Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)

1975-02-01 / 31. szám

A Pécsi Stúdió jövő heti műsorairól HÉTFŐN jelentkezik a „Fél Hat­tól—fél hétig" című esti hangos új- nág februári száma, melyben Ko­vács Imre szerkesztőriporter folytat­ja, illetve befejezi az építőipar ha­tékonyságáról szóló riportsorozatát: ezúttal az épület felújításokról szól. A továbbiakban Tóth Sándor balett­igazgató beszél török- és olaszor­szági élményeiről, fiatal pécsi szí­nészek mondanak verseket. E műsor­ban kezdődik az ismert pécsi mű­vészházaspár: Vass Ágnes és Gyer- mán István hete. — A Bács-Kiskun megyei község, Katymár múltjáról, jelenéről és jövőjéről szól ,,A sze­gények faluja volt” c. szerb-horvát nyelvű riportműsor, melynek ripor­tere: Filákovity Branko. A német adásban Bezedekről közvetítenek zenés riportműsort. KEDDEN folytatódik Nógrádi Er­zsébet sorozata, az „Alkotó pedagó­gusok". — Az anyanyelv megőr­zése, továbbfejlesztése a nemzetisé­gek egyik legfőbb feladata. Nagy szerepet játszik ebben az iskola. Hogyan teljesíti ilyen irányú fel­adatát a kátolyi iskola? Erről lesz szó a zenés szerb-horvát ifjúsági műsorban. — A német műsorban pedig „így ápoljuk nemzetiségi ha­gyományainkat" címmel adnak íze­lítőt a lánycsóki általános iskola kulturális munkájáról. SZERDÁN László Lajos szerkeszti a „Hét közben" című szokásos ak­tuális riportműsort. — A délszláv­lakta falvak múltjáról szól dr. Kovács András új sorozata, amelynek első részét a szerb-horvát programban sugározzák. — A német műsor ifjú­sági adással jelentkezik, ebben hangzik el Hoffmann Antal „Ifjúsági koktél" című tánczenei összeállítása. CSÜTÖRTÖKÖN a zeneműbolt újdonságainak bemutatása után a „Harminc év tanúi" sorozat újabb adására kerül sor. A munkásmozga­lom dalai és szép versek szerepel­nek még e nap magyar nyelvű adá­sában. — A szerb-horvát nyelvű^ ri­portműsor arról szól, hogyan műve­lődnek, szórakoznak a versendiek a hosszú téli estéken. — A ^ német adásban a hírek mellett zárszámadá­sokról hangzik el jelentés, valamint zene a hallgatók kérésére. PÉNTEKEN „A mérleg két serpe­nyője" címmel az üzemi demokrá­ciáról kér véleményt riportjában Hídvégi József. — A szigetvári üze­mekben dolgozó munkásokról szól a szerb-horvát nyelvű „Munkás arc­képek" c. zenés műsor. A német Kulturális magazinban „Falusi kul- túraktivisták" címmel Mandulás Já­nos véméndi tanárral beszélgetnek, aki összegyűjtötte a környék német népdalkincsét. SZOMBATON a fiatalok kedvelt műsora, a „Zenemalom" jelentkezik, majd „Ismerőseink közelről" c.^ so­rozatában Páger Antallal beszélget Tiszay László. Á hírek és tudósítá­sok után Vass Ágnes és Gyermán István hetének befejezéseként a művészházaspár beszél művészi ter­veiről. — Harkányi tél a címe annak a szerb-horvát zenés műsornak, mely a híres fürdőhelyen készült. A német adásban „Zenés szombateste" szórakoztatja a hallgatókat és ad tájékoztatást a hét eseményeiről. VASÁRNAP kezdődik a dél-dunán­túli kórusok felszabadulási vetélke­dője, melyet hazánk felszabadulá­sának 30. évfordulója tiszteletére indított az ugyancsak jubiláló du- naszekcsői vegyeskórus és tanács. A benevezett kórusok rádiószereplé­se alapján zsűri ítéli oda majd a díjakat. A mikrofonstaféta vendége ezúttal Miátovics György, a Mérték­hitelesítő Állomás csoportvezetője, akivel Lenk Irén beszélget. A vasár­napi szerv-horvát műsorban, belgrá­di művészek tolmácsolásában el­hangzanak a Nobel-díjas Ivó And- rics örökszép írásai. A német adás­ban Szende Béla vasárnapi jegy­zetét olvassa fel, majd zenés műsor és nyelvjárási történet szerez majd kellemes perceket a hallgatóknak. Felszabadulási rejtvénypályázat I. forduló Ma kezdjük meg a Dunántúli Napló és a Magyar Rádió pécsi stúdiója 9 fordulós közös rejtvénypályázatának közlését. A pályázaton résztvevők feladata: a keresztrejtvénnyel kapcsolatos két meghatározás, kérdés megfejtését, valamint a pécsi rádió ma (szombat) 18 órakor kezdődő „Hírek, tudósítások" c. műsorában elhangzó kérdésre adott választ február hó 10-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg LEVELEZŐ­LAPON kell beküldeni Dunántúli Napló 7601 Pécs, Pf. 134. címre. Az „emblémás Felszabadulási rajtvénypályázat" c. fenti feliratot kérjük a levelezőlapra felragasztani. A kilenc forduló helyes megfejtését beküldők között a pályázat végén értékes díjakat sorsolunk ki nyilvánosan. A sorsolás idejét és helyét, valamint a helyes megfejtéseket később közöljük. — Ezt miért nem vették be a kiállításra? — Helyszűke miatt.. — Miért sír szomszéd? — Képzelje, a leányom házon kivül töltötte az éjszakát... — Hazakísérhetem? — Még az hiányzik, jövök... I történeteim III. agyar Egy érettségimről nem be­széltem még. A magyarról. Ez nem a drukk miatt ér­dekes, hanem az előzmé­nyek és következmények miatt. Ez a tantárgy volt az, amire nem kellett készül­nöm. Csak arról lehetett szó, hogy jó tételt húzok, vagy még jobbat Volt azonban egy angol tanárunk. Ügy hívtuk, hogy Kalóz. Azelőtt tengerészka­pitány volt, amíg a Mo­narchiának volt haditenge­részete, utána elment nyelv­tanárnak. Tudott vagy hat nyelvet. Tanítani is tudott. Kissé ugyan tengerimedve modo­ra volt, de igazságos, nem félt senkitől. A városkából, ahol sorsunk összekötődött, a polgármester fiát is elül­dözte, pedig annak az ér­dekében igazán közbelép­tek. Nő, a Kalóz engem na­gyon megbecsült! Az osz­tályt beosztotta a követke­zőkre: hülye, alhülye, mel­lékhülye, főhülye, legfőbb hülye, legeslegfőbb hülye. Ezekkel a jelzőkkel értelmi képességeinket tüntette ki. Az egyik előkelő helyezést feleleteim vívták ki számom­ra. Mondjuk, kihívott. Ékes rokonszenvvel viseltetett a memoriter iránt. Megközelí­tőleg annyira, mint amilyen utálattal szemléltem én. Eb­ből csak konfliktus kelet­kezhetett! Szóval kihívott. Amíg föl- tápászkodtam, elolvastam két sort, azt a katedráig mormoltam magamban. Amikor odaértem, a legna­gyobb határozottsággal ne­kikezdtem és elfújtam a két sort. Több sor nem lévén kéz­nél, a továbbiakban minta megbomlott fonográf ezzel a két sorral szórakoztat­tam. Szép előadás volt! Volt benne véres verejték, kisebb arányú elmezavar, amnézia. Épp, hogy kiesett a lyukas fejemből! Kalózunk végignézte az egész vergődést, majd le­mondóan legyintett.- Mit tehetek? Ez a sze­rencsétlen egész nap készült, de csak ennyi telik tőle! Megbuktathatom? Majd, mint akin kitört a jószívűség, meg az őszinte sajnálkozás, beírta a leg­rosszabb jegy után követ­kezőt. Aztán várta a hatást! Be is következett. Az osz­tály hahotázott. Kitörőén. Az öreg kissé eltájolódott. A szép tiszta derű nem az ő humorát, • hanem az én teljesítményemet jutalmazta. Különösen meghatotta a népet a mérhetetlen szor­galomra való hivatkozás. Ilyen előzmények után ke­rült sor a magyar érettségi­re. Ha eddig a sors kezébe vett már, legalább tartson ki még kissé! Húzzak ki egy takaros tételt! Kihúztam! A nyugatosok irodalmát! Ady, Babits, Kosztolányi, József Attila. Akkor a tananyag még csak mellékesen foglalkozott ez­zel a korral, hisz jellemző, hogy az egész csak egy té­tel volt! így került sor a feleletre. A vizsgabiztos, akire tetszik emlékezni, hogy történelem­ből nem tudott egy betűt se, — a feleletemmel leká- dereztem —, annál többet tudott irodalomból. Magyar tanár volt Szegedről és bár méltóságos úrnak szólítot­ták, de ez nem zavarta. Ezt a kort szerette ő is és a fe­lelet rövid idő alatt párbe­széddé fajult. — önnek is az a véle­ménye, hogy Ady...? — Nem, méltóságos uram, én ennél többre értékelem. — És azzal egyetért, hogy...? Egyetértettem! Feleletről szó sem volt már. Teljesen rendhagyó módon, mély tisztelettel, de ellentmondtunk egymásnak és egyetértettünk. Vagy há­romnegyedórán keresztül! Kalóz meg ott ült a bi­zottságban és kidülledt szemmel nézte megtáltoso- dásomat. A végén még egy verset is el kellett mondanom. Abban az időben szavalni jártam és az elmondandó vers az édesanyámról szólt, aki a fiában királyfit lát. És ha meghal az anya, ak­kor a fiút többé senki sem fogja már királyfinak látni. És az anya jóságát soha meg nem hálálhatja már. Hadd dicsekedjek, szé­pen mondtam! Az öreg tengeri rabló meg csak pislogott, majd belenyúlt a zsebébe, elővett egy nagy kockás zsebken­dőt és elkezdte a könnyeit törölgetni. Azóta sokszor kaptam már honoráriumot, de en­nél szebbet soha! Hisz sze­rettük az öreget. Este következett az érett­ségi bankett. Persze Kalóz is ott volt. Egyszercsak meg­áll előttem, kinyitja a ciga­rettatárcáját és azt mond- ja! — Gyújts rá! Náladnál nagyobb szélhámossal még nem találkoztam! Ebben kettő volt a cso­dálatos. Az egyik az, hogy sok tengert bejárt, tehát bőven találkozhatott szél­hámossal. A másik még nagyobb csoda volt. Életében soha diákot, akár érettségizett is, meg nem kínált! Azért egy mondatot még hozzátett: — Már negyedikben meg kellett volna téged buktat­nom! Ezen nem vitatkozhattam. Az ő mulasztásáért nem érezhettem lelkifurdalást! Szőllősy Kálmán 1* 1« l*> <9 6 7 *> 23 54 2 mm 45. 26 M­4 52 ll Vízszintes: 1. A dunántúli vonal­díszes agyagművesség kultúrájának jelzője. Az utóbbi évtizedekben Ba­ranyában több jelentős lelőhelyét fe­dezték fel. 8. E helységben kender­fonó működik. 11. Vércsoport betű­jele. 12. Aki korpa közé keveredik ..................... a disznóki 14. Ruházati k ellék. 16. Ételtekercs 17. Tinó azo­nos nemű betűi. 18. Az ENSZ angol megfelelője. 19.................vérité, film­művés zeti irányzat. 20. Gally. 21. ........... glicerin, robbanószer. 23. E megyénkbeli községben középkori eredetű temetőkápolna áll. ^ 25. A túloldalra. 26. Sárgászöld színárnya­lat. 28. Technikai atmoszféra, röv. 29. Romba dől. 30. Kétélű tőr, ré­giesen. 33. Valamely cél elérésére irányuló elhatározás. 35. Pépszerű étel. 36.............dől in, egyszemélyes. la posfenekű, keskeny csónak. 37. Boda közepe. 38. Spanyol nemesi cím. 39. Szélhárfa. 40. Levegővel keveredve bányaléget alkot (névelő­vel). 42. Értékes nyersanyag. 43. Bi­zonyos adottsághoz mért, viszonyított állapot. 45. Gallium. 46. Rádióállo­más. 47. Érzelemtől fűtött éles, ma­gas hangot hallat. 50. Lelvéltávirat. 51. Római szám tízen alul. 53. „lyen" nátha volt az 1918—1920 közötti jár- ványszerűen terjedő influenza. 54. Tarlókon növő libatopféle gyomnö­vény. 56. Ugyanaz, röv. 57. Ilyen mag a napraforgó, repce, tökmag, stb. 58. Jelt ad. 59. Feszítő eszJcöz. Függőleges: 1. Ezeknek a városa Velence. 2. Vulkanizált kaucsuk. 3. Egy betű hiányával mint a vízsz. 17. sz. 4. A megye vége. 5. Idevalósi „remete" volt Gárdonyi Géza. 6. Szovjet űrrepülő. 7. Csokoládémázzal bevont, lekvárral töltött, lapos ko­rong alakú sütemény. 8. Brikettjéről ismert helység. 9. Igeképző. 10. Poszméh. 13. Fejér megyei község. 15. Szó, franciául (MOT). 17. Mese­beli, okos, csodás ló. 19. Costa Rica-í pénz. 22. A gótikát megelőző építészeti stílus. A XII. sz.-ban, eb­ben épült a mánfai r. k. templom. 24. Futását Vörösmarty örökítette meg. 27. Illemtudó, régiesen. 29. Fénymásoló eljárás elnevezése. 30. Gépkocsi, röv. 31. Bizánci típusú fest­mény. 32. Kerti kéziszerszám. 33. Vörösmarty híres verse. 34. ^ Ádám és Éva lakóhelye. 36. Szelén és kén. 38. Gumós gyökerű, évelő, kerti dísz­növény. 40. Savó részel 41. Idevalósi származású jobbágy volt Esze Ta­más. 42. Trója vesztét okozta. 44. Heves meqyei község. 45. Híres spa­nyol festő (1746—1828). 47 .............. H amsun, norvég író. 49. Felkelti 50. Férfinév. 52. Niqériai népcsoport tagja. 53. Esd. 54. . . Valetta. 55. Ozmium. KENDE SÁNDOR ^Tutcúa Lány 74. A Vöröskereszthez mentem vol­na? Amikor a műtéteket kint vé­gezték a folyosón, és az ampu- tóltaknak is legföljebb pokró­con vagy hordágyon jutott fér- rőhely! Az a pár nap, amíg bizonyos­sá vált... A tehetetlenség ad­dig, a feloldhatatlan némaság, a folyamatos készenlét. Figyel­ni. Várni. — Mikor értettem meg, hogy végleges? Egy perc, egy pillanatnyi döbbenet? Egy hét is talán? ... Apámhoz nem fordulhattam, ezzel se, és semmivel se. Be­szélni se lehetett vele. Reggel korán eltűnt, este jött meg. Ak­kor leült, de teljesen közömbö­sen tűrte, hogy mellé ülök-e vagy elébe állok: legtöbbször, mintha nem is hallaná az em­bert. S ha rám emelte a tekintetét mégis, a szeme azért csak más­felé nézett. — Mit mondasz? — szólt ilyen­kor, olyan távolságból, mint ha idegen bolygón járna. — Mit akarsz?... Kérdeztél valamit? Nem csípte meg az állam he­gyét, mint régebben, és nem pöckölte föl az orromat. A keze nyugodtan nehezedett az asztal lapjára órákig. — Fegyvert szerezzél, fiam — mondta az ágya szélén, vetkő- zés közben. — Akármilyent! — Apa, minek az?! — Csak legyen. — Mit akar vele?! Nem kiabált, nem hadoná­szott harciason. Dehogy. Az én apám, aki mosolyogva is a vi­lág legszigorúbb embere. Aki ezzel a szigorú mosolygással kínosan ügyelt arra, hogy a há­zába ne hallatsszon föl az utca békétlenkedése, és a gyerekei ne hallják meg, ami odakint készülődik. Ű, aki nem vett tu­domást a gonoszról, ő, aki nem akart fölkészülni ellene, és nem engedte, hogy a családjában bárki is tudomásul vegye, nem, azt se hagyta, hogy számoljunk vele, nálunk még csak be se kalkulálhatta az életébe senki — most ki tudta ejteni a száján a szót: fegyver. A papucsát kereste, és szo­morúan bólogatott: — Persze .. . Annyi nincs úgy­se, hogy a világot fölrobbantsuk vele, pedig megérdemelné ... Ezek ugyan megpróbálták... Fáradtan zuhant az ágyba: — Azokat úgyse találom, aki­ket keresek — nyögte. — Leg­jobb lenne hát az egész vilá­got ... Reggel is így kezdte, ezzel ébredt. Kávét csak később kért, a fegyvert előbb említette: — Nem adnak, sehol se ad­nak ... — Apa, hagyja már... el­múlt ... vége. — Semmi se múlt el! — torkolt le. Az a hét tehát, így, egész nap magamban. Egy darabig még reménykedve, hogy rosszul szá­moltam talán, meg ez a meg­gabalyodott világ, és hátha csak fölfáztam, vagy mit tudom én ... És amikor már mindent föl kellett adnom: miben re­ménykedhettem volna még? Milyen hirtelen döbbentem rá arra, hogy akkor hát egyedül maradok vele?!... Hogy futottam volna azonnal, hová el nem mentem volna, utána, érte! Első kétségbeesé­semben, hogy így egyedül ma­radok!... De hát így, ha csak így, ha csak ezzel hívhatnám vissza — a sokezer év alatt sze­mérmesen betanult, és cinkos tapasztalattal anyáról lányára szálló, jól bevált, útszéli, tisztes praktikával kötözni valakit az asztal lábához! — nem, nem, ha megtalálhatnám is: így, ezzel nem csimpaszkodnék belé, nem, nem ezzel hívnám! — hol?! hon­nan?! — nem, nem ezért kell!... Újabb napok zökkentek hát tovább, tehetetlenül őrlődve. Apával és a csönddel. (Folytatása következik) A földtörténeti középkor második felében a Keleti Mecsek területén még tenger volt. Ugyanekkor vulka­nikus tevékenységre is került sor. 1. Mi a neve annak az anyagnak, me­lyet Hidastető—Kisújbónya környékén találtak? (Meqfejtést az ábra alatti első sorba kell beírni.) 2. Mi a neve annak az anyagnak, melyet Hosszűheténvtől nvuqatra, a Kövesd- heqyen találtak? (Megfejtést az ábra alatti második sorba kell beírni). Aczél László A január 18-i számban közölt rejt­vény megfejtése: Bokor L. — Kristóf Károly — Grätzer József — Gál — József Attila — Mahyong-színház — — önsakk — Ma Este. Könyvjutalmat kapnak: Arató Nán­dor, 7700 Mohács, Pf. 0131; Dómján Endréné, 7633 Pécs, Hajnóczi u. 11., III. 4.; dr. Falusy Zsigmond, 7646 Pécs, Postaigazgatóság; Kacskovics Helga, 7635 Pécs, Ányos P. u. 1.; Szabó Ferenc, 7623 Pécs, Madách I. u. 9/c. A könyveket postán küldjük el. HÉTVÉGE 1T]

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents