Dunántúli Napló, 1974. december (31. évfolyam, 329-357. szám)

1974-12-29 / 355. szám

6 Dunántúli napló 1974. december 29., vasárnap A dunai hajós A szülők is egyetértenek Családi életre nevelés az iskolában A magyar filmgyártás a ka­rácsonyi szünetre önkéntes házifeladatának tekinti, hogy új alkotással lepje meg a fia­tal nézőket minden évben. Az idei ,,lecke" elkészítésében anyagi részesedést vállalt a nagy műsorigényű és bőkezű rokon, a Magyar Televízió is, ám a bemutatás előjogát nagyvonalúan átengedte a film- forgalmazásnak. A szünidei ajándék műfaja mi is lehetne más, mint romantikus kaland­film. Keresve sem lehetne ta­lálni eminensebb „dolgozat­írót", Verne Gyulánál, aki az irodalmi anyagot szolgáltatta. Ha már a „dolgozatjavítás” feladatára vállalkoztunk, néz­zük a film első szerkezeti egy­ségét, a „bevezetést". A du­nai hajós. Borús Demeter, a Dunai Liga horgászversenyének győztese rejtélyes figura. Ro­mantikus vállalkozásba kezd, mikor elhatározza: kis bárkáján végighajózik a Dunán s három­ezer kilométeres útján kizáró­lag azzal tartja fenn magát, amit horgászattal szerez. Ezidő- tájt a Duna menti kastélyokat titokzatos rablóbanda foszto­gatja; a Dunai Liga fővédnö­két, Hagueneu grófot is csu­pasz falak, üres széf és vérbe­fagyott szolgáinak látványa fo­gadja. Az expozíciót igazi bonyoda­lom követi. Ha a főhős nyomá­ba szegődünk, rögtön dilem­mával állunk szemben. A né­zőben szükségszerűen felvető­dik a kérdés, nincs-e köze a betörésekhez a kitudja honnan­jött fiatalembernek, főhősünk­nek. Am, ha e furcsa, de ro­konszenves Borús Demetert el­fogadjuk fő-hősnek, ösztönö­sen tiltakozunk a gondolat el­len, hogy rablógyilkost fogad­tunk kegyeinkbe. E gondolat szöget üt a dunai hajós fura útitársának, állítólagos Kari Jäger osztrák régiségkereske­dőnek a fejébe is, akiről még a fiatal, de nem naív nézők is sejtik, hogy más lehet a fog­46. Végre egyszer úgy állunk majd szembe egymással me­gint . . . meg kell történnie, hogy szembeálljunkf. . . Mikor már?!.. . Mi lesz veled?! . . . Velünk!!! — Igenis, velünk! Ha nem nézel föl végre az öledből! . . . ült, háttal nekem, szemközt az apjával. Sokkal görnyedteb- ben, mint ahogyan fáradtság­tól lehetséges. Attól nem ilyen mozdulatlan senki. Reggelig csak az történt, hogy néha a karját az asztal lapjára emel­te, és a feje előrebukott. Pontosan tudom, mi ment végbe benne. íalkozása, mint aminek kiadja magát. Nem is marad kétsé­günk a hajós vasládái iránt előszeretettel érdeklődő úr ki­léte felől: az útitárs Drogos detektívfelügyelő, aki a hírhedt Ladkót, a kastélyfosztogatói; ke­resi és védi megtalálni Borús Demeter személyében. További alakok felbukkaná­sa bonyolítja a cselekményt. Borús titkos éji találkára megy, ahol egy orosz úrral fegyverek­ről tárgyal. Még azon az éjje­len a közelben újabb kastélyt fosztanak ki. Találkozunk továb­bá egy izompacsirta hajóskapi­tánnyal, bárkájával és kalózkül­sejű embereivel. Szó esik még •a török elnyomással szemben harcoló bolgár hazafiakról és vezérükről, akit Ladkónak hív­nak. Hátra van még a „dolgozat” osztályozása. A fogalmazás szinte hibátlan, ebben Verne Gyulának is van némi része. A leckét a rendező, Markos Miklós kellő rutinnal mondja fel. A történet felkelti a nézők érdeklődését, kíváncsiságát, a sztori felhangjai még a törté­nelemkönyv tágabb látóhatá­rát is sejtetni engedik, a fiatal nézőket öntudatlanul is a „Jó ügy”, a szabadságharc mellé állítva. A „külalak" érdemje­gye már nem ilyen egyértelmű. A Duna menti tájak szemet- gyönyörködtetőek a színes koc­kákon, és ez inkább a termé­szet, mint az operatőr érdeme, aki nem mutatott nagy igyeke­zetét, hogy az ember és a táj viszonyát képi kompozíciók­ban tükrözze. Hasonlóképpen a formai szempontok alapján marasztalható el a rendkívül rossz minőségű, szemetrontó kópiarészlet, illetve a felújított Petőfi-mozi teljesen önműködő vetítőberendezésének gyakori hibája a csütörtök esti máso­dik előadás alatt, mely remél­hetőleg nem válik automatikus­sá. Nem illenék egy ipari mű­emlékhez. S. A, Szégyellte magát. Én meg azt értettem meg, hogy tulajdonképpen mindig is szégyellte magát. — Anyja mi­att. Hogy nem olyan szép, és nem is lesz olyan soha. Hogy valaha énekelnie kellett a ven­dégek előtt, pedig a hangja nem jó az énekre. Viszont tet­te, mégiscsak tette, különben nem tudta volna meg, hogy (a szépség hiánya ellenére is) tet­szik mindenkinek. Tehát szé­gyellte, hogy tetszik. Ezért ne­vetett olyan könnyen. Vagy nem könnyen, csak gyakran. Szégyellte, hogy az apja őt sze­reti jobban, s hogy ezt nyugod­tan kifejezésre is juttatta. Szé­gyellte, hogy nem szolgált rá erre, hiszen mindenki okosabb Ezt halljuk! A Pécsi Stúdió jövő heti műsorairól AKIKKEL 1974 BEN KÖZELEBB- RÖL MEGISMERKEDTÜNK — Ti- szay László zenét összeállításá­ban újból hallhatjuk azokat a művészeket, írókat, rádiós és té­vés munkatársakat, akikkel az év folyamán érdekes riportok készül­tek. Az óesztendö utolsó napján 1974-töl Böhm József, a Somogy megyei Tanács elnöke búcsúzik. Majd vidám zenés szilveszterest következik. Az 1975-ös esztendő első műsorában Petöfi-versek és népdalok csendülnek fel, mely megismétlik Várnai Ferenc: SZÜ­LŐFALUMBAN című műsorát. Az ÉV ELSŐ MUNKANAPJÁN, csü törtökön Szabópál Antallal, ToL- na megye Tanácsának elnökével beszélgetnek. A MUZSIKÁVAL FA­LURÓL FALURA ezúttal a téli es­téken benépesülő falusi könyvtá­rakban készült. Kovács Imre pe­dig ÚJ KALENDÁRIUMOKBAN lapozgat. A pénteki műsor cí­meiből: OT PERC KÖZGAZDA­SÁG, dr. Zeller Gyula előadása. Pécsi művészek felvételeiből. Be­szélgetés az év filmújdonságairól. A szombati SZABAD SZOMBAT műsort dr. Nádor Tamás ezúttal a mohácsi Farostlemezgyárban ké­szítette, és Horváth Teréz riport­jain keresztül sok érdekes mun­kásarcot mutat be. Vasárnap meg­ismétlik az UTCÁK ÉS LAKÓIK sorozatban a pécsi Petőfi utcá­ban készült összeállítást, mert az utca lakói levélben kérték. A SZERB-HORVAT NYELVŰ ADASBAN hétfőn zenés emléke­ket idéznek 1974-ből. A keddi ösz- szeállitás címe: BÚCSÚ AZ ÓÉV­TŐL. Az újesztendő első napján háromnegyed órás zenés összeál­lítással jelentkezik a szerb-horvát adás: HOGY MEGVALÓSULJA­NAK A JÓKÍVÁNSÁGOK címmel. Csütörtökön a Baranya Együttes műsorából sugároznak, híreket és lapszemlét olvasnak fel. Pénteken a mohácsi tamburazenekar ját­szik. majd riport mutatja be egy pártalapszervezet portréját. A szombati, ugyancsak 45 perces műsorban HÁROM MEGYÉN AT címmel hangzik el aktuális ösz- szeállitás, majd a HARMINC ÉV TANÚI sorozatban Ognyenovics Milán beszél emlékeiről. Vasár­nap A HÉT HETEDIK NAPJA című szokásos zenés Qsszeálliás nyújt kellemes szórakozást a szerb-hor­vát adások hallgatóinak. A NÉMET NYELVŰ ADASBAN a Hétfői magazinban híreket mon­danak, Farsangi svábbálok *75 címmel hangzik el beszámoló, va. lamint összeállítás: AZ ÉV TÜK­RÉBEN. SZILVESZTERI TURMIX a címe a pécsi stúdió jémet szer­kesztősége vidám szilveszteri mű­sorának. Újév napján a köszöntőt Réger Antal, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsé­gének főtitkára mondja el. Az ezt követő éveleji Összeállításban el­hangzanak az NDK rádiójának jókívánságai. Csütörtökön az NDK- ban dolgozó magyar fiatalokkal beszélgetnek, és zene csendül fel a hallgatók kérésére. Pénteken KULTURÁLIS MAGAZIN számol be az eseményekről és bemutat­ják a baranyai fúvósokat. A PÉ­CSI UTCÁK. VÁROSRÉSZEK soro­zatban szombaton Rácvárosra lá­togatnak el a német szerkesztő­ség munkatársai. Vasárnap a VENDÉGÜNK VOLT sorozatban Freitag Konráddal, a hássgyi fú­vószenekar vezetőjével beszélget­nek, majd vidám nyelvjárási tör­ténet és hallgatók kérésére ösz- szeállitott zenés műsor szórakoz­tatja a 45 perces adásban a hall­gatókat. A Pécsi Stúdió valamennyi mun­katársa ezúton is boldog újesz­tendőt kíván minden kedves hall­gatójának. volt, és mindenki jobb volt. És szégyellte, hogy ezt mégis el­tűrte, tudomásul vette, és úgy viselkedett, mintha természete­sen is így lett volna helyén­való. Ez nem egyenlő a kisebbségi érzéssel. Azt kompenzálni lehet valamivel, tenni ellene vala­hogy, viselkedni, rájátszani, el­lenbizonyítékokat gyűjteni egy életen keresztül. A szégyen egészen más. Azt csak elviselni lehet. Ki, hogyan viselje el — nincs rá tudomány. Nem módszerta­ni kérdés. Ki, hogyan viseli el . . . ho­gyan tudja elviselni ... — Hát ez az! A szégyen . . . Hogy a nővé­re, íme ... Akiről mindig tud­ta, hogy jobb ember — és ezért nem szerette. Akiről mindig tudta, hogy erősebb — és ezért még inkább nem szerette. Nem szerette! Nem tudta szeretni! Nem, nem tudta! De, hogy ennyire erős! Az egyetlen, aki verekedett! De még ennél is erősebb! — Miben?! — A szeretetében, ép­pen hogy a szeretetében!... Ezt is tanítani kell? Ügy lát­szik, igen. „Családi életre ne­velés”. Az emberek szerelmesek lesznek, összeházasodnak, gyer­meket nemzenek, szülnek — mindezt hozza magával az élet, természetes közeggé válik a család. Rendszerint akkor bi­zonytalanodnak el a szülők, amikor gyermekeik kérdezős­ködnek az élet keletkezése, a férfi és a nő kapcsolata felől. Gótlósosság? Túlzott kényelem? A „nekem erre nincs időm” megbocsáthatatlan közönye? Ez is, az is. Egy tény: szükséges volt végre intézményesen beve­zetni a családi életre nevelés oktatását. Barátság, szerelem Egyelőre kísérleti jelleggel - talán túlságosan is óvatos a tanterv - Pécsett egy általános és eqy középiskolában vezetik be az új tantárgyat. Nincs eb­ből számonkérés, osztályzat. A felnőtt évek gyakorlata, a tár­sadalom, a felnőtt-élet könyör­telen bíró. Nincs puskázás, ta- nár-könyörület. Percenként, akár pillanatonként vizsgázni kell. Azoknak, akik ma még az isko­lapadokban oly egyszerűnek látnak mindent. Párválasztás, szexuális élet, higiénia, család, az érzelmek hétköznapjai, fele­lősség egymásért. .. Túl egysze­rű és mélységesen elhibázott lenne mindezt az érzelmekre, ösztönökre hagyni . .. Pécsett a Janus Pannonius Gimnáziumban és az Építők úti Általános Iskolában január kö­zepén kezdik az új tantárgy ok­tatását. Egyelőre kísérleti jel­leggel, az osztályfőnöki órán hallanak a tanulók az egészsé­ges testi, lelki életről, higié­niáról, barátságról, szerelemről, szexualitásról. Egyelőre az álta­lános és középiskolákban - ép­pen a kísérleti jellegből faka­dóan — csak huszonkét órát irá­nyoz elő a tematika. Az elmúlt héten összevont szülői értekez­letet tartottak a Janus Panno­nius Gimnáziumban és Szakkö­zépiskolában. Okos szülők ■ lesznek Enyhe szorongással várta a szülői értekezlet kezdetét az igazgatónő, Hetesi Istvánná. Hogyan fogadják a szülők? Nem tekintik-e valami intézmé­nyes beavatkozásnak nevelési módszereikbe? Aki nem tud ennyire szeretni, akinek a szeretet és az erő nem föltételezi egymást, akiben a szeretet és az erő nem ugyan­az .. . akinek nincs ereje ahhoz, hogy hasonuljon, akinek nincs ereje ahhoz, hogy maga ellen forduljon, akinek ahhoz sincs ereje, hogy megsemmisüljön: az nem szeret, az hazudik — szé- gyellje magát. . . . Amint világosodni kezdett, Rádai elment. Nyakkendő és sál nélkül, ahogyan egész éj­szaka ott ült. Csak a nagyka­bátját kapta le a fogasról, és a hóna alá csapta, úgy indult el. Nem mondta, hová. Nem állhattuk útját. A pincébe ment-e vagy az utcára, vagy verekedni — nem kérdezhette meg senki. ültünk, ketten, tovább. Ő az üvegtelen, sötét papír­ral beragasztott ablakhoz kö­zel. Szerettem volna, ha elhú­zódik onnan — az előző na­pokban a szekrényoldalt biz­tonságosabbnak hittük. Nem hagyta, hogy székestül arrább húzzam. Képtelenség, de az anyját várta. — Tudomásul kell vennünk, hogy a mai gyermekek koráb­ban válnak biológiailag éretté, mint mi annak idején — mond­ja az igazgatónő. — Feltétlenül szükséges, hogy ezzel párhuza­mosan fejlődjön szellemi és mo­rális érettségük. Ezért nem sza­bad arra gondolni, hogy a csa­ládi életre nevelés kizárólag szexuális felvilágosítás. Az is, de ezzel együtt egészségügyi, érzelmi, tudati felkészítés a majdani párválasztsára, családi életre.- Mégiscsak lehetetlen álla­pot, hogy a gyerekek többet tudjanak egy bogárról, vagy nö­vényről, mint a saját testükről — veszi át a szót dr. Vargha Lívia iskolaorvos. - Ne legyen misztikum a két nem kapcsola­ta. A szülők közül sokan csak gátlásosságból, vagy álszemé­remből nem mernek beszélgetni a szerelemről, szexualitásról. Még mindig van úgynevezett „kényes téma". Hiszem, hogy ha ez a tantárgy rendszeressé válik, ha már az általános is­kolában megkapják az alapokat a gyermekek, belőlük „okos” szülő lesz. Egyetértenek A mamák, papák az osztály- termekben ülnek, a hangszóró­kon hallgatják az igazgatónő és az iskolaorvos rövid tájékoz­tatását. „A középiskolában az első és negyedik osztályosok hathetes, a második és harma­dik osztályosok négyhetes kísér­leti oktatásban részesülnek." A szülők és az osztályfőnökök ezután véleményt cseréltek. Egy mama a harmadik osztályból:- Én úgy vélem, kevés az a négy hét, hogy a gyerekek egy új, ismeretlen anyagot elsajá­títsanak. A negyedikben egy édesapa lelkesen üdvözli az új tantár­gyat:- A tanárok, orvosok többet tudnak, jobban el tudják mon­dani azt, ami kell. Egy másik papa:- A fiúk felelősségére is fel kell hívni a figyelmet. Erről ke­veset beszélünk. Általában helyeselték a szü­lők a „családi életre nevelést” az iskolában. A szülői értekez­leten egyetlen vitatkozó, vagy kétkedő vélemény nem hangzott el. Kurucz Gyula Tőle tudom (nem akkor mondta), hogy Cornides Mia egyszer se járt azóta náluk, hogy Rádai újra megházaso­dott. - Hát akkor most, mégis?! Éppen most?! Ezen a förtelmes reggelen! Mindjárt most! Fogalmam sincs, és ő se gon­dolhatott arra, egyáltalában le­hetséges-e, tudhatta-e az az asszony előre, hogy mi fog itt történni?... és tudja-e már, -hogy mi történt?! - Ugyan, honnan tudhatná?! És ha tud. ná, hogyan jöhetne, hogyan mozdulhatna onnan, ahol van?! Nem. Biztos, hogy nem gon­dolkozott Médi ezen, semmin se gondolkozott, csak reszket­ve várt, fázva, hideglelősen, és minden reccsenésre fölugrott, visszafojtotta a lélegzetét; hogy: — jaj, most! — Kedd van! — tartott magá­tól távol. Hiába értem el a kezét.- Nem érted, hogy ez az a nap ... (Folytatása következik.) 1 ||| 1 «■«■■■■ '■mfíKMm «I i'fl ppliTSf iWPm Mú pl i • • Ünnepi esték Hosszú évekig a televízió nem tudott mit kezdeni a kará­csonyi ünnepekkel. Legtöbbször megelégedett a jobb vagy nép­szerűbb műsorok ismétlésével és némi — talán a szilveszteri előkészületek során kiselejte­zett — közepes újdonsággal. De az is előfordult, hogy krimi­vel borzolta a kedélyeket. Már tavaly is, de az idén még inkább sokat javult a helyzet, kedvezőbben alakultak az arányok, jobb az összbenyo­más. Helyeseljük mindenekelőtt, hogy — kiváltképpen kedden — tekintélyes helyet kaptak a gyermekműsorok. A „felnőtt” műsorok közül a jól értelmezett karácsonyi program egyik úttörő példája­ként emeljük ki a keddi „Hogy a múzsák sose hallgassanak..." c. összeállítást. Nem volt ez még kiforrott, tökéletes műfaj, de ilyesféleképpen képzeljük el a tartalmas és hiteles ünne­pi politizálást. Arra is jó ez a példa, hogy a friss, ünnepi han­gulatú műsorhoz nem kell fel­tétlenül minden elemében újat nyújtani. Értelmes elképzelés kell, hogy milyen tartalmat akarunk adni a karácsony­nak . . . Szívesen láttuk A költő lelel c. sorozat hetedik részét is a szerdai főműsor-idő közelében. Igaz, talán a szokásosnál is súlyosabb és terjedelmesebb költemények kerültek sorra, de gondos, szép előadásban. A jó költészettől pedig nem kell félteni se a karácsonyt, se o közönséget. Hasonlóképpen jól szolgál­ta az ünnepi hangulatot a ko­molyzenei program; a kedden és szerdán közvetített egy-egy Beethoven-szimfónia. A felso­roltakkal együtt ezek voltak a karácsonyi műsor pillérei. A tévéjátékok közül Az élet szerelmese nyújtotta a legmeg- ragadóbb élményt, az utolsó napon. A keddi és a szerdai tévéfilm kissé érzelmesre szí­nezte az összképet. Kitűnő és igen tehetséges — főként fia­tal — színművészeket láthat­tunk, de a művek nem hordoz­tak mélyebb értéket. Az Ida re­génye alkotói a lehetőségek­hez mérten hiánytalanul meg­oldották feladatukat: egy kö­zépszerű, kissé avult-érzelmes Gárdonyi-műből egy közepes, kissé érzelmes tévéjátékot fa­ragtak. A Téli sport alkotói a tévéújságban megdöbbennek, hogy „a két világháború közti magyar irodalom mennyire át van itatva szocialista indulat­tal!" Nos, ebből viszonylag keveset lehetett látni a film­ben, viszont annál többet Ol­ga, azaz Esztergályos Cecília bájaiból. Merő véletlen aztán, hogy ez a „röntgen-vizsgálat motívum" csütörtökön az örökzöld ... -ben ismét kép­ernyőre került, ezúttal Mensá- ros László alakításában. Az örökzöld . . . egyébként alighanem az ünnepi program legkritikusabb produkciója. Na­gyon nem tetszett. Mintha egy jó gondolat gellert kapott vol­na benne. Ha az eredeti cél — amint- sejteni lehet — az örökzöldségek iránti nosztalgiák ironizálása volt, akkor ezt Men- sáros László egy félórás film­ben tökéletesen el tudta volna játszani. Csakhogy itt órákon keresztül halmozódtak a külön­böző rendű és rangú ötletek, bonyodalmak és ficamok, ame­lyek — néhány szellemes teli­találat kivételével — egymás hatását oltották ki, és csak za­varba hozták a nézőt. Mintha az a bizonyos irónia nem lett volna végiggondolva ebben a filmben ... Sajnos, a karácsonyi Kicsoda­micsoda nem sikerült. Ennyit az ünnepekről. Izga­tottan várjuk a szilveszteri haj­rát! Szederkényi Ervin Egyelőre kísérleti jelleggel

Next

/
Thumbnails
Contents