Dunántúli Napló, 1974. december (31. évfolyam, 329-357. szám)
1974-12-31 / 357. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXI. évfolyam, 357. szám 1974. december 31., kedd Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Takarékoskodjunk! A józan ész parancsa: takarékosság az anyagokkal! Ebben jelölhető meg gazdálkodásunk stratégiai célja, cselekvési iránya. Noha az összefüggések láncolatában ennek indokoltsága bőségesen igazolódik, szükséges ezt a feladatot szélesebb horizonton, a gazdaságpolitika tükrében is elemezni. Magyarország egyik közismert gazdasági adottsága, hogy természeti, ásványi kincsei rendkívül szegényesek, feldolgozó iparának legtöbb ágazata — kivétel az élelmiszeripar, az alumíniumfeldolgozás és felhasználás — részben, vagy teljes egészében importált nyers- és alapanyagokból gyártja a kész termékeket. A nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk időbeni folyamata: beáramlik az energiahordozó. az anyag, a félkész-termék, ezeket a magyar gazdaság felhasználja, feldolgozza, majd produktumait a külföldi piacokon értékesíti. Mindebből következik: a magyar gazdaság működésének, hatékonyságának minden időpontban kulcskérdése — legyenek az anyagok olcsók, avagy drágák — hogyan hasznosítja a belső és külső forrásokból rendelkezésre álló anyagokat, s azokból a hozzáadott élő munkával a termékek, a javak milyen tömegét, értékét képes létrehozni. Ez több mint anyagtakarékosság — ez az anyag racionális, ésszerű hasznosítása. A különbség érzékeltetésére: ha egy terméket a műszaki-technológiai szempontból indokolt anyagráfordítóssal állítunk elő, az anyagot takarékosan használtuk fel. Racionális anyagfelhasználásról akkor beszélhetünk, ha ugyanabból az anyagból — példának okáért a termékszerkezet változtatásával — a korábbinál nagyobb áru-értéket produkálunk. Gazdaságpolitikánk időről- időre napirenden tartotta és meghatározta a racionális onyogfelhasználás teendőit. A hatvanas években például a gépipar beruházási-fejlesztési eszközeit a kevésbé anyagigényes ágazatokra — a híradás- technikára és a műszeriparra — koncentráltuk, s az egymást követő ötéves tervek alapvető gazdaságpolitikai céljai között szerepelt a társadalmi termelés hatékonyságának — egyebek között az egységnyi termékre jutó anyográfordítások csökkentésével történő — javítása. Az anyagi termelésnek két alapvető erőforrása van: a munkaerő — annak mennyisége, termelési tapasztalata, produktivitása — és a termelőeszköz, az anyag, a gép. Egyik erőforrásban sem bővelkedünk. Nem mérnök azt állítani, hogy a munkaerőt racionálisan, megfelelő hatékonysággal hasznosítjuk, de ennek követelményeit igyekeztünk a vállalati gazdálkodás középpontjába állítani. (Elegendő a munka- és üzemszervezés korszerűsítését célzó határozatra hivatkozni, továbbá a vállalati bér- és jövedelemszabályozásra.) Nem állítható ugyanez az anyagban, termelő berendezésben megtestesülő holtmunka vállalati hasznosításáról. Ennek követelményei megrekedtek a gyárkapuknál, s legfeljebb közvetett módon hatnak a gazdálkodásra. (Felemás megoldás — szinte közgazdasági képtelenség —, hogy az élőmunkával takarékosan igyekszünk bánni, de annak produktumával mór lazábban gazdálkodunk, s ilymódon mindazt az eredményt, amit a vámon nyertünk, a révnél elveszíthetjük.) A magyar gazdaságban létrehozott összes termékek folyó áron számított értéke 1973-ban már csaknem 900 milliárd forint volt, s ezen belül az új érték, a nemzeti jövedelem 360 milliárd forint. Ha az utóbbihoz hozzáadjuk az elhasznált termelő-berendezések értékét, az amortizációt, s ezek együttes összegével csökkentjük a társadalmi termék értékét, előttünk áll a népgazdasági tevékenység összes anyagköltsége, amely kb. 500 milliárd forint. Ezzel a summával, költséggel kell, lehet, s érdemes takarékosan, racionálisan' gazdálkodni. Nemcsak a jelenlegi világpiaci árhelyzet, a nyersanyagimport korlátái, hanem a gazdaságpolitikai összefüggések és követelmények is azt indokolják, parancsolják, hogy rövid és hosszú távon egyaránt az anyag ésszerű felhasználását állítsuk a gazdálkodás és a gazdaságfejlesztés középpontjába. Ennek érdekében operatív intézkedések egész sorára, az anyaggal való gazdálkodás átfogó szabályozására lesz szükség. Ám mindennél fontosabbnak tartjuk szemléletünk — szinte gazdaságpo litikai jellegű — módosítását, annál is inkább, mert a központi intézkedések nem oldhatják meg hiánytalanul a racionális anyaggazdálkodás vállalati feladatait. A cselekvés konkrét módszerei — pl. az anyagfelhasználási normák korszerűsítése, a konstrukciók felülvizsgálata, a fajlagos anyagfelhasználást csökkentő technológiák alkalmazása, a termékszerkezet módosítása stb. — csak a gazdálkodás új szemléletmódjából születhetnek. Ezzel kapcsolatban hadd emlékeztessünk arra, hogy a népgazdaság anyag-helyzetével és ellátásával kapcsolatos közfelfogásunk — s ebben a tömegkommunikáció, a sajtó is részes és hibáztatható — koránt sincs összhangban a realitásokkal. Bizonyos tényeket olyan hangsúllyal regisztrálunk — pl. a külkereskedelem feladata a népgazdaság importanyagszükségletének beszerzése, a KGST-országok hosszúlejáratú kereskedelmi megállapodásaikban kölcsönösen biztosítják egymásnak az alapvető nyers- és alapanyagokat —, ami a zavartalanság, az abszolút biztonság látszatát keltette. P ersze hivatkozhatnánk másmilyen dolgokra is — mondjuk a mennyiségi szemlélet „korszerűsített" formában való érvényesülésére, arra, hogy a nyereséget elsősorban a volumen, a termelés és az értékesítés növekedése táplálja, a dráguló importanyagok költségvetési támogatására, — amelyek akarva-aka- ratlanul ugyancsak az anyaghelyzetről alkotott indokolatlanul optimista felfogást tápláltak. Nos, ezért kell a valósággal összenőtt egyéni és közfelfogást kialakítanunk, amely létrehozhatja — a gazdaság minden szintjén, a központi gazdaságirányítástól a munkagépig, de még a háztartásokban is — a józan és racionális anyagfelhasználás és fogyasztás stílusát, módszereit. Garamvölgyi István Folytatódtak Moszkvában a szovjet—egyiptomi tárgyalások Elhalasztották Brezsnyev közel-keleti látogatását A Szovjetunió, Egyiptom, Szíria és Irak vezetői megállapodtak abban, hogy közös megegyezéssel későbbi időpontra halasztják Leonyid Brezs- nyevnek a három arab országban teendő, eredetileg januárra kitűzött látogatását. Mint Moszkvában közölték, a felek számára kölcsönösen elfogadható új időpontot később állapítják meg. Brezsnyev vasárnap Moszkvában fogadta lsrma»l Fabrrvi egyiptomi külügy- és Abdel Ghani Al-Gamazi hadügyminisztert. A baráti légikörű beszélgetésben véleményt osenél- tek a Szovjetunió és az Egyiptomi Arab Köztársaság sokoldalú együttműködése továbbfejlesztésének és barátsága megszilárdításának kérdéseiről. Leonyid Brezsnyev megerősítette, hogy a Szovjetunió továbbra is sokoldalú támogatást és segítséget nyújt az arab népeknek, köztük a palesztinéi arab népnek, a közel-keleti tartós és igazságos béke megteremtését célzó harcukhoz. Hétfőn találkozott Gromiko szovjet és Fohmi egyiptomi külügyminiszter. A baráti légkörű megbeszélés során folytatták a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdések megvitatását. Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere hétfőn fogadta Abdel Ghani Al- Gamazi vezérezredes egyiptomi hadügyminisztert, az egyiptomi fegyveres erők főparancsnokát, mint MosZkvábon hivataloson bejelentették, a két fél baráti megbeszélést folytatott egymással. Budapest—Moszkva Közvetlen telefonhívás Hétfőn délelőtt Rödönyi Károly iközlekedés- és posta ügyi miniszter dolgozószobájában megcsendült a szürkeszínű külön telefonikészülék, amelyen közvetlen telefonhívás érkezett Moszkvából Budapestre. A hívó Ny. V. Tolizin, a szovjet közlekedés- és posta ügyi 'miniszter első helyettese volt, s köszöntötte miniszterünket abból az alkalomból, hogy megindult az automatikus telefon- forgalom Moszkva—Budapest között. Az ünnepi telefonbeszélgetésnél ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete és Tóth Illés, a posta vezérigazgató-helyettese. Az első telefonbeszélgetésben Ny. V. Tolizin hangsúlyozta, hogy a közvetlen telefon- kapcsolat szélesíti és könnyíti a Szovjetunió és Mogyarország állampolgárai közötti érintkezést. Rödönyi Károly válaszában örömét fejezte iki, hogy a Moszkva—Budapest közötti automata távbeszélő szolgálat meggyorsítja a közvetlen szóbeli érintkezést a két ország fővárosa között. A megbízható és gyors távbeszélő szolgálat hozzájárul az országaink közötti politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlődéséhez, a népeink közötti baráti kapcsolatok további erősítéséhez — mondotta. A VBKM Világítástechnikai Gyárában a kongresszusi munkaverseny keretében vállalták, hogy az idén ötven újbpusú világitótestet fejlesztenek ki._Az újtipusú lámpák 1975. első félévében már kaphatók lesznek az üzletekben. Képünkön: A gyár új állólámpái és csillárjai. Küldöttgyűlés a KISZÖV-nél Eredményes gazdálkodás Megyénk ipari szövetkezeteinek gazdálkodása ebben az évben is dinamikusan fejlődött, nőtt a munka termelékenysége, a rendelkezésre álló eszközöket az elmúlt évinél kedvezőbben használták, ki. Az eddig elért eredmények azt mutatják, hogy a szövetkezetek a IV. ötéves terv célkitűzéseit teljesíteni tudják, azonban a törekvés világpiaci árak jelentős emelkedése, s az ezzel járó cserearány-romlás a jövő esztendőben az eddiginél még nagyobb követelményeket támaszt az ipari szövetkezetekkel szemben — állapította meg a közel nyolcezer ipari szövetkezeti dolgozó negyven képviselője, akik tegnap Pécsett, a KISZÖV székházában tartottak tanácskozást. A Baranya megyei Ipari Szövetkezetek ez évi utolsó küldöttközgyűlését Meszlényi Józsefné. a KISZÖV nőbizottságának elnöke nyitotta meg, melyen megjelent Orbán Jenő, az MSZMP Pécs városi Bizottságának munkatársa, dr. Nagymarosi Mihályné, az OKISZ főosztályvezetője, dr. Heim György, a Baranya megyei Tanács osztályvezetője. A KISZÖV elnökségének beszámolóját — mely az elnökség és a tag szövetkezetek 1974-es munkájával, a közös fejlesztési alap felhasználásával foglalkozott —, Tárnái Ferenc, a KISZÖV elnöke terjesztette elő. Elmondta, hogy az elnökség a meghatározott munkatervnek megfelelően végezte munkáját, 18 gazdaságpolitikai, termelésfejlesztési, valamint 19 szövetkezetpolitikai jelleqű témát vitatott meg, $ ajánlásaival jól szolSteinmetz Miklósnak, a hős szovjet parlamenternek Pécsett a Szabadság út sarkánál lévő emléktábláját vasárnap — a gyilkosság 30. évfordulóján — megkoszorúzták. A kegyelet virágait helyezték el a MÁV Pécsi Igazgatóságának és a vontatási főnökség Steinmetz brigádjai. gólta a tagszövetkezetek sokrétű tevékenységének továbbfejlesztését. Beszámolt a KISZÖV elnöke arról is, hogy a 22 ipari szövetkezet 309 telephelyen, illetve 544 részlegben végzi a termelői és szolgáltatói feladatokat. A szövetkezetek ebben az évben egymilliárd forint termelési értéket állítottak elő, 126 millióforinttal többet mint az előző évben. A legnagyobb termelési felfutást a Pécsi Vasas-, a Pécsi Faipari és a Pécsi Fatömegcikk és Járműjavító, valamint az Agrokémia Szövetkezet érte el. A jó gazdasági eredmények elérésében nagy szerepe volt a szocialista brigádmozgalomnak. Jelenleg a KISZÖV tagszövetkezeteiben 221 szocialista brigád dolgozik, mely 2200 dolgozót tömörít. A szocialista brigádok és velük együtt a szövetkezetek is csatlakoztak a felszabadulási és a kongresszusi munkaversenyhez — a termelés növelésére tett felajánlásaik értéke megközelíti a 30 millió forintot. A Megyei Szövetkezeti Bizottság a közelmúltban értékelte a munkaverseny állását, s megállapította, hogy a szövetkezetek vállalásaik jelentős részét már teljesítették, illetve túlteljesítették. Annak ellenére, hogy jóval több lakást adtak át az építőipari szövetkezetek, mint tavaly, mégis nagy a lemaradás, mert ebben az évben 734 lakást kellett volna átadniok, ezzel szemben 502 készült el. A lakossági szolgáltatás úgynevezett teljesítményértéke' 90 millió forint lesz az idén, mely mintegy 10 százalékkal múlja felül a múlt évit. Nagy hangsúlyt helyeztek a szövetkezetek a termelékenység növelésére, a hatékonyabb üzem- és munka- szervezésre is, ennek eredményeképpen az egy foglalkoztatottra jutó termelés az előző évihez képest 12,2 százalékkal emelkedett. A beszámolót követő vita során tíz küldött mondta el véleményét a szövetkezetek munkájáról, egyebek között felszólalt dr. Nagymarosi Mihályné, az OKISZ főosztályvezetője, aki összehasonlította az ország ipari szövetkezeteinek gazdálkodását a baranyai ipari szövetkezetekkel, s megállapította, hogy megyénk szövetkezetei az országos átlagnál jobban gazdálkodnak. A küldöttközgyűlés további részében a jelenlevők egyebek között megtárgyalták a KISZÖV jövő évi munkatervét és költségvetését, a revizori iroda so- ronkövetkező feladatait.
