Dunántúli Napló, 1974. december (31. évfolyam, 329-357. szám)
1974-12-17 / 345. szám
e Dunántúli napló 1974. december 17., kedd JUBILÁL ft DUIHAMTULI NAPLÓ Eszmei elkötelezettséggel ßoez József, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára: — Hazánk a jövő esztendőben ünnepli felszabadulásának 30. évfordulóját. Ebben a történelmi folyamatban egy állomás a Megyei Pártbizottság lapjának ünnepsége. Három évtizeddel ezelőtt került utcára a Magyar Kommunista Párt lapja az Új Dunántúl, amelynek méltó örököse a Dunántúli Napló. A szocialista forradalom feladatainak megoldásával együtt a párt lapja is nagy utat tett meg, együtt fejlődött, gazdagodott a társadalmi átalakulással. Teljesítette mindazokat a feladatokat, amelyeket a párt megszabott az elmúlt 30 esztendőben. Gyorsan, egyértelműen, színvonalasan és sokoldalúan reagált a társadalmi élet változásaira, segítette a párthatározatok megismerését, megértését. Tevékenysége mindenkor összhangban volt az egész tömegpolitikai munkával, a pozitív társadalmi folyamatok egyik alakító tényezőjévé vált. Megyei Pártbizottságunk ezért nagyra értékeli a szerkesztőség valamennyi volt és jelenlegi munkatársának, vezetőjének munkáját. A megye, a város minden sikerében ott találjuk személyes erőfeszítéseiket. Büszkék lehetnek arra, hogy szavuk immár mintegy 82 000 példányban jut el a megye minden részébe. Pártunk a XI. kongresszusra készül. A szocializmus építésének összetettebb, sokrétűbb kérdései nagyobb feladatot rónak a lapra, az újságírókra is. Növeli felelősségüket, pa- rancsolólag írja elő a jobb tájékoztatást, meggyőzést, a vita fejlesztését, a politika teljesebb megértetését, a cselekvésre való buzdítást. A lapnak nyomon kell követnie a X. kongresszus határozatainak megvalósítását, számot kell adnia a hazánkban végbement társadalmi átalakulásról. Azt várjuk a szerkesztőségtől és a lap munkatársaitól, hogy marHarminc eu xista eszmei megalapozottsággal és elkötelezettséggel, a szakma ismeretével gyorsan, pontosan, a valóságnak megfelelően tájékoztassák és mozgósítsák a megye lakosságát az előttünk álló feladatok megoldására. Megbízható eszköz Hogy színvonalas lapot tudtunk előállítani, abban igen sok érdeme van a Pécsi Szikra Nyomdának. örülök annak, hogy az, amiért magam is elsőként hadakoztam annakidején - a nyomda korszerűsítése — most megvalósul. A Dunántúli Naplót ma is rendszeresen, mindennap elolvasom. Nyolc éve vagyok a Pajtás úttörőlap főszerkesztője. Fél szívem még ma is visszahúz Pécsre. Most pedig, hogy a DunánNapló munkatársa vagyok, és aktuális kérdésekről szeretnék vele beszélni. A külügyminiszter azt mondta, üljek le. A magyar—jugoszláv kapcsolatokról beszélgettünk. — A Dunántúli Napló nekem azt jelentette, jelenti, amit minden újságírónak az első szerkesztőség jelent. Az első szerkesztőség adja meg az újságíró munka* alapigazságait, alaptempóját. Megismerteti az embert a szerkesztőségi légA 30 évvel ezelőtti kezdetre a lapot alapító szerkesztő bizottság egykori tagja, Pécs kommunista főispánja dr. Boros István emlékezik^ — Pécs felszabadulása után már alig néhány nap múlva szükségessé vált egy újság megindítása, amely a hivatalos tájékoztatás szerepét töltené be. December első hetében, Cserkászov és Kontrátyev városparancsnokkal együtt megállapodtunk a részletekben. Végül is Naszennyik őrnagy irányításával 1944. december 17-én, vasárnap megjelent az Új Dunántúl, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapja. A 10—12 ezer példányban nyomott lap kiadásában nqgy szerep jutott a régi munkatársak és nyomdászok egy részének, akik megértették a vállalkozás nagyszerűségét. Az 1945 őszéig meglevő koalíciós Új Dunántúl komoly nehézséggel küzdött, hiszen a papírhiány miatt sok esetben csomagoló és színes papírra nyomatták. Ennek ellenére 1945. első hónapjaiban már beindult az Új Mohács című lap is. E sajtótermékek óriási jelentőségűek voltak, hiszen a hosszú évek félretájékoztatása után az első megbízható hírközlőeszköznek bizonyultak. Erős műhely Vasvári Ferenc, a zalai lap szerkesztője volt 1958-ig. Onnan került Pécsre, ahol a Dunántúli Napló főszerkesztője lett. — Pécsi tüke létemre nagyon örültem, amikor visszakerültem abba a városba, ahol gyerekkoromat töltöttem. Zalaegerszeg kisváros volt Pécshez képest, mások voltak ott a lehetőségek, a körülmények. Pécs szellemi élete már régebb óta vonzott. Az akkori szerkesztőség erős műhely volt, amely egy sereg jó újságírót vonzott Pécsre. Abban, hogy szívesen dolgoztak nálunk, fontos szerepe volt a város vonzó léqkörének, pezsgő kulturális életének. Bertha Bulcsú, Hallama Erzsébet, Thiery Árpád nálunk lettek írókká. Belőlük alakult ki azután a JELENKOR írói gárdája. Aztán megindult az Esti Pécsi Napló is. Ez a lap tulajdonképpen a Dunántúli Napló szerkesztőségében született meg. A két lap között egészséges versengés alakult ki. Az Esti Pécsi Napló megszűnte után számos igen kitűnő újságíró ment el Pécsről. idumiih _JT >*■»■>! ■■».lü.TlZ HJJ DUNÁNTÚLI A MAOTA1 RENIITI FOOOITLSM■ÉOI riOBT LAPJA tminntm E55BE5S5B T«L"Qi9*A."—?.? í! I 1 i* p j 81 TIttroWMAM M-H ran rnrroH DA. BOBOS «TV ÁM POZSOAT enrULA macyahorszAq polo Arai i A VOrOs Hidtercg csapatai Főparancsnokságuk parancsára ffATnutfc a német-fasiszta seregeket és fokozzák az előnjromu- lásakal Magyarországon. Magvarorsiig nagy része meg van tisztítva a Béniét seregektől A Vörös Hadsereg közel jutott Magyarország fővárosához — Budapesthez. Dél-nyugat Magyar országon a Vörös Hadsereg csapatai átkelve a Dunán, elérték a Balatont A szovjet seregek Magyarország kJ (AKii való lépését kt- BKjndottaa hadiszempont tette szokségessé és a német seregek és Németországgal szövetséges Magyarország csapatai ellenállásé sak folytatása. A Vörös Hadsereget nem vezérlik olyan célok, hogy Magyarország terOletínek valamely részét meghódítsa, vagy a Magyarországon fennálló társadalmi rendet megtMhoztaaaa A Vörös Hadsereg célja — a néni el-fasiszta seregek tökéletes szétzúzása ás Hkler-Németország araimának megsemmUktae az általa le- igázoti országokban. Nem mint hódító, hanem mint a német- fasiszta iga alól felszabadító, karcol a Vörös Hadsereg Magyar- ország területén. Az a végzetes és bflnós háború, melybe a németek bevonták Magyarországot, a háború a «Mg legr ‘‘ ‘ tea — Szovjetunió, az Egyesák Államok éa Eyavorszigol és megfoszfcrttúiYa függetlenség él szabadság só r.iaraaványaltól. Hogy eltolják saját vesztüket, a hitleristák ké*zek Magjai uíMgul a azét rombolásnak alávetni és a magvar népet megsemmisíteni #Németországiak minden volt szövetségese és csatlósa — OUttornzág, Románia, Finnország és Buleária — szakított Németországgal és megüzente neki a háborút Most Magyar- ország van a aoroa. Nem mesaze az Idő Magyarország teljes felszabadításához a aémet-fasiszta hódítóktól jsr; ■ni-dsai álul ki i VSróa H«Lr»| p^b> ryS.vtnatMi- UpW.iSUk W a .{Wig ■ ü*iTwlti»íli v|1ttMÍ, akik akadály™ - k Magyuolutptl .*M fror. kiíateSt. siók akaSilyo« • Vara* HtdHnl — a klauf-Mkto ka<W«( t*v«k«ar**fét. ft Magyar Nemzeti Filgetlwéál Fowl. KlárTVSMYS. aafiraaflii Megbukott az az ura'mi ' «nd«zár. maty az ország éa axéUa oéprétegeaeek akaratát és srdakatt figyalmso kívül hagyva, vak tarázta és hitleriata kábulatában hadat Szánt a világ leg- nafyobb hatalmainak, feláldozva a r fiz at Harsak százezret, a nemzeti vagyon nagyobb réazét, kockáztatva gyermekeink jó vójét. Mindem« bajok éa vaezébyak raéaktddftóá vúraégileg. lókép lelkileg és szellemileg idegenek a magyarságtól K ataaztrólánk főkúndnló pontié se imperialista, hóditA- azeflemü . hárma* paktum -hoz való csatlakozás volt. Lnnék veszélyét annak idején cask három párt veeetoeége látta tisztán: a Kommunista Párt a SzocitUdrmokrata Párt és a FüggsiUn Kisgazda Hűnkét *s Polgári Párt. Ezért a fasiszta hitler ■sta-ayiUe parancsuralmi rendszer mázéról üldözés, küllőidre hebórtóoőaéa. internálás, eth. voM eaataiyyeyünk, nép — föjdmövaa. munkás. Iparos. kere«kedó riéktzjieió é* önálló értelmiség nemzetiségi és vallaakulombeeg nélkül — rajtad a tort Föl kell sorakoznotok azok mellé es mögé. ajakban ez idegenam lemú propaganda nem rontotta naeg a helyes magyar nemzeti é « ösztönt ■ akik eddig is a txélias néprétegek emberhez méltóbb es magyarmbb «kiéért küldöttek éa szenvedtek, A fentiaixett három Párt — «'veinek és pértkemtemek önállóságát megtartva — kezet fogott éa a p.rtoktól függőt en Szabad Szakszervezetekkel Magyar Ntmrtti Fuggrtirnsrgi Front címen együttműködik mindaddig, míg a súlyos átmeneti időn átrntni segíti a nemzetet mc csak ágy segíthet. Ke mindenki segít e törekvésben. Az orosz katonai parancsnokság nem óhajt beleavatkozni az ómig társadalmi, gazdasági ez allami berendezéseb«, re hagyta ezt a magyar népra. Kzt a parlamentet pedig nekünk keU — Pártjaink által — jobbá tenni, mint az eddigi volt, mely ideeodorta országunkat éa nemzetünket. Mindenki szabadon választhat tehát a három Párt közéi. De érdeke is. hogy válasszon, mert csak így tudhatunk egymásról éa egymáson segíteni s így udjuk megközelítem cél«»* kát: egy becsületesebb, nemzetibb kormányzata. boldogabb Magyarországot, benne szabadabb, ösazetartóbb és boldogabb núpp«>Ezt üzeni minden magyarnak Páca, 1944 december havában a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban 'ömörfió Magyar KomAMuilsta Párt, Szoc'áldomo&ata Párt, Fftgo«tI«n Kisgazda, Munkás és Polgári Párt. túli Napló külsőleg is ilyen szép lap lett, még többet gondolok a szerkesztőségre és a munkatársakra, ahol és akikkel életem jelentős, emlékezetes részét töltöttem. A leírt szó becsülete Kocsis Tamás az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem bölcsészkarának újságíró szakán végzett. Utána Pécsre került, majd a Magyar Nemzet munkatársa lett. Ezt követően az MTI pekingi, később belgrádi tudósítója volt. — Életem első külpolitikai riportja-interjúja a Dunántúli Naplóban jelent meg Jugoszláviáról. 1956 nyarán, Dubrovnikben nyaraltam. Beültem a GRADSKA Kavana nevű tengerparti kávéházba. Néhány asztallal odébb Kocsa Popovics, az akkori jugoszláv külügyminiszter ült. Odamentem hozzá és bemutatkoztam, mondván, hogy a Dunántúli körrel, a felelőséggel, amit a kinyomtatott betű jelent, és megismerteti azzal az érzéssel is, mit jelent az, ha visszakapja kéziratát. A Dunántúli Napló szerkesztőségében felelősségérzetet tanultam, a leírt szó becsületét. Amikor 1957-ben a Magyar Nemzethez kerültem, csodálkoztam, hogy azt mondják: sokat dolgozom és gyorsan. Én ezt nem értettem. Később rájöttem, arról van szó, ha az ember megyei lapnál dolgozik, mások a mércék. A megyei lapnál az a kérdés, hogy naponta mennyit ír az ember. A Pécsett kialakított munkatempó, a gyorsaság hasznomra volt mind a mostani pillanatig, és különösen fontos volt ez a tempóérzék, amikor külföldi tudósító voltam. rr Őszintén írtunk Thiery Árpád írói pályájának kibontakozása egybeesett pécsi újságírói éveivel. 1960-ban került a Dunántúli Naplóhoz. — A pécsi irodalmi, művészeti, szellemi élet izzása talán akkor volt a legintenzívebb. Fő- szerkesztőm, nemcsak megértette, hogy a szerkesztőségben írók is dolgoznak, büszke is volt erre. Következésképpen az újságírói és az írói munka nem zárták ki egymást. Bertha Bulcsúval és Lázár Ervinnel kötött barátságom sokkal több volt, mint pályatársi viszony. Sokat tanultunk egymástól, és ezt nem szégyelltük. Látszólag könnyed életet éltünk, valójában azonban keményen dolgoztunk. Arra a 10 éves pécsi újságírói működésemre én nagyon büszke vagyok — azért is, mert ezt a szakmát igazán ott sajátítottam el. Ezzel írói pályám is szorosan összefügg. Pécsett ténylegesen azokról a dolgokról irtunk, amelyek izgatták az embereket és amelyekről beszéltek. Nagyon őszintén írtunk. A hatvanas évek elején elsőkötetes, elsődrámás szerző voltam. Bertha és Lázár is ekkoriban kezdték írói pályájukat. Igen jó munkatársi gárdában dolgoztam, olyan újságírók voltak, hogy közreműködésükkel akár egy dunántúli napilapot lehetett volna beindítani. Ifjúságom egy darabja Önody György, a Magyar Rádió Külpolitikai szerkesztőségének főmunkatársa: Amikor kitaláltam, hogy újságíró leszek, azt is elhatároztam, hogy színházról, irodalomról, filmekről írok. Nagyon örültem hát, amikor megtudtam, hogy a gyakorló évemet Pécsett tölthetem. De ember tervez, ez voltam én, s a Dunántúli Napló szerkesztői pedig végeztek. Nagyon barátságosan közölték velem, hogy erről szó sem lehet, hanem szépen végigjárom a rovatokat, s a leghelyesebb, ha az ipari rovatnál kezdem, ott ismerkedjek meg először a bányával. Egy nap fontos megbízást kaptam, írjak értékelő riportot a kétharmados termelésről. Még ma, 19 évvel később is végigfut rajtam a hideg, ha azokra a percekre gondolok. Nem tudtam, s nem mertem megkérdezni, hogy mit kell ez alatt érteni. De mit lehetett tenni, autóbuszra ültem és irány Komló. Azt hiszem, még hetekkel később is emlegették Komlón, azt a süvölvény újságírót, aki boldog-boldogtalant megkeresett és semmi másról nem volt hajlandó szót váltani, csak a kétharmados termelésről. Ezek után szinte már semmiségnek tűnt értékelni, magyarázni — mert ma már ezzel foglalkozom — Golda Meir romániai látogatásáról tudósítva egy rövid bukaresti látogatás szabad estéjén a Magyarország című lap számára a szovjet katonai tanácsadók kiutasítását Egyiptomból. Mindenkiben más emléket ébreszt egy város. Nekem az ifjúságom egy darabja Pécs, az ifjúságé és a pályakezdésé. S ezért — s ezt nagyon őszintén mondom — a halálé is. JA stílus az ember. Ennek a hópehelynek is van stílusa, ni, milyen kedvesen libben az autóm szélvédőjére. Parányi hattyú, kecses és karcsú, fentről érkezett, tele ambícióval, elképzeléssel, szép fehér álmokkal. És — ide- pöttyent az autóm szélvédőjére. Autóm. Tizenkét esztendeje egy kis hópehely voltam, aki karcsún és kecsesen libbent le az Utasellátó étkezőkocsijából, rettenetes jókedvűen, tele szép elképzelésekkel, álmokkal, ambícióval. Semmim sem volt, még kofferem se, csak egy ismerősöm, akinek albérletében volt még egy hely. Aztán találkoztam a várossal, emberekkel, s valahogyan — már istenbizony nem tudom, hogyan, — megjelent az első írásom az Esti Pécsi Naplóban, aztán a második, harmadik . . . Megtanultam eligazodni. Másokkal kellett beszélgetnem, el kellett fogadtatnom magamat, olyan szerepet kaptam, amit borzasztóan nehéz volt ki-, vülről megtanulni, s amit az■ IHI m AHMiiC tán, most már, nap mint nap játszanom kell, a mindig változó és kegyetlen közönségnek, az ezerfejű cézárnak, kíméletlen kritikusoknak. Megtanultam eligazodni az emberek között, tanító mestereim soha nem mulasztották el, hogy hibáimat felróják — úgy nőttem közöttük azzá, ami vagyok, mint akinek erényei nincsenek is. Pokoli tréning. De tanító mestereimet nem tudom elfelejteni. Neveket írjak le vajon? Minek? Hiszen mindenkitől tanultam valamit — ma is, mint a jó pap, hol a rosszat tanulom meg, hol a jót... Mert a rosszat is meg kell ismerni, tanulni, gyakorolni, hogy a jó még jobb legyen. Tíz esztendő áll emlékezetem rendelkezésére, hogy a beléivódott élményekből tőkét kovácsoljak magamnak. Az első évek szabadok és nagyon szépek voltak, mondhatnám, mézeshetek. Csodáltam az újság- csinálóst, s akkor még nem ismertem fel a lezserség, grácia és nagyvonalúság mögött az igazat. Nem láthattam azt a sötét termet, ahol az újságcsináló maga van, s a körülötte összecsapó érdekekkel küzd. Akkor még nem ismertem az érdekek különböző szintjeit, alá- és fölérendeltségüket. .. Ha csak tehettem, s ha magukkal vittek, elmentem a lap vezető riportereivel „anyagot felvenni”. Szívdobogva vártam valamiféle csodákat, azt képzeltem, hogy a szemem előtt fog megszületni a következő zseniális FÍport, s ehelyett ámul- va vettem észre, hogy nem is sietünk olyannyira a tettek színhelyére, viszont megcsodálhattam eqy falusi kiskocsma pecsétes abroszát, vagy viaszosvászon térítőjét, nagyokat hallgatva, mint a székely viccekben a góbék, s amit akkor nem értettem, ma már tudom... Azok... Azok az emberek nagyon sokat tudtak mindenről, azoknak csak keveset kellett mondani, hogy nagyon sok minden az eszükbe jusson. Istenem, mennyi szó érte a ház elejét az utóbbi tíz évben! Mennyien fitymálták meg nehezen megszült írásaimat, hányán lelkendeztek, és mikorra tanultam meg, hogy egyik sem mérvadó, csak az a kontroll, ami voltaképpen fenntartással és gúnyosan fogad mindent, legbelső világom, sajátma- gam . . . Hányán jártunk úgy, hogy fel akartak jelenteni, megverni, megszégyeníteni, megróni, meggyalázni, felmagasztalni, díjat adni, nevetségessé tenni. Soha nem felejtem el annak az embernek az arcát, akit társaságban, mert leszólta a mesterségünket, megkértem, hogy írjon egy nyomtatványról tíz sort . . . Szétrágta a ceruzát, ronggyá, de nem sikerült. Mindig találtam benne hibát. Tíz év. A lap harminc éves, majdnem olyan idős, mint én. Tizenkét éve érkeztem Pécsre, nem volt semmim se, kofferom se, most meg olyan könnyedén írom le: az autóm szélvédőjére. Mert már az is van. És még vajon mi? Hiszen rajtakaptam már magamat. Amikor egyszer kenetteljes hangon oktatgattam egy fiatal munkatársamat... El is hallgattam, nem szeretem ezt. Falusi kiskocsmák csöndjét szeretem, hallgatni egy korsó sör mellett. Hadd tanuljanak abból a fiatalok. Kampis Péter Éles, jé fegyver 1944. december elején a kommunista párt ülésén dr. Boros István, a párt egyik vezetője javasolta egy olyan sajtó megalapítását, amely következetes harcot folytatna ,,. . . mindennemű fasiszta gondolattal és reakciós propagandával szemben és bátran képviselné valamennyi demokratikus erőt a Déldunántú- lon . . Ugyancsak a párt titkára javaslatára kereste meg 14-én a vezetőség a szervezés alatt levő Független Kisgazdapárt és Szociáldemokrata párt vezetőit és felhívta őket egy közös, az MNFF elvi alapján álló és a nemzeti egységre törekvő, antifasiszta lap megindítását szorgalmazva. A lap első száma 1944. december 17-én vasárnap látott napvilágot a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazda-, Munkás és Polgári' Párt pécsi szervezeteinek, válamint a Pécsi Szabad Szakszervezet titkárságának irányításával. Kommunista befolyás az első számtól követhető. Az új újság címe ÚJ DUNÁNTÚL lett és hivatalosan is a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front orgánuma. Ebben a minőségében 1945. augusztus 25-ig jelent meg. Első felelős szerkesztője a kisgazda- párti Perr Viktor volt. Nagy vita után úgy döntöttek, hogy a lapot az ekkor létrehozott és talpraállított Új Dunántúl Könyvnyomda állítja elő. Szerkesztő bizottságot hoztak létre, amelyben a három lapalapító párt vezetője vett részt. A kommunista dr. Boros István, a szociáldemokrata Pozsgay Gyula és a kisgazdapárti Perr Viktor. Alig kéthetes megjelenés után sikerült elérni, hogy a lap felelős szerkesztője (1945. január 3-tól) Csuka Zoltán kommunista költő és műfordító lett. A pártszervezetek kiépülése 1945 nyarán lehetővé tette, hogy déldunántúli határkörrel titkárságot hozzanak létre. Ezt követően kézenfekvő volt, hogy az amúgy is kommunista irányítás alatt megjelenő Új Dunántúl a párt hivatalos lapjává váljék. 1945. augusztus 22-én jelent meg az ÚJ DUNÁNTÚL A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT DELDUNÁNTÚLI LAPJA. 1945 augusztus végén a lap főszerkesztője Révész Gy. István lett és a felelős szerkesztő posztját Szűcs József töltötte be 1948-ig. Az ÚJ DUNÁNTÚL 1948. április 24-én jelent meg utoljára. ,,Búcsúzóul” c. cikkében végül is 1944— 1948 közötti sajtóról ad összefoglalást, megállapítva: „... a megszűnés nem pusztulás, hanem növekedés új alapokon a munkásegység alapján. Az Új Dunántúl éles jó fegyvernek bizonyult az MKP kezében . .." A pártegyesüléseket, a hivatalos egyesítési akciókat megelőzően, illetve azokkal szinte egyidőben jelent meg Pécsett a DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1948. április 25-én, vasárnap. Az új lap betetőzése volt annak a küzdelemnek, amely e területen is a munkásegység jegyében zajlott. Az MKP és az SZDP egyesülését követően „az egész és egységes munkásosztály lapja lett" írta beköszöntő cikkében az új főszerkesztő Pajzs István. Szita László
