Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)

1975-02-20 / 50. szám

1975. február 20., csütörtök Dunántúli napló 5 24 ÓRA A NAGYVILÁGBAN A kommunista és munkáspártok értekezletének előkészítése 1975. február 17—19. között Berlinben megtartotta első ülé­sét az európai kommunista és munkáspártok konferenciáját előkészítő szerkesztő bizottság munkacsoportja. A munkacsoport ülésén 16 európai kommunista és munkás­párt képviselői vettek részt. A tanácskozás résztvevői rész­letes és konstruktív vélemény- cserét folytattak a konferencia által majd elfogadásra kerülő záródokumentum jellegéről és tartalmáról, és kitűzték az érte­kezletet előkészítő munka kö­vetkező szakaszát. A ciprusi válság ügyében Ma este ül össze a Biztonsági Tanács Tüntetők vonultak Londonban az amerikai és a török nagykövetség épülete elé, s tiltakoztak a ciprusi török szövetségi állam egyol­dalú kikiáltása ellen. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa csütörtökön közép-európai idő szerint 21.00 órakor ül össze a ciprusi probléma megvitatásá­ra —, közölte a tanács tagjai­val folytatott konzultációk után Huang Hua, a Kínai Népköz- társaság állandó képviselője, a BT e havi elnöke. A 15 tagú testület meghall­gatja majd Glavkosz Klerideszt és Vedat Celiket, a ciprusi gö­rög, illetve a török közösség képviselőjét, valamint Görög­ország és Törökország delegá­tusát. 4- BUDAPEST: Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az Országgyűlés elnöke bemutatkozó látogatáson fo­gadta Bamdarijn Dügerszürent, a Mongol Népköztársaság rend­kívüli és meghatalmazott nagy­követét. + TOKIÓ: A japán Interna­tional Oil Trading Company megbízottai nagyszabású olaj­üzletet kötöttek Kínával. A Pe- kingben aláírt megállapodás értelmében Kína az idén öt­millió négyszázezer tonna ola­jat szállít a társaságnak, bar­relenként tizenkét dollár tíz cen­tes áron. Az említett mennyi­ség nyolcvanszázalékos növe­kedést jelent a tavalyi kínai szállításokhoz képest. + RÓMA: Olaszországban a lakosság száma 1974 végére elérte az 55 millió 617 ezer löt. 4 MOSZKVA: A szibériai Tyumeny és Szurgut között épü­lő 700 kilométer hosszúságú vasútvonalon még _ nyár előti megindul a forgalom. A vasút­vonalat hat évvel ezelőtt kezd­ték építeni. Az átadás időpont­ja a hídépítőktől függ, akik je­lenleg egy két kilométer hosz- szúságú hidat létesítenek az Ob folyón. + WASHINGTON: Az ameri­kai szenátus külügyi bizottsága kedden elhatározta, hogy új albizottságot alakit. Ennek az albizottságnak az lesz- a fel­adata, hogy felülvizsgálja a külföldi segély kérdéseit. Az al­bizottság vezetője Hubert Humphrey demokralapárti sze­nátor lesz. Korábban a külföldi segély kérdéseivel maga a kül­ügyi bizottság foglalkozott. Spanyol katonatisztek letartóztatása Kedden éjjel Barcelonában letartóztatták a spanyol hadse­reg két tisztjét, Julio Busquets őrnagyot és Jósé Julvez száza­dost, jelentette szerdán jólér­tesült körökre hivatkozva a Reuter hírügynökség. A politikai okokból letartóz­tatott tisztek közül Julio Bus­quets őrnagy egy igen vitatott könyv szerzője: „A hivatásos katona Spanyolországban" cí­mű mű nyolc évvel ezelőtt je­lent meg. A források szerint a letqr- tóztatott tisztek tagjai voltak * egy körülbelül húsz tisztből ál­ló csoportnak. E csoport rend­szeresen bírálta a jelenlegi spanyol politikát és összekötte­tésben állt ellenzéki politikai körökkel. + MOSZKVA: Kicserélik a Komszomol-igazolványokat már­cius elsejétől a Szovjetunióban. Az 1918-ban alapított szovjet Komszomol jelenleg 34 millió tagot számlál. + MOSZKVA: Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügy­miniszter szerdán baráti láto­gatásra Moszkvába érkezett. A seremetyevói repülőtéren And­rej Gromiko szovjet külügymi­niszter fogadta. A- BEIRUT: Az Asz Szajjad című beiruti lap értesülése sze­rint Huari Bumedien algériai elnök kifejezte óhaját, hogy ■közvetítsen az Irak és Irán köz­ti határkonfliktus megoldásá­ban. A lap szerint erre az OPEC-tagállamok március 4-én Algírban kezdődő csúcstalálko­zóján nyílik alkalom. KS/D. NAPLÓ. TELEFOTÖ A kambodzsai háború következtében sok tízezer ember vált föl­dönfutóvá. Képünk Phnom Penh közelében, egy faluban készült; a helység jóformán teljesen elpusztult a rakétatámadáskor. Az életbn maradtak a romok közül próbálják kiválogatni azt, amit esetleg használni tudnak. 4- ROMA: 1,7 millió olasz mezőgazdasági bérmunkás tar­tott szerdán Olaszországban ?4 órás sztrájkot. Céljuk az, hogy béreiket az ipari dolgozók leg­alacsonyabb keresetéhez iga­zítsák hozzá. „+ SANTIAGO: Pinochet tá­bornok, a chilei fasiszta junta vezetője aggasztónak minősítet­te országa gazdasági helyze­tét, hangoztatva, hogy a nehéz­ségeket „a gazdasági világvál­ságnak kell tulajdonítani". Chi­lében az elmúlt évben 375 szá­zalékos volt az infláció. + PÁRIZS: Szerda délelőtt két és félórás munkareggelin fogadta Giscard d’Estaing fran­cia köztársasági elnök Kissin­ger amerikai külügyminisztert. Megbeszélésük középpontjában a közel-keleti helyzet és az energiaproblémák álltak. Kis­singer visszatért az Egyesült Államokba. + RÓMA: Az olasz szenátus kedden egyhangú döntéssel jó­váhagyta azt a törvényjavasla­tot, amely 21 évről 18 évre szál­lítja le a választói korhatárt. 4- MOSZKVA: Szerdán hiva­talos látogatásra érkezett Bis­sau-Guinea Köztársaság párt­ós kormányküldöttsége, élén Francisco Mendessel, az ál­lambiztosok tanácsának elnöké­vel, Bissau-Guinea és a Zöld- foki-szigetek afrikai független­ségi pártja vezetőségi tagjával. + ZÜRICH: A svájci rendőr­ség kedden közölte, hogy a Zürichi-tóból tavaly a követke­ző tárgyakat „halászta ki": két autót, öt motorbiciklit, számos csónakot, páncélszekrényt, já­tékautomatát, egy kisebb lő­szerkészletet, valamint 14 holt­testet. A török kormány kitart álláspontja mellett Az ENSZ főtitkára Ankarában tárgyalt Denktast elnökké nyilvánították Kurt Waldheim, az ENSZ fő­titkára — a Perzsa-öböl men­tén fekvő államokban tett kör­utazásának befejeztével, úton New York felé — szerdán öt óra hosszat tárgyalt Ankarában. Látogatásának célja — mint Ankarába érkezve elmondotta — az volt, hogy a Biztonsági Tanács ciprusi vitája előtt tájé­kozódjék a török kormány ál­láspontjáról. Megbeszélései után újság­íróknak azt mondotta, hogy az ankarai eszmecserén ,,a jelen­legi ciprusi helyzetről, valamint a szigetország török és görög közössége közötti tárgyalások felújításának módozatairól" volt szó. A világszervezet főtitkára vé­gül nyomatékosan hangsúlyoz­ta: az ENSZ a lehető legna­gyobb jelentőséget tulajdonítja Ciprus szuverenitásának és füg­getlenségének, s a szigetország —két közösségének meg kell egyeznie egymással. A tárgyalások utón nyilatko­zott a sajtónak Sadi Irmák tö­rök ügyvezető miniszterelnök. Rámutatott, hogy a török fél tu­domására adta az ENSZ főtit­kárának, emberbaráti okokból helyteleníti a svájcihoz hasonló kantonális rendszert, mert az — Ankara megítélése szerint — „nem akadályozná meg a cip­rusi törökök körében a múltban rendezett vérfürdő megismétlő­dését ...” Egy kérdésre vála­szolva megismételte, hogy Tö­rökország nem ismeri el Maka- riosz érseket ciprusi államfőnek. „Véleményünk szerint vissza kellene térnie egyházi funkciói­hoz, anélkül, hogy a jövőben beavatkoznék a politikába" — mondotta Irmák. Kurt Waldheim Ankarából Athénba érkezett. A ciprusi török közösség szer­dán közzétett nyilatkozatában „a ciprusi török szövetségi ál­lam elnökévé” kiáltotta ki Rauf Denktast és bejelentette saját kormányának megalakítását, ötventagú alkotmányozó gyű­lést bíztak meg azzal, hogy 45 napon belül dolgozza ki a „ciprusi török szövetségi állam” saját alkotmányát. Ciprus görög lakossága szer­dán kétórás általános sztrájkot tartott, tiltakozásul az autonóm ciprusi török szövetségi állam egyoldalú kikiáltása ellen. Tün­tetők ezrei követelték az ENSZ 1974. novemberi határozatának érvényesítését, amely az összes külföldi csapatok kivonását s az összes menekülteknek otthonuk­ba való visszatelepítését sürget­te. Ford elnök levele A fegyverzetek korlátozása az egyik legfontosabb feladat Gerald Ford, az Egyesült Ál­lamok elnöke levelet intézett a kongresszus két házának ve­zetőihez a fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatalnak szánt megajánlások jóváhagyásával kapcsolatban. A levél megállapítja, hogy az Egyesült Államok kormányá­nak egyik legfontosabb felada­ta azoknak a tárgyalásoknak a megtartása, amelyek a fegy­verzetek, különösen a straté­giai fegyverzetek korlátozásá­ról szóló megállapodások lét­rehozására irányulnak. Genfben — állapítja meg a levél — folytatódnak a vlagyi- vosztoki megállapodás végre­hajtására, valamint a Szovjet­unió és az Egyesült Államok között a támadó hadászati fegyverek korlátozásáról köten­dő új egyezmény elérésére irá­nyuló, stratégiai fegyverzetkor­látozási tárgyalások. Ford továbbá kijelentette, hogy újabb erőfeszítéseket tesznek a békés célú földalatti nukleáris robbantásokkal kap­csolatos tárgyalásokon, az atomsorompó problémája nem­zetközileg elfogadható megkö­zelítésének kimunkálásánál, valamint azokban a törekvé­sekben, hogy megállapodást érjenek el a közép-európai haderőcsökkentésrőL . Belharcok Etiópiában Válságosra fordult az utóbbi hetekben az eritreai belpolitikai helyzet. Súlyos harcok színhelye Etiópia északi tartománya: a 2. had­osztályt, amely a katonai szakértők szerint mindig is kitűnt rendkívül nagy túlere­jével gs elit egységeivel a négy etióp hadosztály közül, újabb páncélosokkal és ezer­ötszáz ejtőernyőssel erősítet­ték meg. Az eritreai felszaba- dítási szervezet, az iszlám­nacionalista törekvésekkel áthatott, radikális túlzásokra hajlamos ELF (1962-ben bon­tott zászlót) és az öt éve te­vékenykedő, a politikai meg­oldás iránt nagyobb készsé­get mutató EPLF gerillái ja­nuár végén összehangolt tá­madásba lendültek. Az össze­tűzések Aszmarára, a tarto­mány székhelyére, valamint a Vörös-tenger partján épült két fontos ipari és kikötővá­rosra, Asszabra és Massza- wáraris kiterjedtek. Jelentések szerint eddig már 1500-nál több halálos áldozatot köve­telt a szeparatisták által ki­robbantott ellenségeskedés. Eritrea históriája némileg eltér Etiópia háromezer éves történelmétől. A múlt század­ban gyarmatosították az ola­szok. Ők építették fel Aszma- rát is, amely 1894 óta Eritrea székhelye. Utak és kisebb üzemek, korszerű kikötők, a tenger partján öntözéses gazdaságok utaltak arra, hogy Itália otthonosan beren­dezkedett északkelet-afrikai gyarmatán. Brit és etióp csapatok 1941-ben űzték ki a fasisztá­kat Eritreáböl. Előbb angol, majd ENSZ-fennhatóság alá került. A világszervezet hatá­rozata értelmében 1952-ben Etiópiára ruházták Eritrea igazgatását, éspedig födera- 'tív alapon. A döntés meg­nyugvást keltett a független­ségre áhító eritreai közvéle­ményben: önálló zászló és alkotmány, autonóm kor­mányzat és parlament illeti meg őket. Azaz csak illetné, mert a szövetségi unió tulaj­donképpen soha nem valósult meg, az önállóság Addisz Abeba késleltető politikája révén fokozatosan zsugoro­dott. Végül már az is siker­nek számított, hogy Eritrea mint autonóm terület kapcso­lódott Judo Győzelmes Orosz­lánjának birodalmához. 1962- ben ez a státusza is meg­szűnt, s a császár Takfby Ghirat Eritrea néven 14. tar­tományként bekebelezte. Azóta váltakozó hevesség­gel dúl Eritreában a függet­lenségért folytatott gerilla­háború. Becslések szerint a szeparatisták 12—15 000 jól felfegyverzett emberrel ren­delkeznek. Emlékezetes akció­jukra a császári hatalom bru­tális megtorlással válaszolt: a partizánok 1970-ben foglyul ejtették és megölték a 2. hadosztály parancsnokát. Vá­laszul az etióp légierő való­ságos tömegmészárlást haj­tott végre,, néhány gerillagya­nús települést földig rom­bolt. Amikor a múlt év február­jában nyugtalanság robbant ki Addisz Abebában a taxi­sofőrök és a közlekedés dol­gozói körében, valamint a Hailé Szelasszié Egyetemen, elsőnek az aszmarai 2. had­osztály néhány elit alakulata lázadt fel, magasabb zsoldot követelt. A hadseregen belüli reformista mozgalom, amely végül is a császár szeptem­beri trónfosztásához vezetett, Eritreáböl indult ki. Megfi­gyelők arra számítottak, hogy az eritreai függetlenségi harc alábbhagy, s a szeparatisták haladó szellemű követelései találkoznak az új etiópiai rendszer törekvéseivel. Nem így történt! Annak el­lenére, hogy az ideiglenes katonai kormányzat megértést tanúsított a tartomány füg­getlenségi harca, a korrupt császári rezsimmel szemben folytatott ellenállás iránt, a felszabadítási frontok válto­zatlanul a teljes elszakadást szorgalmazták. A jelekből ítélve az új ad- diszi katonai rezsim elszánta magát, hogy katonai eszkö­zökkel egyszer s mindenkorra véget vet az eritreai szakadá- rok mozgalmának. A megol­dás persze nem könnyű. A látszólag politikai jellegű eritreai mozgalom nem men­tes a vallási ellentétek ele­meitől. Etnikailag is motivált az ellentét: a tartományt tig- rék lakják, akik sohasem fo­gadták el az uralkodó am- hara törzs fennsőbbségét. Bizonyos iszlám-naCionalis- ta körök — elsősorban Líbiá­ban és Szaud-Arábiában — szívesen vennék, ha Eritrea elnyerné függetlenségét. Ezt a többi között kifejezésre jut­tatják a felszabadítási fron­tok katonai és anyagi támo­gatásában is, ami tovább bo­nyolítja a helyzetet. Figyelem­reméltó ezzel összefüggésben az a vélemény is, amely sze­rint egyes arab vezetők nem nézik jó szemmel, hogy az addiszi ideiglenes katonai kormányzat mindinkább a szocializmus programja mel­lett kötelezi el magát, s az utóbbi időben fontos hatá­rozatokat hozott pénzintéze­tek és vállalatok államosí­tására, a szociális igazság­talanságok gyökeres meg­szüntetésére. Valamennyi politikai prob­léma közül, amelyet a meg­döntött császári rendszer hát­rahagyott, egy sem olyan sú­lyos, mint az eritreai — írta nemrég az Addisz Abebában megjelenő Ethiopian Herald. Kétségtelen, hogy a véres harcok arra utalnak: a belső, és a külső reakció aknamun­kájával igyekszik megakadá­lyozni a politikai rendezést Eritreában, s ezzel — közvet­ve — hátráltatni a haladó re­formok megvalósítását, meg­nehezíteni az új etióp rend­szer merész és rokonszenves útkeresését. Gyapay Dénes

Next

/
Thumbnails
Contents