Dunántúli Napló, 1974. december (31. évfolyam, 329-357. szám)

1974-12-07 / 335. szám

A közművelődést tanácskozások tapasztalataiból ü tetteken a sor... A közelmúltban a megyei pártbizottság közművelődéspo­litikai aktívákat rendezett, mintegy kétszáz népművelő, párt-, állami és társadalmi tisztségviselő részvételével. (Ezen a sorozaton amint már közöltük, a közművelődési in­tézmények: művelődési ottho­nok, könyvtárak, klubok stb., valamint a megye művészeti életének helyzetéről tanácskoz­tak.) A meghívásra azok jöt­tek össze, akiktől elsősorban függ, hogy még eredménye­sebben folytathassuk a szocia­lista közművelődés programját. Mert folytatásról van elsősor­ban szó és nem a munka el­kezdéséről, hisz eddigi ered­ményeinkre alapozva tudjuk csak megvalósítani hosszú táv­ra szóló feladatainkat. Abból indultunk ki a tanács­kozás-sorozat megrendezése­kor, hogy a KB közművelődési határozatának realizálása csak a részfeladatok megoldásával lehetséges és ezért elsősor­ban ennek elemzésében kér­tünk segítséget. Több mint program örömmel állapíthatjuk meg, hogy a tanácskozások kívánal­munknak maradéktalanul meg­feleltek. A felszólalók mintegy kilencvenen a napi gyakorla­ti teendőket a szocialista tár­sadalom fejlődésének szükség­leteiből kiindulva közelítették meg, figyelembe véve a szo­cializmust építő ember valós helyzetét, céljait, törekvéseit. Hangsúlyozták, hogy a köz- művelődés sokkal több a kul­túra terjesztésénél, magában foglalja a kultúrában való részvételt. Ezért elsősorban nem programok szervezését kell szorgalmaznunk, hanem ismeretkörök, készségek terv­szerű, tudatos és folyamatos kialakítására kell törekednünk. A szocialista demokrácia el­veire épülő közösségeknek el­sősorban a szocialista brigá­doknak, fontos olyan formát, keresetet adniok, ahol az egyén megszerzett ismereteit, tudását, kifejlesztett készségeit a maga tevékenységében ér­telmesen, valóban a köz- és a maga javára realizálhatja, ki­teljesítheti önmagát. Megfogalmazták ugyanak­kor a gondokat is, így pél­dául azt, hogy a termelő üze­mek és szervezetek közműve­lődési munkájának tervezése, irányítása és felügyelete ma még a leggyengébb oldalunk, az ilyen jellegű tevékenység­nek még kevés előzménye van. Mindezt sok helyen, elsősor­ban csak szakszervezeti fel­adatnak tartják, a gazdasági vezetés alig vállal kezdemé­nyező szerepet. A megyei irá­nyító szervek, a közbeeső szer­vek teendői szervezetileg nem tisztázottak és nem egysége­sek. Javasoltak ezért kísérlete­zést egy üzemben és egy kör­zeti községben az irányítás mo­delljének kialakítására. A vitákban felhívták a fi­gyelmünket arra, hogy többet kell tennünk a kultúra terén is a város és a falu közötti különbségek csökkentéséért. A műveltségi színvonalban ta­pasztalható eltérések enyhíté­se és a művelődési lehetősé­gek fokozatos kiegyenlítése ér­dekében erősíteni kell a me­gyeközpont intézményhálózatá­nak falusi közművelődési tevé­kenységét. Ugyanakkor szüksé­ges a közoktatás és a köz- művelődés helyi összekapcSo lása, az iskolai bázis erősí­tése. Jónak tartanák, ha a fa lusi munkakörökre is képező felsőoktatási intézmények, el­sősorban az Orvostudományi Egyetem és a Tanárképző Fő­iskola, szélesítenék falusi köz- művelődési munkájukat. Szinte valamennyi szekció­ban elemezték a közoktatás és közművelődés összefüggéseit. Itt most csak egy megszívle­lendő javaslatot emelnék ki: az üzemek közművelődési prog­ramját az iskolák úgy is se­gíthetnék, hogy helyet adná­nak azok megrendezésére. Ez más vonatkozásban enyhítené az új lakótelepek intézményi gondjait. Közösen Mindenki egyetértett azzal, hogy terveink megvalósítása az összes helyi erők nagyfokú mozgósítását, aktivizálását kö­veteli meg. Nem lehet eléggé hangsúlyozni ezzel kapcsolat­ban a koordinálás fontossá­gát: az erők összefogását, o szétaprózott anyagi eszközök ésszerű egyesítését. Ez utóbbi­ról a jelenlévők alig tudtak jó példával szolgálni. Nem is tudhattak, mert az intézmé­nyek közös fenntartását nem sikerült elérnünk. Az a tapasz­talat, hogy a vállalatok több­sége, főleg a vállalaton belül kívánja megoldani a kulturális feladatokat, s általában elzár­kóznak az intézmények közös létrehozásától. A helyzet tart­hatatlanságára utal az is, hogy a megye 187 művelődési ott­hona közül mindössze 9 mű­ködik a kívánt módon. A prob­léma megoldására tehát gyors és határozott intézkedést sür­getnek. Többen rámutattak arra, hogy a közművelődés programjának megvalósítása elsősorban az értelmiségiekre vár, hiszen mun­kájuknak mindig része volt a tudás átadása. Sajnos az egyik legkézenfek­vőbb erőt, az üzemi és az ag­rárértelmiséget mégis kismér­tékben vettük igénybe. Közművelődésünk sokat kö­szönhet a pedagógusoknak. Sokan lettek közülük hivatásos népművelők, könyvtárosok, a művelődésügy szervezői és irá­nyítói. Tevékenységükre, fáradt­ságot és sokszor anyagiakat sem tekintő közreműködésükre tisztelettel nézünk és a továb­biakban is számítunk. A munka hatékonyságát nö­velné, ha továbbképzésüket a korszerű követelményekhez iga­zodva tudnánk megoldani. Eb­ben a Népművelési Tanácsadó profiljának átalakításával, több megye összefogásával tudnánk előbbre lépni. Az utánpótlás nevelése érdekében támogatást érdemel a Tanárképző Főiskola kollégiumának fakultatív nép­művelési képzése, s ennek be­vezetése valamennyi felsőokta­tási intézménybe. Az aktíva üléseink tanulságai közé tartozik az is, hogy a köz- művelődésben dolgozók foko­zottabban várják a pártszerve­zetek támogatását. Ezért döntő, hogy itt tovább erősítsük a köz- művelődési munka tekintélyét, fokozzuk megbecsülését, tegyük a pártmunka szerves részévé. Mindennek ahhoz is hozzá kell járulnia, hogy javuljon a köz- művelődést értékelő, segítő szemlélet. Szeretnénk elérni, hogy szorosabb kapcsolat ala­kuljon ki a közművelődés és a tömegpolitikai munka között. Azon vagyunk, hogy a kellő tájékozottság, a példamutató részvétel a közművelődésben legyen hangsúlyozottabb köve­telmény a párttagokkal szem­ben. Az alapszervezetekben rendszeresen ellenőrizzék a párttagok tanulását, művelődé­sét, az szerepeljen minősítésük­ben, legyen része általános megítélésüknek. A kulturális­közművelődési munkát tervez­zék meg, vegyék be a munka­tervbe, időszakonként pedig tekintsék át a végrehajtást, a helyi közművelődési tapasztala­tokat. iipipi! értelmezés Nyilvánvaló, hogy aktíva so­rozatunk nem oldhatta meg közművelődésünk számos bo­nyolult problémáját. Elősegítet­te azonban bizonyos szemléleti kérdések tisztázását, a Baranya megyei Pártbizottság „Feladat­tervének" egységes értelmezé­sét, a tennivalók egészének bemutatását, lehetővé tette a munka konkrétabb megfogal­mazását és felhívta a figyelmei a tettek fontosságára. Újvári Jenő, az MSZMP Baranya megyei Bizottsága munkatársa Hétftitííf siomfcötig | Heti belpolitikai összefoglaló Minél közelebb kerülünk oz újesztendő, 1975. kezdetéhez, annál jobban sokasodnak a felszabadulás, hazánk új tör­ténelmének felejthetetlen év­fordulói. A héten, hogy mást ne említsek, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalaku­lásának harmincadik évforduló­ját ünnepelték Szegeden, a szövetséget, amely a kommunis­ták vezetésével mindazok ösz- szefogásának alapjává lett, akik új életet, tisztességes, emberi életet akartak teremteni e hazá­ban. Harminc év telt el azóta. Ki­csiség a történelem mércéjén mérve. Ám hazánk helyzete — egyebek közt a nemzetközi kapcsolatokat, s főleg a test­véri, szocialista országok közt elfoglalt helyét tekintve — alapvetően megváltozott. íme, néhány aprócska hír, tárgyila­gos szűkszavúsággal a heti kió- nikából: Havannában tanács­koznak a KGST országok keres­kedelmi kamaráinak elnökei, köztük országunk küldöttei, a szocialista országok ifjúsági szervezeteinek képviselői Ber­linben tanácskoznak: Moszkvá­ba utazott Csikós Béla államtit­kár a KGST árhivatali vezetők értekezletére; Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi mi­niszter Poznanban, Lénárt Lajos mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes pedig Bukarestben tárgyalt hasonló összejöveteleken. Ugyancsak nemzetközi gaz­dasági pozíciónk és ezzel együtt hitelünk megerősödését juttattja eszünkbe a meglehetős feltűnést keltett hír, miszerint 40 millió USA-dollár névértékű, nyolc éves lejáratú kötvényt bocsátott ki a Nemzeti Bank egy nagy tekintélyű kuvaiti pénzügyi ér­dekeltség közreműködésével. Mindenki tudja, milyen tőke­erősek az olajtermelő országok, és Kuvait az egyik legtekinté­lyesebb közöttük. Benne vagyunk a télben, de még mindig érzékenyen figyel­jük a mezőgazdaság híreit. Úgy látszik, ha késtünk is, nem ál­lunk rosszul. Erre vall a jelentés is a mezőgazdasági operatív bizottság heti üléséről: a tava­lyinál több zöldséget és gyü­mölcsöt sikerült tárolni az idén. Nem kevésbé érinti az embe­reket, mégpedig hosszú távra, a vízellátás kérdése. A Vízügyi Hivatal országgyűlési képvise­lőknek adott legfrissebb tájé­koztatása szerint ebben a terv­szakaszban, azaz jövő év vé­géig, 55 százalékról 66 száza­lékra nő a közműves vízellátás­ban részesülők országos aránya. Mintegy 300 községben épült és épül vízmű ezekben az években. A lakásokban háztartási gé­pek működnek, és olykor meg­hibásodnak. Egerben a háztar­tási gépek gyártásának — és alkatrészellátásának — össze­hangolásáról tárgyalt az illeté­kes KGST munkacsoport, remél­jük, eredménnyel. Sokunk szá­mára még a sztereó-gépzene is újdonság, de — nagyon helye­sen — a székesfehérvári Video­December 22-tó'l téli szünet Az ország mintegy ötezer általános iskolájában és 530 középiskolájában a félévi „zárás" december 21- én lesz — ugyanis másnap, dec. 22-től már megkez­dődik a téli szünet, mint­egy egymillió harmincnégy­ezer kis- és nagydiák szá­mára. A téli szünet január első vasárnapjáig tart, vagyis az első tanítási nap: január 6-a, hétfő lesz. Nem néptelenednek el azonban az „alma materek”: az ál­talános iskolákban a téli szünetben is működik a napközi. Ionban már egy újabb, még tökéletesebb hangvisszaadási eljárásról tárgyaltak az úgyne­vezett „kvadrofon" konferen­cián. Azt hiszem, nem árt meg­jegyezni ezt a kifejezést, akik pedig netán, és alighanem jog­gal, tartanak a hazai muzsiká­lás technikájának — és hang­erejének — továbbfejlődésé­től, talán megnyugvást találnak a hírben, amely az új zajszab­vány elkészültéről tudósít. Szab­vány már van — csak be kell tartani. Látszólag szintén technikai esemény, de az élet változásá­nak tünete is: elkészültek a magyar villanyautók új, javított példányai, egyébként kereske­delmi és postai szolgálatra szánják őket. És hogy a min­denkit érdeklő autózásról is mondjunk valamit: sok más vá­ros után, használtautó értéke­sítő telep nyílt Kecskeméten. Ide tartozik talán egy divat­hír is: a Magyar Divat Intézet — elegáns név, nemde? — je­lenti,- hogy mérsékeltebb vas­tagságú talp és finomított orr jellemzi az „új" cipődivatot. A jelzés alighanem késett egy — orrhosszal. (Balogh János) Megkésett nemzedék... ? Gondolatok a fiatal írók országos parlamentjéről A Nyugatban megjelenni több volt, mint tűzkeresztség. Utána az irodalmi élet rendsze­rint befogadta a kezdőt. Né­meth László, Illés Endre (és so­rolhatnánk) pályázatokon tűn­tek fel, és indultak el írói pá­lyájukon. A legutóbbi nagy rajzás hír­nöke költészetünkben a Tüz- tánc című antológia volt. Pró­zairodalmunkban is körülbelül a Tűzíánccal egyidőben jelent­kezett az a nemzedék, amely azóta már — az irodalomtörté­netben számontartott — jelen­tős műveket alkotott. A hatvanas évek közepe felé vált akadozóvá irodalmunkban az utánpótlás. Fiatal írók, költők kezdtek bizalmatlanságról, ér­vényesülési gondjaikról panasz­kodni. A szerkesztőségek érték­rendje tagadhatatlanul labilis volt. Sok, később tehetségesnek nyilvánítóit fiatalt eltanácsoltak az irodalomból, másoknak nemegyszer puszón személyes szimpátia alapján zöld utak biztosítottak. Majd szinte máról holnapra ifjúsági lapjainkban, napilapjainkban ismeretlen fia­tal irodalmárok neveinek tucat­jai bukkantak fel mintegy an­nak a bizonyítására, hogy a te­hetséges fiatal igenis érvénye­sülhet. Az avantgardizmus ké­sei reminiszcenciáinak elterje­dése látszólag könnyen megta- nulhatóvá, elsajátíthatóvá tette a vers- és prózaírást. Maga Weöres Sándor jegyezte meg egyszer keserűen (a hatvanas évek végén) aki nem válik be táncdalénekesnek, aki nem le­het élsportoló, az verset ír. .. Akkoriban ez nem hangzott viccnek, még ha nevettünk is rajta. IVeöres éppen túlesett az Antik Ekloga botrányain. Iro­dalmi közéletünkben sokáig ké­sett még olyan klasszikusok ér­tékelése, újraértékelése, mint Déry és Illyés. Nem csoda, hogy a fiatal írókat is mérni, minősí­teni tudó értékrend kikristályo­sodásának lassú folyamata el­sősorban a fiatalokat hátráltat­ta a fejlődésben. Közülük sokan nem tudták megőrizni fiatalos lendületüket, alkotói optimiz­musukat, azért sem, mert mind­ez több volt, mint pusztán iro­dalmi életünk belügye. • A fiatal írók nemrégiben tar­tott első országos parlamentjén nem véletlenül szólt Funk Mik­lós, a Kulturális Minisztérium osztályvezető-helyettese társa­dalmunknak erre az időre eső és irodalmunkban is tükröződő új típusú ellentmondásairól. Amelyet tovább motiváltak a nemzetközi politikai élet és az azóta eltelt időszak változásai. Ezekben a folyamatokban első­sorban a világnézetileg marxis­ta elkötelezettségű fiatal alko­tók állták meg a helyüket. És azok természetesen, akik az idővel is lépést tudtak tartani. Ha meggondoljuk, mit hozott az elmúlt 10—15 év, érthetővé válik ez. ötven évvel ezelőtt is kétes volt a művészetekben, így az irodalomban is a mesterség­központúság. Napjainkban még kétesebb. Nem tagadja senki a mesterségbeli tudás fontosságát — a fiatal írók sem. A „szak­mai" tudás, a hozzáértés misz­tifikálása azonban vitatható. Az évtizedekre kiterjedő Hatol, pá­lyakezdő jelzők sokszor csupán ezt a misztifikációt tükrözik. Egy gyakorlati példa. Ki kap­hat megbízatást műfordításra? Több kötetes fiatal költő jelent­kezett műfordításokkal az Euró­pa Kiadónál. Az illető nyelvta­nár, tehát a nyelvet tudja, is­meri. A költői mesterségben sem járatlan — hiszen több verseskötetét állami kiadó ad­ta ki. Fordításait el sem olvas­ták — mondván — ez XY mű­fordítói területe. A történetei Mezey Katalin mondta el parla­menti felszólalásában. A Magyar írók Szövetsége a KISZ KB-vel együttműködve lét­rehozta a József Attila kört, amelynek ma már számos köz­ismert képviselőjét is a „nem­zedéki megkésettség" jellemzi — jegyezte meg az egyik hoz­zászóló. Ez az irodalmi életbe való bekapcsolódás késésére, a társadalmi-közéleti tapasztala­tok hiányára vezethető vissza. (Egészségtelen beszűkülésről, mesterkélten épülő nemzedéki válaszfalakról idősebb írók is panaszkodtak. Ld. Bertha Bul­csú interjúi.) Hogy ez a nemzedék meg­késett-e? Nem tudhatjuk, meny­nyire döntő kérdés. Egy biztos: míg a korábbi nemzedékek a történelemmel birkóztak, nekik másfajta közegellenállást kell leküzdeniük. És az is bizonyos, hogy a tehetségeseknek ez leg­többször csak hasznára lehet. Ma már — a hozzászólók vé­leménye alapján és a Kulturá­lis Minisztérium tájékoztatója szerint is — sokkal nagyobb le­hetőségek vannak a fiatal írók támogatására, mint korábban. Ahhoz, hogy ezek a lehetősé­gek valós eredmények megszü­letését segítsék, sok egyéb is kell. Mindenekelőtt tehetség. És még valami. Az egyik felszólaló véleménye is ez: mielőtt a fia­tal alkotó számbavenné mit szeretne, mit várna, azt kell alaposan mérlegelnie, mit nyújt­hat ő maga irodalmunknak és ezen keresztül a társadalom­nak. Bebesj Károly HÉTVÉGE Az Újmecsekaljai Általános Iskola bejárati domborműve. Fotó: Dr. Szász

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents