Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)

1975-01-15 / 14. szám

1975. január 15., szerda Dunántúli napló 3 Gondolatok az V. országos diákparlamentről Felnőtteknek is tanulság Politikai felelősség Lényeglátó szókimondás A pedagógia nem zár­ja ki, sőt, megfigyelései kifejezetten föltételezik azt, hogy a gyerektől ta­nulni is lehet. Számomra ezt a felis­merést erősítette meg az V. országos diákparla­ment, amely mint beszá­moltunk róla, december utolsó napjaiban ülése­zett Budapesten. Nyilván nem arról van szó, hogy senki nem tévedett, hogy nem voltak túlzó, ellent­mondó vagy éppen naiv, át nem gondolt kívánsá­gok, vélemények. Elha­nyagolható arányban ilyen is akadt, egészé­ben a realitások jelle­mezték a parlamentet. Feladott „lecke” Közel 300 küldött (a főváros­ból és a megyékből) képviselte a kerületi, illetve a megyei diákparlamentek javaslatait, ajánlásait az oktató-nevelő munka és a diákélet szerteága­Dokumentum- műsor hazánk felszabadulásáról Április 4-e közeledtével egy­re több rádióműsor foglalkozik az elmúlt három évtizedben el­ért eredményekkel, hazánk ipa­rának, gazdaságának alakulá­sával, a jövő terveivel. Az év­forduló jegyében indul Kere­kes István: A győzelem felé cí­mű dokumentumműsora, amely három adásban arra keres vá­laszt: 1944-ben miért nem tud­ta, miért nem akarta a ma­gyar uralkodó osztály az or­szág megmentésére felhasznál­ni az adott lehetőségeket; ho­gyan lettek történelmi jogfor­rássá az új Magyarországon a népi erők; miért lehetett a ma és a holnap Magyarországá­nak törvényes elődje a debre­ceni újjászületés. Ágh Attila és Sziklay László filozófusokkal be­szélget „Lenin és az 1905-ös forradalom" című műsorában dr. Zeley László. A műsor a konkrét történeti-filozófiai gon­dolatmeneten túl utal a lenini elmélet mai aktualitására, módszertani nagyszerűségére. zó közös gondjainak megoldá­sára. Szó esett az iskolai rend-* tartásoktól, a házirendektől az oktatáspolitikai párthatározat feladatain, a szakmunkásta­nulók bérezésén, szociális prob­lémáin és a szakközépiskolá­sok nyári gyakorlatán keresztül sok mindenről, hiszen csak az Oktatási Minisztérium főosz­tályvezetője több, mint száz in- terpellációs kérdést tanulmá­nyozott és próbált megválaszol­ni a záró plenáris ülésen. A fölvetett kérdések nagyobb há­nyadát szekcióüléseken vitatták meg a fiatalok. Ezek egy része bekerült a parlament ajánlgsai közé, más részükre az illetékes minisztériumok válaszoltak. Többségükre viszont az jellem­ző, amit a magas tisztségvise­lők így fogalmaztak meg: a parlament hosszú időre „fölad­ta a leckét" a minisztériumok­nak . . . Vagyis a kérdések jó részére ezután kap választ a magyar diákfiatalság: rendel­kezésekben, a Rendtartás ki­egészítésében, a végleges tan­tervek és tankönyvek kimunká­lásában. Minderről két év múl­va, a VI. országos diákparla­menten számol majd be az Ok­tatási Minisztérium illetékes vezetője, aminek közeli tanúi lehetünk, mivel a parlament közakarattal úgy döntött, hogy ezt vidéken rendezik meg. A rendezés jogát pedig Baranya kérte elsőnek. Mit bizonyítanak ezek a té­nyek? Középpontban a világnézet Nemcsak azt, hogy a felnőt­tek, az oktatási szakemberek „komolyan veszik" a fiatalok javaslatait. A három nap leg­főbb tanulsága számomra az volt, amit többen így fogalmaz­tak meg: az illetékes miniszté­riumok és a KISZ KB legmaga­sabb vezető személyiségei kö­zött egyenrangú partneri kap­csolat alakult ki; olyan párbe­széd, amelyben a küldöttek gondolatait is egyértelműen a közéletiség, a politikai felelős­ségtudat jellemezte. Nagy kár — gondoltam —, hogy a tan­testületek képviselői nem le­hetnek jelen (megfigyelőként) a hasonló fórumokon. Sok ta­nulságot, hasznos tapasztala­tot szűrhetnének le. Mindenekelőtt a világnézet kérdésében, amely középponti helyet kapott a parlamenten. Sajnálom, hogy a pedagógu­sok nem hallhatták — s van olyan érzésem, talán nincs is kellő tájékozottságuk arról —, milyen szenvedélyes igény él ezekben a fiatalokban a világ­nézeti nevelés mélyebb és át­fogóbb tartalma iránt. Bírálták — és okkal — az érzelmek nélküli irodalomoktatást; a ta­nár—diák viszony sajátos vá­laszfalait és ellenpéldákat, jó példákat is fölemlítve kifeje­zésre juttatták, hogy szeretnék, ha a „fehérköpenyes oktató lé­nyek" a mai valóság bonyolult ellentmondásai között segítené­nek eligazodni az osztályfőnöki órákon. Pénzbeszedés, admi­nisztrálás helyett. . . A lényeglátó szókimondás mellett a vita, a felszólalások önkritikus légköre ragadott meg a leginkább. Ezek a fiatalok nagyon jól érzik, látják, miben gyökereznek a legalapvetőbb hibák, problémák. Sok bírálat hangzott el önmaguk iránt a házirend be nem tartása, az önként vállalt fegyelem hiánya miatt. Különösen keményen bí­rálták a KISZ-tagság egy ré­szének passzivitását és külön a világnézetileg eleve távol levő KISZ-eseket. Azt is, hogy sajá­tos módon a IV. osztályban már általában mindenki „be­iratkozik" a KISZ-be .. . A KISZ-tag kiállása Erőteljes hangsúllyal ehhez kapcsolódott, erre is vonatko­zott dr. Gosztonyi János állam­titkár záróbeszédének néhány gondolata. Elismerő szavakkal méltatva a küldöttek háromna­pos munkáját, aktivitását, im­ponáló fegyelmét és őszintesé­gét, mintegy üzenetként külön szólt a kommunista diákfiata­lokhoz : „Sokat hallottunk itt világné­zetről és oktatásról, politizálás­ról, demokratizmusról stb. Van­nak kérdések azonban, ame­lyek nem lehetnek vitatémák és ez egyben kiindulási alap is a KISZ-tag számára: a kiállás bi­zonyos kérdések mellett... Ha önök úgy látják jónak, hogy mi­nősítsék a felnőttek bizonyos csoportjait — köztük tanárai­kat is — ám tegyék, ha úgy adódik. De lebecsülni, pökhen­di lekezeléssel beszélni erről a 30 évről és mindarról, amit benne ez a felnőtt korosztály — nemegyszer életét, egészsé­gét, idegeit és személyes ér­dekeit feláldozva — véghez vitt, ezt ne engedjék!.. . Nyilván azt nem Tehet senkitől megkö­vetelni, hogy szeresse a pártot, a Szovjetuniót, vagy ezt a rend­szert. De hogy ne becsmérelje és ne gyalózzo, ezt már igen, ezt a kiállást egy KISZ-tagtól el lehet várni...” A dolgok lényege, a közéleti magatartás lényege valahol itt van. És ebből a szempontból kitűnőre vizsgázott az V. or­szágos diákparlament. De hogy milyen eredménnyel jár ez a „kalkulus", azt majd a gyakorlat dönti el. Ehhez kívánunk sok erőt diák­fiataljainknak. Hogy tovább vi­gyék a parlament szellemét, etikai tartását, közéletisé- gét; hogy az értük való küzde­lem, ne gyengítse, hanem acélozza meg kiállásukat a jö­vőben is a jó ügyekért, a szo­cializmus ügyéért. W. E. három gátja Két idézet Giricz Mátyásról a Színházművészeti Szövetség folyóiratában, a SZlNHÁZ-ban megjelent számos méltatás kö­zül: „Világosan látja, hogy a mai, modern, szocialista szín­ház célja csak az lehet, hogy az időszerű problémákat ma­gasrendű művészi eszközökkel, a nézőkkel szoros kapcsolatot teremtve, a leghaladóbb gon­dolkodás, a kommunista eszmei elkötelezettség jegyében fejez­ze ki és ennek a célnak eléré­sére eszközeink szüntelen csi­szolásával, fejlesztésével törek­szik. Eredményei elismerésre, tiszteletre méltóak." Majd a „Képzelt riport . . .” rendezésé­ről: „...amelyet a pesti elő­adásnak nem sikerült megnyug­tatóan megfogalmaznia: Giricz Mátyás rendezésében . . . hatá­sos, meggyőző." - Holnapután pedig a Pécsi Nemzeti Színház mutatja be a „Képzelt riport”-ot. Rendező: Giricz Mátyás, a Sze­gedi Nemzeti Színház igazgató­ja. BORSAY PÁL c$embalózik Ma este Ma este Pécs zenei életének egyik jellegzetes alakja lép a közönség elé: a plakátok Bor­say Pál csembaló koncertjét hirdetik. Borsay Pál előadóművész és pedagógus, aki 1952-től sok tehetséges fiatal zongoristát bocsátott szárnyra Pécsről. 1943-ban végzett a Zeneaka­démián, és fiatal koncertező művészként több európai út ré­szese volt. Sokoldalú művésznek isme­rik, aki Bach-tól Gershwin-ig rendkívül sok zenei korszakban és stílusban könnyedén, ottho­nosan mozog. Vajon egy sokol­dalú művésznek van-e kedvenc területe a zeneirodalomban? — Erre nehéz válaszolnom, ugyanis azt a stílust szeretem, amivel éppen foglalkozom. Mégis, ha választanom kell, hogy mely művekben tudom magamat leginkább feloldani, úgy érzem, a barokk stílust és a XX. század zenéjét választa­nám. Kissé különösnek tűnik első pillanatra ez a kapcsolás, de közelebbről nézve derül ki, hogy ezernyi szállal függenek össze. Ezzel magyarázható a barokk zenének napjainkban tapasztalható óriási mérvű új­jászületése. S a kettőnek — a barokknak és a mainak — szintézise egyetlen előadómű­vészben nagyon is világos kö­vetelmény korunkban. Mostani műsotom is ezt példázza: Bach és Petrovics Emil műveit ját­szom. — A hangszer, amelyen meg­szólalnak e művek, a csembaló csak az utóbbi két évben tűnt fel a pécsi hangversenyéletben. Borsay Pál zongoraművészt újabban gyakran halljuk csem­balózni. Hogyan jutott el eh­hez a sajátos barokk hangszer­hez? — Két év óta mind gyak­rabban szólaltatom meg új hangszeremet. Csembalóztam Prágában és a Petőfi rádióban, s Pécsen kívül néhány vidéki városban is. A barokk zene előadói problémái régóta fog­lalkoztatnak. Azt kutattam, hogy az egykori hangzást ho­gyan tudnám a mai hallgató­nak tolmácsolni. Mintegy két éve a Filharmónia vett egy csembalót. Azóta rengeteget dolgozom vele, és mindig újabb izgalmas fölfedezést te­szek rajta. Olyan művek, ame­lyek zongorán jóformán semmit sem mutatnak, csembalón való­sággal újjászületnek. Felfede­zem magamnak nemcsak az egész barokk-zenét, hanem új­ra felfedezem Mozartot és Haydn-t, akik szinte valamennyi — ma zongorán előadott — kompozíciójukat eredetileg csembalóra írták. S lelkes ki­rándulásokat teszek a mai ze­nében is, hiszen rengeteg XX. századi komponista írt műve­ket csembalóra. Első szerelme­met, a zongorát változatlanul megtartva, a maradéktalanabb kifejezés eszközeként csembaló- zok is. És még valamit: mindig nagyon szerettem kamarzenélni. Amióta csembalózom, jó né­hány ragyogó muzsikus kollé­gámmal volt és van módom ka- marázni. Minden művész egyé­niségét — úgy érzem — ez az együttmuzsikálás teszi teljeseb­MSZBT, 1975 Gazdag, Jubileumi program A Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság tevékenysé­gét 1945-ben alapjaiban határozza rneg az MSZMP XI. kongresszusának előké­szítésében való részt válla­lás. Az év jubileumi esz­tendő, ez évben ünnepel­jük hazánk felszabadulásá­nak, valamint a társaság fennállásának 30. évfordu­lóját. A jubileumi év ki­emelt feladatai mellett fon­tos szerepet kap a szovjet kultúra, irodalom, zene, képzőművészet, a film és színházművészet rendsze­res, nagyobb arányú nép­szerűsítése. Júliusban Budapesten megrendezik a „Finnugor népek orosz nyelvoktatása" című regionális szimpoziont. Az év eseményei közül ki­emelkedik a február 23-án megrendezendő „A Szovjet Hadsereg és Hadiflotta napja”, valamint A fasiz­mus felett aratott győze­lem 30. évfordulója május 9-én. A felszabadulási vetélke­dő országos döntőjét 1975 júniusában, az MSZBT meg­alakulásának 30. évforduló­ján rendezik meg. Ifjúsági barátságvonatokat indíta­nak a Szovjetunióba. Az el­sőt április elsején Moszkvá­ba, a másodikat július 26- án Kijevbe, a harmadikat október 31-én Moszkvába. A kulturális rendezvények közül jelentős az Auróra 75 fesztivál, amely ezúttal együtteseknek, színjátszó csoportoknak, irodalmi szín­padoknak nyújt versenyzési lehetőséget. A Kulturális Minisztérium­mal egyetértésben az MSZBT részt vesz a Magyar kultúra napjai a Szovjet­unióban rendezvénysorozat­ban. A darab egyik jelenete Murányi Zsófia felvétele 9 Mi a véleménye az időszerű kérdésről, a zenés játékok megújításáról? — Ez nem csak most időszerű kérdés, hanem másfél évtizede szinte egyfolytában időszerű. Hiszen a magyar szinhá^művé- szet azóta sokszor futott neki ennek a problémának - kevés eredménnyel. A megújításnak három gátja volt, sőt, talán még van is. Nem akadt megfe­lelő darab — sem szöveg, sem zene hozzá. Ha volt, az is kül­földi, tehát idegen világú. Igaz, az elmúlt öt évben viszont a magyar prózai dráma fellen­dült, sok az egészen jó alkotás. Természetes, hogy ez valami­képpen majd mégis csak meg­ihleti a zenés játékok művésze­tét is. A másik akadály: a szí­nészképzés nem vette figyelem­be, hogy a zenés játékokhoz egy személyben háromféle ké­pességű művész szükséges: jó énekesnek, jó prózai színésznek és jó táncosnak kell lennie. Ez gyakorlatilag a képességeknek ritka együttese. Ezért a már pályán lévő énekes színészeket nagyon meg kell becsülni. Vé­gül a közönség! - Ök sem na­gyon igényelték a megújulást, az idősebb, de még a közép­korú nemzedék is a klasszikus bécsi operett híve. g A „Képzelt riport. . ." vi­szont óriási tömegeket von­zott!- Igen. De a „Képzelt ri­port . . nem zenés játék. Az én felfogásom szerint nehezen illeszthető a könnyű műfajba, még ha van benne zene, akkor sem. Nem követi még a kor­szerű zenés darabok, a musi- cal-ek törvényszerűségeit sem. Lényegében prózai mű, mi több: epika és valamilyen áltglános drámai feszültségek élnek ben­ne. De hagyományos drámára sem gondolhatunk. Tehát nem egy kitapintható konfliktus kö­rül sűrűsödik a cselekmény, amelynek folyamata, végkifejle­te, megoldása van. A dráma sokkal szaggatottabban, csipké- zettebben, sokszor egészen a szövetek mélyén jelentkezik. Mindenképpen rendhagyó tehát ez a darab, még a megzenésí­tése után is. Egyébként a címé­ben nem a popfesztivál, hanem a képzelt riport megjelölésen van a súly. Hiszen Déry Tibor a saját bevallása szerint is sem­miféle popfesztiválon soha éle­tében részt nem vett, és most nem egy popfesztivál sikeres megrajzolása volt a célja. Bár' remekül megérezte ennek a légkörét. Mégis arról van ez­úttal szó, hogy egy magyar író, maayar szemszögből írta meg a kortársai számára a véle­ményét, gondolatait, képzettár­sításait egy amerikai popfesz­tiválról. g Gyakori jelenség, hogy egy rendező néhány év múlva, többnyire belső kényszerből, újrarendez valamit, megvál­tozott knocepcióval. De a szegedi rendezés óta eltelt csupán egy év alatt nem vál­tozhatott meg a koncep­ciója! — Sem az alapfelfogásom, sem az alapvető kifejező eszkö­zeim nem változtak meg. De egy új, másik társulat gyöke­resen új közeget jelent, amely­nek jogos' igénye,' hogy az ő egyéniségüknek megfelelően ál­lítsam színpadra a darabot. F. D. II „Képzelt riport../’ nem musical A zenés játékok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents