Dunántúli Napló, 1974. december (31. évfolyam, 329-357. szám)
1974-12-08 / 336. szám
Dunántúli napló Készül a Siklósi városrész Üi uärosresz sztíBcstílc A közelmúltban településtervezési ankétot tartottak Pécsett a Siklósi városrész készülő rendezési tervéről. A hasznos szakmai észrevételeket figyelembe- véve dolgoznak most már a végleges változaton. A mai 160 ezer pécsiből nagyon sokan lesznek ama 60 ezer között, akik az új városrészt benépesítik, ezért helyes lett volna, ha a két utolsó — vitaalapul is szolgáló — tervváltozatot bemutatják a laikus közönségnek is. Bizonyára érkeztek volna hasznosítható ötletek erről az oldalról is a szakemberekhez. ezekből születik a végleges. Az egyik — az ún. lineáris — változat igen határozott „hagyományos'’ városképet mutat utcasorokkal, üzletekkel, mellékutcákkal ... A másik az eddigi lakótelep-építési formákkal tart közelebbi rokonságot. A kettő közös vonásai: a fő közlekedési út a Megyeri út, amely mai vonalát meghosszabbítva délnyugat. majd nyugat felé fordul; a kertvárosi iskola-óvoda-böl- csőde együttessel szemben hatalmas pihenőpark szerepel Van néhány olyan dolog is, amiről nem szabad megfeledkezni. Kertvárosban nagyon kevés a szabad zöldterület és Pécs általában a legrosszabbul áll e téren a nagyvárosok között. Nincs meg az egy főre előírt nagyságú zöldterület. Itt jó volna a maximumot biztosítani. A másik: a motorizációval számolni kell. Újmecsekalja tervezése idején ez még nem volt téma, s oz eredmény: rettenetes sorgarázsok tömege. A gépkocsik értelmes elhelyezését is biztosítani kell és nemcsak a „csillag-garázsban”, mert különben előbb-utóbb elkezdődik a hatóságok ostroma. Jobb ennek elébe menni. Továbbá: lesz-e áruháza, művelődési központja, egészségügyi intézménye, aztán uszodája, sportcsarnoka a városrésznek? Tervezve lesznek, de ez még nem minden. Tudjuk, hogy vannak új városrészeink, amelyek ma is híjával vannak ilyen fontos létesítményeknek. Újmecsekalján is megtervezték a művelődési központot. Vagy mindent a történelmi városra kell bízni? Akkor viszont ott kell sort keríteni ezek építésére, bővítésére. • A várossal való tartalmas, eleven kapcsolat e majdani városrész esetében nagyon jelentős, hiszen enélkül csak két egymáshoz közeli városról beszélhetünk, melyek közül az egyiknek nincs saját közigazgatása. Hársfai István Ellen-Pécs — hallottuk a hol félve, hol büszkén kimondott fogalmat. A régi várost és a tervezett újat egy laza beépítésű családi házas övezet és az ipari terület köti össze. Közúti kapcsolatot jóformán egyedül a Siklósi út és folytatása jelent. A Megyeri út esetleges és rosz- szabb a Bajcsy Zsilinszky útnál is, kelet felé pedig a déli Ipari út jelent kapcsolatot. 60 ezres várost terveznek távlatban 100— 120 ezer ember elhelyezésére alkalmas területen. Tehát egy csaknem mai Pécs nagyságú — lakosszámú — városrész épül. az ellen-Pécs megfogalmozás ilyenformán helytálló. Kérdés azonban, hogy „alvó-város” lesz-e, vagy olyan intézményekkel ellátott városrész, ami csakugyan ellenpólusa lehet a régi városnak anélkül, hogy annak jelentőségét csorbítaná. A régi és az új kapcsolatáról szólva első helyen említik a vizuális kapcsolatot. A Széchenyi térről dél felé nézve éppen szemben van az 58-as út legmagasabb pontja, amit az új városrész legexponáltabb pontjának is szánnak. Itt éri el a meghosszabbított Megyeri út a Siklósi utat korszerű kétszintes csomópontban, idáig nyúlik a városrész tovább terjeszthető központja is és innen ugyancsak új kilátás nyílik a történelmi városra. Vitatkoznak még azon, hogy csak innen biztosítsanak mindenképpen rálátást a városra, vagy máshonnan is. A vélemények eltérők, de egy biztos: a szép panorámát nem lehet megunni. Pécsett egyébként is észak felé van a szebb panoráma, ez pedig felrúg olyan városépítési szabályt, ami óvakodik a lakóhelyiségek északi tájolásától a megfelelő „benapo- zós" hiánya miatt. Az világos, hogy mindenkinek nem lehet biztosítani a Jakabhegytöl a Zengőig terjedő panorámát a Siklósi városrészből sem, de ha a majdani 60 ezerből minél többen részesülnek ebben az adományban, az már jó dolog. Ar új városrész képe most áll össze. A tervpályázat ötleteit két változatban összegezték, mindkét tervben (bár az egyik egy gyűjtőúttal szeli azt át), az intézményközpontot pedig nagyjából a Krisztina tér folytatásába helyezi, s viszi a megyeri— siklósi csomópont felé. A tervezők jórmümentes sétáló-bevásárló központot képzelnek el. A szándék dicséretes és megvalósítandó. Kérdés azonban, hogy megvalósulhat-e, hiszen a meglehetősen hosszan elnyúló központ nehezen ütemezhető, s ebből következően több tervidőszak feladata lehet. Egyébként is: milyen időbeliség képzelhető el, mennyire lehet megkötni az utódok kezét? A tervezőcsoport szándéka olyant elkezdeni, ami értelmesen folytatható. Tehát lépésről lépésre — azaz ütemről ütemre — haladni előre, egyszerre nem túl sokat markolva. Ez következik abból is, hogy az egyes építési ütemek lehetőleg lokhatók is legyenek a beköltözés után, azaz még a Kertvárosnál is gyorsabban és jobban el legyenek látva azokkal az alapfokú intézményekkel, amelyek a normális életvitel feltételei. ÉRDEKESSÉGEK — FURCSASÁGOK KISREPÜLÖGÉP Manapság, az üzemanyagproblémák korában valóban érdekességszámba megy annak a kis repülőgépnek a megjelenése, amelyet a francia Michel Colomban mérnök szerkesztett. A kétmotoros repülőgép legnagyobb sebessége 200 kilométer óránként, és 100 kilométeren csupán 5 liter üzemanyagot fogyaszt Az együléses légijármű, amely a „Cri-Cri" nevet kapta feltalálójától, mindössze 65 kilogramm súlyú. szárnyainak fesztávolsága 5 méter, törzsének hosszúsága pedig 3,90 méternyi, üzemanyagtartályába 25 liter benzint lehet betölteni. EPERSZAGÜ PULÓVER Az amerikai ruhagyárak elhatározták, hogy új terméket dobnak piacra, a teenagerek számára. A bizarr feliratú vagy híres személyiségek képmásával díszített trikók után most megjelent az üzletekben a narancs, eper és különböző virág illatú pulóver. Az új ruhaféleségből eddig több mint 2 millió darab kelt el. A kon- szumizmus szürke eminenciásai láthatólag ezúttal is szerencsés kezüek voltak, a „szagos divat” óriási tömegeket hódít meq. WATERLOO—2. Újabb nagyszabású csata zajlott a közelmúltban Waterloonál. Az ütközet győztesei a régi emlékmű védelmére alakult társaság tagjai voltak, a vesztesek pedig a Közmunkaügyi Minisztérium vezetői, akik kénytelenek voltak elállni tervüktől, attól, hogy a lebontásra ítélt emlékmű helyén autópályát építsenek. A sztráda végülis másutt húzódik majd. ELTŰNT EGY CIRKUSZ A teljes Hoffman cirkusz elefántokkal, tevékkel, lovakkal, lámával, bűvészekkel, akrobatákat, lakókocsikkal és minden felszereléssel együtt nyomtalanul eltűnt. Egy napig hiába kutatott utána az angol rendőrség. A cirkusz Londonból indult és Oxfordba kellett volna érkeznie, azonban itt nyomát sem látták. A rendőrség lázasan kutatott a cirkusz után egy egész napon ót. Peter Hoffman, a cirkusz tulajdonosa — akinek felesége és fia is eltűnt — annak a gyanújának adott kifejezést, hogy a cirkuszt talán erőszakkal eltérítették (de miért, és kicsoda?) Franciaorszáq felé. Végül megoldódott a rejtély: az eltűnt cirkusz ugyanis megérkezett Cambridge-be. Mi történt? A szervezők egyszerűen tévedtek, összekeverték a két híres egyetemi várost. A Siklósi városrész beépítésének két alternatív terve. KENDE SÁNDOR ^Tutete 33. Kard kalimpált o nadrágvarrása irányában — ebből gyanítottuk, hogy a városba készül. — Itt dögleni!... Ilyenkor!... Nyavalyás népség!!! Megmozdultunk. — Extrát húzni! Indíts! Velem jönnek!... A Makkhetesben fogtunk neki, hogy megünnepeljük oz első csillagot. És a fogdában fejeztük be, elég gyorsan, még éjfél előtt. A csillagot másnap már le is szedték a gallérunkról. Mert alig kezdtünk ünnepelni — a pincér biztosan nem fordult háromnál többször —, mikor a félrenyíló folyosó felől goromba és egyre vadabb kiáltozás vágódott be. Mindhárman, extraruhában, természetesen tüstént felpattantunk: ugyanis az őrmesterünk verekedett odakint a vécében. Akit kipenderített, elő- ráncigálta az emléklapját: akkor derült ki, hogy tartalékos tiszt. Most már nem tehetett Bodnár őrmester egyebet, kikapta a civil ember kezéből az igazolványát, bevágta az öb- litőkagylóba és ráhúzta a vizet. Erre érkeztünk mi, hősen, kakasfiatalon, hárman, hogy megvédjük az őrmesterünket. A rendőrség nem bírt velünk. — Szuronyt ránts! — egy életünk, de rendőrnek nem adjuk meg magunkat! Tíz perc múlva, a katonai készültségnek aztán sikerült. A fogda után, a tisztiiskola helyett, lefokozva, egyenesen a századhoz kerültem vissza, a legénység közé. Bodnár őrmester a lovakon kívül mindenkit utált, legfőképp a civilt. A többiek viszont egyöntetűen a karpaszomá- nyosra haragudtak a legmélyebb indulattal. Csakhogy a kiképző tisztes, jól fölfogva a dolgot, kénytelen-kelletlen visszafojtotta a dühét, tudván, hogy az úr fia egy fél év múlva rangban fölébe kerül és kamatostúl torolhatja meg a szabvány kegyetlenkedést. No, most végre itt volt nekik — személyemben — egy dicső karpaszományos, akiből kivételesen nem lesz tiszt, ejha! Hát akkor hajrá! így fogtam ki a gyalogsági laktanyában ingyen erősödő néhány jól zabolt ló közül éppen én a legtürelmetlenebbet. Meg is tanultam hamarosan, milyen tiszta állat a ló! Hát még a katonoló! A katonalovak! Az istenverte, csillogó patájuk! Mert a baka egy röpke félórát is alig kapott reggelente arra, hogy pokrócos álmából, szájba hörpintett mosdóvíz, fölrángatott göncök, s löttyös, hideg kávé után, suvikszos bakancsban tisztelegjen —, de a dög patáját órákig fényesítette aztán! Az elkényeztetett állat addig talán zabál- ni se lett volna hajlandó, míg a vakarószerszámmal annyi port ki nem kefélek a hátáról, hogy abból az istálló elé oda tudjam verni a földre a nevét: MANCI. Az őrnagy úr is ezt vizsgálta a szemlén először, elég vas- tagok-e a betűk vonalai: MANCI, CSILLAG, FÜLES? Hát még az a szerencsétlen lovász, akinek ilyen hosszú nevű kanca jutott: BOLDOGSÁGOM! S mire glancosra dolgozva minden, és fedező rendben oz átkozott alatt még a szalmaszál is: akkor emelte meg valamelyik mindig a farkát, a Helyes vagy a Pejkó, mikor az őrnagy úr sarkantyus csizmája mór azokat a nagybetűs neveket rugdosta szét az ajtó előtt! Mire futotta ekkor már? Aira legföljebb, hogy odatartsam a markom és zsupsz! az egészet gyorsan zsebre, hogy a ló tisztán, a katona meg feszes vigyázzban álljon, amikor vitéz Bardóczy őrnagy úr elléptet a szalma szélén. A lóra persze nem ült föl a parancsnok, csak diszkivo- nulóskor, udvarlaki őrségre, vagy ha tábornok érkezett a laktanyába. Hétköznapokon csak végigjárta az istállókat — aztán indulhattunk, meg kellett sétáltatnunk a drága állatokat, hogy kifáradjanak valamennyire és ne rúgják szét oz oldalfalakat a potyára zabáit hegyes abrak következtében. Az órákig tartó homoktaposás néha nem is a hátsó udvarban folyt, hanem ki kellett vezetnünk ezeket a kisasszo- nyosan óvott, ideges, erejüket fitogtató s minduntalan táncba kezdő szemünkfényeit a gyakorlótérre. Oda és vissza. Oda és vissza. Hogy miért? — Nem tudom. Katonabölcsesség. (Folytatása következik.) 1974. december 8., vasárnap Húszéves O* / Fennállásának 20. évfordulóját ünnepli a Baranya megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás, amely 1954-ben alakult meg. Ekkor nyolc orvos, hét egészség- ügyi középkáder és 13 adminisztrátor dolgozott az állomáson, míg ma az ösz- szes járásra, városra kiterjedő szakhálózatban 30 szakorvos, 14 egyéb diplomás, 63 egészégügyi középkáder, valamint 34 adminisztrátor munkálkodik. Különféle részlegek működnek, így a bányaegészségügyi csoport, a sugáregészségügyi osztály, a zajmérési felügyelet, a vírusdiagnosztikai, fág- és mykológiai, valamint a toxikológiai laboratórium. Pécsett, a Baranya megyei KÖJÁL Szabadság utcai új székházában december 6-ón tartották meg a jubileumi ünnepséget, melyen megjelent Gyenes Imre, oz MSZMP Baranyai megyei Bizottságának munkatársa is. Dr. Szűcs Endre o Baranya megyei KÖJÁL igazgató-főorvosa ünnepi beszéde után dr. Kóbor József megyek főorvos kitüntetéseket adott át. Az egészségügyi miniszter az egészségügy területén végzett eredményes jó munkájuk elismeréséül Bokré- tás András közegészség- ügyi ellenőrnek, Milotta Sándorné csoportvezető főasszisztensnek és dr. Sél- ley Elek adjunktusnak Az egészségügy kiváló dolgozója kitüntető jelvényt adományozta, Bartók József közegészségügyi ellenőrt. Koppány Jenőné csoport- vezető főasszisztenst és Porvay Istvónné csoportvezetőt pedig egészségügyi miniszteri dicséretben részesítette. Megyei főorvosi dicséretet kapott dr. Hargitai András, o Mohácsi Hajózási Felügyelői Kirendeltség vezető főorvosa, Mong János közegészségügyi-járványügyi ellenőr és dr. Frankó Zoltánné statisztikus. Univerzális szérum Eddig csakis olyan szérumot lehetett megbízhatóan alkalmazni, amely kizárólag egyik másik viperafajta, esetleg a kobra marása ellen, azaz a három közül csupán az egyik méreggel szemben volt hatékony. Az orvosnak feltétlenül tudnia keltett, hogy melyik kígyófajta marta meg páciensét. Az áldozat viszont ritkán volt abban a helyzetben, hogy rámutasson támadójára „ez mart meg”! A taskenti vakcina- és szérumkutató intézetben (Üzbegisztán) most univerzális, minden mérges kígyó marásával szemben hatékony szérumot dolgoztak ki. Az intézet igazgatója. Abdurahman Abidov erről a következőket mondotta: ,.A taskenti tudósok 1971-ben fogtak hozzá kísérleteikhez, miután az ezekhez elengethetetlenül szükséges sajátos laboratóriumot számukra berendezték. Az új szérum a mérgeskígyók minden fajtájával szemben hatékony. A szükséges dózist, amelyet kisméretű ampullákban tartanak, a páciens orvosi segítség nélkül, önmagának be tudja fecskendezni. Néhány perc alatt a véráramlás eljuttatja a szérumot a szervezet minden részébe, s így a kígyómérget sikerül semlegesíteni. Ellen Pécs?
