Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)

1975-01-25 / 24. szám

1975. január 25., szombat

Duncmtűli napló

3

brigádvezetők a kongresszusi irányelvekről

Kedvező fejlődés, üj feladatok

Szocialista

Huszonegy szocialista brigádvezető, műszaki patronáló, művezető, magas beosztású műszaki vezető vett részt a hét elején a Dunántúli Napló gazdaságpolitikai rovatának .vita-délutánján, amelynek témája az MSZMP XI. kongresszusára kiadott irányelvek voltak.

Néhány perces vitaindító után közvetlen, nyílthangú véleménycsere kezdődött.

Elsőként Dékány Tibor mondotta el, hogy brigádjában mi foglalkoztatja legtöbbet társait az irányelvekkel kapcsolatban.- A következő esztendő feladatai reálisak. Megvalósításuk azonban nehéz lesz a munkások és a szellemi dolgozók számára egyaránt. A B. m. Építőipari Vállalat az elmúlt esztendőkben többször bebizonyította, hogy több mint háromezer munkása, többszáz szellemi dolgozója képes azokat a feladatokat megoldani, amelyeket Baranyában a vállalat számára kijelölnek. 1975- ben minden eddiginél nagyobb, 850 millió forintos program megvalósítása vár a BÉV- re s ennek minden bizonnyal eleget is tesz.- Az Irányelvek kiemeli a nőpolitikái határozat megvalósítását. Az építőipari vállalat munkásai között sok a nő. Munka- és életkörülményeik megjavítására sokat tesz a vállalat. Most a vállalati óvoda bővítése a soronkövetkező sürgős tennivaló.

Dunántúli Napló:

— A megyében folyó beruházások kapcsán gyakran hallani az önök vállalatáról elmarasztaló véleményt. Most éppen a kertvárosi óvoda építésének késése miatt 700 gyerek elhelyezése került veszélybe.

Dékány Tibor:

— A vállalatnál is vannak hibák, bennünk, munkásokban is. - Pártszervezetünk egyik legfontosabb feladata, hogy serkentsen: ne topogjunk egyhelyben, a munkaidőt jobban használjuk ki, az anyagokkal takarékoskodjunk.

Kerekes István:- Az irányelveket elolvasva először úgy tűnik, hogy nem lehet mit hozzátenni. Aztán, gondolkodva felette, mégis akad miről beszélni. Például a fiatalok tanulása. Meddig lehet tűrni, hogy gyerekek százai ne végezzék el a nyolc általános iskolát? Mikor szereznek érvényt a törvénynek? Nálunk kötelező az általános iskola elvégzése.

Till József:

— A MÉV petőci üzemében az elmúlt években 341-en voltak, akiknek hiányzott az általános iskolai végbizonyítványa. Megszerveztük az oktatást. 1973 őszén 60 főt beiskoláztunk, de csak 18-an végeztek. Most ismét készítettünk egy

felmérést és kiderült, hogy szélmalomharcot vívunk, többen vannak mint korábban, akik nem végezték el a nyolc általánost, Többségük (341 közül 250 fő) harminc esztendősnél fiatalabb. Erre nem lehet azt mondani, hogy a múlt bűne.

Kerekes István:

— Ehhez a témához kapcsolódik, hogy művelődési házaink nincsenek jól kihasználva. Kevés az ifjúságot vonzó program. Az NDK-ban járt fiatalok nem győznek eleget mesélni, hogy ott milyen jó lehetőségek vannak a szabadidő eltöltésére. Nálunk - még Pécsett is — alig van néhány művelődési ház, ahova szívesen járnak. Több intézmény kong az ürességtől. A sportolási lehetőség is korlátozott azok előtt, akik nem a minőségi sportban akarnak kitűnni. A sorozáson az orvosok sok gyenge fizikumú legényt kénytelenek kiszűrni. Az üzemi demokráciával kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy nem több fórum kell, hanem a meglevők adta lehetőséggel kellene jobban élni.

Kiss Márton:

— A képzésről beszélve, a szakmunkásképző intézet mostoha körülményeiről is szólni kell. Valamikor 600 fő oktatására készült, most — ha jól tudom — 1800-an tanulnak ott. Két tucat szakmára képzik a tanulókat, akiknek az elméleti oktatása is nehézségekbe ütközik a zsúfolt intézetben. A sportolási lehetőségek, a közösségek kialakítása, a tanműhelyekben a gyakorlati képzés még nehezebb.

— Nálunk is gond, hogy üzemünk dolgozóinak 15 százaléka nem végezte el a nyolc általánost. Nálunk 3 forint órabéremelést és három nap pótszabadságot kap az, aki eredményes vizsgát tesz.

— Végül egy, a kongresszusi irányelvekkel kapcsolatos kézzel fogható reagálásról szeretnék szólni, üzemünk KISZ- szervezete mozgalmat indított ,,Vedd észre, és tedd szóvá!” — jelszóval. Gondolom ez kifejezi, hogy a fiatalok mire gondoltak. A hanyagság, a pazarlás, a lógás elleni harc mindannyiunk kötelessége.

Hajdú László:

— Többször is elhangzott, hogy az 1975-ös esztendő a takarékosság éve lesz. Ez így nem pontos, mert véleményem szerint nemcsak az 1975-ös év, hanem mostantól kezdve minden esztendőben gazdálkodásunk egyik legfontosabb vonása a takarékosság. Sokat beszélgettünk társaimmal: az irányelvek tézisei közül fontosnak tartják, hogy a munkásokat jobban be kell vonni a vezetésbe.

Dékány Tibor:

— Megenged egy közbevetést? Ha egy szakmunkásnak 20 éves rutinja van, lehetséges, hogy jobban elvezeti az üzemet, mint az, aki az egyetemről éppen kijött.

Dunántúli Napló:

— Ezt nem vonjuk kétségbe, mégis mind kevesebb olyan munkahely van, ahol magasszintű elméleti felkészültség és a gyakorlat alapos ismeretének hiányában irányítani lehet.

Gálosi József:

— A munkapad mellől sok minden másképpen látszik. Ha a gyárban áll a beruházás, mi csak az építőmunkásokat szidjuk. Azt már nem tudjuk, hogy ennek hányféle összetevője lehet. Mi úgy véljük, hogy a beruházásoknál jobb előkészítésre, összehangolásra van szükség.

Hajdú László:

— A munkahelyi vezetéshez rátermettség, gyakorlati tudás, elméleti ismeretek egyaránt szükségesek. Kisebb közösségek vezetése, a művezetői

munkakör betöltése a legjobb szakmunkásoknak nem okozhat gondot. . .

Lantos Károly:

— A MOFÁ-ban is megszervezték az általános iskolát, a vállalat veszi a könyveket, füzeteket, írószereket. .. Később ez majd bizonyára sokszorosan visszatérül. Mégis gondolkodni kell: valóban az üzemek, gyárak, vállalatok feladata, hogy ilyen terhet vegyenek a nyakukba?

— A mi brigádunk a kongresszusi munkaversenyben 61 órára csökkentette a gőzhiányt, ami korábban a különböző hibák miatt ennek kétszerese is volt. A fás és szenes vagonok kirakását meggyorsítottuk, gyárunk kevesebb álláspénzt fizet, a MÁV pedig gyorsabban tudja a vagonokat oda küldeni ahol szükség van rá.

Wéber György:

— A Bólyi Állami Gazdaság versenyében a minőség, a szervezettség, a dolgozz hibátlanul voltak a legfőbb szempontok ... Az irányelvekben is szó van ezekről. Közismert, hogy az állami gazdaságok szerepe nő. Kezdeményezők voltunk a vetőmagtermesztésben, a kormány kérésére nagyobb területeken foglalkozunk cukorrépa termesztéssel, a gépesítés olyan fokú, hogy gyalogmunkás ma már alig van gazdaságunkban. Az életszínvonal című fejezethez annyit tudok hozzátenni, hogy az elmúlt esztendőben 26 szabad szombatunk volt, az idén pedig bevezetik próbaképpen, hogy valamennyi szombatunk szabad lesz. Szeretnénk sikeresen befejezni a munkaversenyt, amelynek kezdeményezői voltunk . . .

Botyi Tróján:

— Azt, hogy a mezőgazda- sági dolgozók életében mekkora változás történt a legutóbbi pártkongresszus óta is, azt nehéz röviden elmondani. Nálunk Babarcon épült például egy 400 férőhelyes szarvasmarhatelep, amely mellett öltöző, fürdő, étkező áll az állat- gondozók rendelkezésére. A zárt rendszerű növénytermesztés, állattenyésztés, a korszerű gépek a munkakörülményeinket is megváltoztatták. Talán csak a szőlőben van még sok kézi munka, de már ott is helikopter permetez.

Fazekas Sándorné:

— A mi brigádunkban — Szigetvári Cipőgyár — mindenki tanul. Kétéves pártiskolától a szakmai továbbképzésig a legkülönfélébb tanulási lehetőségek között választottak a munkások. Ahhoz, hogy az üzemi demokráciával élni tudjunk, fel is kell arra készülnünk. Elhangzott itt, hogy a

gyakorlati, vagy az elméleti fel- készültség-e a fontosabb? Nálunk jól képzett fiatal vezetők vannak, s ugyancsak nagytudású idősebbek segítik őket.

Földes György:

— A munkásosztály vezető szerepeiről beszélve nem az a kérdés, hogy a vezető mérnök, vagy a munkapad mellól került az irányító beosztásba. Az aknász is vezető, és szerintem egy sokéves tapasztalattal rendelkező vájár is Tehet jó aknász. Ugyanakkor a politikai vezetést is erősíteni kell. Nálunk Zobák-bányán most számos fiatal munkás került a pártvezetésbe, olyanok akik el merik mondani véleményüket, amikor a munkások dolgairól van szó.

Arató László:

— A pártszervezetre — Pannónia Sörgyár — most sok munka nehezedik az áremelkedések magyarázata során. Köztudott, hogy az élelmiszer- ipar nem a legjobban fizető iparág, a mi dolgozóinkat jobNégyéves gyártásfejlesztési és beruházási program befejezéseként avatták fel pénteken a Finomkerámiaipari Művek Kőbányai Porcelángyárának új üzemét, amely a híradás- és számítástechnikai iparnak készít kerámia fóliakondenzátorokat és több rétegű monolit kondenzátorokat.

NSZK-beli és francia know how-k megvásárlásával és korszerű technológiai gépsorok felállításával az elektronikai ipar alkatrészellátására növelban érintik ezek az intézkedések. Mélyrehatóbban kellene az okokat magyarázni, akkor jobb lenne a megértés. Egyszer azt halljuk, hogy a szocialista gazdaság kivédi az inflációs folyamatokat, máskor azt, hogy a szocialista gazdaság sem semlegesítheti magát a világ gazdaság jelenségeitől. Tudjuk, hogy a valóságban nagyon bonyolult kérdés ez, ezért is szeretnénk mindenkor mélyreható magyarázatot, őszinte tájékoztatást kapni.

Kaszler János:

— Az irányelvekben kimondták, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni természeti kincseink kiaknázására. Ez meghatározza a bányászok helyzetét is. Végre ismét rangos lesz a szakmánk. A takarékosságról. Nálunk Pécs-Bánya- üzemben is van mit tenni. Beépítettek olyan nagy villany- motort, hogy kétszer annyi ka- parót is üzemeltethetne, nincs kihasználva, pocsékba megy az energia.

Gyetvai János:

— Falun nagyon megváltozott az élet. A mezőgazdasági üzemekben Rózsafán is, fehérfekete öltöző, étkező, orvosi szoba van. Régebben az asz- szony gyereket nevelt — a férfi mondhatott csak véleményt. Megkezdődött a kiegyenlítődés a munkások és parasztok között. Csak lassúnak tartjuk. A szocialista juttatások, szolgáltatások, segélyek, az óvoda sokszor még elérhetetlen álom. Nálunk is két éve tervbe vették az óvoda építését, társadalmi munkát is vállaltunk, hiába . .

Hegyi Györgyné:

— A mi brigádunk tagjai — Szigetvári Konzervgyár— MEO- ban dolgoznak. A minőségi követelmények fokozottabb ellenőrzését tartjuk a jövőben elsőrendű feladatunknak, a nyersanyag beérkezésétől a termék elkészültéig figyelemmel kísérjük útját. Az irányelvek is ezt jelöli egyik legfontosabb feladatként.

Kresz István:

— A BCM-nél az irányelvek megjelenése óta az üzemi demokrácia érvényrejuttatásában fontos lépés, hogy fokozott figyelemmel kísérjük a különböző fórumokon elhangzott javaslatokat. Megvalósulnak-e, vagy csupán pusztába kiáltott szavakként vész el a munkások hangja. írásban kérjük számon az intézkedéseket.

Dunántúli Napló:

Az irányelvek valamiképpen minden embert közvetlenül is érintenek.

Jauch Jakab:

— Először azt hittük, hogy az irányelveket áttanulmányozzuk, aztán végrehajtjuk. Igaz, szó esett arról, hogy mi közünk nekünk az importhoz, exporthoz, meg a tőkés világ válságához. Aztán rájöttünk, ha több szenet adunk, kevesebb olajat, földgázt kell behoznunk, vagy többet tud ezekből a vegyipar felhasználni . . . Innen aztán már egyenes a gondolatsor...

ték cső- és tárcsa-kondenzátorok, valamint különböző ferrit- alkatrészek gyártását. Ezekkel a fejlesztésekkel a Kőbányai Porcelángyárban 1970 óta 252 százalékkal emelkedett a különböző híradás- és számítástechnikai kerámia-alkatrészek termelése, s ezen belül 355 százalékkal nőtt az export volumene.

Az új fólia-kondenzátor üzemet Bondor József miniszter avatta fel és kitüntetéseket adott át a fejlesztésben kiváló eredményt elért dolgozóknak.

fi vitafórum résztvevői voltak

Dékány Tibor, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat brigádvezetője, Wéber György, a Bólyi Állami Gazdaság brigádvezetője, Gálosi József, a Pécsi Porcelángyár brigádvezetője, Lovai István Állami-díjas, Kossuth- bánya brigádvezetője, Kaszler János, Pécs-Bányaüzem brigádvezetője, Földes György, Zobák-bánya brigádvezetője, Jauch Jakab, a Szászvári Bányaüzem brigádvezetője, Kiss Márton, a Mecseki Ércbányászati Vállalat szolgáltató üzemének brigádvezetője, Zámbó János, a Szigetvári Állami Gazdaság brigádvezetője, Gyetvai János, a Rózsafai Tsz üzemmérnöke, Hajdú László, a Pécsi Vasipari Szövetkezet műszaki dolgozója, Somogyvári Márta, a CARBON Könnyűipari Vállalat brigádvezetője, Hegyi Györgyné, a

Szigetvári Konzervgyár brigádvezetője, Fazekas Sándorné, a Szigetvári Cipőgyár brigádvezetője, Kresz István, a Beremendi Cement- és Mészművek brigádvezetője, Lantos Károly, a Mohácsi Farostlemezgyár brigádvezetője, Arató László, a Pannónia Sörgyár Pepsi-üzemének brigádvezetője, Szabóti Károly, a Sásdi Tsz kertészeti ifjúsági brigádvezetője, Till József, a Mecseki Ércbányászati Vállalat „Petőc” bányaüzemének főmérnöke, Kerekes István, a petőci üzem brigádvezetője.

A Dunántúli Napló szerkesztőségét Mitzki Ervin főszerkesztő, Lombosi Jenő gazdaságpolitikai rovatvezető, Kozma Ferenc, a gazdaságpolitikai rovat munkatársa és Erb János, a Dunántúli Napló fotóriportere képviselték.

• •

Uzemavatás a Kőbányai Porcelángyárban