Dunántúli Napló, 1974. december (31. évfolyam, 329-357. szám)

1974-12-08 / 336. szám

1974. december 8., vasárnap Dunántúlt napló 3 A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának irányelvei a párt XI. kongresszusára (Folytatás az 1. oldalról.) országokkal, s különösen nagy súlyt helyezünk együttműködé­sünk szélesítésére a haladó rendszerű fejlődő országokkal. Az európai biztonság megte­remtésének jelentőségéről szól­va kiemeli: a szocialista orszá­gokkal együtt támogatjuk a biz­Szocialista fejlődésünk döntő fontosságú biztosítéka a ter­melőeszközök zömének társa­dalmi tulajdona. Az állami tu­lajdon — társadalmasításának szintjénél, a népgazdaságban betöltött szerepénél és nagy­ságrendjénél fogva — döntő tényező. A szövetkezeti tulajdon fontos helyet foglal el népgaz­daságunkban. További fejlődé­sének útja mindenekelőtt az, hogy a termelőszövetkezetek korszerű nagyüzemmé válnak, gazdálkodásukban erősödnek a vállalati jellegű vonások. Az el­következő időkben is szükség van főként a saját munkán és a családtagok munkáján ala­puló kisárutermelésre. Az életszínvonal rendszeres emelkedésével bővül a szemé­lyi tulajdonban levő javak köre. Ez szocialista fejlődésünk fon­tos eredménye. Államunk támo­gatja a munkával szerzett sze­mélyi tulajdont, azonban a csa­ládi szükségleteket meghaladó, spekulációs jellegű ingatlan- szerzési törekvéseket törvényes eszközökkel visszaszorítja. Tör­vényeinket olyan irányban fej­leszti tovább, hogy gátat vesse­nek a nem munkából származó, a szocialista elveket sértő jöve­delemfelhalmozásnak. A társadalom osztályszerke­zetének változásairól a doku­mentum megállapítja: az aktív keresők 58 százaléka munkás, 15 százaléka szövetkezeti pa­raszt, 24 százaléka értelmiségi­alkalmazott. Az önálló kisáru- termelők aránya mintegy 3 szá­zalék. Tovább erősödött a munkás- osztály vezető szerepe. A mun­kásosztály politikai állásfoglalá­sa, tevékenysége, fegyelme, szemlélete meghatározó módon befolyásolja a dolgozók minden csoportjának, rétegének felfo­gását. A munkásosztály politikai öntudata fejlődött, a munkások szakképzettsége, műveltsége gyarapodott. A munkásosztály, amely társadalmunk legna­gyobb osztálya, a két kongresz- szus között is tovább nőtt: de­rékhada a szocialista nagyüze­mekben dolgozó munkásság. Pártunk a jövőben is nagy fi­gyelmet fordít a munkások te­vékenységére, életére. A dokumentum megállapítja, hogy az állami gazdaságok dol­gozói a munkásosztály részét al­kotják; majd aláhúzza: a soron lévő feladatok végrehajtásának feltétele, hogy a munkásosztály vezető szerepe a társadalmi élet minden területén érvénye­süljön. Fokozni kell a munkás- osztály politikai' felvértezettsé- gét, közéleti aktivitását. E fel­adatok megoldásában nagy se­gítő erő az országossá vált szo­cialista brigódmozgalom. A munkásosztály vezető sze­repe és annak érvényesülése az egész dolgozó nép érdeke; mindenekelőtt pártunk mar­xista—leninista politikájában testesül meg. Elvi fontosságú követelmény, hogy a párt-, tár­sadalmi-, állami szervek vezető tisztségeibe és testületéibe nö­vekvő számban, kellő arányban kerüljenek a termelésben élen­járó, a társadalmi tevékeny­ségben kiemelkedő és megfe­lelően felkészült, tehetséges fi­zikai dolgozók. Nagy utat tett meg a mun­kásosztály szövetségese, a szö­vetkezeti parasztság. Munka- és életkörülményei közelednek a munkásokéhoz, termelési és közéleti tevékenységével a szo­cializmus építésének aktív ré­szese. Tovább erősödött kollek­tív tulajdonosi és gazdálkodói szemlélete; emelkedett a mező- gazdasági dolgozók műveltsé­ge, képzettsége, politikai tuda­tossága. tonsógi és együttműködési érte­kezlet munkáját, a bécsi had­erőcsökkentési tárgyalásokat és a genfi leszerelési bizottságban folyó tevékenységét, a fegyver­kezési verseny csökkentésére irá­nyuló minden törekvést. Hazánk aktívan közreműködik az Egye­sült Nemzetek szervezetének és intézményeinek munkájában. Az irányelvek leszögezik, hogy a tudományos-technikai forradalom követelményeivel összhangban nő az értelmiség szerepe. Fontos feladat, hogy soraiban elmélyüljön a mar­xizmus—leninizmus befolyása, utánpótlásában pedig biztosít­suk a munkás- és parasztfiata­lok, a dolgozó nők kellő ará­nyát. A kisiparosok, a kiskeres­kedők és egyéb magánfoglal- kozósúak a társadalmi terme­lésben hasznos szerepet tölte­nek be. Rendszerünk legfőbb politi­kai alapja a munkás-paraszt szövetség, amely tartalmában gazdagodik. A szocialista épí­tőmunka folyamatában egyre szilárdabbá ötvöződik a társa­dalom minden alkotó erejét felölelő szocialista nemzeti egy­ség. A továbbiakban a dokumen­tum szól arról, hogy a két kong­resszus között a pórt kezdemé­nyezésére tett intézkedések elő­mozdították az államélet és a szocialista demokrácia fejlődé­sét. Nő szocialista államunk szerepe elsősorban a gazdasági építésben és a kulturális élet­ben. A fokozódó követelmények miatt a központi irányítást ha­tékonyabbá kell tenni; erősí­teni kell a központi államigaz­A népgazdaság a X. kong­resszuson jóváhagyott gazda­ságpolitikai elveknek megfele­lően, a IV. ötéves tervben meg­határozott feladatok végrehaj­tásával tovább fejlődött. Köze­lebb jutottunk a kitűzött cél­hoz, hogy a gazdaságilag kö­zepesen fejlett országok sorá­ból a fejlettek közé emelked­jünk. Bővültek a szocializmus anyagi-műszaki alapjai, gyara­podott a nemzeti vagyon, emel­kedett népünk életszínvonala. A népgazdaság egységes irá­nyításának erősítésére létrehoz­tuk az Állami Tervbizottságot, megalkottuk a Tervtörvényt, az irányítási rendszer továbbfejlő­dött, javult a tervszerű$ég. Gazdaságpolitikánknak az V. ötéves terv időszakában a táv­lati célokkal összhangban kell biztosítania gazdaságunk terv­szerű és arányos fejlődését. Az V. ötéves terv idején a nemzeti jövedelem mintegy 30 százalék­kal, az ipari termelés 33—35, az építőipari termelés 35—37, a mezőgazdasági termelés 16— 18 százalékkal növekedjék. A felhalmozás aránya a tervidő­szak átlagában 25—27 száza­lék, a fogyasztás aránya 73—75 százalék legyen. A népgazda­ság két fő ágát, az ipart és a mezőgazdaságot összehangol­tan fejlesztjük. Egész gazdasági tevékenységünket a társadalmi termelés hatékonyságának ed­diginél erőteljesebb növelésére alapozzuk. Ez megköveteli a termelési szerkezet további át­gondolt korszerűsítését. A világgazdaságban jelenleg végbemenő folyamatok sok szempontból új helyzetet terem­tenek. A legutóbbi egy-két év­ben, főképpen a nemzetközi tőkés monopóliumok mesterke­dései következtében, kiélező­dött a nyersanyag- és energia­probléma, nagyarányú árválto­zások következtek be a világ­piacon. Szocialista tervgazda­ságunk bizonyos mértékig ki­védi ennek hatását, de nem függetlenítheti magát a világ- gazdaságban lejátszódó folya­matoktól. gatási szervek összehangolt irányító munkáját. A X. kongresszus állásfogla­lása alapján alkotott törvény rendezte a tanácsoknak, a szo­cialista állam népképviseleti önkormányzati és államigazga­tási szerveinek tevékenységi körét, növelte önállóságukat. A tanácsok nyújtsanak a lakos­ságnak az eddiginél nagyobb lehetőséget az érdemi beleszó­lásra és ellenőrzésre. A taná­csok önállóságának növelésé­ben fontos feltétel, hogy gaz­dasági eszközeik gyarapodja­nak és azokat célirányosan használják fel. Az üzemi demokrácia a szo­cialista demokrácia alapvető része. Jelenlegi működése és hatékonysága nem felel meg a követelményeknek, ezért mind tartalmában, mind módszerei­ben tovább kell fejleszteni. Nö­velni kell az üzemi pártszerve­zetek szerepét a gazdasági munka pártellenőrzésében, a jogok és kötelességek össz­hangjának megteremtésében. A szakszervezetek állásfoglalásai­kat a dolgozók közvetlen köz­reműködésével, minél szélesebb körből szerzett tapasztalatok felhasználásával alakítsák ki. Általánossá kell tenni a fizikai dolgozók bevonását az igazga­tói tanácsok, a vállalati fel­ügyelő bizottságok munkájába. Olyan belső elszámolási rend­szer kialakítása szükséges, amely a dolgozók számára pontosabb áttekintést nyújt a termelés kérdéseiről és világos­sá teszi a teljesítmények sze­rinti részesedés mértékét. Az a legfontosabb, hogy job­ban építsünk az üzemi demok­rácia meglévő fórumaira: több érdemi ügyet terjesszünk elé­jük. A szakszervezetek szervez­zék meg a munkósgyűléseknek — nagyobb egységekben a munkósküldöttek gyűléseinek —, illetve a bizalmiak tanácskozá­sainak rendszerét. Az iparfejlesztés feladatait hazánk lehetőségeivel és a nemzetközi együttműködéssel egyaránt számolva kell megha­tározni. Differenciáltabban kell fejleszteni az ipar egyes ágait, szűkíteni a gyártmányszerkeze­tet. Fejlesztjük a személy- és áru­szállítást; figyelmünket az előt­tünk álló időszakban a tömeg- közlekedésre összpontosítjuk. A nagyvárosokban a tömegközle­kedés javítását a járműpark korszerűsítésével, a fővárosban a gyorsközlekedés — elsősorban a metróhálózat — fokozott üte­mű kiépítésével kell elérni. A mezőgazdaságban folytat­juk a nagyüzemi, iparszerű ter­melés elterjesztését. Az állami gazdaságok, amelyeknek szere­pe egyre növekszik, ennek hoz­záértő kezdeményezői. Az álla­mi gazdaságok és a termelő- szövetkezetek általános fejlesz­tése mellett, ezután is számo­lunk a háztáji, a kisegítő gaz­daságok termelési lehetőségei­vel. A beruházási igényeket nép­gazdasági, társadalmi fontos­ságuk szerint kell rangsorolni. Csökkenteni kell az eszközök felhasználásának szétaprózott­ságát, meg kell akadályozni a költséges megoldásokat, a túl­zott igények érvényesítését. A vállalati beruházások is jobban feleljenek meg a népgazdasági érdekeknek. Javítani kell az elő­készítést, rövidíteni az indoko­latlanul hosszú kivitelezési időt. A népgazdaság fejlesztésé­ben a szocialista tervszerűség érvényesítése alapvető jelentő­ségű feladat. Ezért a központi tervező szervek és a vállalatok tervezésének erősítésére, az ér­ték- és mennyiségi mutatók, valamint a tervcélok és -eszkö­zök teljesebb összhangjára van szükség. A bevált alapelveket érvényesítve, gazdaságirányítá­sunkat — mint a szocialista tervgazdálkodás eszközét — jobban mai és holnapi felada­taink, céljaink szolgálatába ál­lítjuk; működését javítjuk. Arra törekszünk, hogy a szabályozók hatékonyabban alkalmazkodja­nak a különböző területek konk­rét feltételeihez. Javítani kell a nagy értékű berendezésekkel fölszerelt ipari nagyvállalatok gazdálkodási feltételeit. A szocialista világpiacra tá­maszkodva, objektív lehetősé­geink figyelembevételével sza­bályozzuk a hazai árszínvonalat. A világpiaci árak tartós válto­zásait a gazdaságilag szüksé­ges mértékig a hazai termelői árakban érvényesíteni kell, hogy jobban orientáljanak a haté­kony gazdálkodásra. E válto­zások kihatnak bizonyos fo­gyasztási cikkek áraira is, ugyanakkor szocialista terv- gazdálkodásunk a termelés bő­vülésével, hatékonyságának nö­vekedésével összhangban bizto­sítja az életszínvonal további tervszerű és rendszeres fejlődé­sét. A KGST keretében segítjük a szocialista gazdasági integráció kibontakozását, a komplex program valóra váltását. Főként a termelési együttműködést és kooperációt, valamint a szako­sodást és a tudományos-műszaki együttműködést szélesítjük min­denekelőtt a Szovjetunióval és a KGST többi tagállamával. Részt veszünk nyers- és alap­anyagok együttes kitermelésé­Szocialista előrehaladásunk során, gazdasági építőmun­kánk eredményeként rendsze­resen emelkedik dolgozó né­pünk életszínvonala. Az egy főre jutó reáljövedelem a ne­gyedik ötéves terv időszaká­ban 24 százalékkal, a terve­zettet megközelítően növek­szik, népünk jobban táplálko­zik, szebben öltözködik, kul­turáltabban él, mint bármikor ezelőtt. Az életkörülmények javulásához a munkaidőcsök­kentés is hozzájárult, számot­tevően növekedett a családi pótlék, a gyermekgondozási segély összege, nőtt az átlag nyugdíj, s az egészségügyi ellátás, a társadalombiztosítás ma már minden állampolgárra kiterjed Az V. ötéves terv során a reáljövedelem 23—25 száza­lékkal növekszik. A bérpoliti­kában fő célunk a munka szerinti elosztás erősítése. A munkásságnak és a paraszt­ságnak a jövedelme arányo­san növekedjék, a differen­ciált bér- és jövedelemszabá­lyozással biztosítani kell a jó munka megérdemelt anyagi elismerését. A legalacsonyabb keresetek az átlagosnál gyor­sabb ütemben emelkedjenek. Következetesebben kell érvé­nyesíteni az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, így szün­tetve meg a nők és a férfiak keresetében még meglévő különbségeket is. A lakosságot több, jobb, választékosabb közszükségleti cikkel látjuk el, s gondosko­dunk arról, hogy elegendő A X. kongresszus óta to­vább erősödött hazánkban a marxizmus—leninizmus eszméi­nek befolyása. Ideológiai té­ren fő feladatunk a tömegek szocialista tudatának fejlesz­tése. Az elméleti munkában alkotó választ kell adni tár­sadalmunk fejlődésének kér­déseire, idejében kell feltár­ni és elemezni a fejlődés új tendenciáit, s előremutató igénnyel kell általánosítani a tapasztalatokat. Különösen fontossá válik szocialista táv­lataink világosabb körvonala­zása, a szocialista életmód fö­lényének bemutatása a kapi­talista életformával szemben. Szélesebb körben tegyük tüdő­ben, közös gazdasági szerveze­tek, vállalatok létesítésében. A fejlett tőkés országokkal a kölcsönös előnyök alapján bővítjük a gazdasági, kereske­delmi kapcsolatokat; fellépünk mindenfajta megkülönböztetés ellen. Gyümölcsöző gazdasági együttműködést építünk ki a gyarmati sorból felszabadult, a nemzeti függetlenség útjára lé­pett országokkal. A továbbiakban az irányel­vek rámutatnak: Legfontosabb feladatunk a népgazdaság belső tartalé­kainak jobb kihasználása, a munka termelékenységének növelése, az önköltség csök­kentése, a minőség javítása. A termelés növekedése min­denekelőtt a termelékenység emelkedésétől függ. Az anya­gi lehetőségek arányában — különösen a népgazdaság fő területein — folytatni kell a termelőfolyamatok korszerűsí­tését, gépesítéssel csökkenteni a nehéz fizikai munkát. Javí­tani kell a munkaerőgazdál­kodást. Gyorsabb haladást kell elérni az üzem- és mun­kaszervezésben, amelyet a vállalatok, a szövetkezetek gazdálkodásának szerves ré­szévé kell tenni. Átfogó és ésszerű takarékosságot kell megvalósítani a népgazdaság minden területén. olcsó fogyasztási cikk legyen. Az V. ötéves terv éveiben ál­talánossá tesszük a 44 órás munkahetet. A lakáshelyzet javítását pártunk fontos társa­dalompolitikai, szociális fel­adatnak tekinti, biztosítjuk, hogy az eddiginél több álla­mi lakás épüljön, s a jövőben is támogatjuk a saját erőből történő lakás- és családi ház­építést. A párt hazánk népesedési helyzetének alakulását nagy­fontosságú nemzeti és társa­dalmi ügynek tekinti. A szo­cialista társadalomban növek­szik a csalód szerepe, arra kell törekedni, hogy emelked­jék a többgyermekes csaló­dok száma, s e családok él­vezzenek megkülönböztetett támogatóst, övezze őket köz- megbecsülés. Államunk, a né­pesedési céloknak megfelelő­en — a bölcsődei és óvodai hálózat folyamatos bővítése, a gyermekélelmezés kiterjesz­tése mellett — növeli a pénz­beli juttatásokat, a családi pótlékot, a gyermekgondozási segélyt. Budapesten, az öt nagyvárosban és oz ipari cent­rumokban megközelítően ki­elégítjük az óvodai igényeket. Javítjuk a szociálpolitikai ellátást, tovább egységesítjük nyugdíjrendszerünket és csök­kentjük a korábbról megma­radt különbségeket. Biztosítjuk a nyugdíjak reálértékének megtartását. Javítjuk a beteg- ellátást, növeljük a szociális otthonok helyeinek számát, továbbfejlesztjük az üzem- egészségügyet. tossá: a szociálisa hazafiság cselekvő hazafiság, társadalmi céljaink megvalósítását szol­gáló felelős, aktív magatartás és állandó készenlét vívmá­nyaink védelmére. Egyértelmű, következetes marxista bírálatban kell ré­szesíteni a jobboldali, ultra- rcdikálás, dogmatikus nézete­ket. Határozott harcot kell folytatni az eszméinktől idegen polgári, kispolgári szemlélet ellen. Nagy figyelmet kell for­dítani a nacionalizmus és a kozmopolitizmus bírálatára. A X. kongresszus határoza­tainak megfelelően fejlődött tudományos életünk. Javultak a kutató munka hazai feltéte­lei. Törekedni kell az anyagi és szellemi erők összpontosí­tására, a hazai és a nemzet­közi kutatások körültekintőbb összehangolására. Az ideoló­giai, társadalomtudományi ku­tatóhelyeken, a társadalom- tudományok egész területén biztosítani kell a marxizmus— leninizmus egyértelmű érvénye­sülését. Bontakozzék ki job­ban vitázó szelleme az anti- marxista nézetekkel szemben. A X. kongresszus óta eltelt időben javultak a világnézeti oktatás és nevelés feltételei, csökkent a tanulók túlterhe­lése; emelkedett az oktató­nevelő munka színvonala; bő­vült a diákönkormányzati te­vékenység. Elsőrangú feladat az általános iskola és a szak­munkásképzés fejlesztése, a fizikai dolgozók gyermekeinek tanulmányi segítése valameny- nyi iskolafokozatban. Nagyobb társadalmi megbecsülésben kell részesíteni a pedagógu­sokat. A két kongresszus között is gyarapodott népünk művelt­sége. Erősítsük tovább a köz- művelődés világnézeti hatását, fejlesszük a kultúra területén is a közösségi formákat. For­dítsunk különös gondot a munkásosztály tudásának gaz­dagítására, kultúrálódásóra. Törvényt kell alkotni, amely összefoglalja a közművelődés céljait és feladatait. A sport- mozgalomban az iskolai test­nevelést és a tömegsportot kell előtérbe helyezni. Az egyes művészeti ágakban az elmúlt időszakban értékes művek születtek, növekedett a különböző művészeti rendezvé­nyek látogatottsága. Határo­zottabban kell támogatni a szo­cialista reálista, közéleti elköte­lezettségű irodalmat és művé­szetet. A dolgozó osztályok, a társadalom életének központi kérdései kapjanak jelentősé­güknek megfelelő teret a művé­szeti alkotásokban. VI. A párt- és tömeg­szervezetek feladatai Szocialista építésünk vezető ereje a párt. A X. kongresszus óta eltelt időszakban pártunk vezető szerepe megfelelően ér­vényesült. A vezető szerep még következetesebb érvényesítését követelik meg azonban a szo­cialista építés soronlevő felada­tai: ennek előfeltétele a párt politikájának megvalósítása, a párttagok eszmei, politikai fel- készültségének gyarapítása, az ideológiai munka javítása, a pártfegyelem megszilárdítása. Tovább kell erősíteni a párt­munka politikai-mozgalmi jelle­gét, fel kell lépni a hivatalnoki stílus és az indokolatlanul sok papírmunka ellen. Nagyobb alapszervezetek létrehozásával meg kell szüntetni a szétapró­zottságot minden olyan helyen —, üzemben, községben, hiva­talban — ahol ehhez a felté­telek megvannak. A párt sikeres tevékenysége döntően eszmei, politikai, szer­vezeti és cselekvési egységen alapul, az egység magasabb színvonalra emelése állandó folyamat. Pártunk hű a demok­ratikus centralizmus lenini elvé­hez — húzzák alá az irányel­vek, majd nyomatékosan szól­nak arról, hogy a pártdemok­rácia fejlesztésének fontos eleme a párttagság széles kö­rű bevonása a határozatok elő­készítésébe, a döntésekbe, a centralizmus fejlesztésének pe­dig lényeges összetevője a ha­tározatok hiánytalan végrehaj­tása és az ellenőrzés. A döntést segítő demokratikus vita után, a kommunista bírálat alapján következetesebben kell szómon- kérni a párt minden tagjától és funkcionáriusától a fegyelme­zett munkát, a határozatok melletti elvszerű és érvelő kiál­lást. (Folytatás az 5. oldalon.) II. A társadalmi viszonyok továbbfejlesztéséről III. A gazdasági építőmunka feladatai IV. Életszínvonal, szociálpolitikai feladatok V. Ideológiai és művelődési feladatok

Next

/
Thumbnails
Contents