Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)

1975-01-23 / 22. szám

e Dunántúlt napló 1975. január 23., csütörtök Cikkünk nyomában /VI ég egyszer a hárságyi útépítésről „Nem kérünk lehetetlent..." „A tiszta kis bányász­városért” Sok szó esik a környezetvé­delemről. de sajnos nem sok eredménnyel. Régebben azon bosszankodtam a szilvási vá­rosrészbe vezető út aszfaltozá­sakor, hogy az útépítők az út melletti fűre öntötték a mara­dék aszfaltot, még akkor is, ha esetleg 5 méterrel arrább göd­rök tarkították az utat. Most a Komló—Pécs közti útvonalon, a mánfai kanyar felújításánál vé­geztek hasonló „szép” munkát, mázsaszám terítve az út két ol­dalán a fűre, árokba az aszfal­tot. Ezt a képet hazafelé menet készítettem Komlón Szilvás felé. A kitaposott fő helyén egyre mélyülő barázdákat mos az eső, mivel sokan járda helyett a rövidebb utat választják. 1974. december 24-én a fen­ti címmel érdekes cikket kö­zöltek, amelyet nem bírálni, hanem szerény ismereteim ré­vén pontosítani igyekszem az alábbiakban. A cikk a szóbonforgó évben május, október és december hónapokban jelölte meg a Sa- turnus, a Jupiter, és a Mars bolygók együttállását a Halak csillagképében. Ez így igaz, de hogy pontosak legyünk, számí­tásaim alapján ez az ese­mény a cikkben említett idő­számításunk előtti 7-ben, má­jus 12-én, 0 órakor követke­zett be. Ugyanis a fentebb jel­zett időpontban a következő volt a helyzet: a Jupiter bolygó hosszúság 348.5 fok, szélesség —1,4 fok a Saturnus bolygó hosszúság 348.5 fok, szélesség —1,4 fok az Uranus bolygó hosszúság 335.5 fok, szélesség —0,8 fok, a Halak csillagképében. Ahhoz, hogy a Saturnus bolygó hatása módosuljon, va­laminek el kell takarnia, nem részben, hanem teljes terjedel­mével, már amennyire az uni­verzum mechanikája és a föld­rajzi pont stb. ezt megengedi. A Saturnus fogyatkozás be is állt a szóbonforgó időpontban, a Jupiter bolygó jóvoltából, mind a hosszúsági, mind a szé­lességi fok szerint. Az Uránus bolygó is nagyon közel volt a Saturnus és Jupiter bolygók együttállásához a Halak csil­lagképében, ami feltétlen hoz­zájárult az új szellemi áramlat megindulásához, amit a Nep­tun bolygó 120 fokról kedvező­en befolyásolt. Ami a Három Királyok in­Fölnyitotta a sárga dossziét. Az orrom előtt fejtette le róla a szorító gumiszalagot, majd az asztalhoz tuszkolt, és dia­dalmas fénnyel az arcán, tere­getni kezdte elém a lapokat: — Olvasd. Elég, ha az alá­írásokat nézed. Akadémikus, tanár, tudós, csillagász! Gra­zie, grazié, grazié! Mindenki megköszöni! Egy másik dosszié. És egy műbőr-fedelű, nagyobb mappa is. Rajzok, grafikák és színesek. Ajándékképpen, viszonzásul, elismerésül, a hála jeléül, nagy­rabecsüléssel, szeretettel. Barát­sággal — ilyen is került, való­ban szép számmal. — Büszke lehetsz rájuk. Egyszer a Képes Újságban volt egy cikk Komlóról, ahol a „tiszta kis bányászváros” jelző ragadta meg a szememet. Én szeretném, ha ezt a jelzőt mi­nél jobban meg is érdemel­nénk. Sajnos, nagyon sok pa­pírhulladékot hord a szél Szil­vásban is, Komló legmoder­dulási és az adott területre va­ló érkezési időpontját illeti, té­telezzük fel, hogy már jó előre kiszámították az égitestek együttállását, és tudták, hogy mikor kell annak a jelenség­nek bekövetkezni. Ha ma ki tudják számítani visszamenő­leg a bolygók naprendszerünk­ben elhelyezkedését eqy adott időpontban, ez esetben az ak­kori csillagászoknak is lehetett, — ha nem több — tudásuk az ilyen számítások elvégzésé­hez. Levelem azzal fejezem be, hogy a cikk pozitívan járult hozzá kutatásaimhoz, amit kö­szönettel nyugtázok. Vári Jenő Siklós, József u. 10. Főnyereményes szelvény? Külön fizetés nélkül kaptam egy nyeremény szelvényt, ame­lyet az Élelmiszerkereskedelmi Vállalat: „Gyümölcs szörp és Konzervvásár” címmel tesz köz­zé a Dunántúli Napló január 24-i számában. A birtokomban lévő szelvényből kitűnik, hogy 100 ezer forint értékű élelmi­szer utalványt nyerhetek vele. Ezekután csak az a problé­mám, hogy milyen úton mó­don tudom meg, hogy én nyertem a főnyereményt? Ezen a szelvényen ugyanis nincs sorszám. Ezek szerint ezzel csak főnyereményt lehet nyerni?! S. A. — Büszke! — szívta mélyen a levegőt. — Büszke! Hiába­való volt, azt hiszed?! Újabb köteg. Ezt az ágyon kellett szétbontanunk, az asz­talra már egyetlen lap se fért. — Várj! Ezeket nézd!.. . Ze­nészek! Egyikük se kisfiúi... Nem jótékonyság, öregem, olyat én nem rendezek, kol­dulni nem fogunk!... Ezek nem szégyellték, hogy én léptetem föl őket! A közönség se! Nézd át az elszámolásokat: kiderül, hányán voltak kíváncsiak! Ha megszervezi az ember, persze... De így ám! így kell ezt, fiam. és nem a lexikonból! Aztán az ágyra se fértek az újabb dossziék. Éjfél előtt már a padlót is beborították az új­ságoldalak, a kinagyított fo­nebb, távfűtéses városrészében. A Bányászpark tisztaságára is jobban vigyázhatnának a já­rókelők, mert a Köztisztasági Vállalat emberei úgyis ritkán járnak arra. Nem a saját ér­dekemben írtam le a fentie­ket, hanem a közös ügy miatt. Fekete László Mire vigyázzon a járókelő? Úgy gondoljuk, hogy a ke­rületi hivatalok építési és köz­lekedési osztályai mielőtt jár­dafoglalási engedélyt adnak ki, megtekintik a helyszínt is. De ha így van, akkor ne­hezen tudjuk megérteni, ho­gyan fordulhat elő, hogy a Hu­nyadi út 43. és 48. számú, két egymással szemben lévő, kö­rülbelül 20 méteres szakaszon az építkezések miatt egyidőben legyen teljes mértékben elfog­lalva a járda és a parksáv is. Az egyik oldalon felirat jelzi, hogy „Közlekedés a túloldalon”, a másik oldalon eqy felirat fi­gyelmeztet, hogy „Vigyázat, építkezési”. Csak azt nem tud­ja a jámbor közlekedő, hogyan vigyázzon. A gyalogjáró for­galom is veszélyeztetve van és rossz nézni, ha egy iskolpi vagy egyéb gyermekcsoport vonul fel vagy lefelé. Ez a helyzet egyébként egy enyhe kanyarban van, ami csak sú­lyosbítja a helyzetet. És ez az állapot már két-három hónap­ja tart. Egy ideig reméltük, hogy csak néhány napról van szó, azonban úgy tűnik, hogy ez az állapot legalább tava­szig, vagy tovább is eltart. Kérjük az illetékeseket, hogy a fenti állapotot vizsgálják meg és mielőbb intézkedje­nek. tők, a pirossal bekeretezett ki­vágások. A falhoz húzódva, fá­radtan álltunk fölöttük. Lép­nünk se lehetett. Az inge át­nedvesedett, csúnyán tapadt a testére. A szíve fogja megölni, gondoltam, ha ezt újra össze akarja hordani a régi rendbe. — Miért nem nyitasz abla­kot? Az inge ujjával megtörölte a homlokát. Leroskadt az ágya csücskére — két fénykép szélét begyűrte ezzel a mozdulattal. — Mit gondolsz, meddig bí­rom ezt szusszal? — nyögte. Verítékes arcát a villany­fénybe fordította, és lehunyta a szemét. Kétségbeesés és ré­mület vibrált a szája körül. Eze­ket a vonásait nem ismertem eddig, az állólámpa éles és közvetlen sugarában most fe­deztem föl rajta. — Egyedül... meddig lehet ezt egyedül csinálni?!... Nem megy a végtelenségig . .. Semmi se jutott eszembe. Mit mondtam volna neki? A vigasz­taló szót, a biztatást, az elisme­rést egyaránt sértőnek érezte volna. Különben is, ahhoz a ponthoz érkezett — ezt a lel­Lapunk 1973. március 29-i, és 1974. március 20-i számá­ban a fenti címmel, két ízben is foglalkoztunk a somogyhár- ságyi lakosság sok évre vissza­nyúló bekötőút problémájával. Panaszukról röviden annyit, hogy a községüket Kishárságy- gyal összekötő utat az illeté­kes közúti és vízügyi igazga­tóságok, annak idején, nem az eredetileg tervezett, illetve kijelölt nyomvonalon, hanem a községen kívül akarták meg­építeni, ahol egyáltalán nem érint lakott területet. Módosított terv Nos, ez a terv már a múlté. A legutóbbi cikkünkben már arról adtunk hírt, hogy az il­letékesek felülvizsgálták a még 1971-ben jóváhagyott tervüket és a lakosság kérésé­nek megfelelően építik meg a két községet összekötő utat. Természetesen továbbra is nagy problémát jelent a köz­ség közepén végighúzódó sza- kadékos vízmosás, mely meg­hiúsította, hogy a község bel­területén végighaladva jelöljék ki a bekötőút nyomvonalát. Ezért úgy tervezték, hogy az utca közepén éktelenkedő mély vízmosás legkritikusabb szaka­szát megkerülve ismét vissza­kanyarodnak a község belterü­letére, ahonnan már egyenes vonalban folytatódik az út Kis- hárságy irányába. Ez a kis ke­rülő, illetve ennek árokrend­szere lesz hivatva arra, hogy a domboldalról lefolyó csapadé­kot beterelje az út két oldalán kiképzett vízelvezető árokba. Lényegében erről adtunk hírt a múlt év márciusában megje­lent cikkünkben, ami némikép­pen megváltoztatta a mindad­dig bizalmatlan közhangulatot. Simon Kálmán, a Somogyhór- ságyi Községi Közös Tanács el­nöke erről így nyilatkozott: — A terv ismertetésére ösz- szehívott falugyűlésen a jó hír feletti öröm első megnyilvánu­lásai mellett még elhangzottak kétkedő szavak is, mondván, hogy akkor hisznek csak iga­zán, ha az útépítők bódéit, gé­peit és embereit már a hely­színen láthatják, köszönthe­tik . Ä fele kész Ez a nap is elérkezett. Nem sokkal az említett cikkünk után felvonultak az útépítők és a rendkívül csapadékos időjárás ellenére is az év végéig befe­kiállapotát ismertem —, ami­kor kizárólag megsértődni volt hajlandó. Ilyen hangulat régeb­ben is elkapta, elég gyakran megtörtént vele azelőtt is. — Pedig ezt nem szabad ab­bahagyni ... Nincs jogom ah­hoz, hogy abbahagyjam, ér­ted?! Az állólámpát arrább tolta. — Aki nem élt hiábg, annak nincs joga abbahagyni ... Nyomatékül dobolni kezdett ujjai hegyével egy dosszié fe­delén. — Idehallgass!... Te! Ha mi ketten összefognánk itt!... Nem várta meg, hogy megle­petésemben netán legyintenék, hanem felszökkent az ágy szé­léről, és idegesítő tempóban kezdett járkálni, nekiiramodott a falnak, mintha ki akarná dön­teni. — Mi ketten I... Ha te nem lennél olyan, amilyen vagy! Egyedül soha nem voltál ké­pes semmire! Olyan pasas, aki csak önmaga ellen cselekszik. Ha ugyan cselekszik egyáltalá­ban!... Én tudtalak csak akti­vizálni, komám, nem tagadha­tod le, meg se próbáld!... (Folytatása következik) jezték a munka „gorombább” részét, az alapozást. S azóta — noha még csak januárt írunk — mintegy másfél kilométeres szakaszon, vagyis a bekötőút teljes hosszának felén, már az aszfaltkötő réteget is beépítet­ték. A munka java persze még hátra van, de az út már így is alkalmas arra, hogy Kishár- ságy „kapujáig" száraz lábbal, vagy akár személygépkocsival is eljusson az ember. Ennek jelentőségéről elég talán any- nyi, hogy oly sok év után az orvosnak sem kell már gyalo­golnia, vagy szekéren utaznia a betegéhez. Ehhez persze előbb meg kell építeni a gép­kocsi közlekedésre is alkalmas „sárrázó” szakaszt is. Ismét visszatérve a „száraz útra", mely a kisközség köz­pontjában, az iskolánál ér majd véget, ennek teljes befe­jezése előreláthatóan május végére várható. Ezzel — ahogy mi mondanánk — végre teljesül a két község, de főleg a kishárságyiak több évtizedes álma 400 méter kellene — De ahogy fentebb már említettük, ezt csak mi monda­nánk így, mert a kishárságyiak igényei ennél hosszabb távra mutatnak. A szó legszorosabb értelmében is, amit Sár Gyula, a Szigetvári Állami Gazdaság kishárságyi üzemegységének vezetője így foglalt szavakba. — A lakosságra, de a gaz­daságunkra nézve is nagyon lehangoló, hogy az „ígéret földje", ez esetben az útja, az iskolánál véget ér, és a falu utolsó házáig vezető mintegy 400 méternyi szakasz továbbra is sártenger marad. S amint mondotta, mindezt tovább rontják a gazdaság sű­rűn közlekedő erőgépeinek nyomán keletkező, hellyel-köz- zel fél méternél is mélyebb barázdák, melyek nemcsak az úttesten való gyalogos átkelést, de a könnyebb járművek köz­lekedését is szinte lehetetlenné teszik. Előrebocsájtotta, tudják, hogy a község belterületén át­haladó út megépíttetése és kar­bantartása nem a Közúti Igaz­gatóság dolga, hanem a köz­ségi tanácsé, annak viszont szűkös a kasszája ahhoz, hogy ezt az egyébként elemi igényt kielégíthesse. Hozzájárulás és igény — így hát mégis csak az a választás maradt, hogy a köz­útiaktól kérjünk segítséget, amihez természetesen mi is hozzájárulnánk — mondotta. — Ami a gazdaságunkat illeti, 60—70 százalékban elvállal­nánk az anyag helyszínre szál­lítását, az út nyomvonalának teljes kiképzését, továbbá az út két oldalán lévő vízelveze­tő árok szabályozását, s emel­lett 50—60 ezer forinttal is hozzájárulnánk a megépítésé­hez. Mindehhez a községi tanács is hozzásegítene 100 ezer fo­rinttal. — Sajnos csak ennyire futja az erőnkből — mondotta az elnök. — De, hogy félreértés ne essék, nem olyan minőségű utat kérnénk az illetékesektől, mint amelyet a község köz­pontjáig építenek, hanem sok­kal szerényebbet, egyszerűbbet. Olyasfélét, amelyet szaknyel­ven sárrázónak neveznek, s amely egyúttal a közutat is megóvná a ráhordott sártól. Mint mondotta, bíznak ab­ban, hogy a KPM megyei il­letékesei — csakúgy, mint az eddigi jókapcsolatuk során nem is egyszer — ezúttal is bizony­ságát adják segítőkészségük­nek. P. Gy. Nincs piacunk Mi, Ketrváros újtelepi lakók kérjük, hogy - ha ideiglene­sen is - piacteret biztosítsa­nak részünkre. A 39-es jára­ton a reggeli csúcsforgalomban nehéz utazni, hátha még a ko­sarainkat is szállítani akarjuk. Az állandóan növekvő létszám is indokolja egy árusítóhely kijelölését, ahol a termelők terményeiket eladhatják, és ne­künk sem kell a zsúfolt autó­buszokon a piactérre mennünk. Kérjük az illetékesek mielőb­bi intézkedését. Tóth Lajos Jogi tanácsadó T. N., ^ H. J., A. G. és még több pécsi olvasónk kérdezi, hogy az albérletet mikorra, és milyen esetben lehet felmon­dani? A lakásbérlettel kapcsolatban megjelent 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 109. §-a értelmében a bérlő az albérleti szerződést a következő hónap utolsó napjára felmondhatja: a) olyan okból, amely miatt a bér­beadót felmondási jog illeti meg a bérlővel szemben; b) ha a lakást elcseréli vagy azt műszakilag megosztják; c) ha az albérleti jogviszony létesí­tése után megváltozott családi vagy egészségügyi körülményei azt indokolttá teszik; d) ha az albérlő az általa kizáróla­gosan használt helyiségbe jog­szabály tiltó rendelkezése elle­nére más személyt befogad. Ugyanezen rendelet 110. §-a ér­telmében az albérlő a határozatlan időre kötött albérleti szerződést a hónap tizenötödik vagy utolsó nap­jára mondhatja fel. Ilyen esetben a felmondási idő tizenöt nap. B. Lászlóné jelenleg özvegyi nyugdíjas. Könnyebb munkaal­kalom kínálkozik. Kérdése: az özvegyi nyugdíj mellett dolgoz- hat-e és milyen bérért? A jelenleg érvényes nyuqdíj jogsza­bályok nem tartalmaznak tiltó ren­delkezéseket az özvegyi nyugdíja­sok vonatkozásában. Olvasónk nyu­godtan munkába állhat és dolgoz­hat. Munkavégzése nem befolyásol­ja az özvegyi nyugdíja folyósítását. Ugyancsak közömbös az özvegyi nyugdíjnál, hogy milyen munkabé­rért végzi a munkáját. K. J.-né termelőszövetkezetben dolgozik és jelenleg terhessége^ kezdetén van. Kérdése: a ter­melőszövetkezetnek el kell-e en­gedni terhességi orvosi vizsgá­latra munkaidő alatt? A mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter 18/1974. (VII. 25.) MÉM számú rendeletének 4. §-a ér­telmében a terhes nő terhesséqi or­vosi vizsgálaton való részvételét — ha a terhességi szakrendelés a munkaidővel azonos időre esik — a termelőszövetkezet a munkaidőbe­osztás módosításával vaqy egyéb módon, más lehetőség hiányában — átlagrészesedés (átlaqkereset) téríté­se mellett — munkaidőben is köte­les biztosítani. Z. Ottó kérdezi, hogy a la­kásügyi jogszabályok rendezik-e és hol a melegpadló fogalmát? A jelenleg is hatályos 1/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet 7. § (1) be­kezdése határozza meg a meleg­padló fogalmát a következőképD: „Melegpadló: a faanyagból (par­ketta, hajópadló), vagy rossz hő­vezetésű egvéb anyagból (öntött magnezit-, linóleum-, gumi-, mű- anyaa-, estrich-, szőnyeqpadló stb.) készült padozat. Meleaoadlónak kell tekinteni a földes padozatot is, ha ez helyileg szokásos." Kovács T.-né a háztájiban zöld­séget termel a szövetkezet ré­szére. A föld megmunkálása so­rán kapával elvágta a lábát és nem tud dolgozni. Kérdése: Ezt a balesetét üzemi balesetnek kell-e tekinteni? Az október hónapban megjelent 3/1974. (X. 4.) SZOT számú szabály­zat 1. §-a értelmében üzemi bal­esetnek minősül a termelőszövetke­zeti tagnak háztáji zöldség termelési munka közben vagy azzal összefüg­gésben bekövetkezett balesete is, ha e munkáért munkanapot kell jóvá­írni. Abban az esetben, ha e munkáért munkanapot írnak jóvá (kell^ írni), akkor a balesete üzemi jellegű lesz. Szerkesztői üzenetek S. Károly, Mohács: Ha felveszik tsz-tagnak, a Társadalombiztosítási Igazgatóságtól (Pécs, Szalai A. ^ u. 3.) kérheti az idejének a beszámítá­sát. G. Pál, Siklós: Igényjogelismerési kérelmet adjon be a Társadalom- biztosítási Igazgatósághoz, ahonnan majd értesítik, hogy mennyi a nyug­díjhoz beszámítható ideje. J. Lajosné, Sellye: A gyermekgon­dozási segélyt az új vállalatától kell kérnie. Meghalt férje után a gyer­mekek feltétlenül örökölnek. V. L., Komló: Levele alapján köz­ségfejlesztési adót kell fizetnie. „Arany” jeligére üzenjük: A le­írtak szerint betegsége nem szár­mazik üzemi balesetből, tehát csak a 75 százalékos táppénzre tarthat igényt. Az olvasó véleménye Időszámításunk előtt 7-ben Hunyadi úti gyalogosok 66. II szerkesztőseg postájából

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents