Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)
1975-01-04 / 3. szám
Az ideológiai oktatás szerepe a felnőttek képzésében A társadalmi formációk változásának évezredes története során e változások kiindulópontjait és meghatározóit a különböző ideológiák eltérő módon magyarázták. Keresve a változások végső okát, azt vagy szubjektív tényezőben, vagy a természet- és társadalomfeletti lényekben vélték megtalálni. Az emberiség önmegismerése nehezen haladt előre. VaJósá- gos és vélt érdekek keveredtek az emberek életfelfogásában, életelveiben. Az idealista társadalomelméletek nem lehettek az élet alakításának hatékony eszközei, azokat elsajátítva az ember csak ösztönös résztvevője és alakítója volt a történelmi “folyamatnak. A társadalmi élet hatékony alakításához pedig nélkülözhetetlen, hogy az ember megértse a történelem objektív mozgatórugóit és törvényszerű összefüggéseit. A proletariátus szükségleteinek megfelelő tudományos világnézet — egyrészt a haladó világnézeti elemek kritikai továbbfejlesztésével, másrészt a haladással szembenálló gondolatok, törekvések leküzdésével jöhetett létre. Különösen jelentős volt a történelemről, az egyénről és a társadalomról szóló voluntarista és fatalista koncepciók bírálata, a társadalom történelmi materialista szemléletének kialakítása. Marx és Engels a történelem és ember viszonyában a következő lényeges mozzanatokat emelik ki: „A történelem semmit sem tesz, nincs roppant gazdagsága, nem vív harcokat! Ellenkezőleg, az ember, a valóságos, eleven ember az, aki cselekszik, irányít és harcol; nem a történelem az, amely az embert eszközül használja fel a maga céljainak a keresztülvitelére — mintha a történelem valamilyen különálló személy volna —, hanem a történelem nem egyéb, mint a maga céljait követő ember tevékenysége.” (MÉM. 2. köt. Bp. 1958. 91—92. old.) A marxizmus—leninizmus elméleti rendszerét a társadalom szocialista átalakításának szükA Megyei Pártbizottság Oktatási Igazgatósága által 1974. december 18-án rendezett tudományos emlékülésen elhangzott előadás rövidített szövege. ségletei hozták létre és a munkásosztálynak azok az alapvető érdekei, amelyekből a kizsákmányoló tőkés társadalmi rend megszületése, az emberi munka felszabadítása és a kommunista társadalom felépítése fakad. Miért lehetett a marxizmus— leninizmus a kommunista mozgalom elmélete több korszakon át, és a mi korszakunkban miért az egyedül lehetséges tudományos és forradalmi elmélet? Erre a kérdésre válaszok sokasága kínálkozik. A lehetséges válaszok summázott lényegét a következőképpen lehet megfogalmazni: a marxizmus—leninizmus nem lezárt elméleti rendszer, ezért eszméi és tételei nem válhatnak dogmákká, szoros kapcsolata a társadalmi gyakorlattal és a tudományokkal, képessé teszi forradalmi jellegének megőrzésére, tudományos jellegét erősödésére, az újabb elméleti és gyakorlati szükségletek kielégítésére, az állandó megújulásra. Természetesen az emberiségnek más eszméi, elgondolásai és más világnézetei is vannak. A polgárság filozófiai elképzelései, a vallási eszmék sokasága azonban nem tud lépést tartani a mai időkben felvetendő nagy problémákkal. 1871 óta a polgárság fokozatosan dekadenssé vált. Ez a tény tükröződik filozófiájában is. Alapvető polgári érdekből fakadó cél a polgári társadalom stabilitásának biztosítása minden eszközzel: ideológiai, politikai és jogi eszközökkel, (gy jelzik a dekadens polgárság törekvéseit a fajelméleti mítoszok és a fasiszta politikai rendszerek. Tény az is, hogy a polgárság világnézete nem egységes. A kispolgárság képviselői szembefordulnak a polgári társadalom embertelen vonásaival,, az elidegenülés jelenségével, de végsőfokon a magántulajdonosi társadalom fennmaradása mellett foglalnak állást. Kritikailag lépett fel pl. az egzisztencializmus és az újbaloldal eszmeköre is, azonban kritikai képességük a gyakorlati osztályharc próbáján szertefoszlott. A szocializmus, mint minden grandiózus történelmi fordulat, nagy- jelentőségű szociális, gazdasági és politikai fejlődéssel jár együtt, amelynek során az ideológia megvalósítására kiváló alkalom nyílik, ugyanakkor e változások a társadalmi gondolkodás kiemelkedő új teljesítményeihez, a világ tudományos megismerésének elmélyüléséhez vezetnek. Korunkra különösképpen jellemzők társadalmi életünk átfogó változásai és az új felfedezések a tudományban és a technikában. Mindez rohamos fejlődést idéz elő az anyagi termelésben, az életmódban, a társadalmi tevékenység sokféle területén és szükségszerűen forradalmasítja a világról szóló elképzeléseinket. Bonyolult feladatként áll előttünk a tudományos-technikai forradalom társadalmi kihatása, a társadalmi és egyéni tudat viszonya, a sokoldalúan és harmonikusan fejlett egyén kialakulása, a szocializmus mint elvileg új típusú társadalom progressziójának analízise, a különböző típusú társadalmi rendszerek békés egymás mellett élésének kérdése stb. E feladatok természete és összetett jellege valóban feltételezi a komplex megközelítést és a tudományos erők egyesítését. Ezt pedig csakis a dialektikus és történelmi materializmus segítségével lehet megvalósítani, amellett, hogy támaszkodunk a marxizmus— leninizmus egészére, minden alkotórészére. A. marxista—leninista elmélet alkalmasságát és értékét korunkban is az dönti el, hogy milyen mértékben válik a tömegek tudatnának elemévé, akaratuk, cselekvésük és céljaik világnézeti meghatározójává. A marxista—leninista világnézet elsajátításának legfontosabb területe a társadalomépítés gazdasági és politikai gyakorlata. Az építőmunka tudatosan megfogalmazott programjaiban a kommunista pártok alkalmazzák a marxizmus—leninizmus elveit, amelyek a programok gyakorlati megvalósítása során tapasztalati igazolást nyernek és állandósult elemeivé válnak a tömegméretű tórsadalomépítő tevékenységnek. A társadalmi gyakorlat azonban sajátos szerkezetű. Ilyenné teszi a munkamegosztás, a foglalkozási ágak, a munkakörök stb. megoszlása- Ezek lényeges sajátosságokat kölcsönöznek a tudományos világnézet közvetítésének és elsajátításának. Ugyanis egy meghatározott munkatípushoz, tevékenységi körhöz szükségszerűen és közvetlenül kapcsolódó világnézeti tartalom az egésznek csak egy része, mint ahogy az adott tevékenységi kör is- csak egy része a valóság alkotó továbbfejlesztésére irányuló totális társadalmi gyakorlatnak. Egy meghatározott tevékenységi körben végzett munka objektive csak a társadalom egész munkájával együtt nyeri el tulajdonképpeni értelmét és így válik létfenntartó értékké. Hogy ez szubjek- tive is tudatosuljon, egyéni értelmet is nyerjen, ahhoz meghatározott világnézeti műveltségi szintre van szükség, pontosabban a személyiség átfogó világnézeti tudatosságára. Általában jellemző, hogy a személyiség a tevékenységtípusához szükségszerűen és közvetlenül kapcsolódó világnézeti elemekben jártas, azok alkalmazásának készségeivel rendelkezik, sőt, továbbfejlesztésük igényét is kiépíti. Ennek alapján a világnézet egészének egy része a személyiség struktúrájának magvát képezi. Ugyanakkor a világnézeti elemek tekintélyes része a struktúra felületein helyezkedik el, nem válik egyénivé, és így az alaptevékenységen kívüli szituációk sokaságában világnézeti bizonytalanság jellemzi a személyiség magatartását, állásfoglalását, vélekedését. Ezzel a ténnyel indokolható a dolgozó osztályok egyéni világnézeti képzésének a szükségessége, a világnézet megközelítően átfogó elsajátításának igénye. A marxista—leninista világnézeti műveltség megszerzése a mi társadalmunkban közügy, ezért a tudományos világnézet közvetítése, a világnézeti nevelés a társadalmi gondoskodás szerves része. Ez indokolja az ideológiai oktatás szükségességét a felnőttek továbbképzésében. Természetesen még sok indokolás lehetséges. Ezek közül legalább kettőt ki kell emelni. Az egyik: még a naiv, kezdeti világkép, világnézet elsajátítása is szükségszerűen társadalmi közvetítésbe mehet végbe. A társadalmi tényező szerepe különösképpen megnő egy állandóan fejlődő, a világ egészéről szóló tudományos világnézet megismerésében és elfogadtatásában. Ez fokozottan érvényes a marxizmus—leninizmus világnézetére. Ebben az esetben az elsajátítás nélkülözhetetlen társadalmi feltétele a közvetítés pedagógiailag tervezett oktatási rendszere és nevelési folyamata. A másik indoklás: az általános, kötelező iskolai rendszerünk már a tanulók életkora miatt sem bocsáthat ki kialakult személyiségeket. Jelenleg még a családi nevelés, a közép- és felsőfokú intézményekben folyó képzés és gevelés sem képes arra, hogy minden neveltjükben kialakítsák az átfogó világképet, marxista világnézetet. A felnőttek képzéséhez, továbbképzéséhez kapcsolódó ideológiai oktatás szerepe tulajdonképpen a fentebb említett szükségességből és annak indoklásaiból fakad, szerepének lényege viszont abban van, hogy a társadalom és egyén ideológia iránti szükségletének folyamatos kielégítéséhez pedagógiailag és didaktikailag jól tervezett oktatási, nevelési folyamattal járul hozzá, biztosítsa a dolgozó osztályok tagjai szakmai műveltségének ideológiai-világnézeti megalapozását. Az ideológiai oktatás ezt a szerepet azoknak a feladatoknak a teljesítésén keresztül töltheti be, amelyek egyrészről a személyiség ideológiai-világnézeti szükségletei alapján, másrészről a társadalmi szükségletek alapján jelentkeznek. A személyiség kifejlődése és továbbfejlődése oldaláról kiindulva az ideológiai oktatás legfőbb feladata abban van, hogy a tudományos világnézet oktatásásával, e világnézetre neveléssel elősegítse a személyiségstruktúra legfontosabb elemének kialakulását A marxista személyiséglélektan a személyiségstruktúra integráns és meghatározó részének tekinti az egyén által elsajátított és annak meggyőződésévé vált világnézetet. A kialakult személyiség dinamikája is fontos feladatokat állít az ideológiai oktatás-nevelés elé. Ezek a feladatok konkrétan abból adódnak, hogy a személyiségnek nincs egyszer s mindenkorra befejezett és lezárt minősége. A személyiség nem statikus képződmény, minőségének legtöbb eleme állandóan alakul, a stagnálás, a visszafejlődés és a progresz- szív fejlődés jelenségeinek kíséretében. Társadalmi oldalról is nagyon sok olyan feladat jelentkezik, amelynek teljesítésén keresztül az ideológia oktatómunka betöltheti szerepét. Ilyen feladatként jelentkezik pl. a vallási, a "polgári, kispolgári életelvek, az antimarxista világnézetek kritikája, és ezzel összefüggően a személyiség marxista-leninista meggyőződésének az erősítése, a szocializmustól idegen magatartás és életcélok megszüntetése érdekében. A világnézeti műveltség elmélyítése és alkalmazási készségének a kialakítása szerves része művelődéspolitikánk végrehajtásának, ugyanakkor rendkívül fontos a dolgozó ember aktivitásának szempontjából. Az aktivitást ugyan döntően meghatározza a társadalom egésze szerkezetében elfoglalt hely, de az aktivitás intenzitását és eredményességét az is befolyásolja, hogy az ember miként látja saját helyét és annak összefüggéseit a társadalmi viszonyrendszerekkel. Ezt belátni elsősorban a világnézet segítségével lehet. Az oktatás szempontjainál figyelembe kell vennünk társadalmunk jelenlegi mobilitását, az ezzel összefüggő jelenségek (átrétegződés, iskolázottság ki- szélesedése, házasság, és csa- lódalakulás, foglalkozási szerkezet alakulása, falu és város közeledése stb.) helyes értelmezéséhez szükséges világnézeti ismeretek közlésének fontosságát. Az ideológiai oktatás jeles feladatai közé tartozik a társadalmi építőmunka során a humanizációban, a szabaddá válásban elért eredmények és az ezzel összefüggő lehetőségek tudatosítása. A világnézeti oktatás feladatai közé tartozik a nagyjelentőségű társa- dalni programok oktatás szempontú tematikus feldolgozása, tananyagként való ismertetése és mozgósítása megvalósításra. Az oktatás folyamata kiváló alkalom arra, hogy társadalmunk építésének egyes nagy programfeladatait behelyezzük a kommunizmus megvalósításának perspektívájába. Ez nagyjelentőségű abból a szempontból is, hogy ezek a feladatok csak az egész társadalom, minden egyes ember közös tevékenységében valósíthatók meg. Dr. Judi István HÉTFŐTŐL SZOMBATIG politikai r.Vy*/; foglald A párt XI. kongresszusára készülőben különösen sok szó esik — és joggal — a vezetői magatartások megítéléséről, a jól dolgozó vezetőkre jellemző módszereikben is érvényesülő .hármas követelményről. A politikai megbízhatóság, a-szakmai képzettség, a tudás, és a vezetői rátermettség igen erőteljesen hat a termelő közösségek munkájában. A jó vezetők körül nyugodtabban és eredményesebben tevékenykedő közösség alakul ki. Szükségszerű, sőt törvényszerű, hogy a kollektívák vezetőinek ,,stílusa”, ideértve a környezettel kikovácsolt munka- kapcsolatot hasson, sőt, a környezeten is túlnő, továbbgyűrűző hatásokat keltsen. A jó és rossz szélsőségeitől kezdve mindenféle módon és árnyalatban jelentkeznek ezek a vezetési körülmények és módszerek a közösségek életében, gazdasági és emberi közérzetében. A felelősség ténye — végső soron — azonos és eltüntethe- tetlen. Szállításokat végző nagyvállalat vezérigazgatója mondotta el nemrégiben az esetet: bizonyos mértékig tipikusnak tekinthető, hadd adjuk tehát közre. A tizenhat telephelyük egyikénél sorozatos lemaradásokat. rossz munkaszervezést tapasztaltak. Az emberek, a brigádok elégedetlenkedtek, a keresetük, a munkaingadozásokat követve, szintén kellemetlenül „hullámzott”. Vizsgálat indult. S a vizsgálat az egyik középvezető komoly hibáit, rossz irányítási, szervezési módszereit tárta fel. Kapkodásával, rapszódikus és átgondolatlan intézkedéseivel okozta, elsősorban, hogy a telephely munkásai, brigádjai előnytelen helyzetbe jutottak. Más munkakörbe helyezése szinte azonnali javulást hozott. Az emberek a telephelyen megnyugodtak. Úgy vélekedtek, hogy a szavuk, a panaszuk és a figyelmeztetésük, megfelelő tolmácsolásban, kellő hangsúlyt nyerve eljutott a vezetőikhez. A véleménynek foganatja volt, tehát — megint csak a summázat - a munkahelyi demokrácia követelményeivel, ismérveivel sem volt baj. Az egyik borsodi nagyüzem személyzeti és szociális igazgatója summázta korábban: munkatársainak egyik 'alapfeladata, hogy szinte tudományos pontossággal észleljék, feltérképezzék a dolgozók munkahelyi közérzetét, mintegy rajta tartva ujjúkat az üzem ütőerén, így, a munkahelyi légkör figyelésével, intézkedések szükségének jelzésével őrködhetnek az üzemi demokrácia érvényesülésén. Másrészt a dolgozók csoportjainak munkakörülményeit is vigyázhatják, a célszerű és hasznos vezetői elgondolások hasznát is mérhetik. Innen, ebből az üzemből való tehát az eset: észrevették egy időben, hogy a dolgozóknak mintegy egyötödét kitévő nők, asszonyok elégedetlenek a helyzetükkel. Sok a panaszuk, hajbakapnak — persze szóbgn — a helyi vezetőkkel is, több helyütt. Igen gondosan, műhelyről műhelyre vizsgálódva vették számításba a panaszok, bajok eredőit. Megállapították, hogy néhány helyi vezető — művezető, csoport- vezető — nem hajtotta végre munkahelyén megfelelően a párt nőpolitikái határozatát, s a munkásasszonyok a bérezésüknél, s még néhány helyen megmutatkozó hátrányos helyzet miatt joggal méltatlankodtak. Intézkedések követték egymást. Fél évvel ezután már legfeljebb elvétve akadt békétlenség az említett munkahelyen. A munkahelyi demokrácia érvényesülése, s a megfontolt vezetői döntések, intézkedések tulajdonképpen egyazon kategóriába tartoznak, öncélú különválasztásuk hiba, helytelen jelenségek forrása lehet. A vezetői rátermettség, a helyes, szocialista stílusú és módszerű vezetés egyik alapkövetelménye, hogy a döntések — bármely kis csoportot, szűk réteget érintenek is — úgy és olyannak szülessenek, hogy az emberek azt mondhassák: „erre gondoltunk, ez jó nekünk, jó annak, amit csinálunk”. Nem arról van szó, természetesen, hogy elvtelen és gazdasági szempontból káros „kedvezésekkel” törekedjék népszerűségre bármely művezető, csoportvezető, vagy akár az igazgató. Éppen ez ellenkeznék alapvetően a munkahelyi demokrácia helyesen ér: telmezett elveivel. Ezek nem tűrik el a kivételezettséget, hanem elsősorban az össztársadalmi érdek érvényesülését hivatottak szolgálni. Jó döntésekkel pedig képesek is megfelelően szolgálni, az egyén és a közösség javára, egyetemesen. Várkonyi Margit HÉTVÉGE Arányok. — Dr. Lajos László felvétele.
