Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)

1975-01-07 / 6. szám

6 Dunántúli napló 1975. január 7., kedd Válaszok a pályaválasztási kérdésekre A legutóbbi telefonügye- letünkön pályaválasztási problémákra adtak választ az érdeklődőknek szerkesztő­ségünkben megjelent szak­emberek. A közérdekű prob­lémák egy részét a múlt ked­di számunkban közöltük. Ez­úttal a többi kérdésre adjuk meg a választ. A lúdtalp gátló körülmény Az alábbi két kérdésre dr. egyik szemével teljes látású, a másik szemének látása azonban 0,1-nél gyengébb. Vannak szak­mák, melyeknél balesetveszély miatt bármilyen szemüveg vise­lése kizáró okot jelent. A kizárt és javasolt pályákat nem áll módunkban felsorolni, viszont a napokban jelenik meg „Az egészségileg károsult fia­talok pályaválasztása” című ki­advány, mely betegségenként ad tanácsot, ismerteti a kizárt és javasolt pályákat. Kik A kollégiumi felvételre való jelentkezés nem zárja ki más közép- és szakmunkásképző is­kolába történő egyidejű jelent­kezés lehetőségét. A pályázó az alkalmasság megállapítása céljából — felügyelet mellett — Egerben 1975. április 14-25-e között, felvételi beszélgetésen vesz részt. Ekkor kerül sor az egészségi alkalmasság megál­lapítására is. A döntésről a pályázót (szülőjét, gondviselő­jét) az illetékes katonai pa­rancsnokság 1975. május 31-ig írásban értesíti. Pályázati ha­táridő: 1975. január 31. Vértisztító kókuszdió héjából Kókuszdióhéjból nagyha­tású vértisztító szert állított elő négy londoni orvos. Fő­ként gyógyszermérgezés és kábítószertúladagolás ese­tében válhat életmentővé az elszenesített kókuszdió­héj, amelyet elsőként egy orvoskollegájukon próbáltak ki, aki fél üveg whiskyvel 167 altatótablettát vett be. A súlyosan mérgezett orvos vérét átáramoltatták a kó­kusz-szénen és ily módon megtisztították a káros anyagoktól. 180 ezer látogató az óhazában Várkonyi Amália orvos adta meg a választ; KÉRDÉS: Alkalmassági vizsgán derült ki, hogy gyermekem lúd­talp miatt bizonyos pályákra al­kalmatlan. Milyen pályára adha­tom gyermekemet? VÁLASZ: A mozgásszervi rendellenességek sorába tarto­zik a rögzült, fixált lúdtalp, mint a láb fejlődési rendelle­nessége, mely mintegy 80 fog­lalkozásnál jelent kizáró okot. Közülük csak néhányat sorolunk fel: bútorasztalos, címfestő, el­adó, esztergályos, fodrász, hangszerész, kirakatrendező, kő­műves, ötvös, szerszámkészítő, üvegező, vasbetonszerelő, ve­gyészlaboráns stb. A mozgásszervi fogyatékos tanuló pályairányítása szakmai alkalmasság megítélése szem­pontjából gyakran csak egyéni elbírálás útján lehetséges. Szól­junk azonban néhány javasolt szakmáról is: cipész, szabó, fog­műves, elektroműszerész, intar­ziakészítő, könyvkötő, kosárfonó, látszerész, órás, szűcs, üvegcsi­szoló stb. / A látószervi hiba kizáró ok is KÉRDÉS: Tudom, hogy a látó- szervi hiba befolyásolja a pálya- választást, azt azonban nem is­merem, milyen mértékben? VÁLASZ: A látásnak kiemel­ten fontos szerepe van a helyes pályaválasztásban. Másfél év­tizedes tapasztalat szerint a vá­lasztott szakmára alkalmatlan­nak bizonyult tanulók legna­gyobb részét látásgyengeség miatt kellett más szakmára irá­nyítani. Pedig az időben esz­közölt látásjavítós (szemüveg) sok esetben jó eredménnyel jár, ezért fordítsunk kellő gon­dot -(óvoda, ált. isk. alsó tago­zata) a látóélesség vizsgálatá­ra. A félszemű tanuló pálya- választásban való korlátozott­sága mindenki számára nyilván­való. Gyakorlatilag félszeműnek minősül az a tanuló is, aki az jelentkezhetnek katonai kollégiumba ? KÉRDÉS: Hol működik és ho­gyan lehet középiskolai katonai kollégiumba jelentkezni? VÁLASZ: Takács Imre alezre­des: — A középiskolai katonai kol­légium Egerben működik. Fel­vételre azok az általános isko­la 8. osztályában tanuló fiú gyermekek pályázhatnak, akik: 1. vonzódnak a hivatásos kato­nai pálya iránt és azt szüleik is támogatják, ahhoz beleegye­zésüket adják; 2. kötelezettsé­get vállalnak arra, hogy a kö­zépiskola eredményes befeje­zése után felkészültségüknek, érdeklődési körüknek megfele­lően tanulmányaikat a Magyar Néphadsereg valamely katonai főiskoláján folytatják; 3. A je­lentkezésnél előnyben részesül­nek: a) a többgyermekes fizikai dolgozók gyermekei; b) az egyedüli szülő által eltartottak és eredményeik alapján tovább­tanulásra érdemesek; c) az ál­lami nevelőintézetekben átlagon felüli eredménnyel és szorga­lommal tanulók; d) a fegyveres erők távoli helyőrségeiben szol­gálatot teljesítő hivatásos állo­mányúak gyermekei, akik tehet­ségük alapján továbbtanulásra alkalmasak; e) azok a jóképes­ségű, tehetséges fiatalok, akik­nek továbbtanulását a nehéz családi és szociális körülmények egyébként nem teszik lehetővé. 4. A jelentkezés egyéb feltételei: a) magyar állampolgárság, b) egészségi és fizikai alkalmas­ság. c) legalább jó tanulmányi eredmény, és d) a „Szerződés"- ben rögzített feltételek válla­lása. A pályázók jelentkezéskor er­re a célra kiadott „Jelentkezési lap”-ot töltenek ki, melyet a közvetlen hozzátartozókra is vo­natkozó részletes életrajzzal kiegészítve az iskola igazgató­jának kell benyújtani. Jelentke­zési lapot o Baranya megyei Hadkiegészítési és Területvédel­mi Parancsnokságon lehet kap­ni. A kedvezően alakuló világpo litikai közegben a Magyarok Világszövetsége a korábbinál is gyümölcsözőbb munkát végez­hetett 1974-ben, és az 1975-re kidolgozott program további eredményes előrehaladást ígér a kapcsolattartásban a külföl­dön élő magyarokkal. Az új év alkalmából adott nyilatkozatát ezzel a gondolattal foglalta ke­retbe dr. Szabó Zoltán; a Ma­gyarok Világszövetségének új főtitkára. — Világszövetségünknek az a fő küldetése — mondta —, hogy építsük és szélesítsük a kapcsolatokat külországokban élő honfitársainkkal, így több­séggel olyan szálak szövődtek és erősödnek, amelyekre nem ellenséges érzület, hanem a kölcsönös rokonszenv, a közös érdekek, az együttműködés jel­lemző. —- Tavaly szeptember végéig — tehát 1974 első három ne­gyedévében — kereken 180 ezer, külföldön élő magyar lá­togatott haza, ami számunkra már több év óta tartó töretlen emelkedést jelent, például 1973 azonos időszakában 160 ezren jártak nálunk. Figyelemre méltó, hogy e 180 ezres soka­ságból 85 ezer volt az úgyne­vezett elsőgenerációs magyarok száma, a többiek már második és harmadik nemzedéket képvi­selnek. Ahhoz, hogy bennük a magyarságtudat és az óhazá­hoz való érzelmi kötődés, ra­gaszkodás valóban élő legyen — egyáltalán, hogy ezek az emberek a magyar kultúrával, történelemmel, az országépítés­sel, a múlt értékeivel, jelenünk­kel és tervezett jövőnkkel meg­ismerkedjenek — az egyik alap­vető feltétel a magyar nyelv ápolása, „ébrentartása”, a fia­taloknak pedig a nyelv oktatá­sa. Ennek egyik letéteményese az anyanyelvi konferencia és e folytatólagos — 1970 óta már több tanácskozást tartott — in­tézmény védnöksége gondozá­sában évente négyszer jelenik meg és jut el a világ minden tájára a „Nyelvünk és Kultú­ránk" folyóirat, s a védnökség már három tankönyvet is meg­jelentetett, 6—18 éves korosz­tályoknak. Több olyan ország­ban, ahol magyar iskolák mű­ködnék — így például Ausztriá­ban és'Svédországban — hiva­talos tankönyvnek fogadták eí, és használják ezeket a kiadvá­nyokat. — Népszerű olvasmánya kül- országi honfitársainknak a vi­lágszövetség kéthetenként meg­jelenő lapja, a „Magyar Hí­rek”, sokan hallgatják a Ma­gyar Rádió rendszeresen sugár­zott „Szülőföldem" című adá­sát. Magyar művészek és cso­portjaik (összesen 160-an) 1974- ben kilenc országban, 17 vá­rosban vendégszerepeitek ottani magyarok körében, s ezeknek a, műsoroknak, összejövetelek­nek kereken 10 ezer résztvevője volt. — Az 1975-ös programunk jellegét a felszabadulási jubile­um adja meg elsősorban. Sajá­tos eszközeinkkel igyekszünk bemutatni sok-sok ország ma­gyar lakója előtt Magyarország 30 éves fejlődését, eredménye­inket. Ilyen célú országjáró utó­kat, kulturális programokat is szervezünk a hazalátogatóknak. Számos más évforduló kínálko­zik ebben az esztendőben tar­talmas rendezvények szervezé­séhez. A szocialista Md§yaror- szág — hagyományainkat meg- bécsülve — készül arra, hogy megemlékezzen nemzeti múl­tunk, kultúránk olyan kiemel­kedő személyiségeiről mint Rá­kóczi Ferenc, Széchenyi István, Jókai Mór, Bartók Béla, József Attila. 1975-ben lesz 150 éves a Magyar Tudományos Akadémia, száz esztendős a Zeneakadémi­ánk. KENDE SÁNDOR ^Twlcócl 52. Hivatalos embert még egyet se láttunk — minek ren­deltek hát be minket ilyen hajnalra?! Néha ugyan meg­jelent a folyosók felől valaki és mondott pár szót azoknak, akik éppen a közelében bá­mészkodtak, de utána megint nem történt semmi. Később egymásután még három ilyen ember is előkerült. Ezek ki se nyitották a szájukat, csak körülnéztek, tanácstalanul a homlokukat dörzsölték, aztán megvonták a vállukat. Nemsokára azonban meg­tudtuk a tanácstalanságuk okát. Túlontúl kevésnek talál­tak bennünket. Ennyi embert útnak se indíthatnak — vár­junk hót. És ne kérdezősköd­jünk. öt percenként úgyis mást válaszolnának, ahogyan őket is csak összevissza szaladgál- tatják. Vártunk. Nyolcig vagy félki- lencig. Addigra valóban föl­szaporodtunk talán százötven­re is, de több emberben most már igazán nem lehetett re­ménykedni, az élelmesebbek kezdtek is lassan fölszívódni. Legokosabbnak látták tehát az illetékesek, ha nem húzzák to­vább az időt, hanem egy a há­rom tanácstalan vállvonogató közül az ötös sorok élére állt, és elhagytuk az elöljáróság udva rát. Hová indultunk? — Őutána. Naponta száz helyre kértek száz-kétszáz-háromszáz em­bert, kértek és kirendeltek, be­hívtak és vezényeltek, házmeg­bízottak és tömbmegbízottak révén, falragaszok és hangszó­rók útján, polgári hivatalok és hatóságok részére. Ember kel­lett volna mindenhová, közmun­kára, közmunkára, közmunká­ra. Vogyis, a barikádok szét- hordására, útkövezésre, a fejek fölé lógó és félig bedőlt hom­lokzatokat egészen ledönteni, beomlott pincéket föltárni, hul­lákat és tetemeket legalább idiglenesen eltüntetni a fa­gyott föld alá, síneket fektetni és vezetékeket vonszolni, azaz járványt megelőzni, vizet és élelmet teremteni, majdan pe­dig gondolkozni — és beindí­tani, lehetővé tenni az élethez szükséges alapmechanizmus el­ső lélegzetvételeit. Igen, de az embereknek az egyéni életükhöz szükséges alapmechanizmus föltámasztá­sához is meg kellett tenniök az első lélegzetvételeket. És­pedig: az utcán, a házfalak mentén szanaszét heverő ron­csokból összehordani egy pár darabot, amiből tolóskocsi vagy kályhaoldal eszkábálható eset­leg össze, a hókupacok alól kiásni egy fűrészt vagy egy hasadt deszkát, köveket hor­dani a leszakadni készülő ge­renda alátámasztására, drótot és szögeket szerezni, drótot, szögeket, és megint drótot és szögeket, mert minden szét akart esni, és ha minden szét­esett, akkor keresni valahol egy oldalfalat, melyhez egy másik falnak való kő és tégla kellene. A hatóságok kevés embert kaptak hát, pedig meleg levest ígértek, később főzeléket, az­tán egy zsebre való krumplit nyersen. Más eszközökhöz kel­lett folyamodniuk: napközben az utcáról is gyűjtöttek embe­reket, egy napra, fél napra leg­alább: ahányon megszöktek, azok helyett másokat. Megta­nultunk cikcakkban közlekedni az utcán és mindig csak előre nézni: ha csoportosulást láttunk a távolban, azonnal átvágtunk a másik oldalra. És szemből jö­vő idegenek figyelmeztették számtalanszor a szemből jövő idegent, váratlanul és nem is lassítva, csak gyorsan odavágva pár szót — „ne menjen arra!”, ilyenkor tanácsos volt derék­szögben a mellékutcába fordul­ni. Heti tu-ajänlatunk Pécsi szerző drámája a képernyőn KEDD Változatok Tázlárra Tázlár 2300 lakosú község Bács-Kiskun megyében. A falu­hoz kiterjedt tanyavilág tarto­zik, Tázlár-felső. A tévé forga­tócsoportja a faluban és a ta­nyán folyó közművelődési mun­kát állította egymás mellé — mondja Müller Magda szerkesz­tő. S bizony a faluról elszomo­rító kép alakult ki. A szép mű­velődési ház kihalt, gazdátlan. Azt mondják, sok pénz nélkül nem lehet kulturális életet „csi­nálni”. Nem így a tanyán. A harminc éve ott tanító peda­gógusnő minden erejével, kész­ségével, ráérzésével olyan gaz­dag kulturális életet teremtett, amelyben a tanya minden la­kója — öregje, fiatalja — ak­tívan részt vesz. Minden héten összejönnek, hogy színdarabo­kat tanuljanak, amelyeket a környező falvakban — kulturá­lis missziót teljesítve — bemu­tatnak. Együtt olvasnak, éne­kelnek, kézimunkáznak, megter­vezik, felépítik a színpadot, a bevételből minden évben közös kirándulásokat rendeznek. Ez a közöségi kulturális munka to­vább folytatódik az iskolában, a szülői házban. A gyerekek kottaolvasásra tanítják a fel­nőtteket, ők meg népdalokra a gyerekeket. — A falu, a tanya szinte minden lakójával össze­barátkoztunk — mondja a szerkesztő —, hogy őszinte szó­ra bírjuk őket. S a legőszin­tébb az a falusi asszony volt, aki elmondta — a falu lakói, noha jobb körülmények között, egymás mellett élnek, de még­is egyedül, magányosan —, irigylik a villanynélküli tanya­siakat szép közösségükért. SZERDA Vacsora a hadiszálláson 1849-ben, közvetenül’ a fegy­verletétel után, a Wenkheim- kastélyban egyetlen nap ese­ményeibe sűrítve játszódik Szá­raz György történelmi drámája. A jelenlévők — a magyar sza­badságharc vezéralakjai — szá­mára sorsdöntő pillanatok ezek. Az orosz cár foglyai úgy vélik, dönthetnek sorsuk további .ala­kulásáról: választhatnak az orosz cár, a Habsburgok ke­gyelmi gesztusa vagy a szám­űzetés között. Az összezártság­ban kiéleződnek az ellentétek. A tábornokok a magyar hadve­zetés hibáit vetik egymás sze­mére. A távollévő Kossuthról és Görgeyről mondják el vélemé­nyüket. Főbb szereplők: Nagy Attila, Horváth Sándor, Kozák László, Inke László, Madaras József, Rajz János. CSÜTÖRTÖK Szerelmetes barátaim Csütörtökön a Televízió má­sodik műsorában láthatjuk Kende Sándor: Szerelmetes ba­rátaim c. kétrészes drámáját. A 20 órakor kezdődő műsort a Katona József Színházból felvé­telről közvetíti a tv. Horgászat Stéghasználat Balatonfenyvesen A foglalt helyekkel, épített stégekkel kapcsolatos vissza­élésekről sok keserű szó hang­zott el horgászkörökben. Min­den elmondott vagy leírt pa­nasz a visszaélések példájául a Balaton menti horgászok vi­selkedéseire tértek vissza. Nem volnánk igazságosak, ha va­lóban sok rossz példa mellett ne említenénk meg azonnal az itt-ott jelentkező jót is, hogy azt követendő példának állít­suk mind a balatoni, mind más horgászvizek helybeli hor­gászai elé. Az elmúlt hetekben hallot­tuk a hírt, hogy a Balaton- fenyvesi Horgász Egyesület tag­Csak a sorompónál ne kellett vofna minden este átmennem, hazafelé, a vasúti töltésnél. Itt nem lehetett oldalra elkanya­rodni, sem észrevétlenül eltűn­ni. Ha itt lesben álltak, akkor nem volt menekülés, akkor bi­zony megtoldottuk a napot még egy pár órával, téglarakással, éjszakai csőfektetéssel, vagy út- egyengetéssel a mátyásföldi re­pülőtér felé, néha reggelig . . . Apámra otthon alig számít­hattam. Különben nagyon szíve­sen fogadta, sőt, igen boldog volt, ha megcsináltam valamit. Az első, amit befejeztem: a szobának az utcára néző falán azt a bizonyos tátongó sebet sikerült - nem éppen begyógyí­tani —, de azért tisztességesen, képességeim szerint elfödni. Fa­lazás volt ez? — Azóta szeretem a kőmiveseket. Valahányszor vi­déken járok, ahol néha, egy-egy kisebb háznál még téglánként húzzák föl a falat, órákig cso­dálom hajlongásukat, a malte- roskanál és az egyengetőlap ritmusát, a geometriai idomok egymásba kapaszkodásának cá­folhatatlan erejét, az erő sza­bályát. (Folytatása következik.) jai úgy döntöttek, hogy a sté­gekkel rendelkező horgászok, amikor ők nem horgásznak, szívesen átengedik helyeiket idegenből jött horgásztársaik­nak. Hogy megkönnyítsék a dolgot, az ottani horgászok tó- vollétük időpontjait közük tár­sadalmi ellenőri tisztséggel fel­ruházott horgásztársaikkal, s azok elirányítják az éppen sza­bad stégekhez az idegen hor­gászt. Az ilyen cselekedet ba­ráti gesztus. Bárcsak minél több követőre találna. TÉLI TANFOLYAMOK? Attól függetlenül, hogy meg­valósul-e a MOHOSZ által be­harangozott „serdülő horgász ifi” korcsoport létrehozása, fel­tétlenül szükség volna, hogy az egyesületek ifjúsági tagjaik horgász-elméleti és gyakorlati tudásának fejlesztésére a téli időszak üres óráit felhasznál­ják. Sok felnőtt horgásztór- sunk is, aki mostanában lett horgász, szívesen venné, ha le­hetőséget adna rá egyesüle­tük, hogy a horgászat tudniva­lóival foglalkozó előadásokat hallgathasson, s az előadások után kialakult vitákból a lé­nyeget tényleg meg is tanul­hatná, s nem a vízparton kel­lene gyötrődnie, hogy az adott pillanatban hogyan és mivel szereljen, mivel csalizzon? AZ EREDMÉNYNAPLÓ LEADÁSA Idén horgászati lehetősége csak annak a horgásztársunk­nak lehet, aki az 1974. évi fo­gási eredménynaplóját egyesü­leténél január 5-vel leadta. Mivel január 5-e vasárnapra esett, még ma vagy legkésőbb holnap, 8-án is, bepótolhatják a feledékenyek mulasztásukat. Levélborítékban is beküldhetik egyesületeiknek a naplókat. A napló végén ne felejtsék el az évi fogások összesítését is el­végezni.

Next

/
Thumbnails
Contents