Dunántúli Napló, 1974. december (31. évfolyam, 329-357. szám)

1974-12-05 / 333. szám

6 Dunántúli napló 1974. december 5., csütörtök szerkesztőség postájából S Köszönjük a közbenjárást 7íf\í Ingyen mozi? Lapunk október 23-i számá­ban „Egy felvonó kálváriája" címmel részletesen foglalkoz­tunk a pécsi Dohány u. 7.. és a Kilián u. 4. sz. lakóház fel­vonójának több mint két évig tartó „felújításával" — amelyre az alábbi levelet kaptuk az említett ház lakóitól. „Mindenek előtt megköszön­jük a Dunántúli Napló köz­benjárását, melynek eredmé­nyeként már a cikk megjele­nését követő harmadik napon .csoda’ történt. A szerelők új­ra .megszállták’ a házat és egy héttel később megtörtént a fel­vonó műszaki átvétele is. Ezek után már csak a használatba­vétel örömteli pillanatai követ­keztek volna, ha közbe nem jön valami. Ez a valami egy cementtel teli papírzsák volt, melyet a házfelügyelőnk tá­masztott a lift ajtajához. Okát kutatva, e'rre csak akkor jöt­tünk rá, amikor az egyik lakó elhárítva az akadályt merő kí­váncsiságból kipróbálta a lif­tet, amely nagyszerűen műkö­dött. Nos erre már személyesen is megjelent a házfelügyelő és tudomásunkra hozta, hogy a felvonót csak azután használ­hatjuk, ha a PIK kiadja a kul­csait, és ezzel együtt a felvo­nó használati díjáról szóló ér­tesítést. Őszintén szólva furcsának tartjuk a dolgot. Mert az rend­jén van, hogy használati díjat kell fizetnünk, de annál kevés­bé azt, hogy miért kell a kul­csokra várnunk, amikor a fel­vonó gombnyomásra működik. Ki érti ezt?! Járda híján Körülbelül egy hónapja, hogy a Rákóczi út 13/a és 13/b házak között új lámpatestet létesítettek, viszont a körülötte lévő gödröt nem temették be. Ráadásul közvetlen a házak faló* nál is felszedték a burkolatot, a sze­metet is otthagyva. Ezért mi, az itt lakók, kénytelenek vagyunk az úttes­ten járni, mivel a járdán való köz­lekedésre csupán egy ember számára van hely. Reggel, este két óvodás gyermekemmel nem kis félelemmel botorkálunk az igen gyorsan száguldó autók mellett. Most még jó az idő, de ha eső lesz, mit csináljunk? Kér­jük az autósokat, gondoljanak ránk, gyalogátkelőkre is, akik néha hosszú percekig toporgunk a járda szélén, hogy átkelhessünk. Monori Ferencné Rákóczi út 13/a. Névtelen utcák Kellemetlen feladat vár ar­ra, aki Újmecsekalján első íz­ben keresi rég nem látott is­merősét, jóbarátját. Ugyanis van néhány olyan utcája, ahol vagy a szómtábla, vagy az ut­canévtábla hiányzik. Régi és közérdekű probléma ez Újme­csekalján. Megoldását sokszor kértük az illetékes tanácsi hi­vataltól, sajnos eredménytele­nül. Hunyadvári Béla Pécs, 39-es dandár u. 4. Örömmel szemléltük a Kertészeti és Parképítő Vállalat munkáját, amelyet a kertvárosi Kamilla utca és a vele szemben épült 10 emeletes háztömb közötti területen végeztek. Tulajdon­képpen játszóteret építettek ügyes já­tékokkal, (hinta, tornaszer, homoko­zó stb.) de az már kevésbé tetszett, hogy az itt lakó felnőtteknek nem ígér pihenést, felüdülést a csak itt- ott füvesített park. De ez csak a kisebbik hiba(> a nagyobbik az, hogy a térre néző épülettömb földszinti lakásai, ablakai elé egy olyan „játékot” helyeztek el a parképítők, amely megkeseríti az életünket. E három méter magas cső- építményre felmászó gyerekek köny- nyüszerrel bekémlelhetnek a lakások­ba — s ezt nem is mulasztják el — amellyel bizony megbolygatják a la­kók pihenését, nyugalmát. Az említett parkban nagyon sok szabad hely van még, ahova elhe­lyezhetnék és a jelenlegi helyére fát, vagy bokrot ültetnének, hogy ezzel is kellemesebbé, esztétikusabbá te­gyék környezetünket. 19 aláírás Az illetékesek válaszolnak Autóbuszügyek A Volán 12. sz. Vállalat igazgatóhelyettese, Laki Pál, az alábbi válaszokat küldte az október 23-ón és november 6- án megjelent levelekre: „Kimaradó járatok” A mezőgazdasági munkák megsegítése (munkás és tanu­ló szállítás) naponta jelentős számú autóbuszt vont el a he­lyi forgalmunktól. Ez a rend­kívüli szállítási igény kielégí­tése egyes vonalainkon, — így a 45-ös vonalán is, - átmene­tileg gyakran okozott kisebb- nagyobb késéseket, sőt ese­tenként járatkimaradást is. A mezőgazdasági munkákat segítő járatok csökkenésével párhuzamosan járatkimaradá­saink is a minimumra csök­kentek, így a Széchenyi akná­ról 7.00 órakor induló 45-ös járatunk is rendszeresen köz­lekedik. A járat elmaradások­ért az utazóközönség szíves el­nézését kérjük. A 7.25-kor, Rigódertetőről induló járat beállítására a 7.30 körüli időpontban közle­kedő járatok túlzsúfoltságának enyhítése érdekében volt szük­ség. „Gyorsjárat?” A cikkíró észrevételét köszö­nettel elfogadjuk. A 10/G jára­tainkat az észrevételtől füg­getlenül - a járat utasforgal­mának növelése érdekében — október 14-től a Petőfi utcai megállóban le- és felszállás miatt folyamatosan megállít­juk. „Rádió nincs, de GELKA-titok van" „A szerkesztőség postájából” című rovatunkban október 23-án a fenti címmel cikk jelent meg, melyben Ló- nay Barna tanár elmondta, hogy az iskolájuk rádióját még a tanév meg­nyitása előtt szerette volna megjavít- tatni. A szerviz több határidőt is adott, azonban a megjelölt időpon­tokra mégsem végezte el a munkát. Utoljára október 10-én kapott olyan ígéretet, hogy a rádiót a következő keddre megjavítják. Mivel nem elé­gedett meg az újabb ígérettel, kérte a sellyei GELKA szerviz felettes szer­vének a címét. Az adminisztrátornő ezt nem mondta meg, mivel ez „ti­tok”. Erre a levélre a Villamosipari és Gépjavító Szövetkezet az alábbi választ küldte: „Nem titok a sellyei híradástech­nikai és háztartási gépjavító szerviz központjának a címe, mivel a felvevő helyiség falán tábla hirdeti: Köz­pont: Villamosipari és Gépjavító Szö­vetkezet, Pécs, Megyeri út 25. Dolgozónk azért tartotta felesleges­nek a központ címének közlését, mert a telefonérdeklődés időpontjában a rádió már készen várta a visszaszál­lítást. Tehát az egyébként helytelenül „titkolózó” magatartás célja — jó­indulatúan — egy felesleges panasz elkerülése volt. E tény azonban nem menti vétségét, melyért felelősségre vontuk. Október 15-én a készüléket tulajdonosa megjavítva átvette.” KENDE SÁNDOR rutcáa 30. Egyedül apa az, aki nem esik előtte hasra, s néha kérdez tő­le váratlanul olyasmit is, ami­re egy tiszt esetében — aki ráadásul vendég — nem szo­kásos kiváncsinak lenni. Tegnap este is: — Mi vagy te otthon, mondd már meg egyszer? Szótár a zsebből, hosszú ke­resgélés: — Föld . . . föld, nagy . . . Apa megelégedett ennyivel. Mosolygott, de fölállt mellőle, otthagyta nekünk. Esetleg le­gyintett: — Jól van. . . Láthatta hát Hanga Mik­lós. hogy mi a helyzet, és ítél­hetett volna pontosabban is! Igazán föltételezhettem róla, hogy nem pont Vé-mama és Hedvig szúrásai irányában fog tájékozódni. Vártam délelőtt, igen, min- dent-mindent el akartam mon­dani neki, — és majdnem sír­tam már, mire csöngetett vég­re. Civilruhában állított be. En­nek örültem. Hangosan, boldo­gan ugrottam a nyakába, kint, a nyíló ajtóban, csöppet se tö­rődve azzal, hányán bámész­kodnak a folyosóról. Ha hagyta volna, hogy sor­jában beszéljek odabent er­ről is, arról is, ahogy terveztem, őszintén, igenis, őszintén, de leveMnk nyomában Miért reklámozzák, ha nem tudják teljesíteni...? Közel egy éve sikertelen minden próbálkozásunk, hogy iskolánk tanulói délelőttönként és uzsonnaidőben tej­hez jussanak. Miután a lakóhelyünk szerinti illetékes Sásdi ÁFÉSZ ezt nem tudta elintézni, a következő fó­rumként a Pécsi Tejipari Vállalat ke­reskedelmi osztályához fordultam, — ugyancsak eredménytelenül. Kéré­sünkre, hogy a tanulók részére biz­tosítsanak naponta 60—80 pohár is­kolatejet, közölték velünk, hogy ilyen mennyiségre „nincs szállítási kapaci­tásuk”. Hiába érveltünk azzal, hogy a Sásdra történő szállítás csaknem út­jába esik a községünknek (némi ki­térőt jelentene csak a gépkocsijuk­nak) azt a választ kaptuk, hogy az általunk javasolt kocsira nem fér fel a szállítmány. Ezek szerint a válla­latnak nem az a feladata, hogy a fogyasztó — a mi esetünkben az is­kolások i— igényeit kielégítse? Miért reklámozzák hát országosan, ha nem tudják teljesíteni? Itt jegyzem meg, hogy a község lakói is minden bi­zonnyal komoly mennyiségű, 80—100 liter zacskóstejet igényelnének. Gungl László iskolaigazgató, Felsőmindszent. Részletesebb tájékoztatást a felsőmindszenti vegyesbolt ve­zetőjétől, Kréling Györgytől kaptunk. Úgyszólván a legil­letékesebbtől, akinek hosszabb s rövidebb távon is módjában áll felmérni a lakosság igé­nyeit. — Régebben, amikor még nyugodtan, egymásután, elejé­től végéig ! . . . És nem a csókjával hallgat­tatott el — néha azzal is, mert akartam —, hanem elfordult, és rám se kívánt nézni, olyan darabosan és igazságtalanul buktak föl szavai, maga is szé- gyellte őket. — Közben egész szépen megtanultál tőle olaszul! — bántott ezzel is. — Ugyan I Pár szó . .. — Különben pedig háború van, igaz?!... Egy olasz tiszt, ugye, ma itt, és ki tudja, hogy holnap . . . — Ki veszi komolyan?! — Senki! Igaz, senki?! Ki venné komolyan?! — Láthatja, hogy nem . . . — Katona: katona! A ma­gyar is katona! — nevetett föl élesen, és ekkor visszafordult hozzám. — Az is: ma még itt, aztán . . . — Jaj, ne! — tapasztottam tenyerem a szájára. — Ezt ne! . . . Ilyen buta összehasonlítást igazán nem vártam tőle. Én nem akartam hazudni neki, a ravaszkodáshoz nem értek majd minden második gazda tehenet tartott, szóba sem ke­rült ez a probléma — mondot­ta. - Ma pedig ha furcsán hang­zik is, de ott tartunk, hogy na­gyobb gondot okoz a falusi lakosság tejellátása, mint a városiaké. Különösen amióta a helyi tsz is megszüntette a tej­termelést. A Baranya megyei Tejipari Vállalatnak van ugyan egy begyűjtő helyisége a köz­ségben, ahol reggel hattól ki­lencig kannás tejet lehet vá­sárolni, de ez ma már több szempontból is korszerűtlen. A téli hónapokban még hagyján, mert a házkörüli munka mel­lett van idő arra is, hogy reggelenként elmenjenek a tej­ért, de más a helyzet tavasz­tól őszig. Ma mór a falvakban is üzemi élet zajlik, ami kö­vetkezésképpen az igényeket is megváltoztatta. Amint mondotta, ma mór a falusi asszonyok is egyre ke­vesebbet bajlódnak a túró, tejföl készítéssel, amikor azt készen is megvásárolhatják a boltban. Ez utóbbiakból az el­látás is megfelelő, mert a Tejipari Vállalat hetenként két alkalommal szállít friss árut a — miért is ravaszkodtam vol­na? Mit akartam én az egyik­től, és mit akartam a másik­tól? — Nézze, Miklós, nagyon kérem ... Maga úgy ment el . . . én nem tudhattam, mit érez . . . — Nem tudtad??? — Mit?!. . . — Neked mindegy volt??? — Mi?!... — Látod, most hazudsz me­gint. — Miből tudhattam volna, istenem?! Soha nem beszéltünk róla . .. maga soha nem be­szél ... Soha nem vállalt ve­lem titkot.. . — Titkot?!... Ez a bizonyí­ték a szerelemre?... . — Hát a varázs? A titok va­rázsa?... Varázs nélkül is van szerelem, azt mondja?!... Én . .. Félbeszakított: — Én . . . — Maga?... Miért nem mondja?! Egyetlenegyszer mondja legalább! (Folytatása következik.) boltjukba. Ami pedig a cso­magolt tej iránti igényeket il­leti, elmondotta, hogy nem­csak a községük, de a tőlük mindössze 1 kilométerre lévő Godisa is ellátatlan. Felkerestük Gungl Lászlót az iskola igazgatóját is. — A levélben javarészt csak az iskolánk ellátatlanságáról számoltam be — mondotta — pedig éppen ezekben a napok­ban kezdődik el nálunk az is­kolai-óvodai napközis foglal­koztatás, amelyet ugyancsak számításba kell vennünk az iskolatej igények felmérésénél. S ez nem valamiféle luxus igény, mert KÖJÁL rendelet írja elő, hogy az iskolákban csak pasztőrözött tej fogyaszt­ható. Dr. Csongor Elemér, a Ba­ranya megyei Tejipari Válla­lat osztályvezetője mindenek előtt a levélben foglaltakra reagált. — Ha történetesen hozzám fordulnak a reklamációval, én is hasonlóképpen válaszoltam volna, - mondotta. — Jelenleg valóban úgy állunk, hogy nincs lehetőségünk a kérés teljesíté­sére. Vonatkozik ez a levélíró által javasolt megoldásra is, ami szerint némi kitérővel a községüket is útba ejthetnénk. Nos, ez a kitérő oda-vissza 10 kilométeres plusz utat jelente­ne, ami veszélyeztetné az áru­terítés szinte percekre beosz­tott idejét. — Sajnos a poharak minősé­gével is bajok vannak - mon­dotta. - A tejipar egyik po­hárgyártó gépsorának hibája folytán olyan szériákat is ka­punk, melyek a töltés utáni szállításkor mondják fel a szolgálatot. Ez a másik oka annak, hogy nem szívesen vál­lalunk el újabb elégedetlen partnereket. . . Végül azért hozzátette még, hogy e problémák ellenére is van remény a felsőmindszenti igények kielégítésére. — A gépsor javítás alatt van, de emellett azt is kilá­tásba helyezték, hogy 1975. első negyedében megkapjuk oz oly régóta igényelt egy tonnás gépkocsit, amivel lebo­nyolíthatjuk a nekünk is oly sok gondot okozó tasakos és poharas tej szállításokat. P. Gy. Jogi tanácsadó Kovács l-né olvasónk kérdezi, hogy három kiskorú gyermeke után mennyi szabadságra jogo­sult és a szabadságot egyben vagy külön kell-e igénybe vennie? A Munkaügyi Miniszter a múlt év végén a 12/1973. (XII. 23.) Mü. M. sz. rendeletével a dolgozó nők és az egyedül álló apák részére járó szabadság mértékét újból megállapította. E rendelet szerint a dolgozó nőt és az egyedülálló apát évenként — a Munka Törvény- könyve Végrehajtási rendeleté­nek 59. §-ában meghatározott fizetésnélküli szabadnapon túl­menően — a tizennégy évesnél fiatalabb; — egy gyermek után kettő, két gyermek után öt, három és ennél több gyermek után kilenc fizetett szabadnap illeti meg. A szabadnapokat a dolgozó kívánságának figyelembevéte­lével egyben, vagy részletekben kell kiadni. Olvasónk d három kiskorú gyermeke után tehát kilenc fi­zetett szabadnapra jogosult, amit akár részletekben, akár egyben igénybe vehet. T. Istvánné harmadik gyerme­kével terhes. A két nagyobb gyer­mek után nem vette igénybe a gyermekgondozási segélyt. Kér­dése: A - most születő gyermeke után gyermekgondozási segély igénybevételekor milyen összegű segélyt fog kapni? A 11/1973. (XII. 23.) Mü. M. sz. rendelet értelmében, amely 1974. január 1. napjával lépett életbe, a harmadik gyermeke utón olvasónk havi 1000 forint összegű gyermekgondozási se­gélyre lesz jogosult az egyéb feltételek fennállása esetén. A jogszabályi rendelkezések értelmében a második vagy to­vábbi gyermek után a gyermek- gondozási segély megállapítá­sakor a segély akkor is maga sabb összegben jár, ha a dol­gozó nő idősebb gyermeke után gyermekgondozási segélyt nem igényelt, vagy arra nem volt jogosult. T. H. olvasónkat az érdekli, hogy a bérlő a lakásban milyen karbantartási munkákat köteles elvégezni? A karbantartás fogalmát az 1/1971. (II. 8.) ÉVM. sz. rende­let az 56. §-ában határozza meg. E jogszabályi meghatáro­zás szerint: karbantartás az épület (a lakásberendezés stb.) állagának és rendeltetésszerű használhatóságának biztosítása érdekében szükséges megelőző és javító munka elvégzése, to­vábbá a dolog értékéhez viszo­nyítva nem jelentős értékű egyes alkatrészek cseréje. A rendelet az 57. §-ában kü­lön is előírja a lakás burkola­tainak, ajtóinak, ablakainak és berendezéseinek karbantartása körében a bérlő kötelezettségét, különösen; a) a padlóburkolat szükség szerinti védőkezelésére, b) a falak szükség szerinti festésére (meszelésére), c) a tapéta szükség szerinti cseréjére, d) az ajtók, ablakok és a la­kásberendezések — bérbeadóra nem tartozó — szükség szerinti mázolásé ra, ej a zárak, vasalások cseré­jére. A. Z. olvasónk kérdezi, hogy a nyárikonyha kiadását tiltja-e vala­milyen rendelet, s ha igen, mi annak a száma? Igen! Az 1/1974. (I. 9.) ÉVM. sz. rendelet. Ennek 11. §-a ér­telmében lakáshoz tartozó he­lyiséget (nyárikonyha, mosó­konyha, pincerekesz, fáskamra stb.) a) a bérlő albérletbe nem adhatja ki és másnak haszná­latra sem engedheti át; b) a nem állami lakás tulaj­donosa — a lakás céljára önállóan bérbe (albérletbe) nem adhatja és másnak sem engedheti át használatra.

Next

/
Thumbnails
Contents