészetesen, hogy olykor inge­rültebb, s emiatt „felmegy ben­ne a pumpa.” De ahol polgár­jogot nyer, meggyökeresedik a bántó, lekezelő hangnem, ahol ez érdemben és tartósan is ki­hat az emberek közötti viszo­nyokra, ott már társadalompo­litikai kérdésről van szó, s eb­ben az értelemben kell vele foglalkozni. Nem véletlen tehát, hogy jó néhány pártszervezet beszá­moló, illetve vezetőségválasztó taggyűlésen szóba került ez a téma. Több alapszervezetben oly módon, hogy a vezetőség elmondhatta: a kommunista kollektíva erőfeszítéseinek ered­ményeként a vezetők és beosz­tottak viszonyát, az embereket tisztelő demokratikus hangvé­tel jellemzi. Néhány helyen vi­szont kritikai észrevételek je­lezték, hogy a lekezelő hang­nem továbbra is gondot okoz, egyes párttagok joggal bíráltak magukról megfeledkező, ön­teltté vált munkahelyi vezető­ket. Másutt a munkások egy­némely hivatal tisztviselőinek lekezelő, fölényeskedő viselke­dését tették szóvá és az illeté­kes pártszervek közreműködé­sét, intézkedését kérték e je­lenség megszüntetéséhez. Ha előbbre akarunk jutni a szocialista demokratizmus el­mélyítésében, feltétlenül szük­séges, hogy a pártszervek, alap­szervezetek nagyobb figyelmet szenteljenek az embert tisztelő hangvételnek. Hiszen a munkás tulajdonosi szemléletét, az ál­lampolgárnak a népi államhoz fűződő viszonyát nem csekély mértékben befolyásolja, hogy a munkahelyi vezető vagy a ha­tóság képviselői milyen hangon' tárgyalnak. Az erre vonatkozó tapasztalatok erősíthetik a po­litikai tömegmunka érveinek súlyát, érzelmileg alátámaszt­hatják azokat, de csökkenthe­tik, le is ronthatják meggyőző erejükét. Már csak ezért is ' szükséges a pártpolitikai munka eszközeivel is szüntelenül ter­jeszteni, erősíteni azt az igaz­ságot, hogy a hatalom munkás- jellege, népi jellege megköve­teli a vezető és a beosztott, az ügyintéző és ügyfél kölcsönös tiszteletét és az azt kifejező demokratikus hangvételt. Milyen dolgokon múlik en­nek elérése? Kétségtelenül közrejátszanak itt „objektív” tényezők is, más szóval a mun­ka feltételei, körülményei. Ahol akadozik az anyagellátás, nem szállít időben a kooperációs partner, szervezetlenségek adódnak a munkában, ott óhatatlanul idegesebb a lég­kör. Ahol bürokratikus meg­kötöttségek akadályozzák az ügyintézést, túlszabályozások nehezítik az ésszerű megol­dást, ott az Íróasztal mind­két oldalán természetszerűen élesedik a hangvétel. Ezen a fronton is fel kell venni a küz­delmet, de a legtöbb — ez bíz­vást állítható — a szemléleten múlik. A pártszervezetnek elsősorban ezt kell formálnia, példaképül állítva a kedvezőt és bírálva a helytelent. A ká­derek ilyen irányú nevelése — semmi mással nem pótolható. A kádermunka szempontjá­ból célszerű tudatosítani az el­ső számú vezető különleges szerepét és felelősségét. Sok példa tanúsítja, hogy ahol ő megadja a tiszteletet a dolgo­zóknak, magatartása, hangne­me emberséges, — ott példája a többiekre is kedvező hatás­sal van. Ahol a vezető meg­kívánja a kulturált ügyintézést, s ellenőrzi, hogy valóban ilyen-e, ott nem — vagy leg­alábbis ritkán — éri jogtalan sérelem, megbántás az ügyfe­let. Ahol a vezetők nem keres; nek maguknak kiváltságokat, előjogokat, ott általában meg­becsülik az úgynevezett „egy­szerű embereket”, s ez minden tekintetben jótékonyan érezte­ti hatását.- Sok-sok ilyen gondolkodású, valóban szocialista módon de­mokratikus vezetőt ismerhe­tünk. Ám előfordul az is, hogy egyesek, akik korábban jól do'qoztak, s ezért méltán övezte őket elismerés, egy idő után elfeledkeznek a kötelező szerénységről. Kezdik úgy érez­ni, hogy a munkájukkal kiví­vott tisztelet feljogosítja őket az előírások „naqyvonalú” ke­zelésére, hogy többre jogosul­tak, mint más egyszerű ha­landó. Fölényesek, nagyképűek lesznek, félvállról beszélnek a többiekkel. Sőt, némelyek el­jutnak az önkényes cselekede­tekig, a törvény megsértéséig, s ezen az úton a szükségszerű elbukásig. Amikor a dolgok általában jól mennek, a munkában sike­rek születnek, az elbizakodott­ság fokozottan fenyeget. S ez az elbizakodottság újjászül­het olyan „ősi” tulajdonságo­kat és szokásokat, amelyek a szocialista demokratizmustól idegenek, de a múlt öröksé­geként még hordozzuk őket magunkban. 1 orábbi érdemekre va­ló tekintet nélkül fel­lépni az ilyen jelen­ségek ellen — a pártpolitikai munka, a kádermunka fontos feladata. De még fontosabb, hogy a pártszervezetek meg­előzzék az ilyen helyzetek ki­alakulását, hogy meggyőző szóval, idejében elhangzó ti- gyelmeztetéssel, a vezetők fo­lyamatos nevelésével elejét ve­gyék bármiféle hatalmasko­dásnak, kiskirályoskodásnak. Legjobb ellenszere ennek az olyan légkör, amelyben tisztsé­gét — legyen az bármely je­lentős — betöltője, a köz szol­gálatának tekinti. Az ilyen magatartás alapvető összete­vője a közérdek gondos óvá­sa, a törvények és előírások betartásának szigorú megkö­vetelése, illetve az emberek megbecsülése, személyiségük és méltóságuk tiszteletben tar­tása. A szocialista demokratizmus erősítése ilyen légkört, ilyen szemléletet igényel. S — nem utolsó sorban — az ilyen lég­körnek megfelelő, azt tükröző hangvételt is. A Pécs városi Tanács vb ülése Jóváhagyták a Siklósi városrész tervét Száz nuusa Hektáronként? Szigetváron a holnap traktora, a 245 lóerős Rába—Steiger. —A következő lépés: magyar gépsorok a CPS-ben. Interjú az 5. ol­dalon. Egy korábban elnapolt ügy­ben hozott döntéssel kezdte tegnap munkáját a pécsi Vá­rosi Tanács Végrehajtó Bizott­sága. Annak idején a Hotel Tourist-nak a Hungarhotels ré­szére történő átadása ügyé­ben nem hozott határozatot a vb, a szállodát ennek ellenére is bezárta az üzemeltető Pécsi Idegenforgalmi Hivatal, mint­hogy a felszámolást már hóna­pok óta a január 1-i időpont­ra időzítették. Az átadásról most döntött a vb, figyelembe- véve azt, hogy a város bírja az illetékes szervek — eddig csak szóbeli - Ígéretét arra, hogy a következő tervidőszak­ban a Hotel Tourist pótlására új 150 személyes C-kategóriá- jú szálloda épül Pécsett. A hatékonyabb gazdálkodásért Wieder Béla tanácselnök terjesztette a végrehajtó bi­zottság elé azt az intézkedési tervet, amellyel a tanács saját szerveinél és az irányítása alatt álló vállalatoknál biztosí­tani akarja a hatékonyabb gazdálkodás feltételeit. Az ésszerű takarékosság jegyében, a belső tartalékok feltárásával kívánja elősegíteni a tanács a közös társadalmi célok eredményesebb megvalósítá­sát, a legfontosabb helyi igé­nyek kielégítését. A megtaka­rításokból — rögzíti az intéz­kedési terv — általában a gyer­mekintézmények fejlesztésére és az egészségügyi alapellá­tás javítására kell törekedni. A határozattá emelt intéz­kedési terv a legszigorúbb ta­karékosságot írja elő a költ­ségvetési gazdálkodás minden területén, s valamennyi szak- igazgatási szerv legfontosabb feladataként jelöli meg az idei program felülvizsgálatát olymódon, hogy mely feladatok hagyhatók el, illetve melyeket lehet az eredetileg tervezett­nél gazdaságosabban megol­dani. Igen lényeges előírás, (Folytatás a 2. oldalon) Külkereskedelmünk 1974. évi eredményei Kedvezők ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ a szocialista országokkal mmmm kötött megállapodások TH I« HII Bíró József külkereskedelmi miniszter nyilatkozatot adott az MTI munkatársának külke­reskedelmünk helyzetéről és ezévi feladatairól. 0 Hogyan értékelhető a külke­reskedelem 1974. évi tevé­kenysége? Népgazdaságunk múlt évi si­keres fejlődése megalapozta a külkereskedelmi forgalom dinamikus fejlődését is. Eb­ben kifejezésre jut dolgozó népünk eredményes munkája, az a lendületes munkaverseny mozgalom, amely pártunk XI. kongresszusa és hazánk fel- szabadulásának 30. évforduló­ja tiszteletére országszerte ki­bontakozott. A kivitel — összehasonlítha­tó árszinten — 4 százalékkal, a behozatal a tervet megha­ladóan 18 százalékkal nőtt. Ezen belül a szocialista export 4 százalékkal, az import 16 százalékkal emelkedett. A kül­kereskedelmi forgalom értéké­nek 62 százalékát a szocialis­ta országokkal, ennek felét a Szovjetunióval bonyolítottuk le. A kivitelen belül a gépek, a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termékek exportja jelen­tősebben, a fogyasztási cikke­ké mérsékelten emelkedett. Az anyagok - és félkész termékek kivitele kisebb volt, mint 1973- ban. A behozatalon belül a legnagyobb mértékben a gé­pek importja nőtt, főleg a szo­Bíró József miniszter nyilatkozata cialista országokból.* Elsősor­ban közlekedési eszközöket, műszereket és híradástechni­kai termékeket importáltunk. Az anyagimport különösen a vegyipari alapanyagokra és félkész termékekre, valamint a vaskohászati termékekre ter­jedt ki és meghaladta az elő­ző évit. Jelentős volt a fogyasz­tási cikkek behozatala is, min­denekelőtt a szocialista orszá­gokból. A rubel elszámolású forgal­munkban a behozatal növe­kedési üteme meghaladta a kivitelét és ennek eredménye­ként — figyelembevéve az elő­ző évek magyar többletszállí­tásait — az előirányzottnál kedvezőbben alakult az áru­forgalmi egyenleg. Legdina­mikusabban a gépimport nőtt. A kivitelünkben az átlagot meghaladóan nőtt a gépek és berendezések, valamint a me­zőgazdasági és élelmiszeripari cikkek aránya. Abban, hogy a múlt évben a forgalom dinamikusan emel­kedett, jelentős szerepe volt a szocialista országokkal folyta­tott külkereskedelmünknek. A közöttünk kialakult kapcsola­tok elvileg és tartalmilag el­térnek a más társadalmi rend­szerű országok együttműködé­sétől. A szocialista országqk gazdasági együttműködését a stabilitás jellemzi. A tervgaz­dálkodás, a hosszúlejáratú ke­reskedelmi szerződések rend­szere, a távlati tervek össze­hangolása, a gazdasági integ­rálódás erősödése szilárd bá­zist teremt, biztosítva az üte­mes, magas színvonalú fejlő­dés lehetőségeit. Számunkra előnyös és nagy biztonságot nyújt, hogy ennek a folyamat­nak mi is részesei vagyunk. A szocialista országok kö­zötti együttműködés segít ben­nünket abban, hogy ma már a termelés több mint 60 szá­zalékát a feldolgozó ipari ágazatok szolgáltatják és hogy exportunkban is ezen ágazatok termékei vannak túl­súlyban. Külön ki keil emelni fejlődő iparunk nyersanyag- ellátását, amelyben alapvető szerepe van a szocialista or­szágokkal, elsősorban a Szov­jetunióval való együttműködé­sünknek. 1974-ben tovább szélesítet­tük sokoldalú gazdasági kap­csolatainkat a fejlődő orszá­gokkal is. Forgalmunk 7 szá­zalékát bonyolítjuk le velük. A növekedés évente átlag 11 szá­zalékos és jóllehet, a forgalom állandóan emelkedik, súlya az egész összkereskedelmünkben még elmarad a kívánt szinttől. A tőkés országokkal folyta­tott kereskedelmünkben fe­(Folytatás a 2. oldalon) A Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat Me­gyeri úti kertészetében most végzik a tavaszi pri­mőröknek«' szánt zöldáruk palánta hajtatását. Vár­hatóan már húsvéttól má­jusig 20 ezer csomó ret­ket, 50 ezer tej salátát, 50 ezer darab hegyes­paprikát, 20 ezer tölteni való paprikát, 500 mázsa uborkát és 150 mázsa pa­radicsomot küldenek a piacokra. Felvételünkön: tápkockákba helyezik a paradicsompalántákat. Fotó: Erb János

Next

/
Thumbnails
Contents