Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)

1975-02-13 / 43. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXII. évfolyam, 43. szám 1975. február 13., csütörtök Ara: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Szerényen — önzetlenül A egyszerű emberek mélységesen tisztelik a szerénységet, egyszers­mind ugyanúgy elítélik a sze­rénytelenséget. A szocialista társadalom erkölcstana az em­beri szerénységet nem valami bibliai erényként értelmezi, ha­nem mint a közösségi maga­tartás alapvetően lényeges vo­nását. Teljes joggal, mert a szerénység, illetve a szerényte­lenség valóban a társadalom­hoz, a közösséghez való vi­szony egyik fontos és jellegze­tes erkölcsi esete. A dolgozók szerény emberi magatartást várnak el minden­kitől, aki ma társadalmi köz­életi szerepre és a közösség bi­zalmára tart igényt. Sok ta­pasztalatuk tápláljg azt a meg­győződést, hogy a szerénység a köz önzetlen szolgálatára va­ló alkalmasság jele, viszont a gőg, a fennhéjázás, a kivagyi­ság, a vályú körüli tolongás éppenséggel az alkalmatlan­ság jele. Szocializmust építő társadalmunkban a közéleti emberek, a vezetők szerénysé­ge társadalmi-politikai fontos­ságú ügy. Fontos építőköve a bizalomnak, a jó munkának és társadalmi közérzetnek, amin szocialista erkölcsünk nyugszik. A marxista etika szerint azonban a kötelező szerénysé­gen nem az egyéniség jelleg- telenségét, nem a szürke kö­zépszerűség kívánalmát, nem az ambíciók hiányát értjük. Gyorsan fejlődő társadalmunk hajtóereje a szüntelen többre törekvés, a merész és lendüle­tes kezdeményezés, az emberi értékek és törekvések érvénye­sülése. Akit nem fűt napjaink­ban egészséges becsvágy, az kevéssel járulhat hozzá a kö­zös alkotómunkához. Jó ügyet csak szenvedélyesen szabad és lehet képviselni. A becsületes szenvedély éppoly kevéssé fog­ható fel szerénytelenségnek, mint a határozott kiállás elve­ink mellett. A tömegek a sze­rényeket, nem pedig a tehe­tetleneket, a megalkuvókat tisz­telik. Társadalmunk az elmúlt 30 év alatt az egyszerű emberek százezreit emelte különféle köz­életi és vezető pozíciókba. Nagy többségük ma is áldozat­készen, odaadással, lelkiisme­retesen és szerényen teljesíti vállalt hivatását. Nem része­gült meg a hatalomtól, mentes maradt a kísértéstől, hogy ki­vételezett állampolgár legyen, aki más törvények és szabá­lyok szerint él, mint a dolgozó tömegek. Közéleti vezetőink óriási többsége tartja magát a szocialista erkölcsi normák­hoz. Ezzel magyarázható, hogy kirívóan szembeötlik a szerény- , telenség, a rangkórság, a kö­zösség pénzén való flancolás, a dolgozókkal szemben tanú­sított nyegleség minden egyes esete. Társadalmunkban nincs háttér, amely mögé • a társa­dalmilag kártékony magatartás, vezetési stílus vagy életvitel el­bújhatna. Ezért a közvéle­mény nagyon is számon tartja a szerénytelenséget és egyre inkább tele van ellenszenvvel iránta. De hogyan eshettek valami­kor szerény, józan szemléletű, a szerénytelenséget gyűlölő és ostorozó emberek a szerényte­lenség vétkébe? Miként kerí­tette hatalmába némelyik köz­életi tisztségviselőt a minden­áron való szerzés mohó vágya? Először is számot kell vetnünk azzal, hogy ez a hajlam nem kevés emberben lappang, s hogy utat tör-e magának, vagy szerencsésen elsorvad, az nagy mértékben függ a társadalmi környezettől. Nemcsak arról van szó, hogy a környezet ki­nyilvánítja-e elégedetlenségét az ilyen magatartással szem­ben, ámbár ez is rendkívül fon­tos, ez is nagy visszatartó erő. Szélesebben és mélyebben te­kintve a dolgot, a közszemlé­letnek olyan torzulása, amivel éppen most bajlódunk és a párt fellépése nyomán igyek­szünk helyrehozni, tudniillik az emberi értékrend hibás meg­ítélése kedvezett a szerényte­lenség, a kivagyiság, a kérkedés terjedésének. Kádár elvtárs nemegyszer ostorozta az olyan jelenségeket, amikor valaki csak azért akar valamit erején felül, tűzzel-vassal megszerez­ni, mert nem akar lemaradni mások mögött, akik azt a va­lamit már megszerezték. Ezt a kispolgári megnyilvá­nulást vissza kell szorítanunk. El kell érnünk, hogy társadal­munkban egészséges, helyes, szocialista emberi törekvések uralkodjanak. Magyarán: ne a ruha számítson, hanem az, aki viseli. Az egészséges légkörű közegben a birtoklásban való szerénytelenség és az ahhoz fűződő szemléleti torzulás nem tud kicsúszni a szocialista ten­denciák alól. Egyébként innét fakad az is, hogy a közgondolkodás néha túlzott igényeket is támaszt. Persze korántsem a normális emberi szükségletek kielégítése ellen szólunk, hanem éppen el­lenkezőleg, nagyban előmoz­dítaná a normális és fontos igények gyorsabb kielégítését, ha a fényűző túlzásokat mellőz­nénk. Az MSZMP KB december 5-i üléséről szóló közlemény helyesen húzta alá: „minden szinten és minden szervnél szi­gorú takarékosságot kell érvé­nyesíteni, . . . meg kell akadá­lyozni a luxus jellegű kiadá­sokat. Határozottan fel kell lépni a pazarlókkal, a társa­dalmi tulajdon megkárosítóival szemben”. Természetesen sem­miképp sem tekinthetjük túlzott igényeknek, ha valaki ember­hez méltó lakáshoz igyekszik jutni. De azt igen, ha néme­lyek a legfejlettebb országok gazdagjainak életmódját utá­nozzák és az ő normáiukat te­kintik példának, és effajta igé­nyeik kielégítését várják el a mi társadalmunktól is. A közéleti emberek kötelező szerénysége nálunk társadalmi­politikai jelentőségű. Aki ezt az erkölcsi normát átlépi, alkal­matlanná válik rá, hogy funk­ciót töltsön be. Hogyan küzdjünk a szerény­telenség ellen? Egyszerre két fronton. Részint a szerénytelen­ség erőteljes bírálatával: a munkatársak köre, a kollektíva, a pártszervezet ne fogadja el az ilyen magatartást, hanem intse meg a hibázókat, s ma­gyarázza meg, milyen káros következmények kísérik a köz­életi emberek szerénytelensé­gét. Másrészt — s ez ugyanilyen jelentőségű — vegyük iobban észre és becsüljük jobban a szerénységet, azt a helyes ma­gatartást, amely nem hivalko­dik, hanem tényleges eredmé­nyeivel hívia fel magára a fi­gyelmet. Ne az kapjon jutal­mat, ki azt hanqosan követeli, hanem az, aki helyett a való­ságos érdemek beszélnek. zerénységkampányra, frontális támadásra nincs szükség. De ar­ra igen, hogy éber tekintetünk fennakadjon minden visszata­szító jelenségen, mint pl. ha valaki megszédülne, a törvé­nyeken és erkölcsön felül he­lyezi magát és magas lóról kezd lenézni a környezetére. Dr. Kiss István Ünnepség Budapest felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából A vígszínházi ünnepség elnöksége KS/D- NAPLÖ- telefotö A Magyar Szocialista Mun­káspárt Budapesti Bizottsága, a Fővárosi Tanács, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa és a KISZ budapesti Bizottsága a főváros felszaba­dulásának 30. évfordulója al­kalmából szerdán délután ün­nepséget - rendezett a Vígszín­házban. Az ünnepségen részt vett és az elnökségben foglalt helyet Németh Károly, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára; Bor- bándi János, az MSZMP KB tagja, a kormány elnökhelyet­tese; Katona Imre, az MSZMP KB tagja, a Budapesti Pártbi­zottság első titkára és Szép­völgyi Zoltán, a Fővárosi Ta­nács elnöke. Az ünnepség elnökségében foglalt helyet V. F. Promiszlov, az SZKP KB tagja, Moszkva város Tanácsa Végrehajtóbi­zottságának elnöke, a szovjet főváros küldöttségének vezető­je, és V. Ny. Jagodkin, a Moszkvai Pártbizottság titkára; továbbá a felszabadulási év­forduló alkalmából a többi ba­ráti országból hazánkba érke­zett delegáció vezetője: Ghe- orghe Cioara, a Román Kom­munista Párt KB Politikai Vég­rehajtó Bizottságának tagja, a Bukaresfi Pártbizottság első tit­kára, Bukarest főpolgármeste­re, Antonin Kopek, a CSKP KB elnökségi tagja, a Prágai Párt­bizottság első titkára, Jerzy Ma- jewski, a LEMP KB tagja, Var­só főpolgármestere, Milan Ta­dics, a Belgrádi Pártbizottság titkárságának tagja, Kari Heinz Nadler, a Berlini Pártbizottság titkára és Stefan Docev, a Szó­fiai Pártbizottság titkára. Tag­ja volt az elnökségnek B. P. Ivanov vezérezredes, az ide­iglenesen hazánkban állomá­sozó szovjet déli hadseregcso­port parancsnoka, F. K. Iscsen­ko altábornagy, továbbá Ma­karov ezredes, a Budapest ne­vét viselő szovjet katonai ala­kulat parancsnokságának kép­viselője és B. D. Sevikin követ­tanácsos, a budapesti szovjet nagykövetség ideiglenes ügyvi­vője. A jubileumi ünnepségen je­len voltak a főváros felszaba­dításában részt vett egykori magyar partizánok, a Szocia­lista Hazáért Érdemrend szá­mos kitüntetettje, a főváros párt-, állami, társadalmi és tö­megszervezeteinek képviselői, a budapesti országgyűlési kép­viselők, a budapesti fegyveres testületek képviselői, kiváló dolgozók, a lakosság minden rétegének képviselői. Jelen vol­tak a szocialista országok fő­városainak delegációi, a ba­ráti országok diplomáciai kép­viseleteinek vezetői. A magyar és a szovjet him­nusz hangjai után Avar István színművész előadta Garai Gá­bor ,,Új kor nyitánya" című versét. Az ünnepséget Katona Imre, az MSZMP KB tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára nyitotta meg. Emlékez­tetett arra: 1945. február 13-án világgá repült a hír, hogy a Szovjetunió Vörös Hadserege kemény harcok során felszaba­dította hazánk fővárosát, Buda­pestet. Ezt követően Szépvölgyi Zol­tán, a Fővárosi Tanács elnöke mondott ünnepi beszédet. Nagy tapssal fogadott beszé­de után V. F. Promiszlov, az SZKP KB tagja, Moszkva ta­nácselnöke szólt az ünnepség résztvevőihez. Csatorna- és gázvezeték rekonstrukció Árkok a belvárosban A belvárosban szinte alig van utca, amely ne lenne fel­túrva, földhányások, árkok jel­zik a DDGÁZ, a FOLDÉP va­lamint a DÉLVIÉP jelenlétét. A Káptalan utcában szinte teljes szélességben fölvágták az útburkolatot, méternyi ma­gas földkupac húzódik az árok két oldalán. A kis- és közép- nyomású gázcsöveket már oda­készítették, néhány nap múl­va megkezdik” az új vezeték fektetését. A munkaárokba vájt „barlangban” régész gör­nyed. A csákány, néhány nap­pal ezelőtt terméskőből épített falba vágódott: törökkorabeli épület maradványát találták, melynek létezéséről már tud­Gázvezeték-fektetés Pécsett, az István téren tak a régészek. A feltárás so­rán meglelték az egykori ház bejáratát, a kemencét. A szer­szám mázas kályhaszemeket fordított ki a földből . . . Az István tér északi részén markoló harap a mélye. Terhét a járdára szórja. Az árokba betongyűrűk kerülnek, szenny­vízcsatorna épül. Az Úttörőház előtt már befejezték a csőfek­tetést, néhány nap múlva asz­faltréteget teríthetnek a már kész szakaszra. A Kalinyin út egy részét a FÖLDGÉP birtokolja. A gázve­zeték fektetését szinte telje­sen befejezték. Mindössze négy varrattal kell egybeolvasztani a csöveket, s a munkaárok be­temetése után jöhetnek az asz­faltozok. A Zöldfa utcában a DDGÁZ kubikusai, hegesztői dolgoz­nak. Az elöregedett gázvezeté­ket kicserélik. A Mandula és az Ótemető utca közötti sza­kasszal hamarosan végeznek. A fektetést itt befejezték, meg­kezdték a föld visszalapátolá- sát. Kijelölték a Vak Bottyán utcáig húzódó árok nyomvona­lás, most kezdték meg az út­burkolat fölbontását. Az Engel úton épülő új ke­nyérgyár érrendszerének egyik ága, a sütőkemencéket táplá­ló gázvezeték lesz. A Baranya megyei Állami Építőipari Vál­lalat szerelői a tervezett ütem­ben építik a vezetéket, jmely- nek egyik szakaszán már be is fejeződött a biztonsági vizs­gálat. Ä DDGÁZ, ebben az esz­tendőben mintegy tíz kilomé­ternyi szakaszon korszerűsíti az elavult vezetékeket. A na­pokban kezdik meg a Gizella utcai gázcső cseréjét. A jövő hét folyamán pedig megjelen­nek a Kossuth Lajos utcában is a DDGÁZ szakemberei: a Sörház utca, valamint a Bel­városi Áruház közötti szaka­szon bontják föl az úttestet... Felszabadulási ünnepség Moszkvában Moszkva Moszkvában, a Szovjet Had­sereg Központi Házában szer­dán emlékünnepséget rendez­tek Budapest felszabadulásá­nak 30. évfordulója alkalmá­ból. Az ünnepségen jelen volt Vlagyimir Dolgih, az SZKP Központi Bizottságának titkára, Ivan Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres erőinek főparancs­noka, N. Arutyunjan, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnökhelyettese. Ott volt Rapai Gyula, hazánk moszkvai rendkívüli és megha­talmazott nagykövete. Az ünnepségen megjelent a szovjet hadsereg és a flotta számos vezető tábornoka, a moszkvai helyőrség katonái, a hazánk felszabadításáért vívott harcok sok veterán tábornoka, tisztje és katonája, a Szovjet- Magyar Baráti Társaság kol­lektív tagüzemeinek dolgozói. Nyikolaj Rozskovnak, a moszkvai Városi Pártbizottság titkárának megnyitó szavai^ után eljátszották a magyar és a szovjet Himnuszt, majd Szemjon Ivanov hadseregtábor­nok, a 3. ukrán front törzspa­rancsnoka mondott beszédet. Ivanov hadseregtábornok részletesen ismertette a buda­pesti csata történetét. Megem­lékezett arról, hogy ebben az ütközetben a szovjet csapatok mellett harcba léptek a leg­jobb magyar hazafiak, a bu­dai önkéntes ezred katonái is. Ekkor, a fasizmus elleni kér­lelhetetlen harcban pecsétel­ték meg vérrel a szovjet és a magyar katonák fegyverbarát­ságát. Róka Mihály vezérőrnagy, hazánk moszkvai katonai atta­séja fejezte ki ezután köszö­netét a meleg, baráti szava­kért. Moszkva küldöttsége a Barátság Házában A Budapest felszabadulásá­nak 30. évfordulója alkalmából hazánkban tartózkodó V. F. Promiszlov által vezetett szov­jet küldöttség szerdán délelőtt az MSZBT Gorkij fasori szék­házába látogatott. A delegáció tagjait fogadta Apró Antal, az MSZMP PB tagja, az M$ZBT elnöke. A szívélyes, baráti légkörben lezajlott találkozón Apró Antal V. F. Promiszlov- nak, az SZKP KB tagjának, a moszkvai Városi Tanács elnö­kének és V. N. Jagodkinnak, a moszkvai PB titkárának a magyar—szovjet barátság elmé­lyítése érdekében kifejtett munkájuk elismeréseként át­nyújtotta az MSZBT aranyko­szorús jelvénye kitüntetést. .A baráti találkozón jelen volt Somogyi Sándor, az MSZMP Budapesti Bizottságának titká­ra és B. D. Sevikin, a buda­pesti szovjet nagykövetség kö­vettanácsosa.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents