Dunántúli Napló, 1974. december (31. évfolyam, 329-357. szám)

1974-12-18 / 346. szám

1974. december 18., szerda Dtmcmtuli napló 3 Képes-e befogadni agyunk a sok új ismeretet? A kultúra jövője Szabolcsi Miklós akadémikus előadása a PAB székhazában Izgalmas előadás hangzott el a múlt héten a Pécsi Akadé­miai Bizottság székházában. Szabolcsi Miklós akadémikus, az MTA Irodalomtudományi In- tézenének igazgatója mondta el gondolatait A kultúra szere­pe a következő évtizedekben címmel. A történetiség fontossága A civilizáció révén felbomla­nak a zárt közösségek, a fal­vak, a városrészek a foglal­kozási rétegek belterjes kultú­rája — mondotta az előadó. — A művelődéspolitikának a mozgó emberrel kell számol­nia, az utazó, sokfelé járó, számtalan kommunikációs esz­közzel jól és gyorsan tájékozó­dó emberrel. Ez a tény nyitott gondolkodási szerkezetű em­bert kíván. A művelődésnek te­hát alapot kell teremtenie ar­ra, hogy az átlagember gyor­sabban és rugalmasabban le­gyen képes új kultúrák, új mű­velődési eszközök befogadásá­ra, használatára. Ez pedig nem csak biológiai és pszicholó­giai kérdés, hanem a kulturális szerkezet problémája is. Szabolcsi Miklós második alapvető kérdése volt: szükség lesz-e a jövőben is a kultúra folyamatosságának, történeti­ségének tudatára? Hiszen a kultúra fogalma alatt mindig az előző korok hagyományait is nyilvánvalóan értettük és so­hasem azoktól elszakítva, ha­nem azokra építve fejlesztettük. A nyugati újbaloldali mozgal­mak ezzel szemben a teljesen gyökértelen kultúrának a lét- jogosultságát hirdetik. De egy­általán, sokfelé, így Magyaror­szágon is a fiatal nemzedék­nek már érezhetően tompult a történeti érzéke, a folytonos­ság és hagyomány tudata. Sza­bolcsi Miklós véleménye: a jö­vő emberének is szüksége van a történetiség tudatára, mert e nélkül nem látja a saját he­lyét. Hiszen a jövő emberének is igénye a saját pszichológiai helyzete fölé való emelkedés, az hogy folyamatosan több le­gyen korábbi önmagánál. Ezt meg kell tanítani az ifjúsággal, és erre igen alkalmas a kul­túra sokféle szervezete. Érdekes gondolatokat mon­dott el a jövő kultúrájának tar­talmáról. Ez elsősorban a Ma­gyarországra jellemző irodalom­központúság miatt figyelemre méltó. Hiszen nálunk a kultúra magja, bázisa általában az irodalom, amely mellett néha még a zene kap meghatározó szerepet. Ugyanakkor a jövő kultúrája, a technika fejlődése révén egyre inkább az auditív és vizuális művészeteknek nyújt elsődleges szerepet, lehetősé­get. Kérdés, vajon a képmagnó korában a sajátosan irodalom­központú magyar művelődés hogyan tud átalakulni, a szé­les tömegeket miképpen tudja felkészíteni ennek értő befoga­dására?! A probléma másik vetülete: neveljünk, vagy szó­rakoztassunk? Hiszen a gépe­sített kultúra több lehetőséget ad az átlagembernek arra, hogy a kényelmesebb a szóra­koztatóbb alkotásokat élvezze. Szabolcsi Miklós azt is hangoz­tatta, hogy e téren is meg kell tartani a helyes arányokat. Hi­szen a nagy nevelő hatású, gondolkodtató kathartikus él­mények mellett a szórakozás is az ember fontos pszichológiai szükséglete. Végül kifejtette, hogy a ter­mészettudományok aránya a kultúrán belül a jövőben nö­vekszik majd, a társadalomtu­dományokon belül pedig az irodalom és a művészetek mel­lett az egyéb tudományágak, például a szociológia is nagy szerepet kap. A folklór pedig, bár néha frissítőleg hat a mű­vészetekre, várhatóan veszít majd egységes paraszti-nem­zeti jellegéből. Az előadás kapcsán felme­rült néhány kérdés, amelyekre külön kértünk választ Szabolcsi Miklóstól. így a növekvő isme­retanyag és az emberi befoga­dó képesség ellentétének kér­dése. Hiszen a tudományok gyors fejlődése következtében a megismernivaló hatalmas mértékben növekszik. Sőt, az utazások révén más világok ré­gebbi hagyományos kultúrájá­nak megismerése is izgató fel­adatként áll az ember előtt. Ugyanakkor az emberi agy be­fogadóképessége ilyen arány­ban nem nőhet. — A megismernivaló tényleg igen nagy és egyre több. De az emberi pszichikum befoga­dóképessége kihasználatlan. Ezt a természettudomány már igazolta. Nem baj tehát, ha az agy kapacitása nem nő, mert a meglevő befogadóké­pesség teljesebb kihasználásá­val lépést lehet tartani a tudo­mányok fejlődésével. Orvosok, pszichológusok, szociológusok feladata, hogy kísérletekkel ke­ressék az utat, amelyen az em­ber pszichikai válsága nélkül be lehet fogadni a megnöveke­dett ismeretanyagot. Már most foglalkozni kell ezzel, pedig a probléma csak 20—25 év múl­va lesz ilyen időszerű. Más­felől viszont az ideális ember nem a mindentudó, mindenben szakember lesz, hanem az, aki adott helyzetben képes az újat, a változót befogadni. A lényeg — mint azt a korszerű pedagó­gia annyit hangoztatja — nem a hatalmas tudás, hanem a nagy fokú készség. Ha a peda­gógia képes a gondolkodás és a beszéd alapelemeit nemcsak nyelvtani fokon megtanítani, akkor elképzelhető, hogy a jö­vő nemzedék bírja majd a megterhelést. Ezért tanítunk már a kísér­leti iskolák harmadik osztályá­ban eredményesen idegen nyelvet, és ugyancsak kisebb korban afféle kézikönyv kezelé­si önállóságot. Földessy Dénes Múzeumba kerülnek a híres malomipar dokumentumai A bakonyi múzeum társadal­mi aktívái vállalkoztak arra, hogy összegyűjtik Veszprém megye hajdan híres malomipa­rának értékes dokumentumait. A gyűjtőmunka során a Bala­ton és a Bakony vidékén eddig 130 malomról készítettek fény- képfelvételeket és 70 malom múltjának teljes adatgyűjtését fejezték be. A malmok jelen­legi állapotát rögzítő vázlato­kon, fényképeken kívül a fellel­hető tervrajzokat és iratokat is múzeumba helyezik. A tudást nem lehet elvenni Gondolatok a grafikai műhely kiállításán Sokszorosított műalkotások r% V i Horváth Olivér: Tóparti vízió December 5. óta érdekes tárlat fogadja a látogatókat a Déryné utcai kiállító terem­ben. Az itt szereplő művésze­ket ugyanis azonos lehetőség kovácsolta együvé. A pécsi művészek már régóta szorgal­mazták, hogy egy jól felsze­relt grafikai műhely álljon rendelkezésükre, ahol sokszo­rosított grafikát tudnak majd előállítani. Komoly gépi be­rendezést igényel egy ilyen műhely, mert pl. kőnyomatot, litográfiát nem lehet csak úgy a lakószoba, vagy a műterem egyik sarkában csinálni. Kol­lektív munkát igénylő műfaj, egyedül nehezen művelhető. Ugyanis savval, vízzel, súlyos kőlapokkal, kizárólag az erre a célra kialakított műhelyben lehet dolgozni. Maga a grafi­ka, jóllehet nem kis fizikai erőkifejtést kíván a művelése, szellemi tevékenység eredmé­nye. Különböző korok más-más sokszorosító technikát részesí­tettek előnyben. Manapság szinte valamennyi a reneszán­szát éli, talán éppen az egy­re tökéletesedő ofszet-eljárá­sok ellensúlyozásaként. A sok­szorosítás az egy példányban készült műalkotással szemben azzal az előnnyel rendelkezik, hogy számos egyenértékű la­Évszázadokban mérve tíz év nem nagy idő. Egy köz- művelődési intézmény életé­ben viszont mindenképpen olyan mérföldkő, ahol érde­mes megállni és visszatekin­teni a megtett útra. Tíz esztendeje egy újon­nan felnőtt munkáslakta vá­rosrész centrumában - sok társadalmi munkával, a Pécs Városi Tanács és a Szénbá­nyák összefogásával - meg­kezdte a működését a bá­nyászok meszesi művelődési háza. Szerény tárgyi felté­telekkel, de nagy lendület­tel és ambícióval törekedett magához vonzani a környék fiataljait és a felnőtteket. Törekedett a gazdája és ösz­tönzője lenni a munkások művelődésének, a 15 000 la­kosú városrész kulturális el­látásának. Jó gazdának, jó ösztönzőnek bizonyult. Éven­Jubileum te mintegy nyolcvanezren ke­resik fel az intézmény ren­dezvényeit és programszerű foglalkozásait. Ifjúsági klub­jukat immár tíz éve példa­mutató közösségnek ismerik a városban és az országos klubmozgalomban is: há­romszor nyerték el a „Ki­váló" címet. Ifjúsági szín­pad, fotószakkör, népművé­szeti szakkör, folk-beat klub, filmklub és egy népszerű új kezdeményezés: táncház mű­ködik falai között ma is. Színes programok, kirándu­lások, .irodalmi és képzőmű­vészeti rendezvények sora fémjelzi az intézmény műkö­dését. Itt alakult meg a vá­ros első szocialista brigád­klubja. A Mecseki Szénbá­nyák újhegyi üzemével épí­tették ki ezt a valóban szo­cialista kapcsolatot: részük­re helyiséget, szolgáltatáso­kat nyújtanak, a brigádok pedig a felújítási-karbantar­tási munkákban segédkez­nek. Az intézmény színes, von­zó programokkal népszerű tevékenységre törekedett. Frissen és bátran kezdemé­nyezve mindig meg is talál­ták a munkások számára vonzó, tartalmas közművelő­dési formákat. Ezt a friss, újat kereső munkát köszöntjük a József Attila Művelődési Ház jubi­leumán. További sok erőt, és eredményt kívánva dol­gozóinak a munkásművelő­dés gyarapításában. pót lehet így előállítani, ötven, száz, százötven példányt is akár. A művész az egyes lapo­kat aláírásával, számozásával hitelesíti. A mai fejlett techni­kák mellett ez a kis példány­szám tulajdonképpen egyedi­nek is számíthat. A rézkarc, a rézmetszet, a fametszet eseté­ben például határt szab a nyomódúc, vagy a rézlemez fizikai volta, kopása a festé- kezés kézműves, egyedi jelle­ge. No meg az ésszerűség, mert túl nagy szám esetén el­veszítené varázserejét, vagyis a létjogosultságát. 1972-ben valósult meg a pé­csi művészek régi álma. A Ne­velők Háza pincehelyiségében felállítottak egy, a MÁV-nál kiszuperált, litógépet. A Művé­szeti Alap anyagi támogató­sához a Városi Tanács is hoz­zájárult. Jelenleg egy rézkarc­prés egészíti ki a szerény mű­hely berendezését. Az alap te­hát adott, most a művészeken^ a sor, hogy dolgozzanak. Saj­nos, a manuális feladatok megoldása során saját káru­kon kell okulniuk, mivel a mű­helyhez elengedhetetlenül szükséges gépmesteri teendő­ket is, művezető szakember hí- jpán maguknak kell elvégez­niük. A továbbiakban még, éppen a munka eredményes­ségének fokozása érdekében újabb grafikai technikák al­A pécsi művészek ezzel a kiállítással bizonyítani kíván­nak. Bizonyítani a műhely lét- jogosultságát, életképességét, egyúttal azonban a további igényeket is szeretnék reflek­torfénybe állítani. Mert az imént emlegetett lehetőségek és az elért eredmények közötti feszültség áthidalására a ren­dezés inkább a lehetőséget hangsúlyozta. Ezzel természete­sen módosult is kissé az össz­kép. Mert nem véletlenül ke­rülhetett a kiállításba Martyn Ferenc Petőfi rajzainak néhány ofszet eljárással készült lap­ja, Erdős János Xylographie 972 c. relief linósorának három lapja, Valkó László három li- tó-aquája, Eija Markkanen pár rézkarca. Ezek a munkák ugyanis nem itt készültek. A finn művésznő egyébként a jö­vő évben személyesen is ellá­togat Pécsre, a grafikai mű­hely vendégeként. Tervezik ugyanis hogy a siklósi és a villányi művésztelep mintájára a Pécsett élő művészeken kí­vül más magyar művészeket és külföldieket is vendégül látnak. Ehhez azonban az is kell, hogy a jelenlegi állapoton javítsa­nak. Éppen Siklós és Villány példázza, művésztelepet csak megalapozottan érdemes mű­ködtetni. Végül is, milyen a kiállítás összképe? Bizse János: Pécsi látkép kalmazását lehetővé tevő gépi berendezésekkel is gazdagíta­ni kéne a műhelyt. A Pécsi Műhely (nem tévesztendő ösz- sze a szóbanforgó grafikai mű­hellyel), tehát a Ficzek, Ha­lász, Kismónyoky, Pinczehelyi és Szíjártó alkotta művészi kö­zösség használja egyedül ez- idő szerint Pécsett a szita el­járást. Ez ma az egyik legel­terjedtebb sokszorozó techni­ka. Tiszta, foltszerű színhatá­sával mind a geometrikus, mind a fotografikus hűségű, mind pedig a rajzos megoldá­sok terén kiválóan alkalmazha­tó. Egyébként Vasarely nyo­matai is ezzel az eljárással készülnek. Szitagép felállítá­sa mindenképpen a grafikai műhelyben munkálkodók kife­jezési palettáját színesítené. Tetszett Bérezés Gábor litó- sorozata, Feledy Gyula vegyes technikával készült 3 lapja, Schubert Péter és Valkó Lász­ló kiállított anyaga. Par exel- lence grafikusok ők, a tech­nikai készség birtokában van­nak, így tulajdonképpen a mondanivalóra összpontosíta­nak. Tetszett még Simon Béla bemutatkozása, mert tusrajzai­nak, diópácainak varázslatos­ságát a litográfiában is érvé­nyesíteni tudta. Bizse János és Soltra Elemér munkáin viszont éppen az a szembetűnő, hogy rajzban gondolkodnak, a sok­szorosító technika sajátossá­gait nem érzik kellőképpen. Kísérleteznek, keresik a meg­felelő hangot. Romváry Ferenc Jf »»Öreg’ diákok között Egerágon — Mindnyájunk elé tették a tanulás lehetőségét, hogy „pa­rancsolj!”. Nem furcsa idős fejjel tanulni és nem is feles­leges időtöltés, annál inkább rossz érzés elmaradni a több­ségtől, az élet menetétől. „Pa­piros ember" vagyok, vagyis, könyvet olvasok, rejtvényt fej­tek szórakozásból. A kalapács- emelgetés után majdnem pi­hentető az iskolábajárás — ma­gyarázza Bán János, az egerá- gi dolgozók esti gimnáziumá­nak legidősebb hallgatója, aki 47 éves és tsz-kovács. A hidasi esti gimnázium pél­dájára szervezte meg Korpa Sándorné, a művelődési ház vezetője Egerágon a dolgozók hároméves középiskoláját. Ok­tóber 15-től helybeli pedagó­gusok oktatják az 53 dolgozót, akik között legtöbb a tsz-tag. Kedden és csütörtökön tartják a foglalkozásokat a művelő­dési házban, ahová Áfáról, Lot- hárdról, Kisherendről, Mária- kéméndől, Újpetréről jönnek a diákok. Ezen kívül kiskassai, kozármislenyi, sőt, pécsi is jócs­kán akad az esti gimnazisták között. A Gyöngyvirág Terme­lőszövetkezet a két napon két óra fizetett munkaidő-kedvez­ményt nyújt diákjainak, a vizs­gához pedig biztosítja a hat nap tanulmányi szabadságot, valamint minden alkalommal a mikrobusszal hazaviszi a kishe- rendieket. Kétgyermekes családanya, tejátvevő a 29 éves Bolyi Sán­dorné. Korareggel lapozza fel füzeteit munkábaindulás előtt. — Ha nem készültem, most is félek, mint kisdiákként régen. Falunkban az iskola, ami nagy előny, hisz időt nyerek. Amióta újra iskolás vagyok, jobban megértem a gyerekeimet, mint diákokat. A 12 éves fiammal például együtt számtanozunk. Több dolog kezd a rádióban, a tévében érdekelni, például a komoly zene. Vida Erika viszont a könyvet értékeli másként, mert feltű­nik mindjobban számára a jó stílus, a költői képek hangu­lata is. Alig húszéves, a ven­déglátónál eladó. — A nehéz családi körülmé­nyek akadályoztak a tanulás­ban. Néha hiányát éreztem az érettséginek az emberi kapcso­latokban és ehhez kisebbség­érzet is társult. Később szeret­nék vendéglátóipari ellenőrként dolgozni. Fider László 30 éves, autó­szerelő a tsz-ben, hórom gye­rek édesapja. — Az ember értékét a tu­dás is adja, amihez nélkülözhe­tetlen az általános műveltség. Sok lemondással jár az esti iskola, szabad időmet is csök­kenti, de megéri, mert tech­nikus akarok lenni. Hidason és Egerágon, immár két helyen Baranya megyében a művelődési hóz szervezi a felnőttoktatást. Fontosnak tart­ják az önművelés mellett fő­ként a zene, a képzőművésze­tek iránti érdeklődés felkeltését, ezért a tanév programjában színház-, tárlatlátogatás, kon­cert-meghallgatás, országjárás is szerepel. i||!ÍÍl|l!!l llilliii!

Next

/
Thumbnails
Contents