Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)

1975-02-19 / 49. szám

1975. február 19., szerda Dunántúli napló 3 Eui 180 helyeit 360 órában Uj nyelv­oktatási rend az egyetemeken és főiskolákon Nincs kínosabb látvány, mint egy fizikatanár, aki a Balaton­nál, vagy valahol külhonban összefut egy német avagy len­gyel fizikatanárral, feszíti mind­kettőt a szakmabeli kíváncsi­ság, de nem értik egymás nyel­vét. A példa vonatkozhat jo­gászra, közgazdászra, mérnök­re, sőt — a latin nyelv nem­zetközisége ellenére — még orvosra is. Márpedig egyre gyorsabban gyarapodnak a tu­dományos eredmények, változ­nak a szakmai eljárások. De a repülők és autópályák révén eltüntetett határokon mégsem mindig úgy áramlik át az új tudományos eredmény, ahogy a gyorsuló idő megkívánná. Kü­lönösen a kis országok, a kis népek szakemberei szorulnak rá, hogy százmilliók előtt is­mert nyelveket tanuljanak. Ez a felismerés szülte azt a jog­szabályt, amely kétszeresére növelte a felsőfokú oktatási in­tézményekben a nyelvtanulás óraszámát, s az orosz nyelv kizárólagossága mellett más élő, nagy világnyelvek előtt is megnyitotta a tanulás, illetve az állami nyelvvizsgára való felkészülés lehetőségét. Szótár nélkül Az eddigi nyelvtanulási rend­szer ugyanis nem segítette elő kellőképpen azt az alapköve­telményt, hogy minden diplo­más embernek a szakmája alapszó készletével szótár nél­kül kell rendelkeznie, illetve bánni tudnia kell. Továbbá kö­telező jelleggel egyetlen nyelv­re, az oroszra szorítkozott. Hol­ott a szaktudományok nagyob­bik felében a korábbi évtize­dekben a német, ma pedig az angol a világnyelv. Most tehát, az e hónapban kezdődő félév­vel megindul az új rendszerű nyelvoktatás, s a jövő tanév kezdetére teljesedik ki. A lé-’ nyeg: egyetemeken eddig csak négy félévig volt kötelező egy idegen nyelv, az orosz tanulá­sa. Most nyolc félévig kötelező a nyelvtanulás, mégpedig vagy az orosz folytatása magasabb szinten, vagy egy másik ide­gen nyelv. A másik nyelv ki­választásához az egyetemeknek legalább két nyelvet kell kínál­niuk, lehet persze többet is. A főiskolákon a kötelező ide­gen nyelvi képzés új időtarta­ma négy félév. A képzési idő alatt a hallgatók orosz nyelvet + + + + + + + ^ * + tanulnak. De ezen kívül leg­alább egy másik idegen nyel­vet is oktatni kell, fakultatív formában. SMbááan válásiévá Az alapkérdés most már az, hogy a hallgatók vajon melyik nyelvet akarják többségben ta­nulni. A választást természete­sen az befolyásolja a legin­kább, hogy a különböző szak- tudományok világviszonylatban milyen nyelven jelennek meg könyvben, vagy folyóiratban. Eszerint túlnyomó többségben valószínűleg az angolt választ­ják majd. Erre utal az is, hogy már eddig túlnyomó arányban ezt a nyelvet tanulták a szaba­don választható nyelvek közül. De befolyásolja a választást, hogy középiskolában milyen nyelvvel ismerkedtek meg. Hi­szen azt akkor már nem, kell kezdő fokon tanulni. A pécsi egyetemeken és főiskolákon eszerint előreláthatólag az el­ső lesz angol, majd ezt a né­met követi, utána pedig a fran­cia. Serkentik ű tanulást Fontos követelmény továbbá: a tanerő. Pécsett, de feltehe­tően az egész országban né­met és francia nyelv oktatására várhatóan az igényeknek meg­felelő számú oktató áll rendel­kezésre. Oroszból több, angol­ból kevesebb, mint a várható igény. Az óraszám viszont biz­tosított: az eddigi tanévenkénti 180 óra helyett 360 óra. Né­hány kisebb intézkedéssel is serkentik a nyelvtanulást, pél­dául a korábban eltörölt gya­korlati jegy visszaállításával. A rendelkezés mindenesetre na­gyon hasznos lesz majd tudo­mányos fejlődésünkre. Földessy Dénes MÁJUS 13—16. Helikon Keszthelyen Az idei Helikon ünnepsé­geket öt megye és a fővá­ros középiskoláinak részvé­telével május 13—16. között rendezik meg Keszthelyen. A művészeti bemutatókon kívül a diákifjúság képvi­selői nagygyűléseken vesz­nek részt és több alkalom­mal politikai, művészeti vi­tákat, az ifjúsági mozgalom életéből pedig tapaszta­latszerző tanácskozásokat tartanak. A Helikon ünnepségekre a rendező szervek több pá­lyázatot is hirdettek. Keszt­helyen hirdetik majd ki a dia- és kisfilmek, diákköl­tők, írók, fotósok, nyelvjá­rásgyűjtők, képző- és ipar­művészettel foglalkozó fia­talok pályázatának az ered­ményét. TAMÁSI-BEMUTATÓ Berlin és Graz „A nagy drámaíró“ után Puccini-film Mit csinál Marczis Demeter? Pénteken este nagy sikerrel mutatták be a televízióban Ka- rinthy—Láng: A nagy drámai ró című kamaraoperájót. Ebben Marczis Demeter énekelte az újságíró szerepét: színes, sajá­tos figurát alakítva, színészileg is remek eredménnyel. Ebből az alkalomból kérdeztük a neves pécsi operaénekest:- Mit csinál a közeljövőben, a pécsi fellépéseken kívül? — Négy alkalommal éneklem Bach: Parasztkantátáját, még­pedig kétszer Vácott és egyszer­egyszer Miskolcon és Sárospa­takon. Március 9. és 14. között az NDK fővárosában, Berlinben lépek fel, az ottani magyar na­pokon. Március 16-án Ausztriá­ba utazom, hogy a Budapesti Interkoncert Iroda szervezésé­ben kétszer énekeljek Rossini: Stabat Mater című oratóriumá­ban. Ezen kívül forgatjuk az új televíziós operafilmet, Puccini: Gianni Schicchi című alkotásá­ból. Ezúttal Szinetár Miklós a rendező, a zenekart Ferencsik János vezényli. Ellentétben az említett opera pécsi előadásá­val, most nem a címszerepet, hanem a jegyzőt énekelem. A címszerep próbáit ugyanis nem tudtuk időben egyeztetni az operafilm fővárosi énekeseivel. Kecskemét művelődési központja A 70 millió meg a többi Klub- és szakköri „övezet“ 600 személyes koncertterem Pécsi ember ne „ugráljón"?... Kecskeméten az elmúlt hét végén hivatalosan is felavatták a város és a megye 70 milliós költséggel fölépített művelődé­si központját, önmagában ez a tény nem sokat mondhat ne­künk. Azon túl, hogy „jó ne-, kik”... De Kecskeméten más is tör­tént az utóbbi 6—8 évben. Új pont-, sáv- és szalagházakkal, hipermodern megyei középüle­tekkel félig kész, illetve épül az új modern városközpont. A szé­leken is új lakótelepek torony­házai emelkednek, vigyázva a „hírős” táj szőlő- és gyümölcs­ligeteit, hol a környező tanya­világ sajátos településrendsze­re 14 új nagyközségbe tömö­rült a fejlődés sodrában. Meg­változott a város egykori arcu­lata. Lakosainak száma 1975 elején 90 000 (!); fejlődő köny- nyű- és élelmiszeripara mint­egy 30 000 munkást foglalkoz­tat. Kecskemét napjaink leg­dinamikusabban fejlődő vidéki A művelődési központ az új pártbizottsági és a tanácsi székház 8, illetve 13 emeletes dobozforma toronyépületei mel­lett épült fel. Belső terve, be­osztása a közművelődés leg­korszerűbb elvei szerint alakult ki. Érezni valahol a háttérben a művelődési szakember sze­mét, fülét, szívét is. A jelenlé­tét... Hatalmas, tágas előcsarnok­ba lépünk. Vörös márvány a padlózat, az oszlopok, a lép- csőzet az egész házban; a fa­lakat halványzöld apró kerá­miamozaik borítja két színár­nyalatban. Az előcsarnok is sokféle célra alkalmas. Innen nyílik a „klubövezet": a felnőtt­klub, az ifjúsági klub játékte­remmel; egy kisebb klubhelyi­ség, továbbá egy 150 szemé­lyes kamaraterem és a szép tá­gas folyóiratolvasó, amely egy­ben a . megye népművelőinek szakkönyvtára; és itt említeném a 100 négyzetméteres tornater­met is, ahol reggeltől estig min­den percet kihasználnak a kecskemétiek: a gyerekek, a terhes anyák és a felnőttek ún. „kondicionáló” (fogyasztó) kur­zusain. (Többszáz jelentkezőt kényszerültek elutasítani, kicsi a terem ...) A szakköri övezet is rendkívül sokrétű. A képző­művész kör a fotószakkör, a sü- tő-főző tanfolyam berendezett helyiségei mellett sorakozik a táncgyakorló, a zenekari (és kórus) próbaterem; a termé­szettudományi bemutató terem, a barkácsműhely és a népsze­rű magnósklub helyisége. Csak a legfontosabbakat em­líthettem, utoljára hagyva ez épület nagytermét, ahonnan ki­lépve — szünetben — egy tá­gas, oszlopos foyer várja a kö­zönséget az éppen soronlevő képzőművészeti kiállítással. A nagyterem 600 személyes. Fél­köríves széksoraiban bármelyik pontjáról tökéletes a rálátás a színpadra, amely nyílásával és mélységével is jóval nagyobb a Katona József Színházénál. Fa­burkolatú falai kivételesen jó akusztikát nyújtanak mind a zenei (zenekari), mind a pró­zai előadásokhoz. Ez a terem a kecskeméti hangversenyévad gondjait is egycsapásra meg­oldotta: előadási és akusztikai feltételei a legnevesebb világ­hírű nagyzenekari együttesek fogadására is alkalmasak. Kulturális palota ... Ez a szó illik a kecskemétiek műve­lődési központjára, ahová ér­demes elmenni — megtekinte­ni, beszélgetni róla — egy olyan városból is, amely kulturális centrum; eredményei révén or­szágos hírű, de ahol — ha jól megszámítjuk — 30 év alatt nemhogy új művelődési ház, de egy új moziterem se épült fel . . . Kecskeméten viszont nemcsak új óvodák, bölcsődék, iskolák „lépnek be” az új lakó­telepeken (az elmúlt évben két 16 termes általános iskolát avattak feli), de a város szívé­ben rendre kialakítják a köz- művelődés centrális feladatú intézményhálózatát is. Még az idei évben elkészül a volt fe­rences kolostorban a Kodály Intézet. (30 millió forint; a mi­nisztérium csak a berendezését adja.) Tavaly adták át a Tudo­mány és Technika Házának ki­alakított — lenyűgözően szép — volt zsinagógát. Kívül a mór és arab stílus remeke, belül: szuper-elegáns üveg, márvány és pácolt faburkolat, amerre a szem ellát. . . (Kb. 30 millióba került.) S most hozzá a 70 mil­liós kultúrpalota. Bizonyára nemcsak bennem fordult meg a kérdés: mindez miből és hogyan? . . . Tájékozódásaim, beszélgeté­seim illetékeseknél azt az egy­behangzó választ summázták, hogy a „megyei tanács IV. öt­éves tervi fejlesztési alapjából”. Más verziók szerint a helyi ösz- szefogásnak, a vállalatok, üze­mek társadalmi támogatásának is van benne része, különösen a volt zsinagóga mai arculatá­ban és működésében. Tovább firtatva a dolgot, igen figye­lemreméltó a Bács-Kiskun me­gyei Tanács művelődésügyi osz­tályvezetőjének, Bodor Jenőnek egy-két gondolata: „A művelődési központnak jószerével nincsenek előzmé­nyei. Csak régi, öröklött, el­avult termek és szakszervezeti klubok voltak a városban . . . Nagyon sok régi, felgyülemlett düh és építő akarat robbant ki itt éppen a IV. ötéves terv idő­szakában. így azután dobban­tottunk és ugrottunk egy na: gyot...” Na, .igen — mondhatnánk —, de a pécsi ember ne igen dob­bantson és ne nagyon ugrál­jon, mert leszakad alatta az út­test . . . Végiggondolva azon­ban e hatalmas város meg ap­rófalvas megye mostoha intéz­ményhálózatát, ordító hiányos­ságait és sürgető közművelődé­si tennivalóit, két dolgot min­denesetre le kell szögeznünk. Azt, hogy Kecskemét messze jobb helyzetben volt és van, mint Pécs; ugyanakkor el kell ismernünk: messzemenően jól tudnak élni a lehetőségeikkel. Olyannyira hogy tanulnunk is érdemes tőlük. Wallinger Endre a Pécsi Nemzeti Színház Gyermek­színházában Ismét mesejáték, ezúttal klasszikus mesejáték bemuta­tására készül a Pécsi Nemzeti Színház Gyermekszínháza. Ta­mási Áron csodát teremtő vi­lága kel életre Búbos vitéz és társai, történetében: hogyan győzi le Anti, a szegény pász­torlegény az eléje gördített akadályokat, míg végül is el­nyeri Hujki kiskirály lányának, Lórikának a kezét, s ezzel a boldogságot — erről szól a mese. Megelevenedik az erdő, virágaival és állataival, hogy segítségére siessen a jóért, iga­zért küzdő Antinak. — Második bemutatóra ké­szülök a Gyermekszínházban — mondja Fényes Márta, a darab rendezője, — s nagy öröm szá­momra, hogy a Lúdas Matyi után Tamási Áron mesejátékát ismertethetem meg a pécsi il­letve a baranyai gyerekekkel. A darabot Tamási Áron erede­tileg bábszínpadra írta — így is ment sokáig a Bábszínház műsorán — azonban így, az eredeti formában nem lett volga eléggé kibontott „élő- színházi" produkcióhoz, A me­se magva, alapigazsága, cso­daszerűsége az első olvasás után megfogott, és ennek szel­lemében történt az átdolgozás is, amit Kárpáthy Gyula, a Bartók Gyermekszínház kiváló dramaturgja végzett el, az eredeti szöveg és tartalom tiszteletben tartásával. A rendezés és az előadás mégsem lett hűtlen a báb-ere­dethez. A színpadra állítás munkájába bevonták Kós La­jost, a Bóbita együttes veze­tőjét, akinek közreműködése nagymértékben színesíti, gaz­dagítja az amúgy is csodás mesevilágot, amelyhez Farkas Ferenc írt zenét. Az előadás főszereplői: Szív- ler József, Blaha Márta, Har­kányi János, Kovács Dénes, Takács Gyula, Koroknay Géza, N. Szabó Sándor és Kutas Bé­la. Hangjáték-pályázat díjnyertesei A Magyar Rádió ifjúsági fő­osztálya és a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottsága által közösen meghirdetett hangjáték-pályá- zotra beküldött alkotások kö­zül a zsűri négy művet díjazott. Galgóczy Erzsébet: Nyári gya­korlat című műve 15 ezer; Vá­mos Miklós: A mi utcánk című hangjátéka 12 ezer; Schwajda György: Rövidzárlat című szatí­rája 8 ezer, és Nyerges And­rás: Ezer szó magyarul című hangjátéka 5 ezer forintos ju­talomban részesült. A díjakat Barabás János, a KISZ KB tit­kára adta át kedden délután a szövetség székházában. r ■ Hl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents