Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)
1975-01-22 / 21. szám
1975. január 22., szerda Dunántúli napló 3 nAz önképzés szellemétől éthatva, J* Az utolsó mozielőadás Egy. szoniorú munkás- kórus Hagyományőrzés, becsületből Kóruspróba a kölcsönkönyvtárbán „Egy jó szó is jólesne!...” Mire kötelez a párthatározat? Az öregség nem fehér hajjal, nem az évekkel kezdődik. Belső folyamat. Lelki rugói nemegyszer pusztán hangulati tényezők, mint például a magány, az elhagyottság érzése, amely százszoros erősségű, ha egy közösség elöregedésének lehetünk a tanúi. A pécsbányatelepi bányász dalárda 55 év óta megszakítás nélkül ápolja a munkás dalkultúra hagyományait. Ma Pécs- Baranyában az egyetlen férfikórus, ahol csak fizikai dolgozók énekelnek. 1920-ban alakult, Alapító emlékiratuk 44 bányász fogadalma: „Alulírottak áthatva az önképzés szellemétől ... a dalcsoport állandó fennállását biztosítani óhajtjuk ... férfiúi becsületszavunkat adjuk, hogy fejlődését minden erőnkkel és törekvésünkkel előmozdítjuk..." Ami a bányászokon múlt, megtették. Az ő áldozatuk tartja életben ma is a kórust, igaz, mór csak 18-an vannak. Kitüntetéseik, serlegeik — fél évszázad emlékei — egy lezárt művelődési otthon valamelyik zugában porosodnak immár másfél éve. Egykori otthonukat (Zalka Máté Művelődési Otthon) ugyanis 1973-ban bezárták átalakítás címén. Ott azóta se történt semmi... A kórus pedig egy ideig „vándorolt”, majd a pécsszabolcsi Puskin Művelődési Házban kapott helyet. Nem otthont, csak helyet. Mindezek ellenére is 1974- ben az országos minősítő bizottság előtt „ezüstkoszorú diplomával" minősítést szereztek. Legutóbb három éve találkoztam velük. Akkor még több, mint 30-an voltak .. . Ivasivka Mátyás, a kórus karnagya : — Negyven-ötven éven felüliek. Van egy bizonyos elöregedés kétségtelenül, utánpótlás nincs, meg a törődés hiánya is közrejátszik. De talán erről szóljanak ők . .. Puskin Művelődési ház, kedd este, fél 6. A szabadpolcos könyvtárszobából egy modern hangvételű népdalfeldolgozás dallamai szűrődnek ki — az ajtó nélküli bejáraton keresztül... Az érces férfihangok lágyan, muzikálisan zümmögik a szépen oldódó nehéz, disszonáns hangzótokat. Keddi napokon itt próbál a Mecseki Szénbányák Kodály Zoltán Férfikara. Kellemes hely — könyvek közt. A kölcsönzés halkan, lábujjhegyen, suttogva folyilf, de hiába: ahányszor belép valaki, óhatatlanul mindenki odapillant . . . Dehát — ez van. Szokolai felvétele A kórustagok az egyik próbán. Meg sok más is. Főleg keserűség és kilátástalanság, ami halomba gyűlt, ezeknek a munkásembereknek a lelkében. Van köztük pár nyugdíjas, a többség ma is a bányában dolgozik. Többen a próbák, illetve az állandó délelőttözés miatt anyagi hátrányba kerültek, emiatt csaknem kiváltak, de valahogy elintézték. Évtizedeket töltöttek agyat, szívet, idegeket megpróbáló munkában és évtizedeket a kórusban, amely művészi eredményeivel országos hírnévre tett szert és a munkáskultúra félévszázados hagyományát hordozza. És most nem értik: egyfelől párthatározat van a munkáskultúra támogatására, másfelől .. . Keserűség, de már indulatok nélkül. Rezignálton, szomorúan ömlik belőlük a szó: — Én nem a legöregebb vagyok, de már nyugdíjas. Egy kicsit elöregedtünk .. . Nehéz a közlekedés Pécsbányáról. Busz- szal egy óra ide, egy óra visz- sza. Nem mindenki bírja ... — Nincs utánpótlás. Ha ezt a szakszervezet kézbe venné... És ha a városban valahol helyet kaphatnánk. Esetleg a régi, felbomlott kórusokból is toborozva, így talán többre mehetnénk. .. — És ha nemcsak „gazdánk” lenne... Ha szerepelni kell, megtalálnak. De ha egyszer eljönne valaki a vezetők közül: hogy vagytok, mi van veletek? . .. Vagy egy köszönöm, egy jó szó is nagyon jólesne. Legutoljára a Suhajda elvtárs járt itt 1973 szeptemberében... — A Komlói Munkáskórusba, meg az „AKÖV”-kórusba főleg szellemi dolgozók járnak. Meg is van a látszata. Törődnek velük, patronálják őket... Valaha régen bányamérnökök, szellemi dolgozók is jártak a dalárdába. Akkor tisztelet és megbecsülés illette a munkás dalosokat is. Ma sokan kigúnyolnak . .. „Dalárdisták”, mentek „káricálni"? . .. Pedig én 1937- től énekelek a kórusban. És bárki bármit mond, vállalom, mert kötelességem. Ha mással nem, az egykori bányászdalosok, a bányász-mártírok emlékével szemben kötelez ez a vállalás. Gondolom dalostársaim is így látják .. . — A „tröszt-igazgató” díszelnökünk .. . Idefigyelhetne ránk néha. A legutóbbi bányásznapon kilencen álltunk ki énekelni. Ezt se vették észre ... A fentiekhez úgy érzem, szükségtelen a kommentár. Egy-két tény kívánkozik ide csupán. Tíz éve még nyolc-tíz aktívan működő munkáskórus volt Pécsett és Komlón. Ma mindössze háromról tudunk ... A Mecseki Szénbányák férfikórusa „az önképzés szellemétől áthatva” alakult meg 1920-ban. Mai, szocialista viszonyok közt ez a kórus az önképzés, a munkásművelődés fellegvára lehetne sokak számára. Ha törődnének velük ... Ha az emberi hang, a „vox humana” is eljutna a Mecseki Szénbányák gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetőihez. Igaz, ez a hang egyre halkabb. Nem olyan érces, messzehordó, mint a szép fényes hangszereké. De él, van és szól immár fél évszázada, pedig sokszor el akarták némítani... Ennek az emléke pedig tiszteletre kötelez. Wallinger Endre Nem mostoha gyerekek A helyben élő cigányfiatalok szabadidejének jobb kihasználása érdekében a Berkesdi Közös Községi Tanács honismereti szakkört szervez a Művelődési Házzal közösen. Tekintve, hogy a községben több olyan cigány fiatal is él, akik középiskolát végeztek, az ő bevonásukkal, illetve irányításukkal összegyűjtenék a környék cigánydalait, táncait és jellegzetes folkló- risztikus használati eszközeit. Tervbe vették továbbá, hogy egy belső használatú cigány-magyar szótárt is ösz- szeállítanak, mert a nyelvük csupán szájhagyomány útján terjed nemzedékről, nemzedékre. Ugyancsak ez a honismereti szakkör tidna helyet arra is, hogy a cigányság körében oly közkedvelt és szinte művészi szintre emelt kosárfonás mesterségét tovább adhassák a még élő idős emberek, az összes szakmai fogással együtt. Ennek megvalósításához a helyi termelőszövetkezet is segítséget nyújtana füzesek telepítésével, ami a kosárfonás alapanyagát adná. A község vezetői azt is remélik, hogy az ősi mesterség felújításával és támogatásával állandó kereseti forráshoz juthatna jónéhány ember. ^^zeretem az utolsó mozielőadásokat. És vannak mások *“* is, akik délután elfoglaltak, de túl a napi munkán, tennivalókon, vacsorán, az olvasásnak, művelődésnek, szórakozásnak szánt időt szívesen töltik ki egy jó filmelőadással. A Baranya megyei Moziüzemi Vállalatnál azonban nem szeretik az utolsó előadásokat. És ebből támad konfliktusunk. Éppen a legfogékonyabb nézőközönségüket — többnyire fiatalokat, értelmiségieket, főiskolásokat — rövidítik meg szórakozásukban, műélvezetükben. Évek óta, mert szinte ugyanezt panaszoltuk nem egyszer, például a Dunántúli Naplóban is éppen négy évvel ezelőtt. Csütörtökön a 9 órára hirdetett előadáson néztük meg a „Bekötött szemmel" című új magyar filmet. Az előző előadás negyed tízkor ért véget, így előadásunk húsz perc késéssel kezdődhetett. Ennek ellenére rögtönzött jóslatom bevált: a csúszást behozzák, tizenegy óra előtt befejezik az utolsó előadást. A sokéves tapasztalatnak megfelelően ezúttal is így történt! Hét perccel korábban már villanyt oltottak a Petőfi moziban. Miről is van szó? — A legtöbb nagyfilmhez, ezek között is a legtöbb magyar filmhez, de szinte minden ún. művészfilmhez kisfilmet kapcsol a MOKÉP. A MOKÉP, tehát nem a moziüzemi vállalatok, s teszi ezt kultúrpolitikai és technikai szempontokat egyaránt mérlegelve! Ezek a kisfilmek a nézők és kritikusok egybehangzó tapasztalata szerint a maguk nemében általában színvonalasabbak, mint a bemutatásra kerülő játékfilmek többsége. Ennek ellenére mrndezideig megoldhatatlan önálló műsorba iktatásuk, egyáltalán a hozzáférhetőségük. Még a pécsi játékfilmszemlék idején is ritkaságszámba ment egy-egy nyilvános bemutató a politikai, szocio- és művészi magyar kisfilmek válogatásából. A művelődési házakban és főiskolákban is befejeződtek ezek a sorozatok, az új Kossuth klubmoziban sem kerültek műsorba, sőt, a klubmoziban mostanában nyilvános előadásokat egyáltalán nem hirdetnek! Ha tehát a játékfilm előtt műsorra kerül egy kisfilm, azt mi, pécsiek, ajándéknak tekinthetjük. Ajándéknak annál is inkább, mert újabban ismét nem közti a moziműsor, a filmplakát. és ha ajándék, hogyan reklamálhatjuk rendszeres hiányát az utolsó előadásokról? Visszatérve eredeti megállapításunkra: éppen az utolsó előadások igényesebb közönségét fosztják meg a kisfilmektől, és általában a zavartalan élvezettől. — Kétségtelen, ritka a teltház fél kilenc—kilenc óra után, nem oly sűrű a levegő, s nincs napirenden a „beszólás”, így a gépész sem érzékelhet tömegmorajt, füttykoncertet, ha eléletlenedik a kép, megromlik a hang. Mint ezúttal, a Petőfi mozi utolsó előadásán: a második filmszakadástól végig szemetbántóan, könnyeztetően életlen volt a teljes képfelület. És mit szóljon az efmélyülten figyelő közönség, amikor az élet nagy kérdéseire, a főhős vívódására összpontosítva — nem is sejtve a közeli véget — hangos kulcscsörgetéssel elől körbevonul a háznagy, s a nézőközönség asszisztálásával zárja a vészkijáratokat, s előkészíti a függönyöket a mielőbbi távozásra. De ezek nem a Petőfi mozi specialitásai. Ugyanilyen vetítési hibák zavarják időnként a Kossuth mozi utolsó előadását, néha tíz-tizenöt percet késik az oldalsó irányfények kioltása stb. S ugyancsak figyelmetlen vendégvárás a pontosan érkezőket hovatovább szokásossá váló tízpercekig tiblábolásra kényszeríteni a Perczel utca huzatjában, s ráadásul ugyanezt a póruljárt nézőkön „behozni”. különös csak az a dologban, hogy a filmek vetítési * ' ideje előre ismeretes, a vetítési idők kalkulálhatók. S ha valamely kivételes okból esetenként mégsem így lenne, ez mindjárt az első nap kiderül. A pénztáros rákérdezésre mindig meg tudja mondani, hogy mennyit csúszik — a tapasztalatok alapján — a műsorkezdés. A tényleges programot azonban egy hétig változatlanul a tarthatatlan kezdési időkkel propagálják az_ újságban, s hetenként sok száz nézőjüket bosszantják fel jó előre, még mielőtt megkezdődne a film. Varga Elutazott a Pécsi Balett Olaszországba Olaszországi vendégszereplésre indult kedden a Pécsi Balett. Az Alitalia különgépé- vel Cagliariba, Szardínia szigetének fővárosába utaztak. Ott három előadást tartanak a cagliari szimfonikus zenekar közreműködésével. A műsorban két Kodály-műre írt táncjáték és Bartók Csodálatos mandarinja szerepel.. A turné érdekessége, hogy az előadásokon ismét színre lép Tóth Sándor Liszt-díjas, a Pécsi Balett igazgatója és Eck Imre Liszt-díjas, érdemes művész, az együttes művészeti vezetője. Azt hiszem, fánkillat jött ki a háta mögül, ahogy kinézett a dunaszekcsői estébe, hogy kiféle pécsi ember keres ilyenkor egy pedagógusnőt. — „Igen, én vagyok Fehér Gézáné!” — mondta a nevét és mindjárt azt is kérdezte, hogy mi okosat tudna ő beszélni a pedagógusok napi életéről. Behívott mégis — aztán a pedagógusasszony estéjének félidejében, a vacsorafőzés, asztallerakás és a másnapi óravázlatok végiggondolása, papírra vetése között, megfogalmazta a pe- dagógusass-zonyok sorsának mindennapi kérdőjeleit. Lassan a harmadik dunaszekcsői generációt neveli, 31 éve, amióta végzett a bajai líceumban. Emlékek morzsájából áll össze ennek a falusi pedagógusnőnek a portréja. Olga nővér emlékéből, aki oly remek kórust szervezett ott a líceumban. Gyerekkorából, a Szigeten, ahol annyiféle népi játékot, táncot, mindent csodálhatott meg. Aztán a saját gyerekei — egyik azt mondta kiskorában, nagy mérgesen: „Minden családba szívesen beleszületnék még egyszer, csak pedagógusfamíliába nem, mert annak a gyerekére mindenki figyel, mint a kirakatbabára." Pedig nem is volt rosszabb srác, mint a dunaszekcsői gyerekátlag. Meg a népművelő korszak — Fehérné majd két évtizedig tanítgatta a népi táncosokat, így szerezték a falu első nagy vetítőgépét, egy lakodalmas tánccal, megyei elsőként. Meg persze a gyerekek, akiknek mindig jó barátja volt. Hány első szerelem titkát tudta meg a nyolcadikos lányoktól, amelyik titkot még az édesanyjuk sem ismerte?! Egyszóval ő nem azért szereti a gyerekeket, mert pedagógus, hanem azért pedagógus, mert szereti a gyerekeket. A kettő nem azonos! És hát asszony. Ott él 31 éve a családja, és egyszerre vagy 30 gyerek mellett. Most a pedagógusnői munkáról beszélgetünk: — Ha igazgató volna, akkor férfi, vagy nő kollégákat választana a frissen végzett pedagógusok közül? — Alsó tagozatba feltétlenül nőket.' Nemcsak azért, hogy oda „anyahelyettes” kell. A nők sokkal türelmesebbek, és roppant nagy a hivatástudat bennük. A felsőben? — Ott már értelmesebbek a gyerekek, és ha ügyesen tudják őket fegyelmezni, akkor könnyebb a munka. — És a férfiak?-jr Nálunk, itt Dunaszek- csőn még jó az arány, viszonylag sok férfi van a tantestületben, s jó tanerők. Egyharmad arányban vannak. A pedagógiának általában a határozottabb módszereit alkalmazzák, ezért főleg a felsőben jó nevelők. — Ha mondjuk minisztériumi illetékes lenne, mi lenne az első teendője? — Minden második héten kötelezően szabad szombatot rendelnék el a nőkollégáknak. Erre minden nőnek szüksége van. Nálunk, Duna- szekcsőn például már hetente van olyan nap, amikor egy nőnek vagy egyáltalán nem, vagy csak egyetlen órára kell bejönnie. De az egyeztetés nehéz, bármilyen humánus is az iskolavezetés, ez ritkán jut szombatra. — Mit gondol a 3 éves gyermekgondozási segélyről? — Sokan attól tartanak, hogy ez zavart okoz, mert sok fiatal kolléganő 3 évre kiesik majd a munkából, s bonyolult lesz a helyettesítés. Hát ettől szerintem nem kell félni, mert a segély még nem fizetés. Helyette inkább a bölcsődét választják. így más jellegű a helyettesítési gond: a kisgyermek néhány napos váratlan betegségei miatt kell nehézkes munkával „beugrani” az édesanyjuk helyett. — Hogyan segítene még a pedagógusnők helyzetén? — Sérelmesnek vélem, hogy az alsó tagozatosok nem kapnak osztályfőnöki pótlékot. Ezek túlnyomó többsége nő. Higgye el, az alsóban nemcsak egy-két órát tanít az osztályvezető, hanem naponta állandóan a kisgyerekekkel van, mint az édesanyjuk. Nagyon megjárna ez a pótlék. — Még egy fontos dolog: a férfiakhoz viszonyítva általában milyen a pedagógusnők kapcsolata a családokkal? — Hát... talán ez is jobb. Hiszen egy „anyahelyettes” alsótagozatos nevelőnő jobban ismeri a kisgyereket, s így több a közös ismerete a szülővel. Nagy gyakorlatú pedagó- gusasszony gondolatai ezek, a pedagóguspálya elnőiesedésének időszakában, a női nevelőkről. Pedig Dunaszek- csőn jó iskola, gondos igazgatás van. Mégis el kell gondolkodni mindezekről. Földessy Dénes
