Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)

1975-01-04 / 3. szám

Ezt , Halljuk! A Pécsi Stúdió jövő heti műsorairól 1975-ben is minden hónap első hétfőjén Kovács Imre szer­kesztésében jelentkezik a Fél hattól fél hétig című zenés ma­gazin. Az idei első számban Nők éve ’75 mottóval Rgmeisl Ferencnével, az SZMT titkárá­val beszélgetünk, majd meglá­togatjuk otthonában Újvári László ezredest, aki néhány napja — nyugdíjas. Régen köz- tiszteletben álló személy volt a lámpagyujtogató, a közvilágítás gondozója. És mily furcsa — napjainkban, a higanygőzlám­pák korában is van Pécsett lámpagyujtogató: Ferenc III. Jó­zsef, a Gázmű dolgozója. Baranya legjobb sportolói közül Bulsz Ildikó íjászt kérjük a mikrofon elé, és a műsorban átadjuk még az NDK-beli II- menauban dolgozó baranyai lányok üdvözletét. A műsor zenei részét a II. sz. Belklinikán gyógyulok kérései alapján állítjuk össze, így sze­retnénk kedveskedni a látoga­tási szünet bizony kellemetlen napjaiban. Kedden Bátaszékről, a váro­siasodó Tolna megyei községről szól Gombár János riportja a Régi lalu - új emberek soro­zatban. Mivel az utóbbi hóna­pokban nagyon sok kedves rá­dióhallgató írt levelezőlapot a szerkesztőségnek, melyben ze­nés kérés teljesítését kéri, e hét­től kezdve minden kedden 17 óra 35-kor újból jelentkezik a Zenélő levelezőlap, sok kedves melódiával, táncdallal, nótával teljesítve a hallgatók kéréseit. Szerdán a szokásos Hét köz­ben című aktuális Sportműsort László Lajos szerkeszti. Csütörtökön a Zeneműbolt új­donságai kerülnek mikrofon elé; hanqlemezek, kották és könyvek ismertetését hallhatják. Majd dr. Kiss István tart előadást a szocialista morálról és a párt­morálról. A Volán 12. sz. Vál­lalat Bartók Béla férfikara moz­galmi dalokat énekel, utána So- moqyvári Valéria beszélget a „Harminc év tanúi" sorozat ven­dégével. Pénteken újból jelentkezik a zenés fejtörőjáték a Jókai téri zeneműboltból, majd dr. Zeller Gyula közgazdasági öt perce következik. Új zenei felvételt mutatnak be 18.05-kor: Sugár Rezső Szerenád iát előadja Vass Ágnes, Ribli János és Koszorú Árpád. Az épülő emlékműnél készítette riportját Laky Rudolf, mely ugyancsak a pénteki adás­ban kerül műsorra. Szombaton jelentkezik Dám László műsora, a Zenemalom. Vasárnap a meszesi József Atti­la Művelődési Házban rende-* zett nagysikerű est hangfelvéte­le hangzik el: Színész voltam Pécsett címmel Bessenyei Fe­renc és Győry Franciska műso­rából hallhatnak részleteket, a két művésszel az ugyancsak pé­csi származású Kopányi György beszélget. A Mikrolonstaléta vendége ezúttal Vukovics Mi­hály, az 500. Iparitanuló Tan­intézet tanműhelyének tmk-laka- tosa. A szerb-horvát és német nyel­vű műsorok közül említést érde­mel hétfőn Horváth Iván soroza­ta a maqyarországi horvátok történetéről. A német hétfői ma­gazinban riport számol be a vizsgaidőszakról. Ifjúsági műsor­ral jelentkezik kedden a szerb- horvát műsor, míg a német adásban a pécsi üzemek ex­porttevékenységéről beszélnek. Népi kincsek nyomában címmel Vujkov Bálint néprajzgyűjtő mu­tatkozik be, a német műsorban Hoffmann Antal Ifjúsági koktél­ja ígér kellemes szórakozást. Csütörtökön Pávkovics István zenekara játszik a szerb-horvát műsorban, Útközben címmel mindkét nemzetiségi műsorban riportot hallhatnak. Falusi év­szakok a címe a szerb-horvát műsorban pénteken elhangzó riportnak, majd Bunyevác Anka énekel. Kulturális magazin szá­mol be a legújabb események­ről a német .műsorban. A hét vége 45 perces műsorai sok vi­dám muzsikát ígérnek, riporto­kat Három megyén át, a hét krónikáját, Pávics György verseit és nyelvjárási történetet. Keresztrejtvény Bácskai utazásom Az antivilágban egyszer el­keveredtem a Délvidékre, Bács­kába is, rokonlátogatóba. Na­gyon örvendtek .nekünk. Neki is álltunk a dévajkodásnak. Ez többféléből állt. Először is et­tünk. Rengeteget! Aztán megint ettünk. Ismét rengeteget! Ffarmadszorra, mondanom sem kell, megint csak evésen törtük a fejünket. A változatosság okiért ittunk is. Jó homoki borokat. Megállás nélkül. Beszélgettünk is. Sokat. Főleg lovakról. Mutogattak is vagy húszat belőlük. A lovakkal való viszonyom egyedi. Kettőt nem szeretek ve­lük kapcsolatban: lovagolni raj­tuk és beszélni róluk. No itt volt lóbeszéd elég. Teljesen szaktantárgy volt! Egy­szer megint elcepeltek egy ló­hoz, és mint, aki ennél szebbet jiem láthat életében, gyönyör­ködve nézték, majd engem is megkérdeztek: — Mit szólsz ehhez a nóni- uszhoz? Elöntött a méreg: — Lónak ló, de nem nóni- usz! Lett ribillió! — Ez neked nem nóniusz?! Van fogblmad a lovakról?! Ezt ugyan sértésnek szánták, de lepergett rólam. — A nóniusz nagy. Ez kicsi. Annak a patáin szőrcsombókok vannak. Lóhoz mérten aránylag szép lába van. Ezé csupasz. Te­hát mindent összevetve, ez nem nóniusz, hanem gebe! — Őrült vagy! Ez kis nání- usz! — Olyan ló nnics! Ez a ti ta­lálmányotok! De beszéljünk másról! Másról nem voltak hajlandók szót érteni. Én oppurtunista mó­don már rég elismertem, hogy a ló valódi nóniusz, de ez nem volt elég nekik. (Mellesleg nem a horgászok a legrosszabbak. Azokat is nehéz lerázni, de ez semmi a lóbarátokhoz képest.) — Egy pillanatra! Ki kell men­nem ! — De aztán visszagyere! — gyanakodtak. Nem mentem vissza. Kerestem egy távoleső szobát és azon nyomban elaludtam. Néhány nap múlva ők is lát­ták, hogy valamit csinálniuk kell velem, mert lever a lábamról az unalom. Ezért újabb javas­lattal álltak elő: — Holnap ugorjunk át ide a szomszédba. — Ugorjunk! — mondtam. Bármiféle ugrálás rokonszenve­sebbnek látszott, mint a hely- benlevő szórakozások. Másnap felcihelődtünk és ár­ajánlatot tettek. A következő választék, állt rendelkezésre: Utazhattam lóháton. Motoron. Az egyiknek volt. És utazhatom az asszonyok között, kocsin; Ez esetben szón- nivaló féreq vagyok és ott is a helyem a szekéren. Sikertelen pasas voltam. Az evés-ivásban kidőltem, értelmes dologról velem beszélgetni nem lehetett (lásd nóniusz ló) és még csak az hiányzott, hogy ko­csira üljek. A ló meg nem kel­lett. Hogyisne! Amúgy is egy csámpás dög volt, meg mi va­gyok én? Zsáké? A motorossal megyek! — je­lentettem ki határozottan. Tudják mi egy 750-es motor? A pasas meg nem a tisztessé­ges országutat választotta, ha­nem a homokos gyalogutat. A telefonoszlopok között, meg mellett. Rátaposott a gázra, a pózr nák, mint a kerítéslécek marad­tak el és akkor vihogva hátra­fordul: \ — Nem félsz? De féltem! De én ezt neked ebben az életben be nem val­lom! (Mellesleg máraz sem tet­szett, hogy forgolódik. Figyelje az utat a nyavalyás.) Ezért te­hát azt válaszoltam: — Mi az, elindultunk már? Elvörösödött, aztán rá a gáz­ra! Nekem mindegy volt már, láttam a ravatalomat szépen ki­díszítve, de ha pusztulni kell, hát ne dicstelenül. Megkopogtattapi a pali hátát: — Mire vársz? Nem akar in­dulni a tragacs? Olyanná vált, mint a cékla. Kétségkívül rég az életével ját­szott, de újabb gázt adott. Ne­kem meg mindegy volt. Újra maceráltam: — Jó, jó, elindultunk. De mi­ért cammoqunk?! Mi ez. zöld­ségeskocsi?! Méq tekergetett valamit, de nagyobb gyorsaság úgy láttam, nem akadt. Verejtékesen szállt le. Ennyi idő alatt ő sem tette még meg ezt az utat. Mellesleg a szom­széd, ahová átugrottunk, vagy húsz kilométerre volt. Ja, a Bácskában voltunk! — Mit rohantatok annyira? — támadtak nekünk a többiek, amikor odaértek. — Én vagyok a bűnös — mondtam —, de szerettem vol­na egy kicsit vágtázni. Sajnos ez a trágyásszekér nem tud en­nél többet! — sajnálkoztam. Óriásit nőtt a tekintélyem! A pasas meg érezte, hogy a nó- niusszal ugyan elkápráztattak, de a motort én nyertem meg. Makogott hát: — Majd visszafelé! Akkor megmutatom! Mutatod ám az ángyod térdit! — mondtam magamban, örü­lök, hogy várakozásom ellenére ép bőrrel kerültem le. De han­gosan csak ennyit mondtam: — Volt rá időd! Visszafelé sajnos a lovat is ki kell próbál­nom ! Kipróbáltam. Az se volt jobb! Szőllősy Kálmán Erre is, arra is Mindegyik szómhoz két meghatározás tartozik. Az ötbetüs válaszokat a számozott négyzetekből kiindulva a megfelelő pont köré kell beírni. Mind­két megfejtés egy-egy számozott négyzetből indul, az irányt meg kell kereshi. Ha valamennyi szó a helyére került, kezdőbetűjüket folyamatosan összeolvas­va megkapják azt a mondatot, melyet JUVENALIS római író írt le tollhegyre kívánkozó gyarlóságok, hibák, visszaélések láttán, és amelyet ma is joggal emlegetünk. 1 2 3 4 T • • • • 5 6 ■7 • ■ • ■ n • 8 9 , 10 11 • JÉ 1 • L ■ • JH • 12 13 14 • ■ • ■ • 15 16 17 18 .• ■ • ■ • & • 19 20 21 • s • ■ • 22 23 24 25 • • • • Meghatározások: 1. Nagy súlyú — Tömörített posztószerű anyag. 2. Ka­tonai szervezési egység — Nem aka­dályoz. 3. Szóösszetételek elején százszorosát jelöl — Diogenész ,,la- kás"-a volt. 4. Reszelésen egyenet­len felületű — Nagyon idős. 5. Az Újpesti Dózsa válogatott labdarú­gója — Budapest XIV. kerülete. 6. Az ég teszi villámláskor — ,,Sturm und ..........” (a német irodalom XVIII. sz. vég i forrongó kora). 7. Beteget gyó­gyít — Farkas Arany Jánosnál. 8. Hangadó körökből áll — A földtör­téneti középkor egyik rétege. 9 Ró­ma kikötője — Az Árva folyó szlo­vák neve. 10. Tölcsérszerű alkatrész a malomban — Nádasokban, mo­csarakban élő, hosszú csőrű madár. 11. Ilyen fa is van, gyümölcse nincs, mégis szedik! — Neves színésznőnk (Erzsi). 12. Hirtelen keletkező sűrű eső — Mezőgazdasági gép márkája. 13. Véleményét sokra tartja — Erősen szándékozó. 14. Mozdony teszi — El­földel. 15. Földesúri alkalmazott — .......... ostora (Attila). 16.................­rutya (pereputty) — A kalandozó magyarok csatavesztésének színhe­lye 933-ban. 17. Vad indulatból fa­kadó durva szidalom — Ország. 18. Dravida nyelvű dél-indiai nép tagja — Elraktároz. 19. Ilyen szelet a hir­telen kisütött hús — Belgium egyik legrégibb városa. 20. A mozgás irá­nyával szemben — Szétmázol. 21. Női becenév — Erjedésben levő újbor. 22. Gépet mozgásba kezd hozni 1— Megint, újra. 23. Cseh származású osztrák költő. (Rainer Maria) —Te­niszben a labda földre érése előtt történő visszaütés. 24. Harminc.......... B udára tart (Garai) — Nem létezik. 25. Baranya megyei község ':— Egy kis szív- vagy gyomorerősítő. ACZÉL LÁSZLÓ * Megfejtésül beküldendő Juvenális mondása legkésőbb január 13-án (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg LE­VELEZŐLAPON, Dunántúli Napló 7601 Pécs, Pf. 134. címre. A feladó neve és irányítószámmal ellátott -címe fölé a REJTVÉNY szó írandó. A december 21 -i számban közölt rejtvény megfejtése: kalamitás—kako­fónia—kariatida—kalamáris; alamizs­na—alabárdos—alarmíroz—alamuszik; nyolc óra —anonimpk—osztódik—nyá­ri lak; gitárosok—emelődaru—vadga­lamb—ostorozok; szinonima—súlylökés —Andalúzia—szinekura ; kapucni—ka­nalas—kapatos—kaparni; Vecsera— unisono—csomóba—urizáló; poétika —psalmus—goromba—csalóka. Könyvjutalmat kapnak: Berghoffer József, 7633 Pécs, Ybl M. u. 3., Deák Lajos, 7634 Pécs, Cseralja dűlő 138., Dér Mihályné, 7694 Hosszúhetény, Bé­ke u. 4., Kádár Ferenc, 7632 Pécs, Tolsztoj u. 31., Papp András, 7627 Pécs, Engels út. 17. A könyveket postán küldjük el. Év eleji tréfák — Én a könnyűvérű leányokat szeretem. És Te? — Én jobban szeretem a szemérmeseket. . . — Szerinted ki a szemérmes leány? — Az, akinek kétszer kell odakacsintani, míg megfordul! * — Amikor ezt a kalapot vet­tem, azt mondták, hogy össze­gyűrhetem, ahányszor csak aka­rom. — Miért ne, ha már egyszer kifizette! * Iskolában. — Mondd, Ivánka, miről híres Edison? — A találmányairól. — És mivel’ szerzett világhírt magának? — Azzal a találmányával, amelyik lehetővé teszi, hogy most a televíziót ne petróleum-* lámpával nézzük! 50. Bajlódott egy pillanatig a szemüvegével, de még nem lé­pett le q járdáról, inkább a szekér mellett maradt. Nem szóltam semmit, ő ma­gasba emelte a kezét, úgy ha­donászott: — Ma már nem szolgálok ki! Hová gondol?! Mindjárt este lesz! Aztán felém indult mégis. Elég harciason lépett ki. A keskeny úttest közepén már megismert, ekkor valóban na­gyot kiáltott: — Hohó! öreg csatár! — Apa, ilyen rosszul látsz? — Csak messzire! Leléptem a járdáról, össze­ölelkeztünk. — Mutasd hát magad! Az arcomat meg is csókolta. A paraszt krákogni kezdett a kocsija mellett — mi elengedtük egymást. De még visszaszólt nekem, amúgy fordultából: — Úgy bámészkodtál ott, mint egy besúgó! — Jól van, öreg, csak intézd a dolgod, én megvárlak. — Helyes! — emelte vissza az orra elé a patikamérleget. — Mondtam, hogy mindjárt este lesz, ez a jóember meg indul­na már! — Agyoncsapják a lovát az első sarkon! Hogy az istenbe úszta meg eddig?! — Ne politizálj, fiam, ne kezdd el máris! üaves ember ő: nem kell félteni azt, aki nem fél! [gy van ez, János, igaz? — ögyes, ügyes — csodálkoz­tam még mindig — De ha meg­rohanják, a szalmát is kieszik a kocsijából! — Szentigaz, fiatalúr! — pus­mogott a kocsis ember. — Ezért kell megfizetni az embert tisz­tességesen; látni ugye, hogy ezért! Apám arrább sodort:.. — Mondtam, fiam, hogy ne politizálj. A kicsike mérleg hajszálakon függő, átlátszó serpenyőjébe jegygyűrű került. Állítgattók a mutatót, mindketten közel ha­joltak, aztán valami rovátkafé­lét húztak a falra, és gyorsan eltűnt a gyűrű az idegen ma­gyar kabátja melegében, vala­hol az ingzsebe tájékán. Utána egy vékonyka lánc. A kis medá­lia-lapot külön mérték. Rovátka megint a falra. És ismét jegy­gyűrű. Meq más is, nem tudom — minek figyeltem volna olyan pontosan I Amikor végeztek ezzel, apám a *tíönyökével megszúrkálta az odalamat: — Gyere, fogjuk már meg! Bedobjuk egy-kettőre. Nekiláttunk. — Arannyal fizetsz, apa? — Nekem is azzal! — vonta meg a vállát. — Lehetne ruhá­val is, fehérneművel. Akad, aki úgy csinálja, de az kevesebb maradt mindenkinek; nem jó, ha komplikáljuk. A hátamra segítette a követ­kező zsákot. Az idegen meg az ő hátára. — Tiszta dolog ez, fiam — nyöqött eqyet útközben —, ne utálkozz. Liszt, eqy kis zsír, meg szalonna is. Na. És faggyú, qyertyának. Az nagypénz, so­káig az lesz még ... Cukor is valami ... Legközelebb krump­lit is hozhatna! Bedeszkáztuk az "üzletet, el- barikádoztuk a kirakatot. Megkerültük a házat, és in­dultunk az első emeletre. Nem szerette, hogy hallgatok, nem is bírta tovább, már a lép- csőkanyarodóban elkezdte a magyarázkodást: — Ilyenek voltunk mi min­dig ... itt mindenki szégyellte ezt... Kereskedni! Az uraknak derogált! üzletelni!. .. Mert hü­lyék hozzá!. . . Megfogni a zsá­kot? Hozzáérni?... Hogyisne! Bezsírozni a kezünket szalon­nával ! Bepiszkolni!... Aztán csodálkoztunk azon, hogy át­csúszott minden a zsidókhoz! Ök bezzeg nem szégyellték megfogni. — Apa, ne zsidózz, most ta­lán már nem lesz divat. — Divat, te szamár! — Nem tesz jót az üzletnek, azt hiszem. — Higqy csak, amit akarsz! Ezzel sikerült benyomulnunk a hajdani előszobába. Miután a bejáratról lefeszegettük a re­teszelő léceket. — Te élhetetlen vagy! — Tudom, apa, az is voltam mindig, szidtál érte eleqet, mégse tudtál megtanítani. Szi­dással nem megy. — Nem, a fene enné meg! Hanem most kell megfogni a dolgot. . . Vagy ez, ez itt most ronda? Ronda hát! Ésaztán?! Legyen csak ronda, vagy akár­milyen, nem az a fontos! De aki előbb kezdi, aki előbb fog hozzá, komám, az olyan előnyt szerez . .. előnyt, öreg csatár, amekkora nem szerezhető eb­ben a megveszekedett életben sohatöbbé, senkinek!... A szoba. Beértünk. Jóformán semmi. Igaz is: kint, az előszobában láttam egy ágy­félét. - Itt csak a zongora. Csak az. Illetve minden, ami rajta kívül itt állt, csak arra szolgált, hogy a zongorát véd­je. Minden elpusztulhat, min­denki elveszhet, csak ennek ne történjék baja. Nekidöntött matracok, üres zsákok, elébe állított ládák. Bólogatva lépett közelebb:- Az élet, látod, megy to­vább ... A folyamatosság . .. annak nem szabad megszakad­nia ... Ha hozzáért a zongorához, mindig elszomorodott az arca. Különben senki se ismerte ki maqát vele: a szeme nem árul­kodott. (Folytatása következik.) 0 HÉTVÉGE- Muszáj neked mindig a nők lábát nézni?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents