Dunántúli Napló, 1974. december (31. évfolyam, 329-357. szám)
1974-12-28 / 354. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek napló XXXI. évfolyam, 354. szám 1974. december 28,. szombat Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Szabadság és erkölcs Elsőbbséget kap a lakossági szolgáltatás Energiaellátás Négy esztendő alatt 1300 traktort vásároltak az AGROKER-től i ü A VÁLLALAT TELEPHELYÉNEK EGY RÉSZLETE Milliárdos vállalat A mindennapi életben az emberek a szabadságot általában egyoldalúan értelmezik: vagy csak az egyes egyénre: vagy a társadalmi tevékenységnek csak egy területére szűkítik le, pl. csak a gazdasági, vagy csak a politikai életre. A hétköznapi felfogásra az a jellemző, hogy a szabadságon valamitől való mentességet, kötetlenséget, lüggetlenséget értenek. „Szabad mint a madár!” szokták mondani, megfeledkezve a madár szárnyalásának rengeteg korlátjáról. E felfogásnak ugyanakkor van egy helyes tartalma: kifejezi az emberek tudatában a természeti és a társadalmi korlátok elleni tiltakozást. Az ilyen nézetek azonban ennek ellenére rendszerint egyoldalúak, és ugyanakkor önellentmondóan túlzóak is. A szabadságon általában egy bizonyos kötöttségtől, meghatározottságtól való abszolút függetlenséget értenek, nem ritkán pl. azt, hogy szabad, akinek nincsenek barátai, akinek nincsenek érzelmei, nincsenek gondolatai, egyszóval: szabad, akinek nincsenek kötelességei, aki mindentől távol tartja magát. Itt mindjárt le kell szögeznünk: az ember nem létezhet sem a természeten, sem a társadalmon kívül, nem élhet közösség - és ebből eredően kötöttségek nélkül. A természeten kívüli magány, ahová a szabadság előbbi értelmezése logikailag elvezet, nyilvánvalóan az ember fizikai létének megsemmisülését jelentené. (Hiszen ilyen magányban pl. a levegő és táplálékul szolgáló növény sem élhetne.) A konzekvens társadalmi magány is csak ezzel járna. Az erre való törekvés üressé, boldogtalanná teszi az ember életét. Téves úton jár az, aki az élet nyugalmát a mindentől való függetlenségben keresi, s kívánja megvalósítani. Mai tapasztalatok bizonyítják, hogy a társadalomhoz fűződő kapcsolatok megsemmisítése magányhoz s ennek pszichológiai következményeihez, unalomhoz, neurózishoz vezet. Az orvosi gyakorlat is bizonyítja, hogy a legtöbb neurotikus beteg barátok, segítőtársak, szerető, megértő emberek, tehát emberi közösség hiányában szenved. Ezért is nehéz az ilyen betegségeket orvosilag gyógyítani. Az ember olyan lény, aki a magányt, az unalmat nem bírja ki. De mit tehet, ha már „menekülő” lett belőle és távoltartotta magát a valóságos társadalmi élményektől? Akkor már csak pótélményekhez, tobzódáshoz, gyógyszerekhez, narkotikumokhoz folyamodhat. Ezek a pótélmények izgató- és kábítószerek azonban soha sem elégíthetnek ki. Az ilyen emberek „szabadsága”, nyugalma az életben kielégítetlenségbe, iz- galomhajhászásba, nyugtalanságba csap át. Az „abszolút, mindentől való függetlenség”, a természeti és társadalmi-közösségi kapcsolat nélküliség, de már a kapcsolatok tagadása is így éppen az emberi boldogság, a reális társadalmi szabadság megsemmisítőjévé válik. Erről előbb-utóbb mindenki meg fog győződni. A valóságos reális szabadság tehát nem lehet csak a puszta tagadás, a nemet mondás, a mindenkitől való függetlenség, így tehát a szabadság nem a természeti és társadalmi környezet egyszerű tagadása, a tőle való teljes függetlenség, tehát nem negatív, hanem pozitív érték és fogalom: nem vélemény nélküli konformizmus, vagy „belső” néma lázadás és elégedetlenkedés, hanem a környezet „elismerése”, tudatos fegyelem és alkalmazkodás, aktív tevékenység révén a környezet alkotó formálása. A köznapi tudat is érzi ezt, szabadságon mégsem ezt a mélyebb és egyedül reális tartalmat érti. Ennek egyik legfőbb oka, hogy az emberek — a régi ideológiák és neveltetés, a jogos, vagy jogtalan sértődöttség hatására a szabadságot általában az ún. „szabad- akarattal" azonosítják, amin (összekeverve az akarat és a cselekvés szabadságának fogalmát) azt értik, hogy „azt tehetem, amit akarok”. A tévedések sorozata és a keserű csalódás azonban meggyőz arról, hogy a „szabad akarat" és a szabadság nem azonosak egymással. A marxista etika a szabadságot konkrét történetiségében lógja lel, mint meghatározott feltételek között elérhető fejlődési állapotot, mint az ember társadalmi, szellemi és erkölcsi fejlődésének eredményét. „Nem a természeti és társadalmi törvényektől való álmodott függetlenségben rejlik a szabadság - írja Engels —, hanem e törvények megismerésében.” A szabadságnak ebből az általános filozófiai meghatározásából következik az erkölcsi szabadság marxista felfogása is, melynek objektív feltétele az ember és társadalom közti szakadék megszűnése. Ennek eredményeképpen az erkölcsi követelmények többé nem állnak szemben az emberrel idegen tényezőként. A társadalmi és egyéni érdekek elérhető egysége alapján már a szocialista társadalom mai fejlettségi fokán is létrejönnek az objektív feltételei annak, hogy az egyén ne a saját érdekei ellenére vagy annak abszolutizálása révén teljesítse erkölcsi kötelességét, hanem a minden emberre nézve — tehát önmagára nézve is — közös érdekeket szem előtt tartva. Minél teljesebbé és sokoldalúbbá válik a szocialista társadalom építése során az egyéni, a csoport- és össztársadalmi érdekek egysége, annál nagyobb mértékben válik képessé az egyén arra, hogy szabadon valósítsa meg erkölcsi tevékenységét. Az erkölcsi szabadság szubjektív oldala a társadalmi elkötelezettség érzése, az egyéni tudatosság és hozzáértés fejlődése. A tudatosság révén az ember képessé válik arra, hogy önállóan, külső kényszer nélkül, saját kötelességérzetének engedelmeskedve, olyan tetteket vigyen véghez, amelyeket a legcélszerűbbnek ítél a társadalomra és maqára nézve. Ez esetben a külső társadalmi-erkölcsi szükségszerűség és követelmény belső, szubjektív szük- séqszerűséggé, meggyőződéssé válik. Más szóval az erkölcsi előírásnak való engedelmesség személyes döntés alapján az egyéni lelkiismeret önkéntes követésévé, a társadalmi szabályok puszta teljesítése pedig az erkölcsi ajapelvek alkotó megvalósításává válik. De még az ilyen erkölcsi szabadság sem teljes, mivel nem zárja ki teljesen a belső kényszert. A teljes szabadság állapota akkor jön létre, amikor a felismert szükségszerűség — vagyis az, hogy mit kell az adott helyzetben tenni —, személyes erkölcsi hajlammá, belső szükségletté válik. Ilyenkor az ember számára a társadalom érdekei elválaszthatatlanok saját érdekeitől. Az egyes embernél ez az állapot a személyiség sokoldalú erkölcsi nevelése és önnevelése folyamán jön létre. Dr. Kiss István Az 1974—75. évi tél elején az idén már túljutottunk a villamosenergia-szolgáltatási csúcsterhelésen, december 18- ón ugyanis 4005 megawattos terhelésnek tett eleget energiarendszerünk, mégpedig minden zavar nélkül, a fogyasztók: a lakosság, az ipar és a mezőgazdoság áramfelhasználói észre se vették ezt a csúcsot. A zavartalan szolgáltatást az tette lehetővé, hogy az idén Százhalombattán két 215 megawattos új gépegység, Inotán pedig a 100 megawattos gázturbina megkezdte az üzemszerű munkát. A folyékony tüzelőanyag-ellátás érdekében központi intézkedésre a hazai kőolajfinomítók már néhány hónapja a korábbinál 3-4 százalékkal nagyobb arányban állítanak elő gázolajat és tüzelőolajat. Így a nagy finomítóknál, az ÁFOR telepeknél az ország kétheti ellátásához elegendő készlet áll rendelkezésre s a lakosság részére biztosított árufedezet ennél is hosszabb időre elegendő tartalékot ie- lent. A készlet tehát megfelelő, de csúcsidőben, nagy hidegben s hóakadályok és egyéb rossz útviszonyok közepette egyes területeken átmenetileg gondot okozhatnak az ellátásban a szállítási nehézségek. A zavartalan beszerzéshez a lakosság is hozzájárulhat, ha nem csúcsidőben, szombaton vásárolja meg az olajat, s nem lassítja a kiszolgálást kis űrtartalmú, 2—3 literes kannák megtöltésével. Előnyös a házhozszállítási szolgáltatás igénybevétele, s különösen kedvező, ha a háztartások biztonságos körülmények között — ahol erre lehetőség nyílik, a tüzelőolaj tá/olósóról is gondoskodnak. Az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt felkészült arra, hogy napi átlagban mínusz 10, mínusz 12 fokos hidegben is elegendő gázt bocsásson az egész népgazdaság rendelkezésére. Ezt a munkát segítette, hogy jelentősen bővítette szegedi és szanki gáztisztító üzemét. Néhány városban és Budapest egyes körzeteiben — ahol még nem álltak át városi gázról földgázszolgáltatásra, — a gázvezetékhálózat zöme 60—70 éves, s így előfordulhat, hogy csőtörés vagy más vezetékhiba következtében átmenetileg csökken a gáznyomás. A prepán bután gáztöltő palackozó üzemek is felkészültek a csúcs- fogyasztásra, s a készletek elegendőek. A távfűtéses új lakótelepek fűtőerőműveinek és fűtőműveinek is megfelelő tüzelőkészlet áll rendelkezésre a folyamatos fűtéshez. Valamennyi energiahordozó szolgáltatásában a lakosság ellátása élvez elsőbbséget. A zavartalan energiaszolgáltatás árualapja, energia-mennyisége elegendő, de megfontolt gazdálkodást követel, amelyben a pazarlás megengedhetetlen. Elsősorban a nagy fogyasztók, az üzemek tehetnek sokat a gazdálkodás fejlesztéséért, de viszonylag apróságnak tűnő megoldásokkal a háztartások is nagyon jelentékenyen hozzájárulhatnak az energia észszerű felhasználásához. Ha az ország 3 millió lakásában csupán egy 60 wattos égővel kevesebb ég, akkor egy 200 megawattos erőműegységet tehermentesíthetnek, annyi áramot takaríthatnak meg, mint amennyi Kecskemét, vagy Szolnok ellátásához szükséges. Az 1974-es esztendő utolsó napjaiban a Baranya megyei AGROKER a milliárdos vállalatok sorába lépett. Négy esztendeje a Baranyát mezőgazda- sági berendezésekkel és vegyszerekkel ellátó vállalat rrtég alig 700 milliós forgalmat bonyolított — az idén egymilliárd 40 millió forint értékben vásároltak a megye mezőgazdasági üzemei. Ezzel a több megyét ellátó budapesti, a kimondottan mezőgazdasági jellegű Hajdu-Bihar, Szolnok és Békés megyék után az ország legnagyobb hasonló jellegű kereskedelmi vállalatává nőtt. A vállalat negyedik ötéves tervében a megye mezőgazda- sági fejlesztési irányelveihez alkalmazkodva az elmúlt négy esztendőre 3,2 milliárdos forgalom elérését tűzték célul, ezt az időközbeni ármozgásokat is figyelembevéve, mintegy 30 százalékkal túlteljesítették. A vállalat forgalma némiképpen tükörképe Baranya élelmiszergazdasága fejlődésének is: négy esztendő alatt több mint egymillió tonna vegyes műtrágyát forgalmaztak, az 1970-es 53 millió forint értékű vegyi gyomirtó anyaggal szemben az idén már 118 millió forintért vásároltak a mezőgazdasági üzemek. Ugyanezen idő alatt 1300 traktort, 1400 pótkocsit, 320 gabonakombájnt, 40 cukorrépa betakarító gépsort, 20 terményszárítót adtak el. A megye mezőgazdasági üzemeinek ellátását biztosító kereskedelmi szervezet az óriási mértékben megnövekedő forgalom mellett létszámában a régi maradt — szervezettségében, hatékonyságában azonban óriásit fejlődött. Irodai dolgozót az elmúlt négy esztendőben nem vettek fel, a megnövekedett forgalommal párhuzamosan szaporodó számviteli munkát gépi adatfeldolgozással, korszerű munka- és üzem- szervezéssel látják el. 1970-ben 5,7 millió, 1974-ben pedig 8 millió forint volt az egy főre eső forgalom. Az egy fő által termelt nyereség még nagyobb arányban emelkedett: 126 ezerről 330 ezer forintra nőtt. Az utóbbi eredményt főleg az okszerű készletgazdálkodásnak tulajdonítják: 1973-ban még 320 milliós készlettel zárták az évet, most 210 millió forint értékű áru maradt az esztendő utolsó napjaiban az AGROKER raktáraiban. L. J. Az Elnöki Tanács ülése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Az Elnöki Tanács „Béke és Barátság Érdemrend” elnevezéssel kitüntetést alapított a népek közötti békés együttműködés, a társadalmi haladás előmozdításában, a nemzetközi gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztésében szerzett kimagasló érdemek elismerésére. Törvényerejű rendeletet alkotott a jogszabályok kihirdetéséről és hatályba lépéséről. Az új rendelet — az alkotmány módosításával, valamint az időközben megjelent törvényekkel és törvényerejű rendeletekkel összhangban — meghatározza a Magyar Közlönyben kihirdetésre kerülő jogszabályok körét, valamint azok hatályba lépésének és a végrehajtási rendelkezések kiadásának alapvető szabályait. Az Elnöki Tanács módosította a szabálysértésekről szóló 1968. évi. I. törvényt. A módosítást a végrehajtás tapasztalatai, valamint a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveiről szóló határozat rendelkezéseinek érvényesítése indokolja. Az Elnöki Tonács ezután bírákat mentett fel és választott meg. végül egyéni kegyelmi ügyeket tárgyalt. Csillekészítök György-aknán A György-aknai, tizenhat ét fél millié forintos beruházással kettőre csökkent a pécsi Fémipari Vállalat telephelyeinek száma. A Szigeti úton megszűnt üzemből ide telepitették a lakatos, forgácsoló üzem gépeit, melyeken bányászati berendezéseket, különböző befogadó képességű bányacsilléket gyártanak. 1974-ben 450 készült, 1975-ben közel 1000 darabot gyártanak a csillékből. A György-aknai új telephely lesz egyébként a vállalat jövendő központja is, ennek érdekében létesítették a melegítő, tároló konyhát, valamint az öltöző- és fürdőhelyiségeket — A képen a csillegyártó üzem egy részlete. Erb János felvétele
