Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)

1975-01-05 / 4. szám

1975. január 5., vasárnap Dunántúli napló 3 A nehézipar négyéves munkája és idei feladatai Dr. Szekér Gyula miniszter nyilatkozata A nehézipari ágazat IV. öt­éves tervében meghatározott legfontosabb feladatok teljesí­tése érdekében végzett négy­éves munkáról, az eddigi erő­feszítésekről, eredményekről és az idei feladatokról nyilatkozott dr. Szekér Gyula nehézipari mi­niszter. Energia­ellátásunk kiegyensúlyozott — Népgazdaságunk energia- ellátása — mondotta — több éve megfelelő és kiegyensúlyozott. Az elmúlt évek gazdálkodására alapvetően a tervszerűség volt jellemző. Az ország energia- igényeit mennyiségben, össze­tételben és területi elosztásban az elmúlt években annak elle­nére is zavartalanul sikerült ki­elégíteni, hogy azok meghalad­ták a IV. ötéves tervben ere­detileg tervezettet. A tőkés vi­lágméretű energiaválság köze­pette elért eredmények főként a hazai szén- és szénhidrogén­bányászat jó munkájának, vala­mint a szovjet kőolajszállítások hiánytalanságának és pontossá­gának köszönhetők. — A világ energiaellátásában az utóbbi években bekövetke­zett nehézségek hatására kor­mányunk is több intézkedést tett a hazai energiaellátás biz­tonságának és hatékonyságá­nak fokozása érdekében. Elha­tároztuk a hazai energiaforrá­sok — a szén, a kőolaj és föld­gáz — fokozott kihasználását, valamint egy sor energiatakaré­kossági feladat megoldását. — Az ipar beruházásainak mintegy 50 százaléka a nehéz­iparban valósul meg. A nehéz­ipari beruházások eredményei vagy hiányosságai tehát az egész népgazdaság szempont­jából meghatározó jellegűek. Bár a beruházások megvalósí­tásának üteme még sokhelyütt nem kielégítő, a IV. ötéves terv során e téren jelentős eredmé­nyeket is értünk el. Példa erre, hogy a hasonló volumenű be­fektetésnél szokásos 5 év helyett 3 év alatt megvalósul a lenin- városi olefinmű-beruházás. Hiá­nyosság viszont, hogy mintegy 5—6 milliárd forint értékű beru­házás áttolódik az V. ötéves tervre. — Beruházásaink jelentős ré­sze a központi fejlesztési prog­ramok keretében valósul meg. Az energiaellátás hatékonysá­gát és az energiastruktúra javí­tását célzó földgázfelhasználási központi fejlesztési program ke­retében mintegy 6 milliárd •köb­méter földgáz felhasználásának feltételeit teremtjük meg, a föld­gáztermelés, valamint a gáz­elosztó hálózat fejlesztése ré­vén. Fokozott ütemben növek­szik a vegyipari, a kommunális, illetve a lakossági gázfogyasz­tás. A vezetékes és palackos gázzal ellátott lakások száma előreláthatólag meghaladia a IV. ötéves tervben célul kitűzött 65 százalékos arányt. Jó ütemben halad az alumí­niumipari központi fejlesztési program végrehajtása is. A tim­földgyártás fejlesztésével lehe­tővé válik, hogy a magyar—szov­jet timföld-alumínium egyez­mény keretében biztosítsuk a népgazdaság fémigényét és most már alumínium feldolgozá­sára összpontosítsuk anyagi erőinket. E program végrehaj­tásának eredményeként már teljes, évi mintegy 100 ezer ton­na kapacitással működik a Szé­kesfehérvári Könnyűfémmű. — A műanyag- és műszál-igé­nyek kielégítését célzó petrol­kémiai központi fejlesztési prog­ram keretében az üzembehelye­zéshez közeledik a teninvárosi olefinmű. Az itt előállított alap­anyagok ellenében a Szovjet­unióból hatféle műanyag és mű­szál-alapanyagot vásárolunk, ami a népgazdaság számára jelentős tőkés import megtaka­rítást biztosít. A KGST komplex programjával összhangban, a petrolkémiai program keretében oldjuk meg a magyar—lengyel műszál-műanyag kooperációt is. Sikeres évet zárt a nehézipar — A központi fejlesztési prog­ramokban meghatározottakon kívül több egyedi nagyberuhá­zás megvalósítása is része IV. ötéves tervünknek. A szénbá­nyászatban megépült a visontai Thorez-külfejtés, ahol a nagy­fokú gépesítés lehetővé teszi a nagy termelékenységű, gazda­ságos termelést. A mélyművelésű szénbányák száma a IV. ötéves terv során mintegy 25 százalékkal csök­kent, az egy bányára jutó ter­melés mintegy 15 százalékkal növekedett. Jórészt ennek ered­ményeként szénbányászatunk — a visontai lignitkülfejtés átme­neti nehézségeitől eltekintve — teljesíti termelési tervét. — A villamosenergia-iparban folyamatosan üzembehelyeztük a Gagarin és a Duna menti Hőerőműveket és részben az inotai csúcserőművet. A kőolaj­feldolgozó iparban új korszerű kapacitásokat hoztunk létre és így évi 10 millió tonna kőolaj feldolgozását tudjuk biztosítani. A vegyipari beruházások közül a Péti Nitrogénművek beruhá­zását kell kiemelni., — A nehézipar termelése — változatlan áron mérve — 1974- ben az előző évihez képest mintegy 8—8,5 százalékkal nö­vekedett. Különösen nagy volt a fejlődés az alumínium-kohászat­ban és a kőolajfeldolgozó ipar­ban, ahol az 1974. évi termelés- növekedés meghaladta a 16, il­letve a 14 százalékot. A gaz­dálkodás hatékonysága is to­vább javult. A többlettermelés­nek több mint 90 százalékát a munka termelékenységének nö­velése biztosítja. Javult a ne­hézipar állóeszköz hatékonysá­ga is. Végeredményben megál­lapítható, hogy 1974-ben a ne­hézipar sikeres évet zárt. — Népgazdaságunk energia- szükséglete 1975-ben mintegy 6-7 százalékkal növekszik. Az energiaigények teljes kielégíté­se igen nehéz feladat lesz. Takarékossági intézkedések A kőolaj magas világpiaci ára a korábbi évekhez képest lényegesen nagyobb terheket ró a költségvetésre. Ezért az energiatermelő és fogyasztói körben átfogó és széles körű energiagazdálkodási és takaré­kossági intézkedésekre van szük­ség. Ezek az intézkedések — amelyeknek végrehajtása 1975- ben egyik legfontosabb felada­tunk — a következőkben foglal­hatók össze: — Erőfeszítéseket kell tenni a hazai energiatermelési lehető­ségek maximális kihasználására. — A maximális olajtakarékos- sóg érdekében - a biztonságos üzemeltetés keretén belül - el kell érni, hogy a széntüzelésű erőműveket a műszakilag lehet­séges felső határig terheljük. — A benzin, gázolaj és tüze­lőolaj közületi fogyasztásának szabályozására vonatkozó intéz­kedéseket következetesen végre kell hajtani. — Az ipari és mezőgazdasági ágazatokban működő gázolaj- és tüzelőolajfogyasztók körét is­mételten felül kell vizsgálni. Ahol azt technikai lehetőségek megengedik, át kell térni a fű­tőolaj vagy az egyéb rendel­kezésre álló energiahordozók felhasználására. — Valamennyi vállalatnál fe­lül kell vizsgálni a fajlagos energiafelhasználást és fel kell tárni a csökkentés lehetőségeit. Hat nagyberuházást kell befejezni — Jórészt energiaellátásunk­kal függnpk össze idei kiemelt Deruházási feladataink is. Az idén hat nagyberuházást kell befejezni: — A szovjet—magyar földgáz- vezeték első szakaszának befe­jezésével évi 1 milliárd köbmé­ter földgáz szállítása válik le­hetővé a Szovjetunióból. — A Thorez-külfejtés beruhá­zásának teljes befejezésével, il­letve a biztonságos termeléshez szükséges kapacitás-tartalékok létesítésével biztosítanunk kell évi 7,5 millió tonna lignit folya­matos termelését a Gagarin Hőerőmű részére. — Az újabb évi félmillió tonna kapacitású rákhegyi bauxitbá­nya termelése lehetővé teszi, hogy a hazai timföldgyártás nyersanyagellátása mellett ex- port-kötelezettséqeinket is fo­lyamatosan és zökkenőmentesen teljesítsük. — Be kell fejezni az inotai gázturbinás csúcserőmű építé­sét, hogy tovább növeljük a vil- lamosenergia-rendszer biztonsá­gi tartalékát. — üzembe kell helyezni az évi több mint 400 ezer tonna hatóanyag kapacitású péti mű­trágyagyárat, a mezőgazdaság fokozott kemizálásának előse­gítése érdekében. — Kiemelkedő fontosságú a Tiszai Vegyi Kombinát olefin­gyárának üzembehelyezése, hisz nemcsak gazdasági, hanem po­litikai feladat is a szovjet test­vérüzem folyamatos etilén-ellá­tásának biztosítása. — A népgazdasági terv a tár­ca területén 1975-ben egy nagy- beruházás — a nemzetközi vil- lamosenergia-kooperáció része­ként megvalósuló 750 kV-os távvezeték — megkezdését írja elő. Az előkészítés előrehaladá­sától függően kerülhet sor a bükki energetikai komplexum keretében létesítendő külfejté- ses lignitbánya megkezdésére. :!|ÍIÍÍÍ£ÍÍÍI»tÍiÍiiÉjfÍ^^ „Elnézést kérünk, leltáro­zunk" - egész sereg lehúzott rolójú üzlet ajtaján olvashat­juk a napokban e kiírást. Or­szágszerte készülnek a bol­tokban a nagy- és kiskereske­delmi vállalatoknál a különbö­ző fajta leltárak, s felkészül a kereskedelem a rövidesen élet­belépő árváltozásokra. Szertefoszlik az elegáns áru­ház varázsa. A hatalmas üveg­ajtóra Centrum emblémájú csomagolópapír került, hogy óvja a boltban levőket az ut­cai járókelők kíváncsi tekinte­tétől. Csak a nyüzsgés emlékeztet a hétköznapi Centrum Áruház­ra, 280-an állnak a pultok mögött és előtt, igaz nem az ismert formaruhában, hanem ki bekecsben, ki utcai ruhá­ban, mások kucsmában. Leltá­roznak. — Közvetlen karácsony után láttunk hozzá a leltározáshoz és az árváltozás előkészítésé­hez — mondja dr. Dárdai Im­re, a Centrum Áruház igazga­tóhelyettese. - Ezért most há­rom napig zárva tartunk. Hét­főn nyitunk. , — Milyen feladatot jelent ez a munka? — Árukészletünk mintegy 35 millió forint. Ez körülbelül hat­vanezer féle cikket jelent. Min­dent fel kell mérni. Ezen kívül a plusz—mínusz ármozgás mint­egy harmincezer cikket érint. Valamennyit be kell újra áraz­ni. Hatvanezer árucikk. Minden árut kézbe kell venni és a re­keszekbe visszatenni. — Minimum tíz mázsa szöve­tet emelek meg naponta ­mondja Strasszer Borbála el­adó. - Aztán az adminisztrá­ció, meg az új árazás .., Né­ha azért örülök is, amikor lá­tom, hogy a jersey-k ára 20 —25 százalékkal csökkent. Nemcsak eladó, de vevő is vagyok... A Centrum Áruházban a leltározás tegnap késő este fe­jeződött be. Hétfőre már min­den készen áll a vevők foga­dására, még az új farsangi dekoráció is. * A boltokban január 6-tól kötelesek az új árakat érvénye­síteni. Baranya tíz nagykeres­kedelmi vállalatánál már de­cember közepén hozzáláttak a teljes vagyonfelmérő leltári munkához, mely e hónap kö­zepéig tart. (M) A „Péter-törvény“ karmai... üzemvezető Éjszakai műszak és egyetem Mindig bizonyítani kell... Az új üzemvezető vár. Néhány percig azért ácsor­gók a bánya kapujában. Ren­dezettebb, szebb bányaüzem aligha van • Magyarországon. A szűrke betontorony, körülöt­te a modern iroda és szociális épületek inkább szanatórium­nak tűnnek itt, a Mecsek kö­zepén, mintsem ipari létesít­ménynek. A kapun négy élüzem jel­vény, s a szocialista munka üzeme kitüntetés. Ezerszáz mé­ter mélységben kitűnően szer­vezett bányászbrigádok a leg­korszerűbb eszközökkel' dolgoz­va, nap mint nap jól teljesítik itt a feladatukat. Áz új üzem­vezető vár — néhány percig a régire gondolok, akit meg­könnyeztek a munkások, ami­kor elbúcsúzott tőlük, akinek vitathatatlan érdemei vannak ezekben a kitüntetésekben, s aki éppen itteni munkájának köszönhetően került magas be­osztásba Budapestre. Milyen érzés lehetett Varga Ernőnek belépni ide? Tizenöt esztendeje vájárként került az uránbányához, s épperi az volt akkor a főnöke, akinek a helyét most itt 36 évesen átveszi a petőci bányaüzem­nél. A találkozás meglepetés. — Te vagy? A szovjet-magyar timföld és aluminium egyezmény értelmében a volgográdi Alumínium-kombinátban dolgozzák fel a Szovjetunióba sző Tiltott magyar timföld nagy részét. Az együttműködés fejlődését bizonyítja, hogy míg 1967-ben csupán 59 ezer tonna magyar tim­föld került a volgográdi üzembe, addig 1974 ben már 300 ezer tonna magyar timföldet kohósítanak itt. Európa legnagyobb alu­mínium-kohójában 1975. első negyedévében esc k magyar timföldet dolgoznak fel. Futballista, később kézilab­dázó volt a Pécsi Bányászban. Nemrégiben számoltam össze egykori labdarúgók közül mi­lyen sokan kerültek a pályát otthagyva felelős beosztásba, hányán lettek megbecsült emberek, műszaki tudományok kandidátusa, igazgató, ötvös­művész, neves orvos, párt­munkás... Egyik barátom ki­csit sokallja is: túlságosan nagy az ilyen emberek önbizal­ma, a mozgásbiztonság, a megszokott népszerűség talán természetessé is teszi ezt, de azért illő lenne néha felül­vizsgálni . .. — Hogy jutottam ide, s van-e, bízok-e magamban Ke­rekes Jenő után ezt a vitat­hatatlanul legértékesebb ma­gyar bányaüzemet vezetni? Azt nem mondhatnám, hogy olyan stabilan állok a lába­mon, mint a Kerekes, de inga­tag sem vagyok. Vájár, rob­bantómester, aknász, szakve­zető, körletvezető, robbantás­vezető, szellőztetési mérnök, biztonságtechnikai csoportve­zető voltam az elmúlt másfél évtized alatt ennél a vállalat­nál. Minden lépcsőt végig­jártam. Másrészt az egyszemé­lyi vezetés, a döntések helyes­sége nagyon fontos, de az itt dolgozó emberek, az ittmarad­tak gondolom szeretnék bi­zonyítani, hogy ők is fontosak voltak, s a jövőben is azok akarnak maradni, hogy nekik is érdemeik vannak mindab­ban, ami itt jó. így logikus, hogy ők nekem is segítenek... — A sport... Kitartásra ne­veli az embert. A győzniakarás természetes életösztönné vá­lik, ha csak nem bundázó haj­lamú az illető. De gondold csak végig, azok semmire sem vitték. Az életben gyakran kell szívóskodni, gyakran fogy el az erőnk. 1961-ben vájár vol­tam, amikor az egyetemre je­lentkeztem. Négy műszakban dolgoztam, a kis éjszakás mű­szak után éjfélkor értem ha­za, de reggelig még rajzol­tam. Később felelős beosztá­sokba kerültem: ott azt kellett bizonyítani, hogy ha még nem is vagyok mérnök, de a mér­nöki munkát azért képes va­gyok ellátni... Pillanatig sem marad nyu­godtan. Ennél a vállalatnál mindig is nyitva állt az út a fiatalok előtt, a tehetséges, szorgalmas embereknek nem keli elfásulni, megöregedni kinőtt beosztásukban. Talán ez is dinamizmust visz a munkába, magtartásukba.- Varga Ernő talán mégis in­kább a sportpályáról hozta ezt. Úgy tűnik az üzemvezetői irodában még nem talált iga­zi otthonra, még túlságosan nagy a rend, még nem látom a személyes dolgait, még min­den album, ajándék, serleg a régi főnökhöz tartozik. — Számítottál’ a kinevezés­re? — Sem ólmomban, sem gondolataimban. Sem felké­szülve, sem elkészülve erre nem voltam. Először azt hittem talán valakivel összetévesztet­tek... Még 1953-ban az aj- kacsingervölgyi vájáriskol’ában kezdtem a szakmát, öten vol­tunk testvérek, gyorsan kellett keresnem. Az ajkai Jókai-bá- nyában dolgoztam először, mint vájár, a később állami díjas Bege Tamás volt a bri­gádvezetőm. Aztán Pécsre ke­rültem, a bánya küldött tech­nikumba. Ez 1956-ban történt. Néhány hónap alatt nagyon megszerettem az iskolát. — Amikor az ellenforrada­lom után ismét jöttem vissza, valahol Nagykanizsa és Csur­gó között a nyílt pályán meg­állt a vonat, mindenki leszállt, csak barátommal ketten ma­radtunk. Jön a kalauz: hát maguk? Mindenki Jugoszláviá­ba igyekezett — mi ketten gya­log jöttünk vissza a technikum­ba. Feleségemet is akkor is­mertem meg. Szóval álmom­ban sem gondoltam, még dol­goznak itt az üzemben vájá­rok, akikkel az l-es üzemben együtt voltunk, mégis, mégis... — Nem szeretnék azonban a „Péter-törvény" karmai kö­zé kerülni. Munkapszicholó­giai előadásban hallottam, hogy vannak emberek, akik egy szinten kitűnően dolgoz­nak, eredményeik egy maga­sabb feladat megoldására is reményt keltenek. S amikor magasabb beosztásba helyezik őket, kiderül, hogy a korábbi szint volt képességeik felső határa, ahol még kimagaslót tudtak ugyan produkálni, de a magasabb beosztás már meghaladja erejüket. Lehetséges, hogy erre gon­dolt Varga Ernő, amikor üzem­vezetőként először belépett a kitüntetésekkel ékesített ka­pun? Neki többet kell produ­kálnia, mint Kerekes Jenőnek. Azért is, hogy bizonyítson, azért is, mert a régi üzemve­zetőt is nagyobb erőfeszíté­sekre szorította volna az 1975-ös esztendő. Lombosi Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents