Dunántúli Napló, 1974. december (31. évfolyam, 329-357. szám)
1974-12-22 / 350. szám
6 Dunántúli napló 1974. december 22., vasárnap Ma már értik az emberek, hogy egymáson segítenek / Uerbank emény tekintetű férfiak állják körül a tüzet. A vajákos port szór a parázsra — zöld láng csap fel. Csönd van. Aztán elnyújtott kiáltás hangzik: Ukkonistent szólítják tanúnak a szertartáshoz. Kupát tart egy szolga, fölé a férfiak egyike tartja a karját. Hegyes kés sercent végig a bőrön, piros esik szalad a kupába. Öten teszik ugyanezt. Aztán isznak, hogy éljenek. Már nagyon régen tisztelték az emberek a vért, ezt a piios folyadékot, amely szétáramlik a testünkben, s ha kifolyik, baj van. Akkor meghalunk. Mágikus, furcsa erőt tulajdonítottak a vérnek, ezt bizonyítja, hogy betegeket itattak egészséges emberek vérével, jellembeli fogyatékosságokat próbáltak korrigálni vele. Nyolcadik Ince pápát fiatal emberek vérével itatták, hogy megfiatalodjon. Kötekedő, agresszív embereket bárányvérrel itattak, hogy megszelídüljenek. Veszekedő házas- társaknak egymás vérét adták. Hatalma volt a vérnek és szentesítő ereje: vérrel pecsételték meg a szerződéseket, vérrel írták alá a legfontosabb perga- menteket. De arra, hogy a vért a másik ember vérpályájába juttassák, csak a XVII. század végén gondoltak. Arra pedig, hogy a vért, ezt az életet adó nedűt konzerválni is lehet, még később. Az intenzív vérellátás hazánkban a húszas években alakult ki, még nem konzervált vérrel. A kórházaknak voltak véradói, olyan donorok, akik nagy pénzeket kerestek a véradással. Nem jutott hát mindenkinek vér, s ha például egy sorozatos qyo- morvérzés után megoperáltak valakit, igen könnyen elpusztulhatott. Ez időben születhetett meg az a mondás, hogy a műtét sikerült, de a beteg meghalt. Kivérzett. Ma már konzerválják a vért, különböző alvadásgátló anyagok — oxalát vagy citrát — hozzáadásával. Vérellátó központokban tárolják, különböző készítményeket állítanak elő belőle. Minden pillanatban készen áll éppen az, ami kell. Bank, ahol senkinek sincs külön folyószámlája. Palackok sorakoznak fegyelmezett glédá- ban hatalmas hűtőszekrényekben, felcímkézve. Emitt „A” pozitivek, amott „B" negatívok, a mélyhűtőben koncentrátumok, a faliszekrényben liofil plazmák. Dr. Bajtay Gábor, a Megyei Vérellátó Alközpont vezető-főorvosa mutatja a telefonkészülékeket — külön házi vonala van a POTE klinikáinak, a Megyei Kórháznak, s van egy titkos városi vonaluk is, amelyen ők hívhatnak szükség esetén soronkívüli, sürgős vérvételre donorokat. — Szükség van minderre — mondja a főorvos — hiszen állandó kapcsolatban vagyunk a kórházakkal. A „véres” szakmák, de sokszor a belgyógyászat sem tudják nélkülözni a vért a gyógyításban. Ma már nélkülözhetetlen. És — nem kerül semmibe. Hiszen meg se lehetne fizetni. Tizenkét éve, emlékszem, hosszú sorban álltunk — zöme főiskolás — először vért adni, aztán a kisablaknái, pénzért. Volt, aki rosszul lett, aztán a Vércsoport-azonosítás. Csillag étteremben, mert oda szólt a sör- és virsliutalvány, nagy dáridót csapott. A jóég tudja, hogy hány véradó volt akkor. Mindenesetre: 1953-ban három helyiségben dolgozott a Véradó, egy félállású orvossal, egy főállású műtősnővel és egy félállású takarítónővel. Akkor évi háromszáz liter vért gyűjtöttek. Ma: harminc helyiségük ven, évi hatezer liter vért dolgoznak fel, palackoznak. És csaknem nyolcvanon dolgoznak — orvosok, egészségügyi szakmunkások és kisegítők — az állomáson. Sok, vagy kevés? Ha figyelembe vesszük, hogy a létszám lassan a kezdetinek harminc- szorosa, a vér, amivel dolgoznak, éppen hússzorosa, akkor azt lehet mondani, hogy a helyiségek megtízszereződése nem elég. Zsúfoltak. És e zsúfoltságnak nem csak a vér mennyiségének megnövekedése az oka. Ma már más feladataik is vannak. Hogy mást ne is említsek, a szervátültetéshez elengedhetetlen szöveti fehérje-meghatározásokat, e bonyolult immunológiai vizsgálatokat is nekik kell végezni. És a vérből a legkülönfélébb koncentrátumokat készítik. * Van, akinek teljes vérre van szüksége, mert pótolni keli a fehérjéit és vörösvérsejtjeit is. Van, akinek egy ember plazmájára. Vagy kevert plazmára. A plazmakészítés egyszerű: a levett vért centrifugálják, s az alakos elemekről leszívják. A vérzékenyeknek antihemofiliás plazmára van szükségük, ezt a vérlevélteltől számított két órán belül mínusz húsz fokos hidegre kell tenni. A véralvadáshoz szükséges faktorok közül a nyolcadik ugyanis csak így marad épségben. De akinek nem fehérje vesztesége van, hanem vérszegény, annak vörösvérsejt-koncentrá- tumot adnak. De készül trom- bocitadus plazma, vérlemezke- szuszpenzió, fehérvérsejtdús plazma, fehérvérsejt-koncentrá- tum, AB—0 összeszívás — ez úgy készül, hogy a nullás vérből nyert plazmához AB-s plazmát kevernek. A föld alatt - titokzatosan hangzik, pedig csak a szute- rinről van szó - rendezték be az immunológiai laboratóriumokat. Itt végzik a immun- elektroforézist, s az immundif- fuziós vizsgálatokat. Az emberi fehérjéket huszonnégy-harminc faktorra képesek már bontani, s meg tudják határozni az egyes faktorok mennyiségét is. Volt olyan beteg, aki állandóan felső légúti gyulladásokkal küszködött. Évekig járta az orvosokat, amíg kiderült — s s egy immunkémiai vizsgálat derítette ki - hogy a szérű m- fehérjéi közül hiányzik az IGA jelű immunglobulin. Kapott egy ampullával, s mintha elfújták volna a betegségét! Védetté vált a fertőzésekkel szemben. Bonyolult, nagyon bonyolult terület az immunológia. Sokszor még az orvosok sem értik. S mivel lehetne szebben bizonyítani ezt, mint a főorvos egy mondatával? — Könnyebb két teljesen azonos ujjlenyomatot találni, mint két teljesen azonos vércsoport-tulajdonságú egyént. A véradókat megvizsgálják. Aki nem alkalmas, — szigorú belgyógyászati vizsgálat szűri ki őket — nem adhat vért... A vizsgálatot bárhol elvégezhetik, mert bárhová elmegy a „mozgó stáb” . , . 1961 óta járják a megyét, elmennek a vállalatokhoz, s ehhez két autóbusszal, húsz fős brigáddal rendelkeznek. Több, mint harmincezer véradót tartanak nyilván a kartonokon, regiszterkönyvekben. És pénzért ma már csak elvétve ódnak. Ma már értik az emberek, hogy egymáson segítenek, ha felajánlják a vérüket. Szép példa az önkéntességre ez is: még néhány esztendeje rettegtek a kismamák az RH összeférhetetlenségtől. Magyarul: ha a kismama vére RH negatív, s a magzaté RH pozitív volt, legtöbbször valami rendellenességgel született meg a gyerek, önként jelentkező, RH negatív vércsoportú embereket RH pozitív vérrel oltják be, majd vért vesznek tőlük. Plazmájukat felküldik a Daróczi útra, a Vérellátó Központba. Ott készítik az anti-D gamma globulint, amely az RH összeférhetetlenség következményeivel szemben védelmet nyújt, a következő terhességekre is. Komoly szűrővizsgálati munka folyik, hiszen nem a szülés, a terhesség ténye számít, s az anti-D injekciót meg kell adni a terhességmegszakításra jött RH negatív nőknek is. Eddig Baranyában 1100 szülőnő és 1400 terhességét megszakító nő kapott anti-D gamma globulint. És a terhességi vizsgálatokon kívül, ez mintegy harmincezer évente, 36 794 betegtől kaptak az elmúlt évben vizsgálati anyagot, s ebből 104 352 vizsgálatot végeztek el. — A vérátömlesztéshez a klinikákról mi kapjuk meg a beteg vérmintáját — mondja a főorvos — és mi határozzuk meg, hogy milyen vért adunk ki a betegnek. Ez a korszerű eljárás ma . . . mw emény tekintetű fér- fiák állják körül az asztalt. Fejükön, maszk. Egyikük hosszú csővel babrál. Fémes csengés hallik, aztán egy utasítás. Be lehet kötni ... Palackot tart egy kéz, állványra akasztja, sercen a tű nyomán a bőr, a csövön piros csík szalad. Megmentenek egy életet. Kampis Péter 44. — Sehogy. Ez volt rá a száraz válasz. — Segíthetnél. Legalább a nagyját szedjük föl. — Én?! — Vé-mamával semmi baj se történik addig, lény nyugodt. Apa vigyáz rá nélküled is. Megfordult, indult. Médi utolérte. — Szaladsz árulkodni — Hát menj... Parancsolj! Szabad a vásár! De visszahőköltek mindketten. Mert a folyosón lépések csattantak. Több ember lépése. Kemény lépések is, sietősek és ritmustalanok is, és szöges talpú visszhangok. Az egész üres ház a körfolyosó csattogását verte, hangszórózta. Már a mi ajtónk előtt. És dörömbölés azonnal. Kiáltások. Kemény ütések az ajtóra, nem tenyérrel, nem ököllel. Közben egyszer Rádai hangja: — Nyissátok ki .. . A két lány egymásba kapaszkodott. Médi rám kiáltott: — Tűnj el! Beugrottam a fürdőszobába, egy összecsukott vaságy mögé, a fölhalmozódott fehérneműk védelmébe. A katonasapkám és a köpenyem is beröpült. Nem jutott eszembe, hogy maradt-e utánam valami még odabent. Ha engem keresnek!.. . Addigra a lányokra törték az ajtót. — Miért nem nyitottátok ki? — hallottam megint Rádait. És a házmester hangját: — Razzia! Médi: — Gyuri bácsi I.. . Rádai Alfonzot és a feleségét a szoba közepére terelték. A fürdőszobából, a megroppant ajtó résein át láttam őket. ... Ha miattam I.... ... Ha én hoztam ezeket rájuk! .. . ... Ha fölfedem magam I. . . Az asszony nem tudott megszólalni, hiába üvöltöttek rá. Kettőt-hármat rándult a válla és erősen behúzta a nyakát. Ezek nem tudták, hogy azért tesz így, mert válaszolni akarna nekik. A szemét szorosra zárta, vibráltak a ráncok a homlokán, s ez még inkább dühítette őket. Erőlködött, mindenáron mondani akart valamit, talán csak kiáltani. A férje szerette volna megérinteni a vállát — de addigra az egyik karszalagos, puskás ember már megragadta. •Mert nem volt a mellén, a jel. A jel! Amit — utólag már mindany- nyian tudjuk — viselnie kellett volna, otthon is. Rádai Alfonznak nem kellett, és természetesen, a lányainak se. Ezért nem engedte meg, hogy egyedül ő felvarrja magának. Hiszen ők csöndben éltek. Ezért jöttek érte. A csönddel nem törődtek. Az ajtóban a házmester állt, nekitámaszkodva, üres kézzel. Médi őhozzá ugrott, őt kérlel hettte csak: — Gyuri bácsi I... Az derékon kapta, hogy ne mozdulhasson. A másik puskás ^mber rákiáltott a családfőre és a fegyverével beszorította a sarokba, neki a falnak és egyfolytában ordított. Rádai szavát nem is hallottam. Hedvig azonban fölkapta a fejesvonalzót meg a papírvágókést. Olyan erővel nyújtózott velük, amilyen magasra az elkeseredett, kétségbeejtő, reménytelen sikoltás az erejét Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulása Egykorú fotó az Ideiglenes Nemzetgyűlés első ülésszakáról. Harminc éve történt A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front 1944. december másodikán történt megalakulása és programnyilatkozatá nak közzététele után felgyorsultak az események. A felszabadított területek ideiglenes központjának tekintett Debrecenben egymás után érkeztek a különböző pártállású politikusok; itt volt a szovjet főparancsnokság és itt indultak meg a Szovjetunió támogatásával az új, demokratikus állam törvényhozó és végrehajtó hatalmi szerveinek megalakítását előkészítő tárgyalások. Ezek eredményeként december 12-én megalakult az Ideiglenes Nemzetgyűlés Előkészítő Bizottsága, amely december 21-re ösz- sze is hívta a nemzetgyűlést. A rendkívüli körülmények között rendelkezésre álló nyolc nap különleges és hősi erőfeszítéseket követelt. Mégis sikerült a jelölések megszervezése! A választási megbízottakat a felszabadult országrészekre szállító teherautók így időben érkezhettek vissztf a választott képviselőkkel Debrecenbe, az Ideiglenes Nemzetgyűlés megnyitására. Ennek megvalósítása jelentős részben a népi hatalom helyi szerveiként a legtöbb helyen spontán létrejött és a képviselőküldést elvégző nemzeti bizottságoknak az érdeme. Kállai Gyula így vall egyhelyütí az akkori fejlődésről: „A népi demokrácia politikai szervezetének kialakulása alulról indult meg. A szovjet hadsereg elsöpörte a régi horthysta állam- apparátust. Budapesten még nem voltak központi államhatalmi szervek, amikor a nemzeti bizottságokban, a gyárakban az üzemi bizottságokban, a falvakban a termelési és megsokszorozta. És rohant neki a karszalagosnak, aki már tuszkolta is a néma asszonyt az ajtó felé. Mielőtt azonban a rettenetes kés lesújthatott volna, a favonalzó belehasadt az ütésbe — mire az őrült vadállat egyetlen fordulattal leterítette. Hedvig azonban csak a térdére bukott és hörögve, fújtatva vágódott a férfi lábának, beleharapott az ikrájába és magasba lendült az ökle megint. Rúgás érte, amitől arrább hemperedett. A szoknyája a nyakába gabalyodott, vastag harisnyája visszagyűrődött, s amaz vigyorogva a meztelen combjára taposott. Ekkor aztán sikerült átnyalábolnia és úgy ahogyan érte, meztelen lábszárral, a papírvágókéssel együtt, szinte csomóba gubancolva a ziháló és fuldokolva is a húsába harapó, veszettül rug- dalódzó, átkozott fehérnépet, áttört vele a másik szobába, abba a belőtt, romos és hideg szobába - és behajitotta, mint egy megtépett zsákot és ráfordította a zárat. (Folytatása következik.) földigénylő bizottságokban a nép maga vette kezébe sorsát. Ez is mutatja, hogy az országban széleskörű népi demokratikus forradalom kezdődött el, amelyből később kinőtt a mai államszervezet. Ez a fejlődés valóban a lehető legdemokratikusabb volt. Maga a nép harc közben hozta létre a saját hatalmi szerveit. Ennél demokratikusabb szervezeti formát nem is lehet elképzelni." Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 230 képviselője (később Budapest és az egész ország fel- szabadulása után ez a szám 498-ra bővült) 1944. december 21-én a nagymúltú debreceni református kollégium oratóriumában gyűlt össze az első ülésszak megnyitására. A nemzetgyűlés összetétele az akkori erőviszonyokat tükrözte. Néhány, a németekkel végülis szakító horthysta mellett a népi erőknek, a dolgozó tömegeknek jelentős többsége alakult ki. (71 kommunista, 55 kisgazda, 38 szociáldemokrata, 16 parasztpárti, 12 polgári demokrata képviselő mellett a szabad szakszervezeteknek és a pártonkívülieknek 19—19 küldötte foglalt helyet a padsorokban.) Az Ideiglenes Nemzetgyűlés kétnapos ülése megvitatta és elfogadta a „Független, demokratikus Magyarországot, nemzeti egységet" című, a nemzethez intézett szózatot és megalkotta az Ideiglenes Nemzeti Kormányt Dálnoki Miklós Béla vezérezredes elnökletével. A kormány első tevékenysége közé tartozott a fegyverszüneti delegáció kijelölése és néhány nap múlva a Németországnak szóló hadüzenet és a magyar néphez intézett kiáltvány, amelyben harcra hív fel a német fasiszta csapatok és nyilas kiszolgálóik ellen. Nem lehet eléggé értékelni ezeknek a debreceni téli napoknak a történelmi jelentőségét, az új, demokratikus magyar állam megszületését. Ami ott és akkor történt, az az ország felszabadulásában való aktív részvételünket is jelentette. Természetesen, az ismert történelmi okok miatt a katonai erőfeszítések majdnem kizárólag a szovjet hadsereg vál- laira nehezedtek. A politikai felszabadítás, a béke megnyerése és megszervezése, az újjáépítés munkája azonban a magyarok feladata maradt, s nem is lehetett másé. Joggal írja a hálás és értékelő utókor az ódon kollégiumi falakra helyezett márványtáblán: „Itt a hazánk dicső történelmi emlékeitől megszentelt falak között alakylt meg 1944. december 21-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés, mint a felszabadító Szovjetunió segítségével visszanyert nemzeti önállóság és szabadságunk megtestesítője, munkájával új korszakot nyitott történelmünkben: népünk újjászületésének és felvirágoztatásának dicsőséges korszakát." Dérer Miklós
