Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)
1975-01-10 / 9. szám
1975. január 10., péntek ✓ Dunántúli flapio 3 Csupán a gyártássor láncszemei hiányoznak Fiatal lakásépítők gondjai Pereskedés, vita helyett tetteket! Mikor kapnak mozaiklapot * Mohácsról? NEB-vizsgálat tanulságokkal összekuporgatott forintokkal, már-már kétségbeesett elszántsággal nekivágnak. Otthont akarnak, megalapozott nyugalmat a családnak, maguknak. Fiatal házasok (a rendelkezések szerint azok, akik nem töltötték be harmincötödik évüket) lakásszövetkezetet alakítanak. Csak éppen az esetek nagy részében vajmi kevés fogalmuk van égy beruházás lebonyolításáról. * Lehetne vizsgálni bárhol az országban — meg is teszik sokhelyütt —, hasonló következtetésekre jutnának, mint a komlói városi NEB a közelmúltban. Két évvel ezelőtt, 1972. decemberében alakult Komlón az Ifjúsági Lakásépítő Szövetkezet. Huszonegy két és félszobás és harminc kétszobás lakás felépítésére szövetkeztek. A megalakulásban segített a városi KISZ-bizottság és a MÉSZÖV Lakásszövetkezeti Titkársága. A megalakulás körül nem is volt hiba. Az érvényben lévő miniszteri és kormányrendeletek szerint megszületett az alapszabály, megválasztották az igazgatóságot és a felügyelő bizottságot. Mi történt? Egy asszonybrigád és a munkáskultúra (HL) Számos mendemonda kering már a mohácsi mozaiklapgyár- tó üzemről, amelynek már régen ontania kéne azokat a mozaiklapokat. Azért nem indult meg a termelés, mert kifelejtettek egy technológiai folyamatot a tervekből; a tervekben benne van minden, csak megépíteni felejtették el; és - ki tudja még hány verzió.. .? Egy dolog igaz: a termelés nem indult meg, és senki sem tudja megmondani mikor indul. Sőt még arra sem kaphatunk pontos választ, hogy miért van mindez így. A beruházás előkészítése 1971-ben kezdődött. Próbáljuk nyomon követni az eseményeket, előrebocsátva azt, hogy országos szinten hiánycikk volt a mozaik lap, s a szükséges mennyiséget kemény dollárokért vettük Nyugaton. 1970-ben egymillió négyzetmétert. Az ÉVM ezért hirdetett pályázatot mozaiklapgyártó üzemek építésére igen kedvező feltételek mellett. Az állami preferenciák hatására sokan kapva-kaptak az alkalmon, így a Baranya megyei Építőanyagipari Vállalat is. Díztositott feltételek Mohácson a betongyár mellett adva volt minden; terület, anyag, kedvező szállítási feltételek stb. Előzetes tanulmány- tervet készíttettek tehát a BA- RANYATERV-vel 1971-ben, s az év végére már döntött is az ÉVM-ben a tárcaközi zsűri: a mozaiklapgyártó üzem és a vegyes-beton üzem megépülhet, a csőgyártó üzem azonban nem. Az építőanyagipari vállalat átdolgoztatta a tervet s 1972. május 20-án — miután a tárcaközi zsűri azt elfogadta és jóváhagyta a 65,9 millió forintos beruházási költséget is - indulhatott volna a kivitelezés. Pénz hozzá a saját kasszából nem kellett: hiszen az összeg felét az állam állta, a másik felét pedig hosszúlejáratú hitelben garantálta. De nem minden feltétel nélkül: a Magyar Nemzeti Bank kézkezességet kért és a forgóeszközök árának 30 százalékát — 4,2 millió forintot. Ezt a vállalat nem tudta azonnal letenni, s csak 1972 októberében sikerült kézkezességet szerezni. így a konkrét tervek kidolgozására csak novemberben kapott megbízást a BARANYATERV. Egyidejűleg megbízták őket a pénzügyi-műszaki ügyek intézésével — a beruházás lebonyolításával - is. Erről a szerződést 1973. január 25-én kötötték. meg, ami végezetül azt is jelentette, hogy az üggyel a továbbiakban semmi dolga a finanszírozónak: csak egyet tehetnek, várják a kulcsok átadását. Megállapodtak a felek a határidőkben: 1973. szeptemberére kész a komplett terv, a következő év január első napján indulhat a próbaüzem a mozaik-fronton, júniusban pedig a vegyes-beton gyártás. A tervek csúszása miatt - amit a pályázat körüli bonyodalmak okoztak — még fél-fél évet rá is tettek ezekre -a határidőkre. Szakaszosan tervezett és építtetett a BARANYATERV, ragyogóan indult minden. Az olasz Longinotti cég 1973 nyarára leszállította a prés- és csiszoló gépeket, amelyeket még év vége előtt ki is próbáltak. A gépek többet tudtak, mint azt a műszaki paraméterek szavatolták. Ekkor jött 1974. január. Hideggel és gondokkal: csúsznak a tervek, a kivitelezőnél, a Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalatnál bejelentették, hogy nem kaptak időben terveket és e miatt felmondják az addigi generálkivitelezői megbízatást. Evvel minden gond a BARANYATERV nyakába zúdult: még az alvállalkozók keresése is az ő feladatuk lett. A folytatás időzavar és káosz. A bank közben jelezte, hogy a pénzügyi vonal sincs rendben, kérdezvén a beruházót, lesz-e eltérés a határidőkben, a műszaki megoldásokban, és ami lényeg: lesz-e pénz? Az építőanyagipari vállalat a kérdéseket tovább postázta a „bonyolítónak", aki hosszas hallgatás után válaszolt: az eredeti 66-tal szemben 79 millióból kijövünk! Ma csak távolról mutatós a Duna-parti „új" üzem, megannyi feltétel hiányzik ahhoz, hogy megindulhasson a termelés - adva évente Baranyának 300 ezer négyzetméter mozaiklapot. Apró dolgok, de képletesen szólva éppen a gyártássor láncszemei hiányoznak. Lehetne ugyanis már ma mozaiklapot gyártani, ha az emberek vödörrel hordanák az anyagot a gépekbe. És a szociális létesítmények körvonalai sem rajzolódtak még ki. Talán a jövő hónap- elején dönt a tárcaközi zsűri a hiányzó — ma már 20 millió — forint sorsa felől. Múlik az idő, futnak az anyagárak, s megeshet, hogy ez a 20 millió sem lesz elég. A kérdés megoldása perek és viták össztüzében van. Egyelőre senki sem lát benne tisztán. Bizonyára a felelősség kérdése is felmerül majd, hiszen valaki vagy valakik hjbáztak. (A balatoni ÁFÉSZ ugyanakkora üzem építését pályázta meg, mint Mohács, s Balatonmáriá- ról már ki tudja hányadik szállítmány mozaiklap futott ki az építkezésekre ...) Egy gondolatot a végére hagytam, s nem véletlenül. Az építőanyagipari vállalatnál hallottam: „Ha megmozdulna végre valaki az ügy érdekében, és úgy „istenigazából" — ez nem jelent még rohammunkát sem — folytatná az üzem építését, akkor maximum három hónap alatt elérhetnénk, hogy termeljen a mozaiklapgyártó üzem Mohácson." És az a furcsa a dologban, hogy nem mozdul senki. Kozma Ferenc „Este összefut a betű” • Igényességre törekvés • Szocialista minőség • Közművelődési szemléletet! Grósz Antalné tíztagú brigádja (Kesztyűgyár pécsi !. Gyáregység) a termelésben 113 százalékot teljesített. Kulturális téren nem markoltak sokat, de azt felelősséggel. A teljesítésről híven tanúskodik a brigádnapló: * „1974. március. — A KISZ rendezésében megtartott szavalóversenyen két fiatal brigádtag vett részt. Április: a napló kemény* bírálat hangján szól néhány brigádtagról, akik a százalékos teljesítésben lemaradtak. Május: „Színházban voltunk. Katajev—Aldobolyi—Romhányi: Bolond vasárnap című bohózatát néztük meg. Jó volt, kellemesen szórakoztunk." Július: „A brigád nagy örömmel és gyönyörködéssel tekintette meg a Magyar Kerámiakiállítást. Csodálatosak' a pécsi Zsolnay porcelánok! A kiállítások megtekintése, úgy érezzük, a leghasznosabban eltöltött idő. Gyakrabban fogjuk szerepeltetni a programunkban. — A brigád együttesen vett részt Tüskés Tibor író és Berták László költő író—olvasó találkozóján. Nagyon hasznos, tanulságos volt, hasonló találkozóra szívesen elmennénk más alkalommal is.” Aifgusztus: „Jók a teljesítmények. A varroda 4000 Ft jutalmat kapott. Ebből a brigád közös kirándulásra indult. Megtekintettük a tv-tornyot, a presszót, majd közös vacsorán vettünk részt az új étteremben." Könyvismertetés, olvasás, múzeumlátogatás konkrét céllal náluk sem szerepel. Jól érezni viszont az igényt, a törekvést a művészetekkel, az irodalommal való találkozásra, ha erre mód, illetve alkalorji nyílik. Akkor is, ha ez bizonyos áldozatokkal jár. Ilyenkor csekély kivétellel meg kell vívniuk a maguk harcát az „asszonynak otthon a helye!” szemlélettel is . . . A férfi brigádokkal szemben — ha más nem volna — ebből a szempontból mindenképp hátrányos a nőbrigádok helyzete. * Grósz Antalné brigádvezető: — Nézze, van itt a brigádban több kislány is. Húszon aluliak, van 15 éves is. Hat hónap után darabbéres betanított munkások. Vidékiek. Nekik talán könnyebb valamivel, bár nagyon korán — hajnalban — kelnek. De helytállnak, beilleszkedtek. Ők talán olvashatnának kulturális vállalás szerint is valami értékes könyvet. De kíván- hatunk-e ilyet az asszonyoktól? Hiszen egy-két kivétellel tanulnak valahol: van éppen elég „olvasnivalójuk". Magamról is tudom, hányszor összefut a betű este a szemem előtt. .. Szabad szombat? — Nagymosás, nagytakarítás, bevásárlás... folytassam?... Az igazi kikapcsolódás ritka nálunk. Bükkös- dön felváltva meglátogatjuk Marikát, akit a brigádunk patronál. Ha egy délelőttös műszak után ide elutazom, este érek haza. Vacsorát adok, átnézem az újságcímeket — a tv-re már nem bírok odafigyelni ... Egyik nap megy a másik után... Hjába: asszonyok vagyunk, ez a sorsunk .. . * Jelentés a November 7. brigád vállalásairól és azok teljesítéséről : A brigád közöségi szelleme, a brigádban uralkodó őszinte emberséges légkör példás szocialista tartalmat hordoz. Kulturális vállalásaik valóban nem kimagaslóak, de mindenképpen szocialista minőséget tükröznek. Komolyan veszik a tanulást és a politikai képzettséget, személyekhez méretezik, és elválasztják a közös szórakozás fogalmától. Ilyen közös szórakozásnak tekintik egyelőre a színházlátogatásokat is. Kifejezetten szórakoztató műveket választottak, de ezt nem akarják művelődési célnak feltüntetni. Az olvasás terén a művészetekkel, a múzeumokkal való találkozás terén érdemes volna jövő évi vállalásaikban tovább lépniök. Vállalásaik alkalomszerű túlteljesítése arra utal, hogy a brigád tagjaiban természetes módon él a továbblépés igénye a szocialista kultúra befogadására. Őszintén kívánjuk, hogy ez az igény örökre megmaradjon egyéni és közösségi életükben egyaránt. Magatartásuk példa is lehet a munkásművelődésben, amelyért nemegyszer áldozatot is vállalnak. Illesse tisztelet érte a November 7. szocialista brigád valamennyi tagját. * Sorozatunkban bemutattunk egy asszonybrigádot a maga küzdelmeivel, törekvéseivel. Azért választottuk ezt a brigádot, hogy érzékeltessük: a „szocialista módon művelődni” követelménye legalább ezt — a náluk tapasztalható — minimális különbséget feltételezi a szórakozás és a művelődés között — a szocialista brigádok közművelődési szemléletében. Ez a szemléletmód általában ma még sok helyütt hiányzik. Ki kell alakítani a brigádokban, de még előbb a vállalásokat felülbíráló gazdasági, párt- és tömegszervezeti vezetők tudatában, nézeteiben. Enélkül aligha tudjuk sikerre vinni a párt közművelődési határozatát, különös tekintettel a munkásművelődésre. Wallinger Endre Megvoltak a felelősök, akik legjobb szándékuk szerint intézték a szövetkezet ügyeit. Csak éppen - idézve a vizsgálat megállapítását, - „nem rendelkeztek olyan feltételekkel, amelyek a lakásépítkezések előkészítését és megvalósítását kellően biztosították volna ... Az ehhez szükséges elvi és gyakorlati támogatást a MÉSZÖV Lakásszövetkezeti Titkárságának kellett volna hatékonyabban nyújtani”. Tulajdonképpen mi történt? Megvolt a fiatalok pénze, az OTP segítőkészsége és egy sereg vállalat támogatása. Közöttük élenjárt a Dél-dunántúli Kő-* bánya Vállalat, a Carbon, a VOLÁN 12., a BARANYAKER, a Hőszolgáltató és a MÁV komlói állomásfőnöksége. Csakhogy elhúzódott a telekár megállapítása és az állásfoglalás a közművesítési költségek álvállalásában. Itt a Városi Tanács határozata késett. Ha a beruházási ügyekben jártas szerv bonyolítja a lakás- szövetkezet ügyét, sok időt és még több pénzt takaríthattok volna meg a tagok. Hiszen két év alatt jutottak el odáig, hogy az első 21 lakás talán még ezen a télen tető alá kerül. A további harmincra csak ez év első neayedében köt szerződést a kivitelező, a Sásdi Építőipari KTSZ. Ennek egyik oka, hogy változnak a termelői árak. Nem beszélve arról, hogy sok ifjú házaspárnak tovább tart a bizonyára nem éppen rózsás lakáshelyzet, az árkülönbözet is az ő szűkre szabott pénztárcájukra megy. Ismét egy idézet a NEB vizsgálati eredményéből: „Az építkezéssel kapcsolatos tevékenység sok időt és szakmai hozzáértést követel. Ezeket a munkában álló lakásszövetkezeti tagok nagy nehézségek árán csak jól-rosszul tudják elvégezni.” A vizsgálat nem állapított meg a lakásszövetkezet munkájában semmi törvénysértőt, legfeljebb olyan hiányosságokat, amelyek elkerüléséhez már szakember segítsége kell. Ilyen segítségben pedig csak elvétve részesültek. Több segítséget Egy többmillió forintos beruházás szakembereknek is komoly feladat, laikusoknak pedig csaknem megoldhatatlan. A NEB szakemberei a vizsgálat alapján javasolják, hogy „a MÉSZÖV, mint érdekképviseleti szerv nyújtson hatékonyabb támogatást és segítséget a lakásépítő szövetkezet munkájához”. A még felépítendő* harminc lakásra is mihamarabb meg kellene kötni a kivitelezési szerződést. De most már úgy, hogy a beruházás előkészítését és lebonyolítását azok’ végezzék, akiknek ez a szakmájuk. K. Gy. A November 7. szocialista brigád
