Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)
1975-01-19 / 18. szám
1975. január 19., vasárnap Dunántúli napló 3 Vezetőségválasztó párttaggyűlések vitáiból Az elmúlt héten megyénk pártalapszervezetei- ben folytatódtak a kongresszusi irányelveket és a szervezeti szabályzat tervezetét vitató vezetőségválasztó taggyűlések. A taggyűléseken sok észrevétel, javaslat, vélemény hangzott el a kongresszusi dokumentumokról. Munkatársaink részt vettek néhány taggyűlésen, az ott elhangzottakról készült alábbi összeállításunk. Hauber István művezető, a Sopiana Gépgyár párttaggyűlésén felszólalásában a következőket mondta: — Gyakorlati ember lévén, főként a gazdasági munka feladatairól szóló elvek kötötték le figyelmemet. Konkrétabban az, hogy nálunk, ahol az egykori mezőgazdasági gépgyártásról előbb az élelmiszeripari, majd legutóbb a vákuum- technikai gépek gyártására tértünk át, — mit tettünk és mit teszünk annak érdekében, hogy a profilváltozást nyomon kövesse a szakmai felkészültségünk is. Nos, hogy csak a lakatos üzemünket említsem, ma már ott tartunk, hogy a korábbi 30 betanított munkásunk közül csupán 3—4-nek hiányzik a szakmunkás bizonyítványa. Ugyancsak itt említem meg, hogy a fiatal szakmunkások 30 százaléka tanul tovább a szak- középiskolákban. Az említett új gépek gyártásának nagyon fontos előfeltétele a megfelelő képzettségű műszaki gárda biztosítása is, amelyet a gyár vezetősége különböző fokú műszaki beiskolázásokkal kíván megoldani. A gazdasági irányelvek többek között arra is felhívják a figyelmet, hogy javítani kell a nagyértékű berendezésekkel felszerelt ipari vállalatok gazdálkodási feltételeit. Ennek érdekében az importból származó, rendkívül értékes vákuumtechnikai gépeink jobb kihasználása mellett arra törekszünk, hogy e gépek egy részét saját műszaki fejlesztésből, illetve saját erőből állítsuk elő. Az egészségügy fejlesztése „Az egészségügyi intézmények felújításával és bővítésével, a meglévő hálózat szervezettebb irányításával, az orvos- tudomány új eredményeinek alkalmazásával javítjuk a beteg- ellátást és a betegségek megelőzését." A kongresszusi irányelvek fent idézett sorairól szóltak a legtöbbet a vita résztvevői a Megyei Kórház pártalapszerve- zetének taggyűlésén. Bezdán József, Kovács Ferencné, dr, Bohenszky György és dr. Sápsz- ky Vilmos fontosnak tartották az irányelvekben az egészségügy fejlesztésével összefüggő célkitűzések meghatározását. Ugyanakkor néhány jelentős észrevételt, javaslatot is tettek. Bezdán József az egészségügyi ellátás feltételei javításának szükségességére hívta fel a figyelmet. Szóvá tette, hogy egyes gyógyászati eszközök műszaki állapota nem felel meg a korszerű követelményeknek, s ezzel a helyzettel a fejlesztési tervek kidolgozásánál számolni kell. Kovács Ferencné az egészségügyi dolgozók utánpótlásának szükségességére hívta fel a figyelmet, külön kitérve annak jelentőségére, hogy a népesedési politika szellemében, a szülőágyak számának növelése mellett, a szülésznőképzést is biztosítani kell. Dr. Bohenszky György azokat a gondokat tette szóvá, melyeket a gyógyászati tevékenység számára a létesítmények szűk volta, a gyógyszerellátási nehézségek okoznak. Dr. Sápszky Vilmos hangsúlyozta: az eredményes gyógyítás fontos feltétele a tudományos kutatások fejlesztése. Ezért helyeselte, hogy ennek jelentőségére az irányelvek felhívják a figyelmet. A tudományos kutatások fejlesztélié le mén y ek a kongresszusi irány elitekről séhez természetesen anyagi támogatásra van szükség, de igen fontos annak a szemléletnek a fejlesztése is, mely fontosságára ráirányítja a figyelmet, a megértést. Gondosabb tervezést! Az Öntödei Vállalat mohácsi gyáregységének taggyűlésén Zsivkovics Mátyás festő a következőket mondotta i — Az irányelvek egy az egyben elfogadhatók. Ha a kongresszus határozatra emeli őket, egyet keil tenni: jobban végrehajtani, mint sok korábbi határozatot. — Hogy gazdasági problémáinkon úrrá tudjunk lenni, reálisabbá kell tenni a tervezést. Már a tervezés előtt térképezzék föl gondosan a területen dolgozók véleményét. Jelenleg az a helyzet, ha egy beruházást határidőre át is adnak, a tervet csak két-három év múlva hozza. Itt egy csomó pénzünk úszik el. — Nagy erőfeszítéseket teszünk, nagy összegeket költünk a képzésre. Párttagságunk javarésze tanul. Elértük, amivel nem sok pártszervezet dicsekedhet: még egy-két hónap, s nem lesz párttag, akinek nincs meg a nyolc általánosa. A Volán 12-es számú Vállalat ötös számú — 37 tagot számláló — alapszervezetének vezetőségválasztó taggyűlésén a felszólalók közül Mátyás István anyaggazdálkodási csoportvezető többek között az önképzés fontosságát hangsúlyozta. Kötelező a párttagnak a marxizmus—leninizmus eszméit ismerni, s eszmei, politikai műveltségét fokozni — mondta. A jövőben a pártszervezet vezetősége minden bizonnyal még jobban „odafigyel” majd a dolgozók ideológiai képzésére, önképzésére. Ugyanezen a taggyűlésen Klein Antal garázsfőművezető az irányelvekről a következőket mondotta: — Mint közlekedési dolgozónak különösen örvendetes, hogy az irányelvek kiemelten foglalkoznak a személy- és áruszállítás, valamint a közlekedés minden ágának fejlesztésével. Az irányelvek azt is kimondják, hogy a személyszállítás gerince továbbra is a tömegközlekedés. Az sem közömbös, hogy vállalatunknál már eddig is a tömegközlekedés javítása politikai kérdésként vetődött fel. Az irányelvekből reánk háruló feladatok végrehajtása nagy munkát igényel minden egyes dolgozónktól, gondolok jtt a jobb üzemszervezésre, takarékosságra. Ez utóbbi esetben különösen sokat tehetünk, mivel nem kevés energiahordozó, üzemanyag van reánk bízva. Nem mindegy miként használjuk fel. Nemzetiségi politikánkról A kátolyi kommunisták ösz- szevont pártvezetőség-választó taggyűlésén, Graics Andrásba helyi Új Élet Termelőszövetkezet tagja, az irányelvekből adódó helyi feladatokra hívta fel a figyelmet: — A bejelentett áremelések nálunk nem okoztak izgalmat. Az embereket megnyugtatja, hogy az irányelvekben lefektetett célkitűzések alapján nem lesz törés az életszínvonalban, sőt javuló ellátás várható. A helyi ellátás azonban nem megoldott Kátolyban, a falu egyetlen boltja hosszabb ideje zárva van. Hasonló a helyzet a remzetiségi kultúrháznál is. Az irányelvekben lefektetett közművelődési politikával a nemzetiségiek, s mindenekelőtt a nemzetiségi kommunisták egyetértenek, mert úgy érzem ez ránk is vonatkozik. Kátolyban megvalósult az anyanyelvi oktatás, a többnyelvűség. Mégsincs nálunk nemzetiségi kérdés. Több nyelven, de közös célért a szocializmus felépítéséért dolgozunk valamennyien, sokácok, magyarok, németek. Aranygyűrű Háhner István ujján Hiába mondták neki, hogy Pista operáltasd meg a lábadat! Jó ideig elhessegette magától a gondolatot. — Dehogy fekszem kés alá. Hiszen három hónappal ezelőtt még kergettem a labdát az üzemi kispályán . . Aztán tegnap, amikor kora- délelőtt szürke ünneplősben, mintás nyakkendővel bejött az üzembe, az emeleti tanácsteremben félrehúzódott. Levette cipőjét, talpát a radiátornak támasztotta, bízva abban, hogy ettől megszűnik a zsibbadás. Tudta, hogy ez csak a pillanatnyi jó. Az érszűkület ettől még megmarad. Az álom, ami régen nem adatott meg Jól emlékszem még arra, amikor édesanyám kézen fogott — éppen itt az ideje fiam, hogy zenét tanulj -, s felmentünk egy emeletet, a neves zongoraművészhez, hogy órát vegyünk. Aztán az első tíz perc után félbeszakadt a pályám — azóta sem tudom miért — s nem lett belőlem zongoraművész. — Könnyű hangszer? Attila kétszer is megemeli az oboát, s megsaccolja: — Talán, ha másfél kiló. Miután közös nevezőre jutunk, elárulja, hogy egyáltalán nem nehéz az oboát megszólaltatni. Hat éve tanul itt a komlói zeneiskolában: hetente egy órát a tanár bácsi felügyelete mellett, s természetesen otthon minden nap gyakorol. — És az elején ...? — Amikor megkaptam a hangszert az iskolától, csak annyit tudtam, hogy három darabból áll, s hogy miként lehet szétszedni meg összerakni. Hazavittem, s próbáltam fújogatni. — Miért az oboát választottad? — A belvárosi iskolában, ahova járok, volt egy hangszerbemutató. Ez tetszett a legjobban. Hát így. Ábrahám Attila nyolcadik osztályos, „komoly” fiatalember. Már szakmát is választott: műszerész lesz, Szereti a számtant és a fizikát, s a család úgy döntött, hogy Pestre megy tanulni. Ott rokonoknál lakhat. — És a zene . . .? — Az, abbamarad. Majd hozzáteszi, hogy nem véglegesen. A hangszert le kell adni, de a középiskolában már nem lenne annyi ideje, hogy még különórákra is járjon, hiszen fő dolog a szakma. Talán az első keresetek után vehet egy saját oboát is. Majd elválik. Zenélő gyerekek lök akarata is — sok esetben valamiféle régi, titokzatos álom az elérhetetlen után, hiszen nekik ez akkor, jó pár esztendővel ezelőtt nem adatott meg. Az okok között persze ott van az az örök ok is: „Ha már a szomszéd gyerek hegedül, akkor te sem maradhatsz le, fiam, legalább dobolni tanulj meg . . ." Pintér Ildikó akkor a legboldogabb, ha a dávidföldi családi ház kis szobájában előve- heti a csellót, a kottatartót, s az öcsivel, az ötödikes Attilával játszhatnak valamit. — Apu, aki géplakatos a bányánál, valamikor játszott a bányász-zenekarban — mondja. — Esz-trombitán. — És .. .? — Hát azt mondta, ha van hozzá kedvem, csak próbáljam meg. A csellót választottam, mert nagyon szép a hangja. •Hozzáteszi, hogy olykor néha, ha szomorú, bezárkózik, előveszi a csellót, s játszik valami vidámat. — öt éve tanulsz .. . — Igen, s ha még egyszer választhatnék, akkor is ezt választanám. Bár, az elején kicsit unalmas volt, keresni a fogásokat, a hangokat, no meg szol- fézsra járni sem a legjobb, de hát a kottában ki kell igazodni. Nem mutathat mindent meg a tanár néni. Mondja, hogy akkor izgult a legjobban, amikor az első kis kamarafellépés előtt meglátta a színfalak mögül, hogy apu meg anyu is beül q közönség közé. Esténként otthon, a családnak egészen más játszani. Ha valami nem sikerül, újra lehet kezdeni. De a pódiumon nem ... — Mi szeretnél lenni ...? Mosolyog. — Nem baj, ha még nem tudom? - kérdez vissza. Csak hetedikes vagyok. A komlói zeneiskolában majd háromszáz fiatal tanul: ismerkedik a zenével, a hangszerekkel. A tanulóknak több mint nyolcvan százaléka munkásgyerek, Hogy miért tanulnak? Valaki azt mondta, hogy feltehetően közrejátszik ebben a szüFél évre száz forintot kell befizetni: a tandíj nem sok. Akinek becsúszik egy-két négyes, az is csak ötven forinttal fizet többet. Nagy lehetőség ez: így érzik a szülők is. A hangszert sem kell megvásárolni. Aki beiratkozik, el is végzi azt a néhány esztendőt, s ha nem is lesz belőle világhírű művész, de zeneértő, zeneszerető ember igen. Kerekképű, talpraesett srác Welczenbach Anti, mindjárt betűzi is a nevét, mert eddig bárhol bemutatkozott,—mindjárt visszakérdezték, ötödik osztályos a Kökönyös-keleti iskolában, elsős a zeneiskolában. — Trombitás vagyok — mondja. Ehhez bizony tüdő kell. Kiigazít: — A rekeszizommal kell nyomni a levegőt, s főleg, nem szabad erőlködni. Mert akkor csak recseg és sípol. Na és a hangoláskor, vigyázni kell, hogy a pöcök el ne csússzon ... Amikor először jött a zeneiskolába, félt, hogy majd kinevetik, remegett is kicsit a lába, amint feljött az emeletre, de ma már biztosan tudja; semmi oka nem volt rá. Félévkor trombitából és szorgalomból ötöst kapott, szolfézsből négyest. — Szüleid? — Édesanyám betanított munkás a ruhagyárban, apukám csatlós Bétán. — Ők mit szóltak hozzá? — Apa azt mondta, hogy csak járjak, s ha látja, hogy viszem valamire, akkor vesz egy pisztont. Olyat, amilyen a tanár bácsinak van. — És meglesz? Már hogyne lenne meg. Hiszen az úttörőzenekarban is játszik már. Kozma Ferenc Tizenhat évesen, harminc évvel ezelőtt a Szorb-féle városi gázgyárhoz került. Kartonjára ezt írták: ürítő. A nagykemencénél dolgozott, amely ontotta a kiégett kokszot, a gázt. Már az első napokban az is megfordult a fejében, hogy otthagyja a gázt okádó üzemet, de a felvételre várók miatt, meg azért, hogy dolgozhat, maradt ... — Akkor a szükség és a barátok kötöttek ide, de ma már minden. Nemrég azt mondta az igazgatóm, hogy áthelyezne a kettes telepre dicspécser- nek. Nem vállaltam, azért, mert akkor nem találkozhattam volna nap mint nap a régi kollégákkal. — Mégis másként alakult. — Három éve nagy változások történtek az üzemben. Megszüntették a régi egységeket, a városi gázt a benzin bontásával állítjuk elő, s készülünk a földgáz fogadására. Ezért vállaltam el a szigetelési csoportvezető teendőit. A gázcsövek szigetelését végezzük. Az átállás nehézségeket okozott. Azelőtt nem foglalkoztam ilyen feladatokkal, ezért tanulnom kellett. Hiába végeztem el a vegyipari szakmunkásképzőt, a művezetői iskolát. Mindez a ma feladatainak ellátásához kevésnek bizonyult. Ezért vagyok magammal elégedetlen: csak addig jutottam el, hogy beiratkoztam a technikumba... — Ezek szerint csalódott? — Ha valamiért keserű a szám íze, az amiatt lehet, hogy nem tanultam. De nem is bánkódom miatta, mert a szabadidőmet másra fordítottam. A közügyért Az igazgatótól tudom. Azt kellene írni, hogy halmozza a társadalmi megbízatásokat Igazságtalan lenne. Szb-tag ét bizalmi. Munkavédelmi felügyelő. A kerületi lakásgazdálkodási osztály társadalmi albizottságának tagja. Közéleti ember. Amikor társadalmi tevékenységéről érdeklődöm, a városrész (I. kerület) gondjait ecseteli. — Nyolcszáz lakásigénylát tart nyilván a kerületi hivatal. De évente negyvennél több lakást nem tudunk adni. Az építési ütem szerintem nem kielégítő. — Ha lehetne, mit változtat— A vállalatnál? — Tíz éven át ha két ember hozzászólt egy megbeszélésen, akkor azt mondtuk: sikeres értekezlet volt. Ma más a helyzet. Felszabadultabb a légkör. És mégis. A mostani emberek nem eléggé összetartok. Azelőtt tízszerte rosszabb körülmények között dolgoztunk, ennek ellenére kollektívabb volt a légkör. Azért, mert mindenki elfoglalt? Háhner István nem sokat szerzett” az életben. Kétszobás állami lakásban él, gyerekei a bőrös szakmát választották. Öt kielégítette, hogy munkatársaiért, az első kerületiekért tehetett valamit. Ha ideje engedte, kaolint vett a tenyerébe, abból figurákat formált, fából gémet faragott. Csak a márvány keménysége rettentette meg. Pedig Bocz Gyula, a villányi kőbánya „gazdája” biztatta ... Háhner István végigjárta a kátrány desztillációt, volt kondenzáció kezelő, függetlenített szb-elnök, gépházi munkás, s most csoportvezető, nem sokat „szerzett”, de annál többet tett. Háromszoros kiváló dolgozó, s tegnap délelőtt jobb kezének gyűrűsujjára felhúzta a harminc éves szolgálat elismeréseként járó arany pecsétgyűrűt. Salamon Gyula ÉI etérték H
