Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)

1975-02-14 / 44. szám

1975. február 14., péntek Dunántúlt napló 3 Száznyolcvan egységben 1700 dolgozo Öt megyében 50-60 ezer adag étel naponta |gen, ennyi adag ételt szolgáltat na­ponta Baranya, Somogy, Fejér, Bács-Kiskun és Tolna megye területén lévő munkahelyi étter­meiben a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat. Száznyolcvan egységé­ben 1700 dolgozó látja el az étkezőket reggeli­vel, vagy ebéddel, illetve vacsorával. Az Orvostudományi Egyetem kollégiumának konyháján 377 hallgató részére főztek ebé­det, amikor ott jártunk. A me­nü: egységesen köménymagle­ves zsemlekockával, választ­ható a töltöttpaprika sósbur­gonyával, a francia sertéssze­let és a gombapaprikás galus­kával. A saláta és a sütemény ugyancsak egységes: cékla, il­letve csokoládétorta. Egy hallgató egy napi ebéd­jét elvileg 8 forint 30 fillér ér­tékű nyersanyagból kellene megfőzni, de ezt a gyakorlat­ban megvalósítani nem lehet. A konyhavezetőnek viszont a hónap valamennyi napjára számítva, mégis úgy kell be­osztani a pénzt, hogy ne le­hessen észrevenni az ebéd összeállításán se a hónap ele­jét, se a végét. Ennek nem­csak a húsételek, tésztakészít­mények, illetve a főzelékfélék egyensúlyában kell megmu­tatkoznia, hanem az ételízesítők mennyiségében is. Segítséget ad a vendéglátó­ipari receptkönyv, amely grammnyi pontossággal, 100 személyre vetítve határozza meg, hogy milyen ételhez, mi­lyen nyersanyagból és ízesítő­ből mennyi kell. A Ságvári étterem dolgozói­tól hallottuk: 6 forint 97 fil­léres nyersanyagnormával dol­gozva nem lehet figyelembe venni a kalória- és vitamin-kö­vetelményeket, pedig a Hőerő­mű, az építők és a Kesztyű­gyár dolgozóinak egy része ilyen értéknek megfelelő nyers­anyagból készített ebédet kap nap mint nap. Húsételben gon­dolkodva ez a pénz 8 deka­gramm nyershúsra elég, amit ugye még meg kell főzni vagy sütni. Könnyen elképzelhető, mekkora adag lesz belőle. A konyhai dolgozók ennek elle­nére szívesebben dolgoznak szelet, mint apróhússal, mond­ván, hogy így igazságosabb az elosztás. Ha pörköltet főznek s az egyik tányérba több koc­ka hús jut, mint a másikba, már elégedetlenek az emberek. A nyersanyagnormákban ke­resik a gondok gyökerét. Vé­leményük szerint a mai -árvi­szonyoknak megfelelően 10 forintos norma lenne az ideá­lis. Diétás főzésre nincs lehe­tőségük, csődöt mondott az ét­olajjal való egységes főzés, mert kevesen kérték. A kony­hai körülményekre jellemző: az ablakokat nem lehet kinyit­ni, mert leesnek, elszívó beren­dezésük évek óta nem műkö­dik, az alacsony mennyezet füstös és piszkos, a falakkal együtt. A főzőüstök 15-20 éve­sek, s nemcsak korszerűtlenek, hanem kicsik is. A főtt krump­lin egyértelműen meglátszik, hogy géppel tisztították. Kézi utántisztításra pedig nincs munkaerő . . . A Ságvári étterem ebédidőben, Újmecsekalján, Fotó: Erb János Miért reped a kárpit? Garanciális bútorjavítás Mikor a vevő bútort vá­sárol, megfelelő tájékozta­tást kap arról, szükség ese­tén hol, milyen időben vál­lalnak garanciális bútorja­vítást. A Pécsi Fatömegcikk és Járműjavító Szövetkezet 1973 óta végez bútorjaví­tást az egész megyében, korábban csak Pécsett dol­goztak. Évente 700-800 be­jelentés érkezik a szövetke­zetbe, — megdöbbentően sok. Megszűnőben a falu­si tisztaszobák, nem muta­tóba veszik már a bútort falun sem, használják. A modern lakások nagyon szárazok. Lehet, hogy ezek a hibásodás okai? A tapasztalat szerint a legtöbb baj a kárpittal van. Szűkre szabják a bútorok gyártói, és alig néhány hét után megreped. Sajnos nem nevezhető az ilyen ta­karékosság ésszerűnek, hi­szen amit Nymodon „nyer­nek a révnél, elvesztik a vámon”. A garanciális ja­vítás költségeit ugyanis a gyártó cégeknek kell kifi­zetni. Már voltak hasonló kezdeményezések, most jó lenne, ha a szövetkezet dolgozói összegyűjtenék tapasztalataikat és azokat elküldenék a bútorgyárak­ba, így talán kevesebb lenne a panasz, tartósab- bak lesznek a bútorok. H. M. Ugyancsak állandó létszám- hiánnyal küzd az 506-os Ipari Szakmunkásképző Intézet kony­hája is, ahol naponta ezer személyre készítenek ebédet. Az ezer főből négyszáz a diák, akik reggelit és vacsorát is kapnak, hatszáz pedig üzemi dolgozó. A konyha vezetőinek véleménye szerint a diákétkez­tetés ráfizetéses, s bár az utóbbi időben rendezték a szakmunkástanulók ebédjének nyersanyagnormáját, még min­dig alacsony. A gyerekeket az ebédről kér­deztük, amivel mennyiségben és minőségben is elégedettek a vacsorához hasonlóan, de keveslik a reggelit, délig na­gyon megéheznek. A konyha vezetője a tízórait látná megoldásnak. Persze ha lenne is rá pénz, nem akadna dolgozó, aki elkészí­tené. Azt mondja, szinte úgy kell idecsalogatni az asszonyo­kat. Kevés a fizetés, reggel korán kell jönni. Ha meg dél - utánosok, későn érnek haza, de az mindkét műszakban azo­nos, hogy sokat kell dolgozni. Faragó Jenőné, aki szakács­nő, látogatásunk napján a nyersanyagvételezés után fel­szeletelt 63 kiló oldalast, 24 kiló karajt, 29 kiló sertésnya­kat és 7 kiló csirkét. Kétezer­kétszáz forint a fizetése. A fő­zés mellett nyolc asszonytársá­val együtt minden nap közel ezer kilogramm súlyt mozgat meg. Mikor aztán hazaér, min­den kezdődik elölről, családjá­nak is főznie kell, csak ép­pen más normákkal és más ■körülmények között. .. Török Éva Ä Délszláv Szövetség gondozásában Nemzetiségi gyermeklap negyedévenként A horvát és szerb anyanyel­vű tanulók nyelvi kultúrájának fejlesztése és a kétnyelvű is­kolák kapcsolatainak fejlesz­tése volt a tegnapelőtti ta­nácskozás fő témája Pécsett. A tanácskozáson a Magyaror­szági Délszlávok Demokratikus Szövetsége, az Országos Pe­dagógiai Intézet, a Tankönyv- kiadó Vállalat és a kétnyelvű iskolák képviselői vettek részt. A jelenlevők megállapodtak abban, hogy a Délszláv Szö­vetség gondozásában egy nem­zetiségi gyermeklapot indíta­nak, mely negyedévenként je­lenik meg. ÉLETMENTŐ EGYÜTTMŰKÖDÉS az ország­úton Baleset, mérgezés, áramütés, infarktus. Men­tőket hívni, ez az első gondolatunk a bajban Menteni, menteni — csu pán egy igekötő a kü iönbség. Gyakran másod perceken múlik a küzde lem sikere. A rohamkocsi a földúton vet­te fel a sokkos állapotban lévő fiatalembert. Lövés érte. Arca összeroncsolódott, az erős vér­zés elzárta a felső légutakat. A mentőorvos — ott a helyszínen — gégemetszést végzett, meg­mentve a beteget a fulladástól. A neheze ezután következett — életben tartani a hosszú úton. Rádión értesítették a klinikát, ahol már felkészülten várták, nyomban műtötték a sérültet. A fiatalember azóta ismét egészséges, dolgozik. — A sikeres együttműködés szép példája ez az eset — mondja dr. Tekeres Miklós, a POTE Intenzív Therápiás Osz­tályának megbízott vezetője. — Kitűnő a kapcsolatunk a pécsi mentőállomással, baráti szálak fűznek össze bennünket. Egy évvel ezelőtt erre a megbízha­tó alapra építve kötöttek együtt­működési szerződést szocialista brigádjaink. A megállapodás lényege: előadások, bemuta­tók, tapasztalatcserék során megismertetjük a mentősökkel a betegellátás legújabb mód­szereit, eredményeit. Egyidejű­leg felhasználjuk tapasztalata­ikat az intézeti munkában, örömmel vesszük, hogy segíte­nek az orvostanhallgatók gya­korlati képzésében. A korszerűen felszerelt men­tőautókban ma már olyan élet­mentő beavatkozásokat is el­végeznek, amelyekre korábban csak intézetben volt lehetőség. Lélegeztetés, újraélesztés stb. Ez azonban csak egyik ténye­zője a mozgó betegellátásnak. A másik oldal legalább annyi­ra fontos: a mentők szakmai felkészültsége, szakmapolitikai elkötelezettsége, emberi maga­tartása. Dr. Tekeres Miklós szerint a főváros után az or­szágban elsőként itt, a pécsi mentőállomáson teremtődtek Hajdú Sándorné a Zalaeger­szegi Ruhagyárban kezdte mun­káséletét. Férjhez ment, 1959- ben került Pécsre a Pécsi Ruha- és Cipőipari Vállalathoz. Évek során többször változott „válla­latának" neve, jelenlegi elneve­zése: a Kaposvári' Ruhagyár Pécsi Gyáregysége. Éveket töl­tött a „szalagban", hét évig szocialista brigád vezetőjeként dolgozott. Ötszörös Kiváló dol­gozó. Hat éve művezető. — Voltak nehéz éveink, de túl vagyunk rajta — mondja. — Különösen az elmúlt év második felétől folyamatos a munkánk, exportmegrendeléseink is „be­jönnek”. Nőtt az üzem dolgo­zóinak keresete — ez a köz­hangulatra is jó hatással van. Mint művezető, most egy 40 fős „szalagot" irányít. Hétezer lánykabátot készítenek — ex­portra. — Mégpedig a lehető leg­jobb minőségben — mondja. Minőségjavítás, takarékosság elsődleges követelmények. A negyvenfős „szalagot" egy bri­gád, a Ságvári Endre aranyko­szorús szocialista brigád alkot­ja. Negyven nő. A munkában is, a társadalmi munkában is bizton lehet rájuk számítani. Pécsért végzett társadalmi mun­kájukért arany diplomát kap­tak. Óvodákat patronálunk, a munkaidőn kívül készítettünk párnahuzatokat, játékokat, az óvónőknek munkaköpenyeket... — A gyáregységben mintegy kétszázötvenen dolgoznak, eb­ből 230 a nő! Tükröződik-e ez az arány a vezetésben? — Igen. A minőségellenőrzők csaknem százszázaléka nő. A kilenc művezetőből hat. Amiért felkerestem: a gyár­egység pártalapszervezetének vezetőségválasztó gyűlésén tit­kárnak Hajdú Sándornét vá­lasztották. Egyhangúlag. — Hogyan fogadta ezt a megtiszteltetést? — Párttitkár most vagyok először. Szereztem ugyan már egy kis tapasztaiertot e párt­munkában, tagja voltam az elő­ző pártvezetőségnek, de most nagyobb a felelősség. Néhány napja nemcsak a művezetői munkát kell ellátnom, hanem az új funkcióval járó feladatokat is. Nagy segítség az elmúlt év­ben végzett öthónapos pártis­kola. A pártvezetőség mindhá­rom tagja nő. Határozottan beszél a terme­lési feladatokról, a pártmunká­ról egyaránt. — Magam is igyekeztem mi­nőségi munkát végezni, ezt kö­vetelem meg a kollektívától is. A termelésben „egymás kezére” kell dolgoznunk. Minden mun­kafolyamatnak pontosnak, elő­írásszerűnek kell lennie. Csak példaként mondom: rosszul elő­készített anyagból nehéz a kö­vetkező munkafázisban minősé­get „hozni". Ezt tudják a dol­gozók is. Érdemes jói dolgozni — a prémiummal vastagabb a boríték. Ebben a gyáregységben hangsúlyt kap a nőpolitika. Van „kismama-szalag", szociális lé­tesítmények: öltöző, fürdő. Eme­letenként hűtőszekrény a „tíz­órai" frissen tartására. Rend­szeres segély a gyermeküket egyedül nevelő anyáknak. — Ami pedig a pártmunkát illeti: az irányelveknek megfe­lelően foglalkozunk például a takarékossággal. A drága gé­pek karbantartásával lehet nö­velni élettartamukat, fokozni üzembiztonságukat. De van egyéb takarékossági lehetőség is — ezekkel élnünk kell. Fel­adatunk van bőven. Pártépítés­ben: újabb párttagok felvétele. Rövid határidőn belül KISZ- szervezet létrehozását tervez­zük . . . Sűrűn teleírt jegyzetfüzetét lapozza. — De nem is sorolom to­vább. Azt szeretném, hogy mun­kámmal hozzájáruljak céljaink eléréséhez, örülünk, hogy kül­döttként részt vehetek a Pécs városi pártértekezleten. Biztos, hogy hasznos tapasztalatokat szerezhetek ott is. G F. meg a személyi feltételei an­nak, hogy a mentőautó „hely­színre vitt" műtőként funkcio­náljon. A mentőorvos első szem­lélője, ellátója a betegnek. Döntése, beavatkozása megha­tározó. Az életmentés sikere gyakran az idő függvénye. A létfontosságú szervek sérülése esetén a betegnek 4—5 percen belül intézetbe kell kerülnie. Ez az idő nem növelhető semmi módon, illetve csak úgy hidal­ható át, ha a helyszínen meg­kezdődik a mentőakció. A pécsi mentőállomás dolgozói bizonyí­tani akarják és bizonyítják is az intézeteknek: magas szintű gyógyító, életmentő beavatko­zásra képesek. Dr. Farbaki Iván, az Orszá­gos Mentőszolgálat Baranya megyei Mentőszervezete vezető főorvosa elhárítja a dicséretet. — Szerencsénk van, sokat ta­nultunk, felbecsülhetetlen támo­gatást kaptunk az intenzív osz­tály orvosaitól. Intézeti segít­séggel, az országban elsők közt alkalmazhattunk a mentős mun­kában új gyógyszereket, érzés- telenítőket, vérpótlókat, altató­szereket. Rövidesen újabb élet­mentő eszköz érkezik a közpon­tunktól: az elektromos inger­képző műszer a szív ritmusza­varainak kiküszöbölésére szol­gál. Az elektródák „felvezeté­sét”, a műszer orvostechnikai alkalmazását az intézetben sze­retnénk elsajátítani. Baleset, mérgezés, áramütés, infarktus. Mentőt hívni, ez az első gondolatunk a bajban. Az­tán, ha már minden rendben, elfelejtjük az arcokat, nem is gondolunk arra, milyen sok embernek kellene köszönetét mondanunk. Orvos, mentőtiszt, ápoló és gépkocsivezető egy­aránt tudása legjavát nyújtja értünk. Horváth Ferenc, a „Pél­damutató” címért küzdő men­tősbrigád vezetője, Farkas Mi­hály, Zombori Mihály, Szent- györgyvári Károly, Temesvári Csaba, Oravicza Mátyás, Ben­der Lajos, Bitó Mihály és ma­sok. A kötelességüket teljesítik. Weizff M. 1^1 I Egyhangúlag I pärttitkärnak «fölosztottak

Next

/
Thumbnails
Contents