Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)

1975-01-04 / 3. szám

1975. január 4., szombat Dunántúli napló 3 Az élelmiszergazdaság 19"75. évi feladatai äk mezőgazdasági üze- mek 1974. évi termés- eredményei kimagaslóan jók. Az is közismert, hogy lénye­gesen nagyobb ráfordítással sikerült az eredményeket el­érni, a csapadékos ősz pró­bára tette a mezőgazdasá­gi üzemeket, egy sor mun­kát nem tudtak időben el­végezni, s egy részük minő­ségileg is kifogásolható. A viszonylag kedvezőbb de­cemberben a még elmaradt mezőgazdasági munkák na­gyobb részét elvégezték, az időjárás alkalmas volt a ké­sőn vetett búzák megerősö­désére is. A növényállomány megfelel azoknak a követel­ményeknek, amelyeket a bú­zatermesztéssel szemben tá­masztunk. Ez alkalommal mégis elsősor­ban azokról a tennivalókról kí­vánok szólni, amelyek megala­pozhatják a búzatermesztés te­rületén is a jövő évi jó termést. Baranya megyében a mezőgaz­dasági üzemek az 1974. évinél mintegy 8 százalékkal kisebb te­rületen vetettek búzát. E kisebb területen elvetett búza ápolá­sára sokkal nagyobb gondot kell fordítani, mint azt bármi­kor tettük. A téli fejtrágyázást nitrogén tartalmú műtrágyákkal mielőbb el kell végezni. A mű­trágyázáshoz korszerű eszközök állnak rendelkezésre. Ugyan­csak megkülönböztetett gondot kell majd fordítani 1975. elején a búza növényvédelmére. Másik nagy területet elfogla­ló növényünk a kukorica. Vetés- területi aránya 36 százalék. 1974-ben több mint 50 q-át ta­karítottunk be hektáronként. Ezt a nagyszerű eredményt az idő­ben végzett talajmunkával, a jól megválasztott hibridekkel, nagyadagú műtrágyák haszná­latával és a növényvédelem idő­beni elvégzésével érték el az üzemek. Sajnos az ősszel a szántást nem sikerült mindenütt elvégezni. Ezért ezekben a na­pokban rendkívül fontos tenni­valója minden mezőgazdasági üzemnek, ahol még az őszi mélyszántást nem fejezték be, hogy azt mielőbb elvégezzék. iiiiiJiÖfiéii A kukoricatermesztésben is néhány dolgot újra kell fogal­maznunk. Ezek között említem a fajtamegválasztást, pontosab­ban azotfhak a hibrideknek a használatát, amelyek korai és középérésűek. Természetesen va­lamennyi kései érésű is lehet a szortimentumban, de az semmi­képpen sem indokolt, hogy ké­sei érésű, magas FAO-számú kukoricák legyenek túlsúlyban. Közismert, hogy rendkívül ener­giaigényes a kukorica szárítása, és az szinte elkerülhetetlen, ha magas a kései érésű kukorica aránya, a szárítás többe kerül egy hektárra vetítve, mint a talajmunka. Kétségtelen, hogy fontos feladat az, hogy minél többet termeljünk, de az is, hogy e termelő tevékenységün­ket a lehető leggazdaságosab­ban végezzük. S napjainkban, amikor az energiával való taka­rékosság népgazdasági szem­pontból is kiemelkedő jelentő­ségű, a mezőgazdasági üzemek­nek mindent el kell követni, hogy minél kevesebb energia felhasználósával oldják meg feladataikat. A mintegy 150 mm-rel több csapadék a cukorrépának nagy termés elérését tette lehetővé. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a cukorrépát 1974-ben öntözött körülmények között termesztet­tük. Ez is rávilágít arra, hogy egyes növények milyen nagy terméssel hálálják meg a víz­pótlást. A kormány felkérte a mező- gazdasági üzemeket, hogy 1975- ben mintegy 2Ö százalékkal na­gyobb területen termeljenek cu­korrépát. A Baranya megyei mezőgazdasági üzemek növel­ték a cukorrépa vetésterületét. Cukorrépa-termesztést azokban a mezőgazdasági üzemekben javasolunk, ahol korábban is foglalkoztak cukorrépa-termesz­téssel, s megfelelő gépparkkal rendelkeznek. Természetes, hogy a géppark nagyobb arányú ki­használását kell tervezni a me­zőgazdasági üzemekben. Zöldség- m félék A zöldségtermesztés felada­tainak megoldását fontos tár­sadalompolitikai feladatnak te­kintjük. Indokoljuk, hogy a nagyüzemek, a háztáji gazda­ságok és szakcsoportok egyaránt foglalkozzanak zöldségtermesz­téssel. A háztáji gazdaságok és kisegítő gazdaságok, valamint a szakcsoportok megfelelő szer­vező munka esetén képesek biz­tosítani a helyi ellátást. Ezért a fogyasztási szövetkezetek, s a helyi tanácsok, valamint a ter­melőszövetkezetek nyújtsanak megkülönböztetett támogatást mindazoknak a falun élő sze­mélyeknek, akik hajlandók ház­tájiban zöldségtermesztésre. A nagyvárosok zöldségellátását a nagyüzemeknek kell biztosíta- niok. Kivételesen nagy jelentő­ségű az a kezdeményezés, ami a görcsönyi termelőszövetkezet javaslatára valósult meg, éspe­dig a zöldségtermesztés nagy­üzemi feltételeinek megterem­tésére kooperációba léptek a mezőgazdasági üzemek, vala­mint a forgalmazó és feldol­gozó vállalatok. Az állam az ilyen kezdeményezést megkülön­böztetett támogatásban részesí­ti. E kooperációs együttműkö­dés biztosítani fogja a nagyüze­mek palántaellátását, a szak- tanácsadást, s a nagy tömeg­ben jelentkező zöldségfélék for­galmazását, illetőleg feldolgo­zását. Eqyre többet fogyasztunk nö­vényi eredetű olajokból. Indo­kolt tehát, hogy a mezőgazda- sáqi üzemek legalább akkora területen foglalkozzanak az ola­jos növények termesztésével, mint ahogy azt tették korábbi években. Szóját csak az utóbbi évek- ben.termesztenek nagyobb terü­leten. Tavaly 18—20 q körül ter­mett hektáronként Baranya me­gyében. Sajnos a betakarítás a csapadékos időjárás miatt ké­sőn történt meg, ezért nagy volt a veszteség. E fehérjéket pótló, fehérje szempontjából fontos növény termesztésére ökológiai­lag jó adottságai vannak Bara­nya megyének, a takarmányter­mesztő Kutató Intézet itt Ba­ranya megyében, bicsérdi tele­pén ért el kimagasló eredmé­nyeket. A fajtaválaszték is egy­re jobb, ezért a jövőben is csak javasolni lehet, hoqy a mező- gazdasági üzemeink foglalkoz­zanak szójatermesztéísel. 1974-ben tovább nőtt, s a felszabadulás után első ízben 100 ezernél több a szarvas­marha-létszám. Ez különösen a tej- és a hústermelés szempont­jából jelentős. 1975-ben szá­mítani lehet arra, hogy a hús és tejtermelésben további fejlő­dés következik be. Kétségtelen, hogy az értékesítésben beállott diszkrimináció sok gondot oko­zott, de az is igaz, hogy egy ilyen nagy jelentőségű felada­tot nem szabad egy értékesítési gond alapján megítélni. Jöve­delmező a szarvasmarhatartás, a tejtermelés és a hústermelés. A korábbi években megépült szakosított állattenyésztési tele­pek lehetővé teszik, hogy a me­zőgazdasági üzemek korszerű módszereket honosítsanak meg. E téren a tenyésztő munka ma különösen a genetikailag érté­kesebb egyedek tartását és to- vábbtenyésztését ösztönzi. Jó eredményt értek el a sza­kosított sertéstelepeken. A hús­vonalú hibridek többsége jól alkalmazkodik az intenzív kö­rülményekhez, s ha az állatte­nyésztési szakmunkások a tech­nológiát pontosan betartják, úgy a sertéstartós területén is újabb sikereket érhetünk el. Nagyon jelentős e területen a változás, hisz 1974-ben kb. 60 ezerrel több hizottsertést érté­kesítettek a mezőgazdasági üze­mek, mint 1973-ban. S most, 1975-ben az a legfőbb felada­tunk, hogy legalább olyan szin­ten folyjon a termelés, mint 1974-ben volt. Különösen jelentősnek minő­síthetjük a baromfifeldolgozó és -forgalmazó közös vállalat tevé­kenységét. A mezőgazdasági üzemek és feldolgozó, forgal­mazó vállalatok együttműködé­si kooperációja már 1974-ben is jó eredményeket hozott. Ez a tevékenység nyereséges, és rendkívül gyors-a termelés for­gási sebessége. Néhány évvel ezelőtt több I mezőgazdasági üzem víztárolót éoített. Ezeknek a mezőgazda­sági üzemi víztárolóknak a fő funkciója az öntözéshez a víz­utánpótlás biztosítása, de ter­mészetes, hogy a tavak alkal­masak halhústermelésre is. A Bikali Állami Gazdaság ilyen völgyzárógátas tárolókban évek óta jó eredményt ér el halhústermelésben. Tervezzük, hogy 1975-ben olyan kooperá­ciós együttműködést hozunk lét­re a Bikali Állami Gazdaság és a többi mezőgazdasági víztá­rolóval rendelkező üzem között, amely lehetővé teszi, hogy ta­vaink túlnyomó többségében intenzív halhústermelés folyjon. Ez magasabb jövedelmet biztosít a mezőgazdasáqi üzemek szá­mára, több halhúst a piacra, s gazdaságossá teszi az egész termelést. Olyan halhústerme­lésre gondolunk, amely figye­lembe veszi, hogy esetleges nyári lehalászás is bekövetkez­het, ha egy csapadékban sze­gény évvel van dolgunk. Ami az 1975. évi beruházást illeti, az üzemek folytatják az állattenyésztés területén a férő­hely bővítést, s helyesen, jelen­tős összegeket fordítanak gé­pek vásárlására. Jónak tartjuk, hogy a mezőgazdasági üzemek további 95 gabonakombájnt, 11 cukorrépa-kombájnt, 7 burgo- nyakiszedő-kombájnt kívánnak vásárolni. Helyeselhető az a magatartás is, amely a szállí­tás feltételeinek javítását bizto­sítja, további teherautók és pót­kocsik vásárlásával. 1975-ben a Meteorológiai Szolgálat Légkörfizikai Bázisa megkezdi a jégeső elleni véde­kező munkáját. A sikeres lég­köri beavatkozás csak többéves munka után értékelhető, de az első ilyen jellegű magyarorszá­gi munkát mindenképpen nagy izgalommal várjuk. ^^sszegében a mezőgaz- dasági üzemek képe­sek a népgazdasági igények­nek megfelelően Baranyában is mintegy 3,8 százalékkal növelni termelésűket. S amennyiben a szorgalom és a szakmai munka mellé megfelelő időjárás is páro­sul, 1975-ben teljesül az élelmiszergazdaság területén a IV. ötéves terv célkitűzése. DR. FÖLDVÁRI JANOS, a Baranya megyei Tanács elnökhelyettese Mi lesz a gázkészülékek cseréjével? Veszélyben a határidő! Ki fizeti a költségeket? Valamennyi többszintes pa­nelházban ki kell cserélni, il­letve át kell alakítani az égés­biztosítóval el nem" látott gáz­készülékeket! Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és a Pénzügyminisztérium közös rendeletét 1975. december 31- ig kell végrehajtani. Pécsett, a Beruházási Válla­latnál1 a lakásszövetkezetek, a Pécsi Ingatlankezelő^ Vállalat a Baranya megyei Építőipari Vállalat, a MÉSZÖV, a GÁZMŰ és a beruházó illetékesei tár­gyaltak a rendelet megvalósí­tásával kapcsolatosan felme­rült problémákról. Az informá­ciócsere alapján pillanatok aTatt kiderült, hogy sajnos a mai na­pig nem teremtődtek meg a munkák elkezdéséhez szükséges feltételek, s emiatt veszélyben a rendelet megvalósítására előírt befejezési határidő. A beruházó vállalat felméret­te, hogy a lakásszövetkezetek tagjai átalakíttatni, avagy cse­réltetni kívánják-e meglevő gázkészülékeiket. Az eddig be­érkezett vélemények szerint a tulajdonosok egy része — el­sősorban a költségek miatt — vonakodik tudomásul venni a programot, de problémájuk az is, hogy a lakásukban levő gázkészülékek átalakítását helyszínen — műszaki okokra hivatkozva — nem vállalja a kivitelező, ha pedig elszál­lítják, valószínű, hogy nem ugyanazt a régi készüléket kapja vissza, mint amit elvit­tek tőle. Látszólag ez nem is problé­ma, annál is inkább, mivel a Baranya megyei Építőipari Vállalat nem is vállalja az át­alakítást, — kapacitás és fel- készültség hiánya miatt — csak a cserét. A gázkészülék­csere viszont csaknem ezer forinttal' drágább, mint az égésbiztosítóval való felszere­lés! Ez az érem egyik oldala, de az is igaz, hogy ez idáig több, mint 250 szövetkezeti la­kás tulajdonos egyáltalán nem volt hajlandó nyilatkozni arról, hogy cserét, vagy átalakítást kér-e, akadályozva ezzel az egész program elindítását. Sérelmezik, hogy majdnem új készülékeket akarnak lecse­réltetni az ő költségükre, ami 4—5 ezer forint többletkiadást jelent számukra. Sérelmeik el­lenére, — a megbeszélésen született helyi javaslatok ér­telmében — 1975. január 15- ig valamennyi lakásszövetkezet tagjának egyértelműen kell nyi­latkozni a gázkészülékek cseré­jére vonatkozóan. A régi készülékek értékesí­tésére, felhasználására viszont a mai napig nem történt köz- ponti intézkedés. n túró­munkások nem katonásak • 2446 méter a Mecsek gyomrában • A Nébli- brigád állja szavát Azt mondják, a fúrások ba­bonásak. Mert hiába dolgoz­tak hónapokon át, ha utoléri őket a fúrások réme: az omlás, a homokbetörés, ha vízbetörés történik, ha agyagrétegbe sik­lik a fúrószár, ha elszökik az öblítővíz, ha megszorul a szár. Nébli Imre fúrómester nem ért egyet a fenti megállapítás­sal, de arra már hajlik, hogy a föld kincseinek megkutatásá­hoz szerencse is kell. — A fúrást én valahogy min­dig az öttusához hasonlítom. Mert nekünk úgy sorsolják a lyukat, mint a lovakat. No per­sze „lovagolni” is tudni kell. S hogy Nébli Imre és bri­gádja jól „lovagol”, azt szem­léletesen bizonyítják a kong­resszusi munkaversenyben el­ért eredményeik. Fúróberende­zésük — Abaligettől két kilo­méterre áll — teljesítménye harminc százalékkal haladta meg a tervezettet. Januártól november végéig a 2142 méter mélység helyett 2446 méterre hatoltak le — természetesen több helyen — a mecseki triász és perm rétegekbe. A Mecseki Ércbányászati Vállalat kutató és mélyfúró üzemének brigád­ja kiemelkedő eredményeket ért el a költségmegtakarítás terén is: több mint 180 000 fo­rinttal növelték az üzem nye­reségét. Terven felül! Ennek nagy része az általuk kezde­ményezett kisátmérőjű fúrás­nak köszönhető. — Károlyi Sándorral, Biszt- ric Jenővel, Csősz Gyulával, Tóth Györggyel, Muciik János­sal, Kajsza Jánossal, Bajer Ja­kabbal és Orsós Antallal tu­lajdonképpen két éve dolgo­zunk egy brigádban. Többsé­gük régi fúrás, törzsgórdata- gok. Mi kértük először, hogy jnár az első méterektől kezdve engedélyezzék a kisátmérőjű fúrást. Ez nagy rizikóval járt, mert csak kétszer szűkíthettünk, de három hónap alatt elértük az 1358 méteres mélységet. Most a bokorágat fúrjuk (a megkutatandó mező ponto­sabb meghatározása érdeké­ben). 1029 méternél homok­befolyás keletkezett. Azóta a szerszám csak öblítéssel ha­lad... • Uyet ne kérdezzen Hogy mikorra jutnak túl e nehéz szakaszon, nem tudják. A brigád vezetőjétől megkér­deztük mikor szeretnének új munkahelyre menni. Ilyet nem szabad kérdez­ni fúrástól. De megmondom: ha innen nem megyünk el feb­ruár elején, az asszony elválik tőlem, mert nem lesz pénz. Tudja attól rettegünk, ha ki­lyukad egy rúd, elszökik a víz, a gyémánt meg úgy beleolvad a kőzetbe, hogy olyan, akár az üveg. Olyankor aztán az összes szerelvényt ki kell szednünk. Mert ha a kőzet visszaszól, hangzavar keletkezik. Nyáron irigylésre méltó a fúrás élete, de ha eljön az esős évszak, leesik az első hál... A nyugdíjba készülők ötven százaléka mindenféle reu­matikus bántalmakban szen­ved. Amikor Nébli Imre idén először látott havat a fákon, éjjel azt álmodta, hogy meg­sebesült: pedig „csak" a vál­la sajgott a fájdalomtól. Ha valamit rosszul fognak meg, rándul a csukló, pattog a térd. — Tizennyolc éve jöttem Lo­vásziból a vállalathoz — mond­ja Károlyi Sándor. — A pénz hozott ide. Az első hónap után reklamáltam az ezerkétszáz fo­rint miatt, ám a következő ta­vaszra már négy és félezret kerestem. De a három gyerek közül egy sem készül fúrás­nak. Mert látják mennyi időt töltök távol. Naponta Cserdin, Szentlőrincen át nyolcvan ki­lométert autózom. A kocsi is hideg. A múltkor, a délutános műszakról hajnali négykor ér­tem haza, mert beragadtunk... Minden elismerés az övék... Csizmamarasztaló agyagon cuppogok kísérőmmel Koch László geológus mérnökkel. A leendő Gesztenyés bányaüzem mellett elvezető aszfaltos út légvonalban alig ötszáz méter: mégis, amíg a Gaz-hoz érünk . jó negyedórába telik. Nyáron irigylésre méltó a fú­rás élete. De, ha eljön az esős évszak, leesik az első hó, azt tessék utánuk csinálni... Salamon Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents