Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)
1975-01-11 / 10. szám
1975. január 11., szombat Dunántúlt napló 3 Baranya cukorrepa-termesztese 1975-ben A cukrot szédületes magasságokig felszökött világpiaci ára miatt egyre inkább fehér aranyként emlegetik. Fogyasztása nagymértékben növekszik. Nemcsak hagyományos kristály vagy kocka alakban kerül az asztalunkra. A feldolgozóipar konzervek, szörpök, jégkrémek és a legkülönfélébb édes termékek formájában teszi elénk. Rekord répatermésünk volt, mégis importból kell pótolni a hazai cukorigényt. A dinamikusan megvalósuló cukorprogram mellett is csak 1976-ban lesz cukorból önellátó az ország. 1500 vagon cukor Baranyából A Kaposvári Cukorgyár 28 ezer vagon répa feldolgozására számít ebben a szezonban, ami nagy felfutás az előző évekhez képest. 2500 vagon fehér cukrot áljítanak elő, s ebből 1500—1600 vagon Baranya földjein termett meg. Vasúti múzeum Szolnokon A múzeumi hálózat érdekes, új létesítményekkel bővül Szolnok megyében. A megyeszékhelyen vasúti múzeumot hoznak létre. A MÁV Tervező Intézet elkészítette a múzeum tanulmánytervét, amely a jelenlegi ószolnoki teherpályaudvart jelöli meg az új létesítmény színhelyéül. Itt még ma is épségben áll az ország egyetlen olyan vasúti indóhóza, amelyet 1847-ben építtetett a MÁV. Az indóhózban és a mellette lévő régi raktárépületben tervezik elhelyezni a vasúttörténet soksok tárgyi emlékét. A termőterület 6250 hektár lesz jFoJytatódik a gépesítés Az idén a cukorgyár 20 millió forintos beruházással a jelenlegi napi 220 Vagonos átvételi kapacitást 300 vagonra növeli, egyidejűleg az eddigi 80 —100 napról 150 napra tolják ki a feldolgozási szezont. A cukorrépa átvételét 1975-ben már szeptember elsején megkezdik, természetesen jelentős úgynevezett korai átvételi felárral. Ehhez a fejlesztéshez a Kaposvári Cukorgyárnak a tavalyi 8000 hektárról 1975-ben 11 ezer hektárra kell növelnie nyersanyag- termelő területét. A 11 ezer hektáron az idei átlagtermést ala- pulvéve 41—42 ezer vagonnyi répa termeszthető, amiből mintegy 4 ezer vagon fehér cukrot lehet gyártani. Hogy ez valóra váljon, ahhoz Baranya megye cukorrépa termőterületét 1974-hez viszonyítva 1975-ben 20 százalékkal szükséges növelni. A 20 százalékos fejlesztés látszólag igen feszített ütem. Figyelemre méltó, hogy e terület többlet az 1975- ös szerződésekben már csaknem teljes mértékben realizálódott. Vagyis a cuporrépát termesztő tsz-ek többsége minden rábeszélés nélkül önmagától növelte 1975. évi cukorrépa termőterületét, és ez arra mutat, hogy a répa versenyképes növény. 300 mázsás hektáronkénti átlagterméssel számolva 25—30 ezer forint bruttó hozamot biztosít hektáronként. Majdnem teljes gépesítettség A fejlesztési kedv másik eredője, hogy az elmúlt három évben megoldódott a cukorrépa gépi termesztése. Baranya jól startolt a cukorprogram meghirdetésénél. Már az első répa gépsorokra volt Baranyában vevő, itt jelentek meg először nagy számban a betakarító gépek is. Három év alatt a cukorrépa termesztést 99 százalékban gépesítették a megyében. Az elmúlt ősz rendkívüli időjárási viszonyait nem vehetjük alapul, ha általában beszélünk a cukorrépa termesztésről. Három év alatt megháromszorozódott megyénkben a cukorrépa termőterülete. A múlt évi 5185 hektáros terület 1975- ben 6250 hektárra növekszik. A cukorgyárnak változatlanul nem célja a cukorrépa területek szétaprózása. S hogy a megye melyik részén van reális lehetősége a területfejlesztésnek, az kiderül a cukorgyár 1975-ös beruházási terveiből is. A gyár 1975-ben Baranyában a több millió forintos beruházással a bólyi átvevő telepet kívánja korszerűsíteni, és Mohácson — ahol eddig nem volt répaátvétel — 1jj~ átvevő helyet akar a gyár építeni. Új prizmázó és rakodó gépek beállítására 7 millió forintot kapott központi keretből Kaposvár. A mohácsi térségben két új járműbuktatót készítenek az átvétel gyorsítására. Majs, Boly, Lánycsók A majsi, a bólyi és a lány- csóki tsz máris bejelentette, hogy az eredetileg tervezettnél ségű terepjáró járművet szerez be 1975 őszére, amit a termelő üzemek előzetes szerződésekkel köthetnek le. Baranya helyzeti előnye, hogy az ország legjobban gépesített cukorrépatermelő megyéje. A fejlesztést indokolja, hogy egyes gépesített üzemek - pl. Lippó, Boly, Babarc — csakis a területük további fejlesztésével tudják gazdaságosan kihasználni már meglévő gépparkjukat, ami egy újabb és nem is lebecsülendő üzemi érvként szól a cukorrépa termelőterületének növelése mellett. Rné is nagyobb mértékben növelik cukorrépatermő területüket. A fejlesztés műszaki, anyagi hátteréről az állam, illetve a cukoripar gondoskodik. A cukorrépa termelő gazdaságok részére külön műtrágya keretet biztosítanak. Biztosítják, hogy a terület 80 százalékára genetikailag egycsírájú és 20 százalékára mechanikailag egycsírájú nemesített vetőmagot kapjanak az üzemek. A korszerű növényvédő és gyomirtó szereket már most beszerezte 1975-re a kereskedelem. A fejlesztett területre 10 új RAU gépsort kapnak a cukorgyár partnerei 1975-ben, ezen kívül nagy választékban vásárolhatnak 70 százalékos állami támogatóssal korszerű szovjet és francia önjáró, hazai függesztett betakarító gépeket. A több éves szerződéssel lekötött cukorrépát mázsánként 5 forintos felárral veszi ót a gyár, ezen felül 1975-ben emelik a korai átvételi felárakat a betakarítási szezon kívánatos széthúzása érdekében. A szállítási járműpark fejlesztésére a VOLÁN Vállalat nagymennyiSzólótelepítés A szőlőtelepítések új állami támogatási rendszerének hatására fokozódik a telepítési kedv a Sopron környéki gazdaságokban. A Badacsonyvidéki Pincegazdaság szerződést kötött a nagycenki termelőszövetkezettel, 100 hektár, valamint a fertőszentmiklósi tsz-szel 150 hektár szőlő telepítésére. A korszerű ültetvények kialakítása kölcsönösen előnyös. A pincegazdaság nagyobb mennyiségű, azonos minőségű szőlőhöz jut, a termelőszövetkezetek pe'dig azon túl, hogy nem kell feldolgozó és tároló kapacitást létesíteniük, a mindenkori felvásárlási áron felüli nyereségből is visz- szatérítést kapnak. Ma kezdődnek a munkásőr-egységgyűlések „Vallatva minden megpróbáltatást, megvédem a munkásosztály hatalmát..." A munkásőr-eskü súlyos és felelősségteljes szavai a mindennapok kisebb-nagyobb feladatainak megoldásában, a tettekre való állandó készenlétben öltenek testet. A békés, szocializmust építő munkánk mellett a megpróbáltatás tulajdonképpen csak sok-sok próbatétel összessége. És évenként egyszer elkövetkezik a munkásőrök életének egyik legnagyobb eseménye, amikor számot vetnek azzal, hogyan állták a próbát, hogyan teljesítették azt, amit elvár tőlük a munkáshatalom, amit önként vállaltak. Ma kezdődnek Baranya megyében a munkásőr egységgyűlések. Nem lesz egyszerű a számvetés, hiszen nem volt könnyű az elmúlt év sem. Egyáltalán melyik év lehet könnyű a munkásőr számára? A mindennapi munka becsületes elvégzése — mert hiszen ez is kötelesség — a kiképzésben való részvétel, és többségüknél ott a család. Gondoskodni róluk munkával, szeretettel. Mindhárom kötelesség becsületes teljesítése egész embert kíván. Különösen érvényes ez az elmúlt esztendőre, amikor munkahelyen és az egységeknél egyaránt plusz feladatok vállalásával készültek hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára és pártunk XI. kongreszszusának méltó előkészítésére. Kongresszusi munkaverseny az üzemekben, felszabadulási emlékverseny a rajok kötelékében. A váratlan, a rendkívüli helyzetek mutatják meg igazán egy közösség erejét. A mostoha őszön bajbajutott mező- gazdaság hívó szavára a munkásőrök ezrei is kivették részüket a termés megmentésében. A felszabadulási emlékverseny eddig lezajlott két fordulója is azt bizonyítja, hogy a munkásőr egységek tagjai nem riadtak vissza a többletmunkától, megterheléstől. Jelesre vizsgáztak szorgalomból, áldozat- vállalásból. Az egységgyűléseken, ahol elvtársi és egyben katonai külsőségek között tekintik át a végzett munkát, részletesen szólnak erről az egységparancsnokok. Ott lesznek az MSZMP, a gazdasági és tömegszervezetek, valamint a társ-fegyveres testületek képviselői is. Sőt! Több helyen résztvesznek az egységgyűléseken a munkásőrök családtagjai is. A munkásőr egységek közül a siklósi egység nyerte el a területi parancsnokság legjobb önálló egysége címet. De azok is, akik nem kaptak serleget, vagy oklevelet, minden elismerést és tiszteletet megérdemelnek, hiszen becsülettel tettek eleget a pártmegbízatásnak. A tényekkel szembe kell nézni: a szakmunkás- képző intézetekben végzett fiatalok kőiül kevesen tudnak meggyökerezni leendő munkahelyükön. Béta-bánya személyzeti vezetője, Somogyi István ehhez még hozzátette, hogy bajok vannak a beiskolázással is. Hiába járja be minden évben többször is a szigetvári járás általános iskoláit — a bétái területet -, ezek a tobor- zó-utak vajmi kevés sikerrel járnak. Az utóbbi években mindössze 4 fiatal jött arról a vidékről a bányához — de qem sokáig maradtak ... A jövőre gondolva éppen ezért saját dolgozóik köréből kell a szakmunkásgárdát kiképezni, pótolni. E cél vezérelte a bétaiakat, amikor saját szervezésükben beindítottak egy vájárképző tanfolyamot. Az oktatást a saját mérnökgórda segítette, — a szakmunkásképző iskola Bétára „költözött”. Albrecht József — az „öreg”. Már túl van a negyedik x-en. ötvenkilencben, jobb híján került a bányához, akkor nősült, kellett a pénz a megélhetéshez. Csillésként kezdte; tíz esztendeje segédvájár. Most tavasszal jelentkezett az üzemnél indított vájártanfolyamra, s tíz hónap után a napokban vette kézhez szakmunkásbizonyítványát. — Nem volt könnyű — mondja. — Nem is emlékszem már, hogy mikor volt utoljára tankönyv a kezemben, így hát elhiheti, szinte újra kellett kezdeni mindent. Megesett, hogy elbóbiskoltam, amikor az éjszakai műszak után beültem a padba, de nem csak én voltam így vele. .- Érdemes volt? , — Hogyne. — Most a fizetés is magasabb .. . — Az is. De nekem nem a pénz volt a lényeg. Ide a bányához csak a szükség hozott, s szinte naponta felmerült bennem, hogy el kell menni .; . Valahová. Aztán, ahogy múltak az évek, rájöttem, hogy nincs hova. Ez a munkahely adta mindazt, amim van . .. Naponta 13 órát van távol a családtól. Hajnalban kel, este ötkor van otthon. Molnár Tibor 18 éve jár be Komlóra Szatináról. — Tudja-e, hogy merre van? — kérdezi, de a választ nem várja be. — Az isten háta mögött. Se útja, se boltja, se kocsmája. A kérdés önkéntelenül kiszalad a számon: — Közelebb nem lenne munkahely? Rágyújt. — Látja, ezen még soha sem gondolkoztam. Inkább azon, hogy lakást kéne nézni — Bétához közelebb. Fiatal ember, 31 éves. Mentegetőzik, hogy olvasta valahol: a kopaszodás nem az öregedést jelenti. Csak hát a munkában töltött évek... A nyolcadik általános után kezdett itt Bétán, hogy együtt legyen a család. Az apa és a bátyja is itt volt. A pénz kellett, öten voltak testvérek. A szakma nem nagyon érdekelte, a lényeg a borítékban volt. — Sokáig ez nem megy. Nem azért, mert lenéznék az embert, de mégis . . . belülről másképpen érez az, aki lemaradt. — Most hogyan tovább? — Ahogyan eddig. A számításomat megtalálom, más munkahelyet nem tudnék elképzelni. Bár eddig csak „segéd voltam” — ide köt minden. Mesélik róla, hogy a vizsgán az izgalomtól elfelejtette az utolsó tantárgyat, s a főnöke mondta, hogy Tibi, még egy visszavan. — Jó érzés volt aztán, hogy végre kimondhattam: vájár vagyok! Kékesi János a legfiatalabb a bétái tanfolyam 75 résztvevője közül. Huszonnégy éves. Valaha orvosnak készült, de közbeszóltak a körülmények, a gimnáziumot abbahagyta a harmadik után, s lement a bányába. Elvégzett egy segédvájár tanfolyamot, aztán most a vájárit. Közben estin a technikumba jár. Róla mondják azt, hogy mindent kipróbált már. Dolgozott előbb a Volánnál, zenélt a Mecsek étteremben Komlón — aztán Bétán kötött ki. — Néha kegyetlen a gondolat: orvos is lehettem volna, s most itt vagyok. Szerencsére ritkán jut idő ezen töprengeni, a munkám, a tanulás leköt. Új célt találtam, s a technikum után, ha lehet, folytatom a tanulást. — A vájár szakma? — Kellett ahhoz, hogy többet tudjak a bányáról, hogy eligazodjak a támfák között. Ha igaz, nem leszek zöldfülű technikus. Havonta ötezer felett keres, s ahogy mondta, a zenével is meglenne ez a pénz. Csak hát az éjszakai élet nem neki való. Ott teljesen elveszítené a „fonalat". Vájárok. Hetenként hetvenötén áldozták fel a délutánjaikat, a szabad szombatjaikat, hogy tanuljanak — s most a vizsgák után minden- olyan szépnek tűnik. Talán a mondat is, melyet a tanévnyitón hallhattak: „Minden körülmények között szükség van rátok .. ." Kozma Ferenc Munkával és fegyverrel Lögyakorlaton a munkásőrök
