Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)
1975-02-12 / 42. szám
1975. február 12., szerda Dunántúli napló 3 Előtérben a népesedéspolitikát határozat Részérdekek helyett fontossági sorrend Beszélgetés Bernics Ferenccel, a Megyei Tanács művelődésügyi osztálya vezetőjével Az utóbbi években jelentős változások történtek a Baranya megyei Tanács művelődésügyi osztályán. A tanács- törvény alapján megszűntek a járási tanácsok, s helyükbe a megyei tanács kislétszámú hivatalai léptek. így a megyei szakigazgatási szervek a helyi tanácsi irányítás és az állami irányítás közbülső szerveivé váltak. Vagyis — a közvetlenül a lakosságot irányító — községek, illetve városok, és a kormányzati szervek között helyezkednek el. Közvetíteniük kell a kormányzati irányítást a helyi tanácsokhoz, helyesebben alkalmazniuk azt a megye sajátos viszonyaira. Másfelől pedig az alulról jövő igényeket közvetítik felfelé. A megyei tanács művelődésügyi osztálya a feladatait a következő szervezettel látja el: az osztályvezető négy egységet irányít. Van egy közvetlen részlege: osztályvezető helyettessel, személyzeti csoportvezetővel, a személyzeti csoport munkaügyi jogászával és egy ifjúságpolitikai előadóval. Továbbá van egy közművelődési, egy iskolai és egy gazdasági csoportja. Ezzel irányítják a megye alsó és középfokú oktatási intézményeit, — óvodákat, általános, közép- és szakmunkástanuló iskolákat, felnőttoktatást — a hivatásos és amatőr művészeti életet, az ismeretterjesztést, a közművelődésügyi intézményeket. Mindegyik szakcsoport mellett van még egy intézmény: az iskolai csoport mellett a megyei pedagógustovábbképző intézet, a közművelődési csoport mellett pedig a Baranya megyei Népművelési Tanácsadó. De új intézmények is alakultak, mégpedig közösen a megyei tanács más szakigazgatási szerveivel: így a Pálya- választási Tanácsadó Intézet, amely tulajdonképpen a munkaügyi osztályhoz tartozik. Továbbá most alakul ki a Megyei Nevelési Tanácsadó és Gyógypedagógiai Elhelyezési Bizottság. ::híÍ^|)áh: mozgás De a tanácstörvény hihetetlen mozgást hozott a tanácsoknál, hiszen mintegy háromezer féle feladatot decentralizáltak, hogy ott oldják meg, ahol jelentkeznek, közvetlenül a lakosság közelében, tehát a helyi tanácsoknál. így például az összes általános iskolai igazgató kinevezési jogát a helyi tanácsok kapták meg. Ezért az osztály létszáma a két évvel ezelőtt húsz főről harmincra nőtt. Mintegy 50 milliós költségvetéssel és 400 pedagógussal a szakminisztériumoktól a megyei tanács művelődésügyi osztályához került valamennyi szakmunkástanuló iskola. Ez a folyamat még nem zárult, le mert feltehetően majd az egészségügyi szakiskolákat, valamint a gyors- és gépíró, iskolákat is megkapják. — Az így újjászerveződött osztály előtt milyen feladatok állnak ebben az évben? — kérdeztük Bernics Ferenc osztályvezetőt. — Szorgalmaznunk kell a népesedéspolitikai határozat ránk háruló részének végrehajtását. Egyfelől a tudatformálással: a családi életre történő nevelés tekintetében. Másfelől intézményfejlesztéssel: rendkívül gyors ütemben kell fejlesztenünk a gyermek- intézményeket, elsősorban az óvodákat. A demográfiai hullám úgy alakul, hogy 1981-ben várható a csúcs. Tehát a jelenlegi 18 ezer baranyai óvodás helyett akkor körülbelül 22 ezer lesz. Ezeknek óvodai férőhely kell. Eddig már mesz- sze túlteljesítettük e tervünket, társadalmi erők mozgósításával. De mégis tovább kell fejlesztenünk az óvodai hálózatot, továbbá napköziotthonokat kell létesítenünk.- Pénzügyi fedezet? — Az ötödik ötéves tervben 534 millió forinttal számoltunk. Ebből 66 millió az állami támogatás. A többi helyi erőforrás. A pénz tehát megvan, de sajnos szétaprózva, mert a legtöbb helyi tanácsnak nincs annyi forintja, hogy önállóan felépítsen egy 2 milliós óvodát, vagy egy 8—10 milliós általános iskolát. Í|i!Í||Í|||Íi a lehetőségekét- Mégis, hogyan lehetne kijutni ebből a körből?- Arra gondoltunk, hogy felállítunk egy sorrendet. Evégett megyei, vagy járási központi pénzalapokat alakítunk ki, a szétaprózódott pénz összpontosításával. így legalább a iontosabb helyeken építhetünk oktatási intézményeket. De a fel nem használt, szétaprózott pénzösszegeknek nincs semmi értelmük.-So közművelődésben?- Nehezebb a helyzet. Létre kellene hozni egy nagy megyei-városi művelődési központot, egy 100 milliónál költségesebb nagy megyei könyvtárat, az elavult járási központokat korszerűsíteni, úgyszintén a szigetvári és mohácsi járás kivételével a járási könyvtárakat. A közművelődés azonban több szektorú. Sokan érdekeltek benne. Tehát e tekintetben is összpontosítani kell a pénzt, a részérdekeken úrrá lenni, és összérdekeket nézni. A legutolsó megyei közművelődési tanácsülésen megszületett a határozat: mégis csak létrehozzuk a megyei közművelődési alapot, egyelőre megyei, Pécs városi és TIT összefogásból. A másik járható út: létrejöttek óriási tsz-ek, sok pénzzel. Ezek most már maguk is önálló, a feladatot összefogó gazdái lehetnének a közművelődés ügyének.- Végüiis hogyan összegezné leglényegesebb feladataikat?- A közművelődési és a közoktatási párthatározat végrehajtása, jó ütemezés alapján. Ehhez még a népesedéspolitikai határozatból adódó feladatok járulnak és az intézmény- fejlesztés. Ennek sorrendje: a gyermekintézmények, utána az általános iskolák és szakmunkástanuló iskolák fejlesztése. A közművelődésben: a könyvtárak és a kubmozgalom erőteljes fejlesztése, mégpedig ifjúsági, munkás- és nemzetiségi kluboké. Végül sajátos helyzetünknél fogva a kisközségeknek mozgó szolgáltatással történő ellátása. Rendezvényeinken pedig a 30 éves jubileum a műsorok gerince. Földessy Dénes Kulcsátadás a budavári palotában Az újjáépülő budavári palotában kedden ünnepélyes külsőségek között újabb épületeket adtak át rendeltetésüknek: az északi palotaszárnyban levő A- épületet a magyar munkásmozgalmi múzeum és a központi B-, C-, D-épületet a Magyar Nemzeti Galéria számára. Az egykori királyi palota több mint 2 milliárd forintos beruházással — Európa legnagyobb műemléki helyreállítása — a magyar kultúra fellegvára lesz. A munka méreteire jellemző, hogy összesen 693 300 légköbméter nagyságú épületet állítanak helyre a műemlék jellegének és rendeltetésének megfelelően. Most az érdekelt vállalatok összehangolt munkájának eredményeként — határidőre készült el a magyar munkás- mozgalmi múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria új otthona. Szebenyi népdalfüzet „Csele vize elfolyik a Dunába...” Baranyában dicséretes hagyománnyá vált a helyi, községi kiadású népdalfüzetek közreadása. Olyan tájak dalairól van szó, amelyek színeikkel, dallamvilágukkal, szövegükkel valamilyen sajátos népzenei anyagot képviselnek az egész magyar népdalkincsben. E népdalok anyagát az utóbbi 40 évben csaknem teljességében fölgyűjtöt- .ték. A legújabb törekvések nyomán pedig egy-egy helyi községi tanács áldozatából kerülhetett a népdalénekesek, pávakörök, pedagógusok és a kü„Megfogták” a bányászok ősellenségét porszemcsék nagyságát Kováts László technikus kitüntetése A bányász és a szilikózis két ősellenség módján állnak szemben egymással. De a harc ezidáig egyoldalú. Hiszen a bányász sok vonatkozásban védtelenül áll szemben az alattomos porral, amely láthatatlanul száll feléje. Vannak persze kutatási eredmények, ezek azonban hiányosak. Azt például már tudják, hogy leginkább a finom kvarcpor felelős a szilikózisért. Az ártalmat az 5 mikronnál kisebb szemcsék okozzák. Közülük is a legveszélyesebb az 1 mikronnál kisebb, szinte századmikronnyi mértékű szemcse. A kutatóknak feltűnt, hogy a szénbányákban és az ásványbányákban szerzett szilikózis súlyossága között nincs sok különbség. Holott az akkor rendelkezésre álló műszerekkel sokkal kevesebb kvarcot mértek a szénbányákban, mint az egyéb bányákban. Az egyezés okát nem tudták megfogni. Az öt mikronnál kisebb kvarcszemcsék mennyiségének Kováts László műszerével mérésére a kémiai módszerek világszerte alkalmatlannak bizonyultak. A megoldás útját más irányban kellett keresni. Ebbe az útkeresésbe kapcsolódott bele a Mecseki Szénbányák kutatási osztálya keretében Kováts László technikus. Több mint egy évtizedes munkásságának a gyümölcse az a díj, amit a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Akadémiai Bizottságán kapott, s az a remény, amely sokezer bányász egészségvédelmében keletkezett munkássága révén. Egy műszert szerkesztett, amely megfogható közelségbe hozta a szénbányászok legsúlyosabb munkahelyi megbetegedésének, a szilikózisnak eddig megfoghatatlan kórokozóját. Első eredménye 1969-ben született meg: végre megoldódott az 5 mikronnál kisebb kvarcszemcse mennyiség méréHARMINC ÉV A NÉP SZOLGÁLATÁBAN. A Hadtörténeti Intézet és Múzeumban kiállítás nyilt „Harminc éves a Magyar Néphadsereg" címmel. Képünkön: Csémi Károly és B. I. Ivanov vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoka megtekinti a kiállítást. se. Igaz, nehézkes berendezéssel, nagy szerkezettel, tíz asztallal. De mérni tudta. Hiszen ami úttörő jelentőségű a tudományban, az maga a mérés lehetősége. Majd elkészül egy újabb mérőszerkezetnek a prototípusa, amely már egészen kisméretű, így könnyen kezelhető alakban áll a munka szolgálatába. Ezért kapta tulaj-» donké'ppen az akadémiai díjat. A műszernek híre futott és 1969-ben két mintát, egy meddő és egy szénmintát hoztak a Szovjetunióból. Kováts László új módszerével értékelte -»és mindkettőben néhány perc alatt kimutatta a kvarc pontos mennyiségét. A Szovjetunióban és külföldön néhány hónapon át vizsgálták ugyanazt. Az eredmény százszázaléknyi pontossággal megegyezett a vendégek eredményével. Kováts László műszere lehetővé tette, hogy a szénben a parányi szubmikroszkópikus kvarcrészecskéket felkutassák, mérjék és különválasszák. A liászkori meg az ősibb szenek olyan növényekből alakultak ki, amelyek sziliciumdioxidot tartalmaznak. Tehát a kvarc tulajdonképpen biológiai úton is beépült a szénbe. Ez volt a műszer másik jelentős tudományos megállapítása. Megvan, kézben van tehát az, ami ellen harcolni kell. A mintát bányásztüdőből és kísérleti állatoknál produkálni lehet. Sőt, megvizsgálták szilikózisban elhalt bányászok tüdejét is. Mindez igazolta a parányi kvarcszemcsék jelenlétét. A műszer szerint egyébként a kvarc legnagyobb része ott van, ahol nem is sejtették: a porlékony, könnyen leválasztható, tiszta szénben. A feladat most már az lehet majd, hogy kísérleti állatokba juttassák az így felismert port, s az orvostudomány és a munkavédelem mielőbb hasznosítsa Kováts László munkájának eredményét, F. D. lönböző énekkarok műsorába sajátosan baranyai, jórészben ismeretlen népdalanyag. A mohácsi, majd a baranyai székely népdalfüzet után most újabb összeállítással gyarapodott ez a szép hagyományőrzés: ezúttal félszáz szebényi népdallal, Csele vize elfolyik a Dunába címmel. Felfigyeltek a tudósok A dalokat a Véméndi Közös Községi Tanács VB adta közre. Mint a kiadvány előszavában Gruber Ferenc tanácselnök is elmondja, Szebény egészen kicsi falu a Sárköz tőszomszédságában. A Keleti Mecsek nyúlványai ölelik körül. Évszázadokon át meglehetősen zárt település volt. Ősi hagyományait, szokásait, viseletét és ma is rendkívül gazdagon élő népművészetét megőrizte. Erre már a harmincas években fölfigyeltek a tudósok, így eléggé korán megkezdődhetett a talán legszebb és leggazdagabb népművészeti anyag, a szebényi dalok összegyűjtése, ami Wenke Edit helybeli tanítónő odaadó munkáját dicséri. A gyűjtést Maácz László, Várnai Ferenc és Olsvai Imre folytatta az ötvenes-hatvanas években. Az ő munkájuk révén lát most napvilágot ez az ötven népdal, amelynek válogatását, szerkesztését — a többszáz gyűjtés közül — Várnai Ferenc végezte el. A kiadvány rövid kis tanulmányban jelöli meg Szebény helyét a magyar népzenében. A Bartók meghatározta dunántúli népzenei tájon csak igen kis árnyalatokban, csupán néhány dallam erejéig mutatkozik tájjelleg különbség, azaz kisebb zenei tájegység. Ezen belül a Keleti Mecsek magyar törzslakossága külön kis tájnak tekinthető, amelynek egyik legsajátosabb és legjobban feltárt községe éppen Szebény, a Csele völgyében. A rövid bevezető eligazít a közölt szebényi népdalválogatás megoszlásában zenei stílus, tájjelleg és táncstílusok szerint. Ezenkívül gyakorlati tanácsokat is ad a dalok előadására vonatkozóan. Jusson el mindenkihez Hangsúlyozva, hogy napjainkban el kell sajátítani a népdalok jellegzetes előadásmódját, a hangszínt, az átélést, esetenként a díszítést is, ami a romlatlan hagyományos népi megszólaltatásra jellemző. Erre Kodály is felhívta a figyelmet, különösen elítélve az igazi népzene magakellető, negédes vagy éppen úri-mulatós megszólaltatását, amely bizony az utóbbi évekig eléggé uralkodó volt a népdalaink előadásában. ,,Négy-öt éve egészséges fejlő- ,dés indult meg a fiatalság körében. A népdalversenyeken, műsorokon egyre inkább megszólal a népzene igazi hangvétele. Ezt elsősorban az erdélyi és a moldvai nép éneklése és hangszeres stílusa segítette elő, de kell, hogy hatása kiáradjon a dunántúli (és alföldi) népdalok megszólaltatóira fs . . ." Ütravalóul a szebényi népdalfüzethez is annyit fűzhetünk hozzá, mint a korábbiakhoz: jusson el minél több kórusvezető és pedagógus kezébe es okozzon sok örömet dalosoknak és hallgatóknak egyaránt. (w. e ) Mérik a szilikózist okoló
