Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)

1975-01-27 / 26. szám

Háromszázezer forinttal „jönnek” • •• • A jogi eljárás lassú # Az agitáció eredménytelen Újabb bizonyság arra, hogy roppant csavaros észjárásúak vagyunk — főként ha pénzről van szó ... Az egyik lakbért inkasszáló — akit már negyed­szer küldtek el üres kézzel és a további látogatásra egyálta­lán nem invitáló kísérőszöveg­gel — a legutolsó „nincsnél” megkérdezte: beszéltek a lakóbizottságok tag­jaival, a tanácstagokkal, ha kel­lett elmentek a lakbéradós vál­lalatához is, hogy mégiscsak mentsék, ami menthető ... Akik több ezerrel tartoznak Éjjel-nappali óvoda épül Pécsett, az Építők útja 11—13. számú házak mögött. Már megkezdték az épületek belső szerelését, berendezését, és ezeken a munkákon kívül a nyitásig már csak az ud­var parkosítása van hátra. A másik Magyarország jelentkezése — És tessék mondani, ilyen­kor nem is esznek? — Már hogyne ennénk. En­ni azt kell. — Lakni nem kell? — Az más... A végsőkig halogatják Elég szép számmal élnek ilyen, „az más” szemlélettel a pécsi lakásokban. Egyik eset­ben a PIK-nek végképp elfo­gyott a türelme, és „bedobta” a végső tromfot: ha nem fize­tik ki a több évre visszamenő­leg esedékes lakbért, kilakol­tatják őket. Természetesen nem az utcára, — mert a szocialis­ta jog még ebben az esetben is emberséges — hanem szük­séglakásba . . . Erre a manap­ság kicsit „szenzációnak” szá­mító lépésre végül is nem ke­rült sor, elég nagy volt az ijedt­ség ahhoz, hogy elcseréljék a lakást, kisebbe és olcsóbba menjenek, rendezzék a dolgo­kat. . . Persze nemcsak ők voltak az egyedüliek, akik év közben el­mulasztottak lakbért fizetni és csak az utolsó pillanatban, a jóég tudja hányadik komoly fi­gyelmeztetés után voltak haj­landók kiegyenlíteni a tarto­zást. Igazolják ezt a számok is: az elmúlt év vége felé még majdnem félmillió forinttal „lóg­tak" a pécsi lakók az Ingatlan- kezelő Vállalatnak, és mire be­köszöntött az újesztendő, 296 ezer forintra sikerült lefaragni ezt az összeget. Na nem ment könnyen: külön alkalmi pénz- beszedő-gárdát alkalmaztak, A tartozás még így is szép summa, a műszakiak vélemé­nye szerint ebből a pénzből egy harminc lakásos panelház teljes TMK-ját el lehetne végezni, a pincétől a tetőig. De számol­hatunk „aprópénzben” is: nem nehéz elképzelni, hogy mennyi lakást lehetne szebbé, korsze­rűbbé tenni ebből az összeg­ből . . . Ami az utolsó fillérig szinte sohasem folyik be. A no­tórius adósok — talán ötven­ötén vannak — igen követke­zetesek, nem hajlandók egy árva fillért sem fizetni. A jogi út végére elég lassan lehet el­jutni — negyedévenként száz esetben kérnek végrehajtást, és évente harminc bérlővel peres­kednek — és néhányuk olyan körülmények között lakik, hogy a szükséglakás tulajdonképpen nem várt ajándék lenne. Adott esetben bíróság útján le lehet­ne tiltani az adós fizetését is — ha már régesrég nem lenne letiltva valami más okból kifo­lyólag. Az egyik Kulich Gyula utcai lakó például megközelí­tőleg 7 ezer forinttal „jön” a PIK-nek, — talán maga sem emlékszik, hogy mikor fizetett utoljára lakbért. Elég szép számmal vannak 4—5 ezres tar­tozók, — tulajdonképpen en­nek a .visszaeső" rétegnek kö­szönhető elsősorban, hogy éven­te egy-egy panelház felújítása kényszerű okokból elmarad ... Morbid-ötlet, csak a „mihez­tartás" végett mondom: „al­kalmi pénzbeszedőnek" azokat az embereket küldeném el, akik öt—tíz év óta várnak saját la­kásra ... Hátha ... D. K. J. A független, szabad, demok­ratikus Magyarországért folyó harc fő erejét a dolgozó nép legjobbjai alkották, élen a Kommunisták Magyarországi Pártjával. A kommunisták már a háborúba lépés előtt, még- inkább utána jól látták, hogy a háborúval nemcsak a reak­ció, hanem a nemzet is elpusz­tulhat. Mindent félretéve tehál az egész nemzet, valamennyi, a Hitlerrel való háborút el­utasító magyar összefogására szükség van, legyen az akár munkás, paraszt, hivatalnok, burzsuj vagy birtokos, keresz­tény vagy zsidó, magyar vagy nem magyar nemzetiségű. Állásfoglalás A kommunisták felismerték azt is, hogy e tragikus idő­szakban nem elég csak a de­mokratikus erők számbavétele, egy második kiadású Márciusi Front megteremtése, hanem az összes Hitler-ellenes erőket tö­mörítő Nemzeti Harci Frontro vagy közismertebb néven Füg­getlenségi Frontra van szükség. Adódhatnak az ország életé­ben olyan válságok — írták —, crtnelyek elhárítására „egész széles — mondjuk ki o szót — nemzeti összefogásra van szükség”. Mégpedig olyan­ra, amilyen az 1848-as szabad­ságharcban bontakozott ki, amikor „a nép egyszerre har­colt a haza ezeréves földjéért, a sajátjáért, jobbógytelkének biztosításáért". Minden kommunistát és a népfront célkitűzéseinek ko­rábban már megnyert hazafit a kommunista párt e feladat valóra váltósának szolgálafó- ba állított. A börtönök, inter­náló táborok és akasztófák ár­nyékában szinte emberfeletli energiával láttak hozzá a fel­adatok megoldásához. Lehe­tetlennek tűnő helyzetekben, sok esetben az osztályharc túlsó partján állókkal közvet­lenül vagy közvetve vitázva ér­ték el, hogy 1941 nyaróa o még kevesek által képviselt gondolat 1941 őszére az egész ország németellenes közvéle­ményét lassan átalakító és a nemzeti összefogást országos üggyé formáló erővé váljon. Rejtély Még az e problematikával foglalkozó kutatók számára is szinte rejtély, hogy hogyan vált lehetővé 1941 nyarán: a kom­munisták által zászlót bontott nemzeti összefogás politikáját hónapokon keresztül baloldali és németellenes polgári lapok — Népszava, Magyar Nemzet, Szabad Szó, Független Ma­gyarország, Kis Újság stb. — hasábjain, ha „virágnyelven” is, központi problémaként sze­repeltetni. 1941 őszén a kommunisták szorgalmazására már mind többen sürgették, hogy az „el­méleti vitát gyakorlati kérdé­sek felé tereljék”. Sürgették a „mi oldalunkon jelentkező erők tömörítését” és „egy új politi­kai front megalakulását". 1941. október 6-i Batthyány téri, november 1-i Kerepesi úti temetőben lezajlott antifasiszta tüntetés, a közös megnyilatko­zások a Népszava karácsonyi számában, a különböző anti­fasiszta kultúrmegmozdulások, ahol ezrek és ezrek értették meg a József Attilától „köl­csönzött" verssorok időszerűsé­gét és lényegét: Adj emberséget az embernek Adj magyarságot a magyarnak Hogy mi ne legyünk német gyarmat. Ezek az előadások a nem­zeti összefogás politikájának fórumává és a nemzeti füg­getlenség melletti lelkes politi­kai demonstrációkká váltak. Feltételek A fenti előzmények után 1942 tavaszára az antifasiszta erők táborában megértek a feltételek „a cselekvő együtt­működésre”. S így februárban a KMP kezdeményezésére megindultak a tárgyalások egy közös szerv létrehozására. 1942 március elején megjelent a Magyar Történelmi Emlékbi­zottság felhívása, amely közös harcra, a közelgő nemzeti ün­nep antifasiszta szellemben való megünneplésére hívott fel. A felhívást aláírók között kommunisták, szociáldemokra­ták, különböző pártállású új­ságírók éppúgy megtalálhatók, mint egyes szakszervezeti ve­zetők, kisgazdapárti politiku­sok, képviselők vagy művészek. 1942. március 15-én a Pető- fi-szobornál és a környező ut­cákon lezajlott — a háború alatti legnagyobb — antifa­siszta tüntetés a másik Ma­gyarország jelenlétét mutatta, azét a Magyarországét, amely háború helyett békét, fegyve­rek helyett kenyeret, zsarnok­ság helyett demokráciát és földet követel. A kormány a tüntetés után a kegyetlen megtorlás és a mézes madzag jól ismert mód­szeréhez nyúlt. A kommunisták százai kerültek börtönbe és internáló táborba. Rózsa Fe­rencet, Rezi Károlyt, Schön- herz Zoltánt, Borkanyuk Alexát és még sok más társukat meg­gyilkolták. A baloldali szociál­demokraták, szakszervezeti ve­zetők százait frontra küldték, a polgári demokraták pedig ál­landó rendőri zaklatásoknak voltak kitéve. Azok, akik haj­landónak mutatkoztak a Kál- lay-kormánnyal együttműködni egy eleve kudarcra ítélt „hin­tapolitikában", morzsákat kap­tak a kormánytól, hogy azután vele együtt egy országot ve­szítsenek el. Dexion Salgó Dexion Salgó Még mindig a legolcsóbb, leggyorsabban össze- és szétszerelhető, legpraktikusabb raktári állvány. Dexion Salgó Alkalmazhatók mind a nagy súlyú, terjedelmes áruk, mind apró cikkek tárolására. Forgalomba hozza: TITÁH Kereskedelmi >4 Vállalat Baranya megyei l- Kirendeltsége KÖZÜLETI BOLT, P Pécs, Lenin tér 6. Nyitva: 8—15 óráig. 71 • I KERESKEDELMI VÁLLALAT A technika történetéből Rovatunkkal ezentúl he­tenként jelentkezünk. Nyo­mon követjük majd az em­beri művelődés, főleg azon­ban a civilizáció, a techni­ka és a felfedezések törté­netét. Számítunk fiatal olva­sóink érdeklődésére is, ezért — amennyiben ez lehetséges — anyagainkat képekkel illusztráljuk. Ezek San Fran- ciscótól, Washington, London, Párizs, München, Moszkván át egészen Tokióig, a világ leghíresebb műszaki múzeu­mai féltve őrzött ritkaságai­ról készültek és azok java­része munkatársunk saját felvétele. MIKOR KELETKEZETT AZ ÉLET? A TECHNIKAI FEJLŐDÉS KEZDETE Művelődésünk kezdeteitől napjainkig a nagy gondol­kodók az élet eredetének megfejtésére törekedtek, de hozzá kell tennünk, hogy a végleges megoldáshoz még ma sem jutottak el. Az azonban bizonyos, hogy olyan anyag nicsen, amely az életet képviselné és nem létezik valami különös, az anyaghoz nem kötött élet­erő sem. A történelem folyamán az „élet” fogalmát változóan, más és más tartalommal je­lölték meg s hogy csal< eßV példát említsünk, a primitív népek csak azt tartották élőnek, ami mozgott. Csak később alakulhatott ki az élet általános (táplálkozás, szaporodás stb.) és speciá­lis, csak a magasabbrendű élőlényeknél előforduló (vér­keringés, légzés, gondolko­dás stb.) megnyilvánulása. Mai ismereteink szerint az élet anyagi hordozói a fe­hérjék. Ezek létét A. J. Opa­rin szovjet tudós mintegy 1 milliárd évre becsüli. Sze­rinte az élet élettelen anya­gokból keletkezett, a leg­egyszerűbb, légnemű anya­gokból alakult ki az ős­atmoszféra, melyből aztán erős villamos kisülések, vagy ultraibolya sugárzás hatá­sára képződtek az aminó- savak. Ezeket ma is a fe­hérjék építőköveinek tekint­Hol található korunk óriá­si technikai fejlődésének kezdete? Az ókorban a mai űrrakétákhoz hasonló, for­radalmi fejlődést jelentett a kerék feltalálása.. Azon­ban a feltalálója neve, nem­zetisége és helye örökre rejtve marad. Csak az is- merthogy a ránkmaradt legrégibb, fából készült és a képünkön ábrázolt kocsike­reket a mezopotámiai úr város romjai között az ása­tások során találták meg. A rendkívül érdekes, ma kb. 6 0 00 éves, időszámításunk előtti 4. évezredből szárma­zó leletet a milánói Museo Nazionale della Scienca e Technica „Leonardo da Vin­ci” múzeumban őrzik. De Ur városából szárma­zik — érdekes módon — a kerék első és így a legré­gibb művészi ábrázolása is: a kőből készült dombormű egy babilóniai katonát ábrá­zol harci kocsijával, ame­lyen világosan kivehető a keréknek a milánói múzeum­ban őrzött eredetijével va­ló hasonlósága. K. A. A Napisten ábrázolása. Kocsijának kereke mór a mai küllős keretet példázza. Lakbér­hátralékosok

Next

/
Thumbnails
Contents