Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)
1975-02-18 / 48. szám
6 Dunántúli napló 1975. február 18., kedd A barátság okmánya „Uraim!" — így hangzott az ünnepi beszédben a megszólítás huszonhét évvel ezelőtt, 1948. február 18-án, a magyaT—szovjet barátsági, együttműködési é kölcsönös segítségnyújtási szerződés megkötésekor. „Kedves elvtársak, barátaim" — volt a megszólítás 1967-ben a szerződés megújításakor. A két dátum között történelmi korszak feszül, az óriási változások kora. Három esztendővel a fel- szabadulás után végleg eldőlt, hogy merre tart Magyarország. A nép legyűrte belső ellenségeit, de nem mondhatta el ugyanezt a kívülről fenyegető veszélyekről. A Szovjetunió barátsága és ereje volt a biztosítéka annak, hogy a még gyenge népi hatalmat nem sodorták el külső erők, amelyek éppen azokban az időkben indították el a hidegháborút. A barátsági szerződésből azóta barátság lett, az együttműködésből mély eszmei és politikai kapcsolat. Magyarország a Varsói Szerződés Szervezetének és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagja, s a nemzetközi életben megbecsülésnek örvend. Soha nem felejtjük el azonban, hogy honnan indultunk, hogy a katonai és erkölcsi vereség szakadékából, amelybe az úri Magyarország sodorta nemzetünket, a szovjet nép segített fölemelkedni bennünket. Magyarország új élete természetesen a felszabadulással kezdődött, de a huszonhét éve kötött barátsági szerződés mintegy hivatalos állami szintű megpecsétééése volt annak, hogy együtt, szoros szövetségben kívánjuk járni a történelem útját. Ez a szerződés a nemzet igaz érdekeit szolgálta és szolgálja. Fock Jenő miniszterelnök mondta a szerződés meg-’’ újítása alkalmával, hogy kapcsolataink ezekben az évtizedekben szoros testvéri szövetséggé kovácsolódtak, és ennek a szövetség nek_ az erősítése a magyar nép nemzeti érdeke volt és marad a jövőben is. Mi a hiba? Nagy a fűtési költség fűtés értelme és célja, a külső időjárástól és hőfoktól független kellemes, higiénikus atmoszféra megteremtése. Ez a helyiség-klíma azonban nem csak a fűtéstől, illetve a terem hőfokától függ, hanem nagymértékben egy olyan tényezőtől is, ami a helyiséget körítő falakf légnedvesség stb függvénye. Ismert az a jelenség, hogy egy kellemes, 20—22 Celsius fokos levegőhőmérséklet mellett is egyes helyiségekben a falnál huzamosabb ideig tartózkodók fáznak. Ennek oka, hogy a fal felületének hőmérséklete alacsonyabb, mint a szoba levegőjéé. Gyakorlati tapasztalatok szerint egy +20 fokos szobahőmérséklet esetén legalább +16 fokos falfelület hőfok szükséges ahhoz, hogy a környezet ne váljék kellemetlenné. Bár a falfelület hőfoka egyensúlyozható bizonyos mértékig azzal, hogy a helyiséget túlfűtjük, de ezt a fűtőenergia pazarlásával kell megfizetni. Ha a fal hőfoka a +16 C fokos határ alatt van +20 C fokos szobahőmérséklet mellett ugyan nem csak a hideg sugárzásából származhatnak zavarok. Egy szerkezet (fal, födém stb.) hővédelmét úgy kell megtervezni, hogy a minimálisan szükséges belső felületi hőfok biztosítható legyen, hogy a bent-tartózkodás ne legyen kellemetlen és a lakott helyiségekben télen a fűtés ne legyen gazdaságtalan. Sajnos az építkezések zöménél ilyen tervezésről, illetve kivitelezésről sokszor nem beszélhetünk. Ma már sorozatban gyártják és a kereskedelemben kaphatók az üreges téglaféleségek. Ezek hőszigetelő képessége sokkal jobb, mint a tömör tégláké. Felhívjuk azonban az építők, építtetők figyelmét egy nagyon fontos tényezőre. Az üreges (lyukacsos) falazótéglák csak akkor töltik be rendeltetésüket, ha azokat szakszerűen falazták be. Az esetek többségében a falazat hézagainak (álló és fekvő hézagok, úgynevezett fúgák) kitöltetlensége a falszerkezet hőszigetelő képességét lerontja, esetenként rosz- szabb helyzet alakul ki, minr- ha tömörtéglóból készült volna a szerkezet. Végső soron tehát a szakszerűtlen munka következményeként - annak ellenére, hogy jó anyagot használtak fel - több lesz a fűtési költség. Részletes magyarázatra természetesen e cikk keretében nincs lehetőség, de minden érdeklődőnek szívesen adunk díjtalan szaktanácsot minden szombaton 8—12 óráig. (ÉMI, Boszorkány u. 2.) Krappai Sándor mérnök H telefonnal Mit mond a jogszabály? Válaszok az adózásról, az újítások alkalmazásáról és a vagyonmegosztásról Olvasóink január 28-i te- iefonügyeletünkön az új rendelkezésekkel kapcsolatban tettek fel kérdéseket a szerkesztőségünkben megjelent szakembereknek. A többeket érintő kérdésekre adott válaszok közül ma elsősorban az adózással, az újításokkal és a vagyonmegosztással kapcsolatosakat ismertetjük. 9 Miért kellett a gépjárműadót meglizetnem arra az időszakra is, amikor a hatósági jelzéseket a rendőrhatóság részére visszaszolgáltattam és ezt az I. fokú adóhatóságnak is hivatalosan Írásban bejelentettem? Dr. Speigl Gyula, Pécs városi Tanács VB pénzügyi osztálya adóügyi csoportjának vezetője: — Abból kell kiindulni, hogy a gépjármű forgalomból való kivonását ki kezdeményezte. Amennyiben ez az adózó részéről történt, úgy csak abban az esetben mentesül a gépjárműadó fizetési kötelezettség alól, ha a használaton kívüli állapot megszakítás nélküli időtartama a 180 napot meghaladja. A gépjármű újabb forgalomba helyezése után az adóhatóságnak ezt a körülményt vizsgálnia kell és az esetleg járó gépjármű-adót visszamenőlegesen is meg kell fizetni. Adó részletben 9 A kerületi hivatalnál működő pénzügyi osztály miért köti évente megismétlődő kérelemhez a lakossági adók havi részletfizetési lehetőségének engedélyezését? A választ dr. Speigl Gyula adta. — Hogy az adófizetők kötelezettségüknek havi részletekben is eleget tehessenek, ennek feltétele: a kérelmezőknek azt az I. fokú adóhatóságtól kér- niök kell. Nem szükséges egyénileg megfogalmazott kérelmet benyújtani, mert erre a célra megfelelő nyomtatvány áll rendelkezésre, melyet a kérelmezőknek csak alá kell írniok. Amennyiben az engedélyezett részletfizetési kötelezettségüknek az adózók pontosan eleget tesznek, úgy az említett lehetőséget nem veszítik el és a következő év elején azt nem kell ismételten kérniök. Azok viszont, akik valamely oknál fogva év közben elvesztették az engedélyezett részletfizetési lehetőséget — például egyhavi részlet kifizetését nem teljesítették —, úgy azt az év folyamán már nem nyerhetik vissza. Amennyiben élni kívánnak az adható kedvezénnnyel, úgy a következő év folyamán azoknak ismételten kérelemmel kell for- dulniok az I. fokú adóhatósághoz. Az újításokkal kapcsolatban feltett kérdésekre Fers Antal, a Mecseki Ércbányászati Vállalat iparjogvédelmi csoportvezetője adott választ. Kié az ötlet? 9 Újítási javaslatot nyújtottam be, a vállalat azonban ei- utasitotta azzal, hogy nem kivonják a gépet legyártani és az újításomat alkalmazni, meit nem gazdaságos. Mit tehetek? — A vállalatnak jogában áll a benyújtott javaslatot minden szempontból megvizsgálni és il^n döntést hozni. Az újító bíróság útján sem kötelezheti a vállalatot újítása megvalósítására. Ha azonban a benyújtást követően bármikor a vállalat a javallatot hasznosítja, az eredeti újítót az erkölcsi és anyagi elismerés megilleti. Jelenleg az újítónak lehetősége van a vállalat szakszervezeti bizottságától segítséget kérni, amely — aktívák bevonásával — megvizsgálja a vállalati döntést befolyásoló szempontokat és javasolhatja a vállalatnak az ügy újbóli felülvizsgálatát. 0 Volt egy elgondolásom, azt elmondtam munkatársaimnak is. Újításnak nem nyújtottam be. Egyik munkatársam azonban részleteiben is kidolgozta és saját nevében benyújtotta. Kisemmizhet-e engem, aki az ötletet adta? — Gyakran előfordul ez a sajnálatos eset. A szabály ilyenkor az, hogy a vállalat mindig a megoldást kidolgozó és azt benyújtó dolgozót tekinti újítónak. Január 1-től azonban lehetőség van a munkatársával a megegyezésre és a megegyezés alapján leírt közös nyilatkozatot mindkettőjük aláírásával be kell adni a vállalathoz. Ha nem tudnak a társszerzőségben megegyezni, az első hasznosítástól számított 1 év alatt a bírósághoz lehet fordulni, ilyenkor a bíróság állapítja meg az eredeti szerző személyét vagy a társszerzőségi arányt. Ilyen eseteket megelőzni azonban csak úgy lehet, ha elgondolását leírja és a vállalatnak benyújtja, mielőtt az elmondaná. 9 Még tavaly beadtam egy újitást, ezt meg is valósítottuk, a dijat is megkaptam. Most tudtam meg, hogy ugyanilyen javaslatot egy másik vállalatnak a dolgozója is benyújtott, jár-e nekem onnan is újítási díj? Hogyan követelhetem? —- A rendelet az újítás feltételeként csak viszonylagos újdonságot ír elő. Az újító csak attól a vállalattól követelhet erkölcsi és anyagi elismerést, amelyik vállalathoz javaslatát benyújtotta, önnek lehetősége •ott volna — munkaadó vállalatától engedélyt kérve — javaslatát más vállalathoz is benyújtani. Az elmondott esetben a másik vállalattal szemben és az ottani újítóval szemben követelése nem lenne jogos. Azonban műszaki megoldásnak más és más vállalatok tekintetében más és más szerzői lehetnek és mindegyik javaslat- tevő csak a saját vállalatánál számít újítónak. Más elvek érvényesülnek akkor, ha az újítás szabadalmazott találmány lesz, vagy a munkaadó vállalat az újítás szerinti megoldást a másik vállalatnak tapasztalatcsere vagy hivatalos adás-vétel alapján adta át. • : VQffftátQ? X’X’X^X'X'XvX’X’XvX'XvX’X’X'XvXyXv 9 Hasznosítási szerződésben megállapított újítási dijamból a kifizetéskor SZTK járulékot vontak le. jogos volt-é a vállalat eljárása? — A vállalat helytelenül járt el. A szerződés szerinti újítási díjból SZTK járulékot nem szobád levonni. Egy újításért, egy újítónak, egy év alatt, egy vállalattól kapott újítási díj 50 000 forint feletti része után viszont jövedelemadót és községfejlesztési hozzájárulást vonnak le. 9 A bíróság házasságunkat felbontotta, ami jogerős. Ugyanakkor nem rendelkezett a vagyonközösség megosztása tárgyában. Mi most a teendő, hova forduljunk? Dr. Sáfrány János, a POTE jogsegélyszolgálat munkatársa: — Mindenekelőtt törekedjenek a vagyonközösség békés úton való rendezésére, illetve megosztására. Ha ez nem sikerül, forduljanak a járásbírósághoz és ott kérjék mind az ingó, mind az ingatlan vagyonuknak a megosztását, alapul véve a különváláskori értékeket. 83. Nem, semmiféle bátorság nem szállt meg, hogy nekimenjek, hogy nekik ugorjak, hogy kikaparjam egyikük szemét . . . semmiféle hősi elszántság, hogy megvédjek valakit, rájuk rohanva, hogy elég! Nem, még tétova, botladozó lelkiismeretfurdalás se . . . Még kíváncsiság is inkább, hogy mi lesz, jóisten, hát mi történhet, ki bolondul meg? Elvégre egy gyilkosról is lehet beszélni!... Dac volt ez? Hogy ugyan miért ne próbálnám meg? Elvégre ami elmúlt, az igazán véglegesen múlt el: gyerek voltam, szerelmes kamasz, tapasztalatlan szerető, elhagytak, becsaptak, talán nem is úgy történt, ahogyan történt, hanem csak én hittem olyan végzetesnek, azért, mert majdnem belehaltam . .. hátha nem is igaz ... ha az ember nem hal bele, akkor nem igaz . . . Nem, nem éreztem semmiféle kényszerítő erőt arra, hogy hirtelen megbokrosodva, egyszerre csak leszámoljak velük. Most? Miért? Milyen jogon? És mi értejme? Nem, semmi az egész, persze. Egy kis kíváncsiság, csöppnyi kajónság, ártatlan gonoszság maradhatott bennünk asz- szonykorunkra is, miért ne?... Hiszen képes voltam arra, hogy nem beszélek róla, és vigyázni tudtam, hogy évekig se kerüljön szóba. Tudtam hallgatni, de még haragudni is rá, annak rendje és módja szerint, ahogyan megígértem — más azonban ne káromolja itt! Másnak nincs arra joga, mást ő nem bántott, csak engem I Ezért merészeltem rákiáltani a férjemre másodszor is: — Hallgass! Dario rémülten állt kettőnk között, véreres szeme kerekre tágult. Az egyik kezével anyja kemény székére támaszkodott, a másikat pedig gesztikulálásra maga elé emelte. Nem indult meq felém, csak szólni akart. Én léptem közelebb: — Mi bajod vele?! Ö nem kiabált: — Mit akar itt?! — Nem tudom. — Ezt kifőztétek . . . — Kikérem maqamnak. — Jól elintéztétek! — Mondom, hogy nem tudtam I — Mit akar itt?! — ismételte. — Mi közöm hozzá! És mi közötök hozzá! — Abszurdum! Hogy érted azt, hogy mi közöm hozzá?! — Nagyon jól tudod, hogy gyűlölöm . . . De ez az én dolgom! Egyedül én gyűlölhetem; ehhez sincs semmi közötök!... És nem azért gyűlölöm, mert megparancsoltátok I Elértem Dario karját: — Ez nem engedelmesség kérdése, értsd már meg! Signora Maria elfordította a magas széket, és intézkedett, hogy visszainduljanak asszonyával az ő szobájába. Pár perc némaság tehát — ki kellett várnom. Addigra Ágnese már ugyancsak otthagyta az asztalt, és a lovagias kis Sandro is hősiesen mellém állt. Az ő kobakján pihent el a kezem, s ahogy csuKÓdott az óriási ajtó, figyelhettem, hogyan fordul kamasz barátom riadt tekintete várakozón felém, és talán éppen ez a reggel, amiből egyébként nem érthet szegény semmit, most avatja férfivá. — Kijöttök velem a repülőhöz •*— kacsintottam össze akaratlanul is elég cinkosan a lányommal. Sandro meg naiv-lelkesen megelőzött mindenkit, akkorát kiáltott: — A nagymama elé! — Akkor öltözzetek! Apjuk eléjük állt: — Megtiltom! — toppantott, és megfogta a kilincset. * . . . Egyedül léptem a szobámba, be se húztam magam után az ajtót, anélkül is rákattant. Dario odaát maradt az ebédlőben: a gyerekeket fegyelmezi, vagy az édesanyját nyugtatja. És természetesen, a személyzetet is el kell igazítania, hogy rendben a helyére zökkenjen a világ. Telefonon kerestem Hanga Miklóst a szállodájában, szerencsémre még nem indult el. Kértem, mit szólna hozzá, ha a gyerekek elkísérnének? Meglepődött, valószínűleq a hívásomra se számított. Sokáig nem kaptam választ. — Legalább a lányom ... — qondoltam, aztán be is mondtam a készülékbe. (Folytatása következik) Képernyő előtt Széljegyzetek Még az előző héten kezdődött s a múlt kedden fejeződött bs egy nagyszerű műsor, a Beszélgetés dr. Dienes Valériával. Ha tévés szemmel „régen" volt is, érdemes rá visszatérni néhány mondattal. A műsor különleges élményét a „címszereplő" idős hölgy személyiségének varázsa és szellemének gazdagsága, egy sokoldalú, tartalmas élet tapasztalatainak feltárása adta. Lenyűgözve és megbabonázva ülhettünk a képernyő előtt, azzal a belső izgalommal és örömmel, amit a nagy egyéniségek jelenléte kelt az emberben. Kár, hogy a műsor második részét a kevésbé „látogatott" második programban közvetítették. A tizennegyedik résszel véget ért szerdán Láng Vince kalandjainak újabb sorozata, az Egy óra múlva itt vagyok. „Menet közben" kétszer is megjegyeztük már, hogy az új sorozat mintha gyengébbre sikeredett íolna, mint az első eresztés, főként azért, mert a régebbi történelmi periócfus ábrázolásához alkalmas eszközök a közelebbi időszak bemutatásához, úgy látszik, kevésbé megfelelők. Ehhez képest most, a végén sem tudunk újabbat mondani. Egészében véve lehetett szórakozni, egyes részletek jók is voltak, másutt azonban erőltetettre sikerült a humor és az irónia, s egyes megoldások korábbi filmekből „visszaköszöntek". Ugyancsak szerdán, késő este láttuk a Kezdőkör jól sikerült adását. Két nagyon rokonszenves, szerény és okos pályakezdő fiatallal * ismerkedhettünk: Nyáriné Tajti Annával, üllés község 20 éves tanácselnökével és dr. Sárospataky István fogorvos, drámaíróval. A két fiatal nagyon eltérő „műfajban" dolgozik, de* az volt a jó, ami éppen a műsor során közösnek bizonyult mindkettőjükben: a valóság, a társadalom életének hasonló szemlélete, a felelősségvállalás komolysága, a szerénység és az igényesség önmagukkal szemben. Sárospataky István sok pécsi néző számára ismerős már:*- drámaíróként éppen a Pécsi Nemzeti Színház mutatta be az évad elejével Zára c. művét, s a filmben is örömmel láttuk a kitűnő pécsi előadás részleteit. Negyedik részénél tart a televízió nemrég indult jelentős vállalkozása, A látás hatalma c. sorozat. A tíz héten keresztül húsz részre bontott sorozatot nagy érdeklődéssel vártuk, s eddig sajnos, kicsit csalódtunk benne. Maga a vállalkozás rendkívül fontos, ilyen terjedelmet, műsoridőt is bőven megérdemel. A vizuális kultúra emelésében a televíziónak páratlan lehetőségei, s így kötelezettségei vannak. Láttunk is már nem egy jó vállalkozást, sorozatot is ebből a célból, köztük nemcsak külföldi, hanem hazai produkciót is. Miért csalódtunk mégis A látás hatalma eddigi adásaiban? Főképpen azért, mert nem elég érdekes és vonzó. Talán a szerkezettel is baj van: mintha túlságosan szétaprózódnék a sorozat. A húsz perc egy-egy adásra kevésnek tűnik. összefüggések helyett többé-kevésbé érdekes vagy érdektelen részletekbe veszik itt-ott a műsor, s az egyes részek nem kapcsolódnak elég szervesen. A szakszerűség ellen nem lehet kifogásunk: Balogh Jenő professzor, ameny- nyire meg tudjuk ítélni, kifogástalan felkészültséggel és pedagógiai érzékkel vezeti a műsort. Csak nem mindig látjuk világosan a kísérletek célját és lényegét. Reméljük, a sorozat későbbi folytatásaiban majd jobban „összeáll" a kép, a részletek is magasabb összefüggésekbe ágyazódnak s kedvezőbbre fordul véleményünk. Szederkényi Ervin
