Dunántúli Napló, 1974. december (31. évfolyam, 329-357. szám)

1974-12-24 / 352. szám

1974. december 24., kedd Dunántúli napló 3 A huszon­évesek városa Kialakulóban a petrolkémiai ipari koncentráció Két esztendővel ezelőtt a ma­gyar népgazdaság mintegy negyven milliárdnyi ipari beru­házásainak közel a fele jutott a vegyiparra. Leninváros térsé­gében építették föl a Tiszai Ve­gyi Kombinátot, a napokban kezdi meg működését a ma­gyar-szovjet petrolkémiai egyez­mény folytán létrejött olefinmű, a várostól alig néhány kilomé­terre épül a Tiszai Kőolajfino­mító, valamint az új erőmű, amelyek szoros egységben mű­ködnek majd. Öt gyár egy kombinát Sólya László, a TVK termelési igazgatóhelyettese csokorba gyűjtve sorolja a kombinát leg­fontosabb termelési adatait, amelyek hűen tükrözik a TVK fejlődését. — A festékgyár negyvenezer tonna festéket, műgyantát, lak­kot, ragasztókat és különböző hígítókat állít elő. Műtrágya- gyárunk idén fél millió tonna nitrogén-műtrágyát ad a mező- gazdaságnak. A műanyag fel­dolgozógyár is sokszorosát ter­meli annak, amit 1966-ban, az üzemelés első esztendejében adott: csomagolóanyag-terme­lése eléri a negyvenezer ton­nát. Az etiléngyár 1970 nyarán készített először polietilént. Jú­niusban leállítottuk, mert az új, kétszázötvenezer tonna évi ka­pacitású olefinüzem beindulása már nélkülözheti a tízszerte ki­sebb üzem működését. Polieti­lén granuláló üzemünk teljesít­ményét viszont jelentősen meg­növeljük a jövő esztendőtől, a most folyó technológiai módo­sítást követően. Negyvenezer tonna granulátumot állítunk majd itt elő. — öt gyárunkban, pontosab­ban a TVK-ban öt és fél ezer ember dolgozik. Ebben az esz­tendőben 3,4 milliárd forint ér­tékű terméket állítunk elő - mondja befejezésül Sólya László. Közben Pecsenye Pál, a köz­ponti diszpécser-szolgálat veze­tője gyárnézőbe invitál. A négyszáz hektárra települt kom­binát megtekintése álló napig is eltartana, ezért mikrobuszba szállunk. A műanyaggyár bejáratánál tábla hirdeti: „Ifjúsági üzem”. Veres Mihály, a konfekcionáló és nyomdaüzem művezetője kapásból sorolja az adatokat. ,,Hatszázötvenen dolgoznak ná­lunk, a huszonöt éven aluliak száma 550 fő". Rácz Mária társával a gépén bíbelődik, üzemzavar miatt áll­nak. Amíg a tizenhét éves Rácz Máriának a TVK az első mun­kahelye, addig Tóth Bertalan­nak — akivel a festékgyárban találkoztam - a sokadik. Éve­ken át vándorolt, ám 1962-ben megunta a nehéz fizikai mun­kát. Itt már a legrégibbek közé ta rtozik. Januártól már működik az olefinmű A TVK-t a várostól erdősáv takarja. De a tanácselnök emeleti szobájából jól kivehe­tők a kombinát épületei. Dr. Kovács Albert Leninváros Ta­nácsának elnöke időnként a távolba tekint a valamikori kukoricaföldek irányába. Köz­ben a múltról és a jelenről be­szélgetünk. — Az első években egy tíz­ezer lakosú város felépítése — A biztosat reméltem a TVK- tól. A megélhetést, a letelepe­dést. Iparkodtam, hogy marad­hassak, mert akkoriban egy munkahelyért nyolcan-tízen áll­tak a kapuban . . . Azóta szak­munkásvizsgát tettem, elértem a csoportvezetőséget; de saj­nos az oldószerek gőzei kiké­szítették a légcsövemet. Aszt­mát kaptam. Ezért dolgozok itt a B 3-as üzemben a rehabili- táltakkal, a kismamákkal együtt. Amit kívánhattam az élettől, el­értem. Szép családom van, la­kást kaptam. Beruházási rekord Az olefinmű, benzinbontó tor­nyai ezüstösen csillognak a de­cemberi napfényben. A beruhá­zás rekordidő alatt készül el: mindössze 36 hónapot vesz igénybe. S hogy miért kell így sietni az építéssel? Mert a kár­pát-ukrajnai Kalusban működő Vegyi Kombinátban ugyancsak az év végére készül el az a vi- nilklorid üzem, amely a Lenin- városból távvezetéken érkező etilént dolgozza föl. A négy év­vel ezelőtt megkötött magyar­szovjet olefin-egyezmény értel­mében, a leninvárosi petrolké- miai-alapüzem tíz éven át évi 130 ezer tonna etilént, 80 ezer tonna propilént s ugyanennyi műgumi alapanyagot biztosít a Szovjetuniónak. A szovjet ipar ellentételként különféle mű­anyag és szintetikus szál alap­anyagot szállít hazánkba. A KGST integrációban megvaló­suló együttműködés tehát lehe­tővé teszi majd számunkra, hogy megszüntessük a nyugati importot. Ottjártamkor már javában folytak a nyugatnémet Linde cég által szállított üzem turbó­kompresszorainak üzembe he­lyezési próbái. A vezénylőte­remben a német szerelők az utolsó ellenőrzéseket végezték az automatikákon. A kalusi Vegyi Kombináttal a közvetlen összeköttetést biztosító telex és telefon ugyan még nem üze­melt, de január első munka­napjától kezdve az információs rendszer is működésbe lép: s hírül adja, hogy a háromszáz kilométeres vezetéken megindul az etilén Kalusba . . . szerepelt a tervekben. De az­óta sok minden megváltozott. Előbb húsz, majd egy negy­venezres lélekszámú lakótele­pet tervezett meg a VÁTI. Mert a város dinamikusan fejlődik: lakóinak száma meghaladja már a tizenhárom és félezret. Távldtban egyébként hatvan­ezer főt számláló város kifej­lesztése a cél. — 1978 végéig húszezer em­bernek kívánunk lakást bizto­sítani. Ehhez minden remé­nyünk megvan. Ebben a terv­ciklusban 1800 lakást adtunk át, a következő ötéves tervben sem építhetünk kevesebbet: azok is nyolc-, tízszintes házak lesznek, gyorsan szerelhető házgyári elemekből épülnek. Nemrég készült el egy élel­miszer áruház, hamarosan át­adják a kétezer adagos kony­hát, a hozzátartozó étterem­mel, megkezdték a ruházati, valamint az iparcikk áruház építését is. Leninváros történetében idén fordult elő először, hogy 45 gyereket nem vettek fel óvodá­ba. A tanácselnök elmondása szerint ma annyi óvodásnak és bölcsődésnek biztosított az el­helyezése, mint egy harminc­ezres város igénye. Már ebből is kitűnik tehát, hogy sok a gyerek. Az itt lakók átlagélet­kora huszonhét év. Idős szülők nincsenek, az anyák kilencven százaléka dolgozik. így hát to­vább kell folytatni az óvoda építést. . . A város és lakói A város lakói vagy három­száz helységből érkeztek ide, az ország minden részéből. Eb­ből sajátos gondok fakadnak. Ám a tanácselnök megjegyezte, hogy ez egyben szerencse is, mert a fiatalok a város veze­tőit kompromisszumok nélküli gyors cselekvésre ösztönzik. Kénytelenek 27 éves fejjel gondolkodni. így valósult meg a művelődési ház — a TVK se­gítségével — a szakmunkáskép­ző intézet, a sportkombinát. Most épül a tanmedence, a szauna. S bizonyára társadal­mi összefogás eredményeként elkészül a városi strand is. Néhány évvel ezelőtt ha va­laki Leninvárosba érkezett, s a TVK-nál helyezkedett el, maga választhatta ki azt az épületet, ahol lakást kért. De az egykori Tiszaszederkényt is utolérte a városok gondja, a lakáshiány. 1970-ben mindössze négyszá­zan vártak lakásra, ma három­szor annyi az igénylők száma. Salamon Gyula A műanyag feldolgozógyár fótiahúzó gépei Tíz gyereket nevel egyedül „Egy asszonynak kilenc lá­nya, nem győzi számlálni . . ." — valahogy így kezdődik a vidám nóta. De a dal is „csak" kilenc gyerekről szól, akiket még számlálni is sok. Szederkényben pedig Toldi Jánosné tíz gyermeket nevel. — Majd lassan sorolom őket, hogy írhassa — mondja a sovány, alacsony asszony. — Tehát, a 17 éves Ibolya esztergályos szakmunkástanu­ló, a mohácsi szakmunkáskép­zőbe jár, — a 16 éves Zsuzsa is szakmunkástanuló, dolgozik a Mecsekvidéki Vendéglátó­nál, a 15 éves János, autófé­nyezőnek tanul a mohácsi AFIT-nál, a 13 éves Ágnes, a 12 éves Laci és a 9 éves Csaba általános iskolába jár, az 5 éves Tünde óvodás, a 4 éves István, a két és féléves Beáta és a másfél éves And­rea ... Mosoly fut át az arcán: — Ha jól számolom, meg­van mind a tíz ... hat fiú és négy lány . . . • A konyhában beszélgetünk. A tűzhelyen víz forr, kötélre teregetett ruhák száradnak. A díványon ül a 12 éves Laci és a 9 éves Csaba. A két legki­sebb, a Beáta és az Andrea pedig körülöttünk tipeg. — Kissé náthásak, azért maradtak itthon a fiúk, de holnap már mennek iskolába — mondja az asszony. Október óta laknak itt. — A pincesorról költöztünk ide, egészségtelen szoba- konyhás lakásból. Ez az épü­let volt a szociális otthon. Amikor az otthont átköltöztet­ték az újonnan létesített épü­letbe, akkor szólt a községi tanácselnök: Toldiné, maguk pedig költözzenek be ide. Hálás vagyok, hogy megad­ták ezt a lehetőséget. Tizen- egyedmagammal élek. Mutatja az épületet. Nyolc helyiség, — konyha, szobák, Fürdőszoba, kamrák. Külön szobájuk van a nagylányok­nak, a fiúknak. Van már né­hány új bútor is. — Ha jut rá pénzem dara­bonként vásárolom — mond­ja. — A szobákat magam festem-mázolom, igaz, a fiúk is segítenek. Majd szép las­san kialakítjuk a lakást. De az egész épületre ráférne egy kis tatarozás. Most gyermekgondozási se­gélyen, szabadságon van, a Gabonafelvásárló és Feldol­gozó Vállalat szederkényi üze­mében raktáros. — Itthon kell lennem, ho­gyan mehetnék el tíz gyerek mellől? . . . Andrea pityeregni kezd, öl­be veszi, Beáta a szoknyájá­ba kapaszkodik, Csabi egy képeskönyvvel a kezében sza­ladgál az asztal körül. — Mindjárt mosnom, főz­nöm kell — mondja az asz- szony —, mindig így kezdő­dik a nap. Mosógépem van, de centrifúga is kellene. Nem is sorolom, hogy mi minden elkéne még ebben a lakás­ban . . . • Egy kis számolás: a csa­ládi pótlék, a két gyerek után járó gyermekgondozási se­gély ... — összejön havonta 5600 forint. Ebből kell nevelni, ruházni a tíz gyereket. Ren­desen, tisztán járatja őket, a nagyobbak már segítenek a vasalásban, a ház körüli mun­kában, a nehéz munka azon­ban őrá vár. Ki kísér. Az udvarban száradó ruhá­kat lenget a szél. A tanácselnöknő mondja: — Amit tudunk, segítettünk ezen a családon. Beköltöztet­tük abba az épületbe. A lak­bérük 560 forint lenne havon­ta, dehát erről még nem be­széltünk. Az épület a taná­csé. Megvenni tőlünk nem tud­ja. Szeretnénk karácsonyra megajándékozni őket, — majd meglátjuk .. . • Szendrő Károly, a Gabona­felvásárló és Feldolgozó Vál­lalat igazgatója: — Toldiné a mi dolgozónk, nagyon rendes munkásasz- szony — mondja. — Ismerjük őket, tud a helyzetükről Amb­rus Lajos elvtárs, a Mohácsi járási Pártbizottság első titká­ra is. Beszélgettünk, hogyan tudnánk segítségükre lenni. Nagyon örülünk annak, hogy a tanács lakáshoz juttatta őket. A vállalat részéről is segítünk, és a továbbiakban is „napirenden tartjuk az ügyet". A „hogyant" azonban még meg kell tárgyalnunk. Nagy család, — gondunk lesz rájuk. Tíz gyerek várja a csillag­szórós karácsony estét. .. Garai Ferenc Új szakot kér a vákuum technikai gépgyártás Lesz-e majd elegendő munkáskéz a pécsi Kertvá­rosban felmagasodó Sopia- na Vákuumtechnikai Gép­gyár üzemcsarnokaiban? Az Egyesült Izzó Pécsett való letelepedését figye­lemmel kísérő sorozatunk egyik írásában ezzel foglal­koztunk. A munkaerő táv­latban való biztosítása kapcsán kitértünk arra is, milyen jó lenne, ha a maj­dani nagy vákuumtechnikai gépgyárnak — lévén egy Műszaki Főiskola Pécsett -, itt helyben képeznének ki olyan szakembereket, akik a gépek szerkesztéséhez, tervezéséhez értenek. A kérdés természetesen nem bennünk vetődött fel először, az érdekelteket már kezdettől fogva foglal­koztatja. Óhajukat kifejez­ték már a Sopiana Vá­kuumtechnikai Gépgyár ve­zetői is, nemrég pedig a Pécsi Városi Tanács mun­kaügyi osztálya végzett szondázást: megkereste a szomszédos megyék, So­mogy, Tolna és Zala taná­csait (mellesleg Nagykani­zsán nemrég avatták fel az Egyesült Izzó új fényforrás- gyárát), vajon náluk felme­rülnek-e hasonló igények. Az előzetes igényfelmérés nagy érdeklődésre adhat számot, a négy dél-dunán­túli megyéből akár nyolcvan jelentkező is akadna. Az új szak beindításához szüksé­ges létszám tehát mór 1975-re biztosítottnak lát­szik,. sőt, a későbbiekben az igények csak nőnek, örömmel nyugtázzuk eze­ket a kezdeti lépéseket, amelyek az átgondolt ipar- fejlesztési gyakorlat irányá­ba mutatnak. Reméljük, kellő előkészítés után az új szak beindítása sem várat magára. (—mz—) ILon in varos — 1974 decemberében ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents