Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)

1975-01-03 / 2. szám

1975. január 3., péntek Dunántúli napló 3 Szocialista egységben terveink megvalósításáért írta: Grósz Károly, az MSZMP KB osztályvezetője 1974 fontos esztendő volt, része a négy évet felölelő sike­res kongresszusi ciklusnak, amelynek során megoldottuk a magunk elé tűzött feladatokat. Munkánk, közös helytállásunk alkotóan gazdagította azt a fo­lyamatot, melyet a Központi Bi­zottság múlt év végén nyilvános­ságra hozott irányelveiben úgy jellemez, hogy hazánkban, a Magyar Népköztársaságban to­vább szilárdult a munkásosztály hatalma, a társadalmi osztályok, rétegek együttműködése, kitel­jesedőben van a szocialista de­mokrácia, mélyül a szocialista nemzeti egység. A magyar tár­sadalomban tudatosul rendsze­rünk eszmei alapjának, a mar­xizmus—leninizmusnak a tanítá­sa; gyarapodik az általános és politikai műveltség; erősödik népünk elkötelezettsége célja­inkkal. Gazdaságunk megalapozott Ennek bizonyítására elegendő utalni a szocialista brigádok jelszavának, a szocialista mó­don dolgozni, élni és tanujni jelszónak egvre szélesebb tár­sadalmi érvényére. Jogos elé­gedettséggel vehetjük számba gazdasági eredményeinket is. A nemzeti jövedelemnek a terve­zettnél nagyobb, 6 százalékos emelkedése teljes egészében a növekvő termelékenységből szár­mazott. Ez azt mutatja, hogy gazdaságunk megalapozott, len­dületes feilődése tavaly is foly­tatódott. Büszkék lehetünk ar­ra, hogy a párt XI. kongresszu­sának, hazánk felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletére indított és országossá vált mun­kaverseny új hajtóerőket szol­gáltatott fejlődésünkhöz; így hozzájárult az ipari termelés 8 százalékos növeléséhez, 89 ezer lakás felépítéséhez, a lakosság fogyasztásának 1973-hoz mért 6 százalékos gyarapodásához. Politikai, társadalmi, gazda­sági eredményeink arról tanús­kodnak, hogy a Magyar Szo­cialista Munkáspárt politikáját munkásosztályunk, népünk ma­gáénak vallja és tettekkel tá­mogatja. Ez a politika megfe­lel a magyar nép nemzeti ér­dekeinek, és összhangban áll az internacionalista követelmé­nyekkel. Hazánk fejlődésének, szocia­lista haladásunknak két nagy belső forrása van: a iá politika és a kipróbált, eredményes poli­tikát valóra váltó társadalmi összefogás, közös munka. A kiharcolt sikerek mindenek­előtt népünk teremtő munkájá­nak köszönhetők. Dolgozóink legjobbjai felismerték, hogy személyes boldogulásuk, csa­ládjuk felemelkedése az egész társadalom fejlődésével együtt érhető el. Ehhez biztos alapot ad, hogy az MSZMP tevékeny­ségében következetesen haszno­sítja az elmúlt, csaknem két év­tized politikai tanulságait és fi­gyelembe veszi a fejlődés új kö­vetelményeit. Nagy politikai bá­torsággal, kezdeményezően néz szembe a gyakorlatban jelent­kező problémákkal és megol­dásukra idejében, folyamatosan intézkedik. Növelni a hatékonyságot Az új esztendőben nagy fel­adatok várnak ránk. A kiegyen­súlyozott és megfelelő ütemű fejlődés érdekében minden dön­tő területen növelni kell mun­kánk gazdasági, társadalmi ha­tékonyságát. Nem engedhetjük meg, hogy akár az újtól való idegenkedés, akár pedig a túl­fűtött elégedettség visszafogja, lassítsa terveink megvalósítását. Ugyanakkor bátran kell képvi­selni, hogy a növekvő politikai igényesség, a követelmények mércéjének magasabbra állítá­sa nem jelent „politikai meg­szigorításokat”, sem pedig „megmerevedést” az eddig kö­vetett politikában. A Központi 3izottság a XI. kongresszusra megjelentetett irányelveiben vi­lágosan kifejezi azt az eltökélt­ségét, hogy az elért eredmé­nyekre építve, a kétfrontos harc jegyében kívánja biztosítani a társadalom szocialista vonásai­nak erősítését. Különösen a gazdasági építő­munka feladatai lesznek bonyo­lultabbak. Nehezebb feltételek közepette vágunk neki az 1975- ös esztendőnek, az eddiginél keményebb munkára, széles kö­rű, ésszerű takarékosságra kell felkészülnünk mind egyéni, mind társadalmi értelemben. Nem tit­koljuk, a párt Központi Bizott­sága december 5-i ülésén, az országgyűlés pedig a költség- vetés vitájában aláhúzta, hogy a tőkés világgazdaságban érvé­nyesülő és mindinkább gyorsu­ló infláció, növekvő belső zava­raik következtében, a magyar népgazdaságot kedvezőtlen ha­tások érik, s emiatt állami költ­ségvetésünkre növekvő anyagi terhek hárulnak. A termelés szerkezetének a szükségesnél lassúbb változása a beruházá­sokban, az anyag- és energia­felhasználásban rejlő tartalékok ma még nem kellő kiaknázása, valamint az irányításban előfor­duló egyes következetlenségek is nehezítik helyzetünket; gyen­gítik gazdasági munkánk haté­konyságát abban, hogy az említett negatív külgazdasági hatásokkal minden tekintetben eredményesen felléphessünk, le­hetőségeinkkel maximálisan él­hessünk. Mindezeket mérlegel­ve, 1975-ben fő gazdaságpoli­tikai feladatunk, hogy biztosít­suk a népgazdaság fejlődését és ezzel együtt egyensúlyi hely­zetének javítását. Ésszerűen takarékoskodni Ezt szem előtt tartva, a fel­halmozást és a fogyasztást idén lassabban növeljük, mint az el­múlt években. Amikor tehát azt mondjuk, hogy a terv szerint a nemzeti jövedelem 5—5,5 száza­lékkal, belföldi felhasználása pedig 3—3,5 százalékkal növe­kedjék, az ipari termelés 6 szá­zalékos bővülése teljes egészé­ben a termelékenység emelke­déséből származzék, akkor egyé­ni és közös feladatok sokasá­gát fogalmazzuk meg. Ahhoz, hogy a tervben kifejeződő gaz­daságpolitikai, termelési, beru­házási, életszínvonal célok el­érhetőek legyenek, minden vál­lalatnál és népgazdasági mé­retben is javítani kell az üzem- és munkaszervezési tevékenysé­gen, jobban ki kel) használni a termelőberendezéseket, éssze­rűen takarékoskodni kell a mun­kaerővel, anyaggal, energiával és minden vállalatnál, munka­helyen támaszkodni kell a dol­gozók őszinte tenniakarósára. törekedni kell a szocialista mun­kaversenyben rejlő nagy lehető­ségek kibontakoztatására. A közgondolkodás fejlődésé­ben elért eredmények nem fe­ledtethetik, hogy sok még a kö­zös teendőnk a szocialista felfo­gással szemben álló nézetek visszaszorításában. A jövőben következetesebben, határozot­tabban lépjünk fel a közügyek iránti közömbösség, a politikai vélemények indokolatlan hul­lámzása, az illúzió vagy a pesz- szimizmus káros végletei, a tár­sadalmi érdeket csorbító törek­vések, a kispolgári önzés, ha­szonszerzés ellen. Jogos önbizalommal Mély meggyőződésünk, hogy mindehhez megfelelő útmuta­tást, politikai és erkölcsi támo­gatást nyújt a pórt XI. kong­resszusára, a felszabadulásunk harmincadik évfordulójára való gondos felkészülés. A kongresz- szusi és felszabadulási munka­verseny már eddig is emberi kö­zösségek sokaságát ötvözte szi­lárdabbra, célratörőbbre és a közösségek ma többre képesek tegnapi önmaguknál, s holnap tudásban, teljesítményben, a szocialista közszellem képvisele­tében egy újabb nagy lépéssel előbbre tartanak annál, mint ahol ma állnak. Mindezek tudatában felelős munkával készülünk pártunk XI. kongresszusára és ünnepeljük meg hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját, befejezzük a begyedik és kimunkáljuk az ötö­dik ötéves népgazdasági tervet. Jogos önbizalommal valljuk: céljaink reálisak, elérhetőek, ha mindenki részt vállal a közös feladatokból és megvalósításu­kon ereje, képessége szerint dolgozik. 261 millió forint értékű lakást építenek ebben az évben a Szigeti úti területen. Szokolai felv. Sikeres óvoda-akció Mohácson Egymillió forint értékű felajánlás Mohácson a Városi Párt- bizottság kezdeményezésére a társadalmi szervek felhí­vással fordultak a város lakosságához, az üzemek, a vállalatok, az intézmé­nyek és a szövetkezetek dolgozóihoz „Építsünk óvo­dát!" jelmondattal. összesen tehát 556 ezer 875 forint készpénz gyűlt össze, de a felajánlott tár­sadalmi munkaórák értéke legalább ugyanennyi. Ha az ideális körülmé­nyeket vesszük figyelembe, akkor jelenleg 574 gyerme­ket helyezhetnénk el a mohácsi óvodákban. Csak­hogy ezzel szemben 722 a létszám. Amennyiben a fel­ajánlott egymillió forintot felhasználják, 668 főre nö­vekedik a férőhelyek szá­ma. Az említett öszegből 100 férőhelyesre bővítik az Eötvös utcai óvodát. A Jó­kai és a Korsós utcai óvo­dákban pedig egy-egy új csoport elhelyezésére alakí­tanak ki termet. Mikor emelik ki a T—34-est a Dunából? Hosszas kutatás után a Magyar Néphadsereg búvárai megtalálták azt a szovjet T— 34-es harckocsit, amely 1944. decemberében zuhant a pon- tonhídról Mohácsnál a Duná­ba. Erről a rendkívüli ese­ményről ad hírt december 17-i számában az Izvesztyija, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának több mint 9 millió pél­dányban megjelenő napilap­ja. Az újság magyarországi tu­dósítója A. Ter-Grigorján egyben közli a szemtanúk. Lo­vász Antal és Bubreg János mohácsi lakosok emlékezéseit is, akik igen sok hasznos adat­tal járultak a kutatás sikeré­hez. Amint arról már a Dunán­túli Naplóban is több ízben beszámoltunk, 1971 óta kere­sik kisebb nagyobb megszakí­tásokkal a 30 évvel ezelőtt el­tűnt harckocsit. Eredményt azonban csak a hetekkel ez­előtt végzett műszeres keresés hozott. Az Izvesztyija a búvár el­mondása alapján közli, hogy a tankra csaknem három mé­ter hordalék és több mint ti­zenhat méter víz nehezedik. A Szovjetunióban is már szin­te legendák keringenek a hő­si halált halt négy tankistáról és a T—34-es harckocsiról'. Nem akad olyan nap,' hogy ne érkezne levél az Izvesztyija szerkesztőségéhez, amelyben családok érdeklődnek az eltűnt legénység névsoráról. Mind többen jelentkeznek azonban olyanok is, akik személyes résztvevői voltak a 44-es mo­hácsi átkelésnek. Ezek levelei­ből idéznénk kettőt. N. M. Ermola, közgazdász kandidátus, donyecki lakos: „Vaksötét, esős, szeles éjsza­ka volt, csak a folyó hullá­mainak csapódását hallottuk a másik partról'. A legalkalma­sabb időnek bizonyult az átke­lésre, mert a német repülő­gépek nem vehettek észre bennünket. A Duna fekete hullámai tépték, cibálták a pontonhidat...” G. V. Csernjákov kijevi la­kos pedig így emlékszik a mo­hácsi átkelésre:,,... a hidegtől, a fáradtságtól tiszt és közle­gény már alig állt a lábán, de senki sem gondolhatott a pi­henésre, hiszen az ellenség a közelben volt...” Lassan összeáll az a kép, amelyből mind többet tudha­tunk meg a harkocsi sorsáról. A legnagyobb azonban még hátra van, hiszen három év­tizedes iszapágyból kell kisza­badítani az acélkolosszust, s ez most már hamarosan meg­történhet — írja a tudósító. A. Ter-Grigorján és Mihail Kadét kapitány, a Lenini Lobo­gó magyarországi szerkesztője legutóbbi mohácsi látogatása alkalmával maximális segítsé­get ígért a városnak a harcko­csi kiemeléséhez, hiszen ez a becslések szerint legalább egy­millió forintba kerülne. A harckocsi kiemelése úgy látszik elérhetővé válik, s alig­ha állíthatna Mohács szebb emlékművet hazánk felszaba­dítása 30. évfordulója tiszte­letére. 1 milliard266 millió forinttal gazdálkodik Pécs 1975-ben A városfejlesztés középpontjában: a lakásépítés Mo összeül Pécs megyei Vá­ros Tanácsa, hogy megvitassa és jóváhagyja a város 1975. évi költségvetését és fejlesz­tési tervét. Pécs ebben az esztendőben 1 milliárd 266 millió forinttal gazdálkodik, ebből 435 millió forint a város költségvetése, s 831 millió forint a fejlesztési alapja. Az állami költségvetés­ből 570,5 millió forint támoga­tást kap a város, nagyobbrészt a fejlesztési tervek megvalósí­tásához. A költségvetési előirányzat idén 11 százalékkal magasabb az 1974. évihez képest. A bevételi oldal volamennyi tételénél - egy kivételével — emelkedés várható. A vállalati befizetéseket már eleve ala­csonyabbra tervezték az esz­közlekötési járulék fizetési rendszerében bekövetkező változások miatt, de még a csökkentett bevételi előirány­zat nehéz teljesíthetőségével számolnak. A magasabb költségvetési előirányzat az ágazatok tevé­kenységét emeli magasabb színvonalra, bár az egyensúly nem mindenütt biztosított. A vízgazdálkodás, parkfenntartás, közvilágítás stb. feladatainak megoldásához az előirányzott­nál 14 millió forinttal többre volna szükség. Ezt az 1974. évi maradványból kívánják majd fedezni. A város idei fejlesztési terve szerepelteti a IV. ötéves terv utolsó évének feladatait, vala­mint az V. ötéves terv előké­szítését szolgáló célkitűzéseket. Első helyen természetesen a lakásépítés szerepel. A 831 millió forintos fejlesztési alap­nak több mint a felét — 494 millió forintot - lakásépítésre fordítja a város. Ebből 682 la­kás épül meg, 195-tel keve­sebb az eredetileg tervezett­nél. A célcsoportos lakásberu­házásra szánt összegből 261 millió forintért a Szigeti város részben, 124 millió forintért pedig a Kertvárosban épülnek lakások. Az 1975-ös év a 15 éves lakásépítési program megvalósításának utolsó esz­tendeje. A tanácsülés elé ke­rülő terv szöveges része erre utalva megállapítja: a város lakásellátottsága az utóbbi években nem javult számotte­vően. 1960-ban 100 lakásra 341,7 fő jutott, az esztendő végére 330,8 fővel lehet szá­molni. Nagy feladatot jelent a víz­ellátás további javítása is, hi­szen a városban az egy főre jutó napi vízfogyasztás ebben az évben 195 liter lesz az 1970. évi 135 literrel szemben. A víz- fogyasztás növekedése fokozot­tabb követelményeket támaszt a szennyvízkezeléssel szemben is. A vízellátás javítására ter­vezett 122 millió forintból 71 milliót fordítanak a szennyvíz- telep megkezdett bővítésére, a többiből új lakóterületek alap­közműhálózatát építik ki. Bővül ebben az évben a vá­ros kereskedelmi hálózata. A Szliven Áruház, a Szalai And­rás úti üzletsor. Kertváros új üzletei összesen 2424 négyzet- méter új üzletteret jelentenek. Az új esztendőben új kereske­delmi létesítmények építését is megkezdik, s megrendeli a vá­ros a központi fedett piac be­ruházási programját és kiviteli terveit. A kulturális ágazat idei programjából: elkészül a 12 tantermes meszesi szakközép- iskola, átadják a Komarov gimnázium tornacsarnokát, bő­vítik a Jókai utcai és a pécs- szabolcsi általános iskolát, valamint a Köztársaság téri óvodát, átadják rendeltetésé­nek a természettudományi stú­diót, megkezdi működését az Ifjúsági Ház és felszabadulá­sunk 30. évfordulóján emlék­művet avat a város a Mecse­ken. Az olajkályha- forgalmazás új rendje A Belkereskedelmi Miniszté­rium tájékoztatása szerint ja­nuár 1-től módosult az olaj- kályha forgalmazás rendje. E szerint az elhasznált, kiselejte­zésre kerülő olajkályhákat a MÉH kijelölt telepein térítés ellenében megvásárolják és csereutalványt adnak, amely a kijelölt üzletekben új olaj­kályha megvételére jogosít. Az olajkályhákkal eddig nem rendelkezők közül — újabb in­tézkedésig — csak szociális, egészségügyi és kulturális in­tézmények kaphatnak új olaj­kályha vásárlására jogosító utalványt. A kereskedelem 1975-ben szilárd tüzelésű kályhából a lakosság szükségleteit impor­tált és hazai gyártmányokkal biztosítja. Az előző évhez ké­pest több cserépkályha áll a vásárlók rendelkezésére. Ifaksötét, szeles éjszaka uolt...

Next

/
Thumbnails
Contents