Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)

1975-01-30 / 29. szám

1975. január 30., csütörtök Dünantmt napló 3 Komolytalan valutaigénylők Jóllehet, a hitelpolitikai irányelvek volt a téma, szó esett a külföldi utazások­ról is a Magyar Nemzeti Bank elnökének szokásos év eleji budapesti sajtótájé­koztatóján. Az államtitkár mellesleg arra kérte az új­ságírókat, adandó alkalom­mal foglalkozzanak a ko­molytalan valutaigénylőkkel. Ugyanakkor mi is megra­gadtuk az alkalmat és kér­deztünk a jugoszláviai turis-» ta utazások megszigorításá­nak jövőjéről. Arról, hogy vajon egy kiegyensúlyozott magyar-jugoszláv idegen- forgalom esetén, tehát ami­kor ugyanannyian jönnek Jugoszláviából, mint ahá­nyon Magyarorszáqról utaz­nak délre, visszaállítják-e a korábbi rendszert, amikor is évi valutakerete erejéig akár minden évben a jugoszláv tengerparton nyaralhatott az ember? Kik azok a komolytalan valutaigénylők? Úgyszólván mindnyájan tisztában va­gyunk vele, ha nyugati or­szágba akarunk utazni — január elsejétől kezdődően ide értődik Jugoszlávia is, amellyel áttértünk a konver- vertibilis valutaelszámolásra —, a Magyar Nemzeti Banktól előzetesen valu­takiutalási engedélyt kell kérni, s csak utána jöhet az útlevél és a vizűm. Nos, az országban évente tizenötezren nyújtják be előzetes valutaigénylé­süket úgy, hogy aztán még­sem utaznak, tehát nem ve­szik igénybe a kért valutát, elütve ezzel másokat a le­hetőségektől. A bank ugyan­is hat hónapig fenntartja részükre a valutakeretet. Nem nehéz kiszámolni: sze­mélyenként 151 dollárra tarthatunk számot, szorozva tizenötezerrel, az több mint 2 millió dollár. Ennyit köt­nek le feleslegesen a ko­molytalan valutaigénylők, miközben mások ebből szí­ves-örömest kiváltanák a maguk részét és utaznának is azonnal. Nem vitás, a tizenötezer igénylő között akadnak olya­nok is, akiknek valóban közbejön valami előre nem látható, komoly akadály, s az utazástól el kell tekin­teniük, az utazást el kell halasztaniuk. Ezt leszámít­va, még így is ezren és ez­ren igényelnek előzetesen valutát, anélkül, hogy ko­molyan meggondolták volna a külföldi utazást. S itt még olyan esetek is felrémlenek bennünk, amikor az illető pusztán azért kért valutát, hogy megbizonyosodjék, va­jon tényleg megbízik-e ben­ne a magyar állam (?!). A jugoszláviai turista uta­zásokkal kapcsolatban az MNB elnöke megjegyezte, nem az a baj, hogy a ju- goszlávok nem jönnek Ma­gyarországra. Jönnek ők szép számmal. Más kérdés azonban, mennyi ideig tar­tózkodnak nálunk, s hogy mennyit költenek. Természe­tesen minden ország bel- ügye, mennyi valutával lát­ja el állampolgárait, viszont ténykérdés, a jugoszlávok magyarországi utazásukkor nagyon kevés dinárt vált­hatnak forintra, és sokan még ezzel sem akarnak él­ni, hiszen éppen ezért kel­lett bevezetni a magyar ha­táron a kötelező pénzvál­tást (jelenleg 190 dinár). Nyilván, minden ország ki­egyensúlyozott idegenforga­lomra törekszik, senki sem szeretné, hogy mondjuk gé­peket kelljen szállítania a szomszédba, csak azért, hogy állampolgárai cseré­ben ott nyaraljanak. Ezért is léptették életbe a korlá­tozást, a jugoszláv turista utazások között legalább egy naptári évnek el kell telnie. Miklósvári Zoltán Jó évet zárt Baranya élelmiszergazdasága A hét elején a Baranya megyei Tanács mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztályán kerekasztal-be- szélgetésre került sor a megye élelmiszer-gazdaságának múlt évi eredményeiről, idei feladatairól. A beszélgetésben részt vettek: dr. Baracs József, a Baranya me­gyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának veze­tője, Álló Miklós osztályvezető­helyettes, Huszti Sándor, a Ma­gyar Nemzeti Bank megyei igaz­gatóságának igazgató-helyettese, dr. Faludi László, a Bevételi Igaz. gatóság Baranya megyei Hivata­lának vezetője, Papp Zoltán, a Mecsek és Dráva menti Tsz-ek Területi Szövetségének elnöke,* és dr. Majzik Jeremiás, a Duna és Karasica menti Tsz-ek Területi Szövetségének titkára, valamint a Dunántúli Napló munkatársa. Dunántúli Napló: — A megye közvéleményét a múlt év utolsó hónapjaiban a szokásosnál sokkal nagyobb mértékben foglalkoztatta a me­zőgazdaság helyzete. Vajon a megye élelmiszer-gazdasága tudta-e teljesíteni 1974. évi cél­kitűzéseit, milyen alapokról in­dulhat az új, 1975-ös gazdasá­gi év? Dr. Baracs József: — A megye élelmiszer-gazda­sága jó évet zárt. Az ágazat termelési értéke - tsz-ek, álla­mi gazdaságok és élelmiszer- ipar együttesen — elérte a 10 milliárd forintot, ami lényegesen magasabb az 1973-as értéknél. Az őszi betakarítási munkákat 40 000 társadalmi munkás 200 000 munkanappal segítette. Az esős ősz a termelési költ­ségeket növelte. Mégis kedve­ző eredményekről szólhatunk: 1973- hoz képest csaknem min­den téren előbbre léptünk. A termelési szintek közelebb ke­rültek eqymáshoz, csökkent az egyes tájak és egyes üzemek terméshozamai közötti differen­cia. Minden növénynél emelke­dett a hozam. Búzából 7 száza­lékkal, kukoricából 16, cukor­répából 32, és burgonyából 47 százalékkal termett több át­lagosan. Terméseink magasan meghaladják az országos átla­got. Dunántúli Napló: — Tehát egy átlagosnál rosz- szabb időjárású év nem okozott törést a termelésben. Minek köszönhető mindez? Dr. Baracs József: — A hozamemelkedés a ked­vezőbb anyagi-műszaki háttér­rel függ össze: a jobb talajerő­gazdálkodással, a korszerű nö­vényfajták és a modern gépek alkalmazásával. Tavaly egy hektár szántóra átlag 255 kilo­gramm műtrágya-hatóanyagot használtunk fei s ez 52 kilo­grammal több az országos át­lagnál. A magas terméshoza­mok jelentős mértékben írhatók a termelési rendszerek javára is. Baranyában 75 mezőgazdasági üzem, vagyis az üzemek 78 szá­zaléka tagja valamilyen terme­lési rendszernek, kooperációnak. Álló Miklós: — A termelési rendszerek a gépberuházások irányába ha­tottak kedvezően. A durván fél- milliárdos beruházási tervet 776 millió forintra teljesítette 1974- ben a baranyai élelmiszer- gazdaság. 18 százalékkal több beruházás valósult meq, mint az előző évben. Ennek zömét a gépberuházások tették ki. Dr. Majzik Jeremiás: — Én is a rendszerek jelentő­ségét hangsúlyoznám. A jövőt illetően mégis gondban va­gyunk. A rendszergazdák a ter­melőszövetkezetek gépigényeit korántsem tudják maradéktala­nul kielégíteni. Hiányzik a nagy traktor, ezért indul nehezen a babarci búzatermelési-rendszer. A szövetkezetek a korábbinál több gondot fordítanak a fej­lesztési alapok növelésére. A hiány most az ellátás oldaláról jelentkezik. Az állattenyésztés­ben a juhtartás csökkenése és a tejtermelési átlagok stagnálá­sa a fő gond. Tízmilliárdos termelési érték Csak három tsz fizetésképtelen Dr. Baracs József: — Az állattenyésztésben a múlt évben további javulás volt. A megye élelmiszer-gazdasága 60 ezerrel több vágósertést ér­tékesített, mint az előző évben, a sertésállomány egy év alatt 18 százalékkal emelkedett. A szarvasmarha-létszám 3—4 szá­zalékkal, a tejtermelés 5 száza­lékkal nőtt. Nőtt a húsbaromfi- és tojástermelés is, erre az ága­zatra kedvező ösztönzést ad a pécsi baromfifeldolgozó építése. Tovább csökkent a juhtartó üze­mek száma. Erre átfogó több­éves programot készítünk a kö­zeljövőben. A következő ötéves terv végére szeretnénk meg­szüntetni a kedvezőtlen adott­ságú tsz-ek kategóriáját, ma még 16 ilyen tsz-ünk van. Ezek a tsz-ek hét év átlagában hek­táronként 8 mázsával termeltek kevesebb kukoricát mint a me­gyei átlag s így egy hektárról 2400 forinttal kevesebb bevéte­lük származott. Ahol a búza vagy a kukorica keveset terem, ott az állattenyésztés jövedel­mező lehet. A szerkezet-változ­tatás elkerülhetetlen. Dunántúli Napló: — Hány tsz zárja veszteséggel az évet? Hogy ítéli meg a Nem­zeti Bank a tsz-ek pénzügyi helyzetét? Milyen fejlesztéseket támoqatnak a jövőben leqin- kább? Huszti Sándor: — Támogatjuk például a juh- programot, mert a gyapjúnak igen jó a világpiaci ára. De tá­mogatunk minden jó és hasz­nos fejlesztést. Felhívnám azon­ban a figyelmet arra, hogy a beruházásokhoz 30 százalék sa­ját erőt kell a zárszámadáskor készpénzben tartalékolni. A baranyai termelőszövetke­zetek pénzügyi helyzete jól ala­kult. Esedékes hiteleiket, köte­lezettségeiket visszafizették. Há­rom szövetkezet vált fizetéskép­telenné, azonban az óvadék le­tétele után ezek is folytatni tud­ják gazdálkodásukat. A három szövetkezet — Garé, Kishajmás, Somogyapáti - veszteséggel fogja zárni az évet. Álló Miklós: — Ezt a három szövetkezetei szanálni kell. A veszteségük ösz- szege várhatóan 11 millió fo­rint. Tavalyelőtt 41 millió forint vesztesége volt a szanált szö­vetkezeteknek. Nem látunk még tisztán négy Dráva menti vizes tsz esetében. Kishajmás esete tanulságos, a veszteség oka itt az erőn felül végzett és ráfize­téses melléküzemi tevékenység. Dr. Faludi László: — Revizoraink az idén is be­kapcsolódtak a leltározás ellen­őrzésébe. Az adózási fegyelem javult az utóbbi időben, az adó­zás szintje 17-18 millió forint körül mozog. Hiányosságok csak a személyes jövedelemhez kap­csolódó adóknál és az állami támogatás jogos vagy jogtalan igénybevétele körül tapasztalha­tók. A bizonylati és a pénzügyi fegyelem megszilárdult. Gyakori azonban, hogy 200 ezer forintot találunk a házipénztárban. Ez szabálytalan. Huszti Sándor: — Ezen segít a csekk. Ez év tavaszán a Nemzeti Bank beve­zeti a csekkrendszert, azért, hogy a tsz-ek vezetői ne pénz­zel tömött zsebekkel járják az országot, ha valamit vásárolni akarnak, hanem egy bárhol be­váltható csekkel. Papp Zoltán: — Az elmúlt év legfontosabb tapasztalata az, hogy a sok gond és baj ellenére javult a tsz-tagok bizalma a közös iránt. Nehéz év volt, a termelési költ­ségek nagy mértékben nőttek. A tagszövetkezetek többsége még­is nyereséges évet zárt. Most a legfontosabb, hogy a bruttó jövedelem felosztásánál nagy önfegyelmet tanúsítsanak. For­dítsanak az eddiginél is na­gyobb gondot a tartalékolásra, és az alapok képzésére. A mi szövetségünkben 16 kedvezőt­len adottságú tsz működik — csaknem az összes nálunk van. Ezeket továbbra is támogatni kell, hogy mielőbb felzárkózza­nak a többi szövetkezethez. Bolt a gyárban A gyárban dolgozó asz- szonyok közismert gondja a bevásárlás. A Mohácsi Fa­rostlemezgyárban dolgozó asszonyok esetében ez még nagyobb probléma, mert a gyár a városon kívül van. Ezért jelentős a Mohácsi Farostlemezgyár kezdemé­nyezése, hogy a gyáron be­lül olyan boltot tartson, amelyben minden szüksé­ges vásárolható. Az áru elő­re megrendelhető és mun­kaidő végén becsomagolva átvehető. A bolt eddig a mohácsi ÁFÉSZ kezelésében műkö­dött. A forgalom a vártnál nagyobb volt és most azt tervezik, hogy munkásszö­vetkezetet létesítenek a gyárban, hogy a dolgozók válasszák meg a bolt ve­zetőit és nagyobb befolyá­suk legyen az üzlet tevé­kenységének irányításában és ellenőrzésében. A gyári munkásszövetkezetnek na­gyobb lehetőségei vannak a bolt egész üzletmeneté­nek fejlesztésében és a szükséges áruval való ellá­tásban is és érdekeltté te­szi a gyár dolgozóit az el­látásban olymódon is, hogy a szövetkezet osztalékából is részesülnek. A számlázá­sokat továbbra is az ÁFÉSZ végzi majd és biztosítja a szakszerű üzletvitelt. (Sz. E.) A né építészet kincsei Újabb megvédendő népi­építészeti létesítményeket tárt fel szakmailag Lantos Miklós, Szigetvári János, a Pécsi Ter­vező Vállalat és Füzes Endre, a Néprajzi Múzeum munka­társa, akik a múlt év végén a megyei tanács megbízásából bejárták Baranya távoli, apró településeit. A korábbi két év­ben 103 községet kerestek fel, most pedig közel félszázat. November 25-től egy héten át főleg azokba a falvakba mentek el, amelyek nemrégen kaptak bekötőutat. Rajzok, le­írások, térképek, fotók készül­tek, megszülettek a javaslatok a néprajzi ritkaságok menté­sére, műemlékké-nyilvánításá- ra. A változásokat is rögzítették. Nagydobszán 12 éve 10—15 talpasház állott, — napjaink­ra csak egy maradt. Oroszlón a ritkaszép boltíves, tornácos, fehér falú házat a felismerhe- tetlenségig átalakították. Alig egy évtizede Máriagyűdön a kis- és nagykapukat rejtő tég­lakerítések faltól falig össze­kapcsoltak minden épületet. A modernizálódás rendsze­rint nincs tekintettel a népi hagyományokra. Ezért szüksé­ges a felvilágosító munka mel­lett például a népművészetileg értékes házban, udvarban táj­Erdősmárok, utcarészlet házat berendezni, ahol hely- történeti központ alakulhat ki. A most felmért népi objek­tumok, tárgyak közül csupán néhányat említünk meg. Me- cseknádasd egyetlen zsuppfe- désű zsellérhóza jó állapotban található a Titz-féle ház por­táján. Ritkaság a hajdani gaz­dasági épület: egy talpas paj­ta Somogyhatvanban, Erdős­márok és Kisnyárád utca- és faluképe egységes, mivel az új építkezés kevésbé bolygatta meg a 100—200 éves lakáso­kat, melyek nyeregtetős, fehér­re meszelt oromfallal néznek az utcára. A két helyiség meg­maradt ősi, fésűs-beépítésű te­lepülési formájában. Pálén sokféle kerekeskút for­dul elő. Némelyiket a tetőnél kifaragott léc díszíti, mások­nál a kútházat vagy téglából falazták, vagy fával erősítet­ték meg. Tulipán- és szívmotívummal ellátott fejfák sorakoznak a nagypeterdi és a nyugotszent- erzsébeti temetőben. Botykape- terd temetőjének fejfái érde­kes vésett szövegeket őriznek. Népi kőfaragó mesterek for­málták az útmenti kereszteket Pálénál, Bükkösd környékén és Csonkamindszenten, még az 1800-as évek közepén. Legjel­lemzőbb vonásuk a torzított, primitív Krisztus-test. Egy évtizede a szakemberek leginkább a talpasházakra fi­gyeltek leletmentéskor. Ma vi­szont feltűnik egy téglaépület is, ha van boltíves tornáca, oszlopa fejezettel, tagozattal, vagy legalább oromfalán va­kolatdísz húzódik. Hiszen ahogy távolodunk a falusi-né­pi emlékektől időben, úgy minden megmaradt példányuk, darabka részük is ma már ér­tékes nemzeti kincs. Nagydobsza. A falumúzeum céljára megvásárolt, védett talpasház. (Lantos Miklós felvételei.) Tiszavirág életű havazás Tiszavirágéletűnek bizo­nyult a szerdai havazás, — már ahol hó esett. Sokfe­lé az országban eső formá­jában hullott le a csapa­dék, máshonnan havasesőt jelentettek. A legkiadósabb csapadékot Győrben mér­ték, itt esőzés volt, amely 4 millimétert tett ki. Másutt még ennyi nedvességet sem kapott a talaj, csupán 1-2 milliméternyi csapadékot mértek. A havazás tehát végeredményben nem volt országos méretű, bár két­ségkívül az ország nagy te­rületein fehér hótakaró bo­rítja a földeket. A hóbunda azonban csak rövid életű lesz, miután nyugat felől - amint azt a Meteorológiai Intézet jelen­tette — ismét melegebb le­vegő áramlik az országba, szerdán délben és délután már sokfelé mértek 8—9 Cel­sius fokot. A mezőgazdászok öröm­mel fogadták a hóbundát, amely várhatóan tovább tartja majd magát a föl­deken, mint a városi ut­cákon. Igaz, a vékony hó­réteg csak egészen minimá­lis védelmet biztosít az éj­szakai, lehűlések ellen, a té­li csapadék azonban min­denkor hatásosnak bizonyul a jövő évi termés, „megala­pozásához".

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents