Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)
1975-01-14 / 13. szám
A státusz és A státusz löbbértelmű latin szó. A szociológiában az emberi magatartás megnyilvánuló, tapasztalható ismérveinek, jegyeinek a foglalata, valamilyen elrendezett együttese. Ismerkedjünk meg ez utóbbi értelmével kissé közelebbről. Státusz-ismérvvé lehet az ember bármely tulajdonsága, amely öt más emberektől megkülönbözteti. Nyilvánvaló, hogy számtalan ilyen tulajdonságot tudunk említeni. Az egyszerűség kedvéért ezeknek hagyományosan három nagy mezejét szokás elkülöníteni. Az első „mezőn" olyan jegyeket találunk, amelyeket az ember önmagában, mondhatnánk: önmagához vett viszonyában mutat fel. Ilyen az életkor, a nem, a bőr színe, a végzettség, a végzett munka jellege, a jövedelem stb., de ide sorolandók olyan vonások is, mint az öltözködés, a „kinézet", a megjelenés, a modor, vagy pl. az elő- és utónév hangzása! Másodsorban az emberi magatartás olyan jellemzőit szokás kiemelni, amelyek azt a viszonyt jellemzik, amelyben az ember más egyénekhez, csoportokhoz és szervezetekhez kapcsolódik. Ilyen a szolgálati és a társas érintkezési kör, a családi állapot, a hatalom mint döntési, befolyási jogkör, vagy a függőség-függetlenség viszony — és így tovább. A harmadik csoportba azokat az ismérveket sorolhatjuk, amelyekhez — mint emberi magatartás-jegyekhez — az ember másoknak maga felé tanúsított viselkedése révén jut. Ilyen az elismerés, a tisztelet, a tekintély. Ezeknek az ismérveknek a száma csaknem korlátlanul tovább szaporítható. Sokkal izgalmasabb azonban az a jelenség, hogy koronként, társadalmanként bizonyos emberi magatartásjegyek — tehát státusz-ismérvek — egymáshoz rendelődnek. Mondhatnánk, hogy a társadalom megköveteli, elvárja bizonyos státuszjegyek összekapcsolódását. Az NSZK-ban készült szociológiai felvételek dokumentálják, hogy ott egy orvos — legyen bármennyire is tehetséges, szakképzett — rossz orvosnak számít és elkerülik a páciensek, ha „csak" Opelen jár. S ezen a példán már értelmezni tudjuk a szorosan idevágó presztizsjelenséget: abban az esetben, ha bizonyos státusz-ismérvek együtt fordulnak elő és úgy „felelnek meg” egymásnak, ahogy az társadalmilag elvárt, akkor a társadalom megbecsüléssel, pozitív megítéléssel — presztízzsel — látja el ezeket. Következik a mondottakból az is, hogy az egyén — mondhatnánk — szakadatlan igyek- vésben van, hogy státusz-ismérveit, státusz-összetevőit összhangba hozza. Olyan összhangba, amely megfelel a társadalmi elvárásoknak és pozitív megítélést, magas presztízst vív ki. Természetes emberi törekvés ez, amelyet a konformi- tás, a jó értelemben vett kon- formmá-válás kifejezéssel is szoktunk jelölni. Ismeretes persze, hány szélsőséges, komikus — és néhol tragikus — helyzet jön létre az ember azon igyekvéséből, hogy „felhúzza" magát a társadalmi elvárások (gyakran rosszul értelmezett, félreértett, gyakran túlontúl komolyan vett) szintjére. Nyersen fogalmazva: ilyen helyzet, amikor valakinek van pénze, de kultúrálatlan. Következésképp vásárol magának státusz-ismérveket: drága képeket, könyvtárat, meghív „művelt” embereket. Kompenzálpresztízse hatja (ellensúlyozhatja) helyzetét, ennek esetleges feszültségeit azzal is, amit a szociológia „hivalkodó", pazarló fogyasztásnak nevez. Hasonlóképpen groteszk — ha nem groteszkebb — az a jelenség, amikor valaki magas pozícióhoz, „nagymenő" társas érintkezési körhöz, megkülönböztetett megbecsüléshez jutva — elvál házastársától és újra házasodik. Megint csak a státusz-ismérvek összhangba hozásáról van szó: az „asszony” — például — állandóan „otthon ült”, „elmaradt" a világtól, ráadásul meg is öregedett, tehát — lecseréljük. Megfelelést kell teremteni a státuszjegyek között, oly módon kell őket homogenizálni (egynemű- vé tenni), ahogy azt a társadalom — illetve ennek az a szelete, az a struktúrája, amelyben az egyén él — megköveteli. A „társadalom" persze nem ilyen kíméletlen, hiszen a státusz-összetevők homogenizálá- sa irányában legfeljebb egy normatív, erkölcsi nyomást fejt ki, ám — s ez az, ami a szociológia szempontjából napjaink társadalmában különösképpen izgalmas — ez a „nyomás” gyakran a legkülönfélébb útvesztőkbe sodorhatja az embert, gyakran patológiái helyzetekbe kényszerítheti a kellő önállósággal, személyiség-autonómiával nem rendelkezőket. Ismeretes például, hogy olyan ■marginálisnak mondható tulajdonság, mint a bőr színe, szintén státusz-ismérvvé válhat, és komoly szociális konfliktusokhoz vezethet. Ez persze nem minden környezetre igaz, s ez is mutatja, hogy a státusz-ösz- szetevők együttjárása, ennek társadalmi elvárása mindig nagyon is' konkrét társadalmi feltételektől determinált (meghatározott), s azok változásával változik, változtatható. Ebből persze még nem követ-1' kezik, hogy aktív, tudatos társadalompolitikával ne lehetne javítani, teljesebbé tenni az egyén státuszát. A státusz-ismérvek variálásával, bizonyos státusz-jegyek társadalmi hasznosságának és fontosságának szívós és meggyőző, folyamatos demonstrálásával, vonzóvá tételével lehet elérni eredményeket. Gondoljunk arra, hogyan változott bizonyos szakmák presztízse az elmúlt két évtizedben — és hogyan stagnál másoké. Ismeretes, hogy az utóbbi időben nagy mértékben megnőtt a szolgáltatónak nevezett termelési szektor jelentősége. E szakmáknak nő a presztízse, s ez egy másik, nagyon fontos jelenségre irányítja a figyelmünket: működnek olyan társadalmi presztízs-struktúrák, amelyek bizonyos státusz-ismérvek hiányát — a „szép” munka, sőt, esetleg a nagy kereset hiányát — kompenzálják. Van, aki a kis fizetés ellenére szívesen tanít az egyetemen, az egyetem presztízse miatt. Ebben az esetben a presztízsen keresztül történő ellenszolgáltatás „kiegyenlítő" jellegéről beszélhetünk. A presztízs persze nem „lóghat a levegőben", s ezért éppen a pedagógus-pálya mutatja: a deklarált társadalmi megbecsülés, ha nem jár szélesebb státusz-fedezettel, önmagában csöppet sem emeli az itt dolgozók „státusz-tudatát". M indezzel persze csupán felvetettünk néhány problémát, azon igyekvéstől vezetve, hogy a státusz és presztízs szociológiai kategóriáinak használhatóságát és lehetőségeit jelezzük. Papp Zsolt Ma: orvosi nagyvizit a világűrben A Szaljut-4 harmadik napja Sikerült a legfontosabb művelet Interjú a Szojuz-12 legénységétől na a szovjet és amerikai űrprogram, és rámutatott, hogy az együttműködéstől függetlenül megmaradnak a szovjet űrkutatás önálló célkitűzései és feladatai. A mostani szovjet űrrepülés programjából különösen érdekesnek ígérkeznek azok a kísérletek, amelyek folyamán az (Folytatás az 5. oldalon.) Az űrhajósok jól érzik magukat, valamennyi fedélzeti rendszer kifogástalanul működik. A kozmonauták második munkanapjuk folyamán folytatva o kijelölt program végrehajtását, az űrállomás újabb műszereit és berendezéseit helyezték üzembe, illetve csomagolták ki és helyezték üzembe. Továbbá újból megvizsgálták a fedélzeti rendszerek és tudományos berendezések működését. A Szaljut—4 űrállomáson magyar idő szerint hétfőn reggel 8 órakor ért véget a második munkanap. Délután fél háromig a Szaljut olyan űrpályán halad, amely kívül esik a szovjet rádiómegfigyelő állomások hatósugarán. Ez idő alatt az Atlanti óceánon cirkáló „Szer- gej Koroljov akadémikus" elnevezésű szovjet kutató hajó követi az űrhajó mozgását, és fogadja az űrállomásról érkező telemetrikus információkat. Az űrmegfigyelő hajóról a Molnyija távközlési műhold köz- beiktatásával továbbítják az információkat a földi irányító központba. Az új szovjet űrkísérlet szakértők véleménye szerint félreérthetetlenül tükrözi, hogy a szovjet űrkutatás, az amerikaikkal való együttműködés mellett, folytatja saját, önálló útját. Az ember részvételével végzett szovjet kozmikus kutatások fő iránya pedig, — mint ezt a közelmúltban adott sajtónyilatkozatában Vlagyimir Satalov űrhajós vezérőrnagy, a szovjet űrhajósok kiképzési főnöke kifejtette —, „a tartósan működő orbitális állomásokon folytatott munka volt és marad”. Idézett nyilatkozatában Satalov nem zárta ki annak lehetőségét sem, hogy a jövő nyárra tervezett szovjet—amerikai közös űrrepülésig esetleg több önálló szovjet űrkísérletet is végrehajtanak. Közülük az első végrehajtása tehát már folyik. Konsztantyin Busujev professzor, a Szójuz—Apollo program szovjet műszaki igazgatója egy sajtókonferencián szintén óvta az újságírókat annak feltételezésétől, hogy a közös kísérlettel teljesen egybeolvadA Hazafias Népfront Országos Tanácsa megtárgyalta a XI. pártkongresszus irányelveit Közös cselekvést! Kállai Gyulának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a HNF elnökének vezetésével hétfőn a Parlament Vadász-termében ülést tartott o, Hazafias Népfront Országos Tanácsa. Az értekezleten — amelyen részt vett Apró Antal, az országgyűlés elnöke és Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai — a párt XI. kongresszusának irányelveit elemezték, s meghatározták azokat a feladatokat, amelyek a népfront-mozgalomra várnak a IV. ötéves terv megvalósításában. Sarlós István, az Országos Tanács főtitkára vitaindító előadásában egyebek között rámutatott: a közügyek irántiérdeklődő állampolgárok nagy fiAz orfűi tó tisztításával egyidőben kijavítják a völgyzáró gát lenleg az orfűi tó és a pécsi tó között lévő vizesárok medrének zik. kölapboritását is. Az építők je- kőlapokkal való borítását vég- — Szokolai felv. — gyelemmel tanulmányozzák az MSZMP nyilvánosságra hozott kongresszusi irányelveit. A közvélemény egyetértéssel nyugtázta a Központi Bizottság megfogalmazását: a párt politikája kiállta a gyakorlat próbáját, cselekvő támogatásra talált a munkásosztályban, a termelőszövetkezeti parasztságban, az értelmiségben, az egész népben. Akik gondosan áttanulmányozták a dokumentumot — húzta alá a főtitkár — azok egyértelműen meggyőződhettek arról, hogy a párt folytatja a Szovjetunió és a szocialista világ melletti elkötelezettség -politikáját, biztosítja az 1957 óta érvényesülő politika folyamatosságát, azt, hogy a munkás- osztály vezető szerepe továbbra is alapvető feltétele és biztosítéka a szocializmus építésének, s hogy a munkásosztály kitart a marxista szövetségi politika elvei és gyakorlata mellett. Az irányelvekből kitűnik, erősödnek a szocialista tulajdonviszonyok, érvényesül a szocialista demokrácia, a ga-Jasági munkában fokozódik a vezető, szervek felelőssége, ellenőrző és irányító funkciója, ugyanakkor növekszik a gazdálkodó egységek és a területi szervek önállósága. Minden lehetőséget felhasználunk az egész nép élet- körülményeinek gyors javítására, az életszínvonal emelésére, állampolgáraink műveltségének és a közügyek iránti érdeklődésének növelésére. A párt, az állami és a társadalmi szervezetek, mozgalmak közös feladata a szocialista közgondolkodás és erkölcs erősítése, valamint a kollektív cselekvésre való felkészítés. A TARTALOMBÓL I«. Helyszíni tudósítás a tárgyalóteremből Új követelmények a tervezésben Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Folytatja repülését a Szaljut—4 Folytatja repülését a világűrben a Szaljut—4 jelzésű szovjet tudományos űrállomás, fedélzetén a két szovjet űrhajóssal, Alek- szej Gubarevvel és Georgij Grecskóval. A hétfőn délben kiadott közlemény szerint hétfőn, magyar idő szerint 16 órára az űrállomás 288 fordulatot tett a Föld körül, ezek között az utolsó 18-at kozmonautákkal a fedélzetén. Az űrállomás pályaadatai jelenleg a következők: a Föld felszinétöl mért legnagyobb távolság 355 kilométer; a legkisebb távolság 342 kilométer; a keringési idő: 91,3 perc; a pálya síkjának az egyenlitő síkjával bezárt szöge: 51,6 fok. A MEDICOR Müvek új középtipusú altató készüléket fejlesztettek ki. Az altatógép gázzal működik és egy-egy palack tartalma négy-öt órás műtéthez elegendő. Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli Qaplo XXXII. évfolyam, 13. szám 1975. január 14., kedd Ára: 80 fillér I
