Dunántúli Napló, 1974. december (31. évfolyam, 329-357. szám)

1974-12-15 / 343. szám

1974. december 15., vasárnap Dunántúli napló 3 Évtizedes vitdfc után megszületett... Ilyen szerkezet eddig nem készült ♦ 250 millió forintba került fl pécsi felüljáró krónikája Külfejtéses bányaüzem a Mecseki Szénbányáknál A jövő esztendő első nap­jától új bányaüzem kezdi meg működését a Mecseki Szénbányáknál. A vállalat tizenötödik gazdasági szer­vezete, hetedik bányaüzeme évi 350 ezer tonna szén ter­melését kapja feladatul. A Mecseki Szénbányák a ter­vek szerint 1980-ig kíván kül­színi bányaműveléssel fog­lalkozni — ezt a tevékenysé­get az eddigiekkel ellentét­ben a jövőben egységes gazdasági szervezet kereté­ben valósítják meg. Eddig Pécs-bánya és Va­sas-bánya üzemekben folyt külszíni bányaművelés, amelybe a Mátraaljai Szén­bányák pécsi üzeme is je­lentős mértékben besegített. 1975. január 1 -töl a Mecseki Szénbányák átveszi a mátra­aljaiak összes munkását, műszaki dolgozóját, álló- és forgóeszközét, s az új üzem szolgálatába állítja. így kö­zel 400 fővel működik majd a Széchenyi akna üzemépü­leteiben letelepedő külfejté­ses bányaüzem. Az új termelőegység fel­adata lesz a vasasi és gyü- kési külfejtések üzemelteté­se, a szénelőkészítő művel az összes külműveléses szén­nel az elszámolás, valamint a Széchenyi aknán folyó te­vékenység (akna fenntartás, bánya-víztelenítés, szellőzte­tés, stb.) irányítása. A külfejtéses bányaüzem vezetője Vas István, a Mát­raaljai Szénbányák pécsi üzemének vezetője. A sorompó már nem akadály Az ötvenes évek elején, ami­kor Pécs megindult a nagyvá­rosias fejlődés útján, látnivaló volt, hogy a várost kettészelő vasútvonal sok mindent meg­akadályozhat, legfőképpen az igen természetes déli terjesz­kedést. Az évtized végére kez­dett tűrhetetlen lenni a helyzet a két sorompónál. Akkoriban rendelték meg egy létesítendő felüljáró tanulmánytervét. Ennek eredménye egy, az akkori közlekedési igényeknek megfelelő kétnyomú híd, amit a Bajcsy-Zsilinszky út felé ve­zettek volna. Ez egy hoszú töl­tés lett volna közbenső „alag.- utakkal" a vasútnak és a Ver­seny utcának. Ebből szerencsé­re semmi sem lett, de elindí­tott egy vitát, ami csaknem egy évtizedig tartott. A vita lénye­ge: ki építse a felüljárót: a város vagy a KPM? S egyálta­lán kell-e ez a KPM-nek? 1968-ig ment ez így, amikor dr. Csanády György miniszter a MÁV-ot utasította a szükséges intézkedések megtételére. Hát ezzel indult el a pécsi felüljá­ró építésének ügye, ami végül is nem MÁV-beruházásként valósult meg. 178 óriás gerenda A híd tervezője, dr. Lojkó Miklós ma a Hídépítő Vállalat főmérnöke, aki ebben a minő­ségében tevékenyen közremű­ködhetett tervének megvalósí­tósóban. Most az elkészült mű tövében idézi a tervezés né­hány emlékezetes pillanatát. — Amikor már eldőlt, hogy lábonálló híd épül, akkor még mindig két szerkezet között kel­lett választani. Monolit szerke­zet, vagy előregyártott ele­mek? ... Az előbbi óriási zsa­luzást, időigényességet jelen­tett, a másik az új szerkezet is­meretlen problémáit. Mégis az utóbbi mellett maradtunk. Meg kellett találni ezután a min­dent kielégítő modul-méretet. Olyan méretre volt szükség, hogy az egyes pillérek között elférjen a vasút, át lehessen vezetni az északi lehajtót, a Verseny utcát és a pillérek min­denütt holtzónába kerüljenek, így jött ki, hogy nekünk 30 méter támközű pillérekkel, elő­regyártott, utófeszített elemek­kel kell dolgoznunk. Ilyen mé­retű és súlyú szerkezet addig nálunk nem készült. Jegyezzük meg itt, hogy egy elem 31 méter hosszú és 35,5 tonna súlyú, a hidat pedig 178 ilyen gerenda alkotja. — Erre azért vállalkozhat­tunk, mert a hasonló szerke­zetre vonatkozó hídépítési tech­nikánk arra az időre elérte a kívánt műszaki színvonalat. Apróbb előzmények voltak, az igazi kibontakozást azonban a szállító és emelőberendezések hiánya gátolta. Mire a pécsi felüljáró a megvalósulás stá­diumába jutott, ezek a feltéte­lek is meglettek. A beszélgetés végén büszkén jegyzi meg: — A nagy létesítmény lé­nyeges tervmódosítás nélkül valósult meg. A „menetrend” Nézzük a krónikát! 1971. február 24-én arról ad­tunk hírt, hogy „Rövidesen kiad­ják az építési engedélyt" és ak­kor így vázoltuk a „menetren­det": 1971 nyarán kezdik a közműáthelyezéseket, az év vé­gén felállítják az előregyártó telepet, a következő tavasszal megindul a tartóelemek gyár­tása, az év derekán az építés, ami 1973 végére (!) befejező­dik. Fél év múlva valóban megkezdődtek a közműmunká­latok, s ettől kezdve folyama­tosan beszámoltunk ennek buk­tatókkal teli előrehaladásáról. 1972 januárjában optimista mó­don ilyen feleimmel kezdtük tu­dósításunkat: „Avatás 684 nap múlva ...” Aztán jött egy csak­nem végzetes megtorpanás. Ügy volt, hogy a még el sem kezdett építkezést leállítják. Hogy mégsem így lett, ez an­nak köszönhető, hogy a Híd­építő Vállalat már nagy költ­séggel felvonult, s az elvonu­lás improduktív költsége is milliókat tett volna ki, no meg annak is, hogy a város addig­ra már „nyakig mászott" a bon­tásokba, több-tízmilliós áldoza­tot vállalva a nagy célért. Meg­született hát a döntés: a be­ruházást visszafogottabb tem­póban folytatják. Az új határ­időt szeptember 21-én írtuk le: 1974. december 15. Addig is beszámoltunk az előkészületek­ről: a pillérek alapozásáról és építéséről, a tartógyártás in­dításáról, az első gerendák töréspróbájáról, majd- a Rózsa Ferenc utca augusztus 22-i le­zárásáról. És november 9-én jelentettük, hogy elkészült az első két tartógerenda. Ekkor mondta Göcseji János műve­zető: — Mennyivel jobb lenne azt mondani: no, még ezt a ket­tőt... * Elkészült az utolsó kettő is és most a kész hídon beszél­getünk Göcseji Jánossal. 1972 januárjában az M 7-esről jött Pécsre. Siófok és Martonvásár között csaknem minden felül­járón dolgozott. A három nehéz esztendőtől megfáradva mond­ja: — Nem volt még ilyen mun­kahelyem, ahol ennyi probléma lett volna. Bármihez nyúltunk, mindenütt volt valami baj. An­nak idején szívesen jöttem, de aztán szerettem volna minél előbb el is menni. A munka mégis érdekelt, mert sok új volt benne. így aztán azt mondtam: ha kész lesz, elmegyek . .. Hát most kész. 1974. szeptember 27. 1972 végén egy miniszter­helyettesi nyilatkozat keltett za­vart: 1973 végére ígérte a felül­járót. A szakemberek pedig mintegy jeladásra azt kezdték vizsgálni: volna-e lehetőség az ígéret valóraváltására. Nem volt. Maradt tehát az. 1974. de­cember 15. 1973 tavaszán pe­dig, egy hűvös, szeles áprilisi reggelen megindultak az első gerendák a helyükre, s attól kezdve egyre nőtt a híd. Au­gusztus közepén 180 méternyi szakaszon — a híd felén — végig lehetett menni, 1974. ja­nuár 17-én pedig már azt ad­tuk hírül, hogy helyére került az utolsó — a 178. — tartó­gerenda is. Ezután már az a kérdés foglalkoztatott bennün­ket is, ami a pécsiek többsé­gét: mikor indul meg a forga­lom? Pedig ekkor még nagyon sok munka volt hátra a hídon is, de a hozzá kapcsolódó uta­kon is. Elhangzott augusztus 20-ra az ígéret, de fontos szer­kezeti elemek késedelmes szál­lítása ezt eleve kérdésessé tet­te. Aztán jött- a szeptember 20-ra, majd ténylegesen 27-e. Ezen a reggelen félszélesség­ben megindult a felüljárón a forgalom. * Az idén 25 éves Hídépítő Vállalat ebben az esztendőben kb. kétezer folyóméter hosszú­ságú hidat adott át, ebből a pécsi egymaga 379,92 méter! S ez volt az első, ami ilyen szerkezetből, ilyen méretben ké­szült. A létesítmény teljes be­ruházási költsége — tehát a híd az utakkal és a még ez­után építendő fel- és lehaj­tókkal együtt — 250 millió fo­rint, amiből Pécs 103-at vál­lalt. Maga a híd 79,5 millió forintba kerül. * Nehéz hetek kezdődtek a részleges forgalombahelyezés után, hiszen az építőknek most már forgalom mellett kellett dolgozniok, s még az utolsó hetekben is meg kellett küzde­ni olyan „nemvárt” dolgokkal, mint pl. a Szalai András úti gázvezeték, amelynek felújítá­sához fel kellett vágni az út már elkészült betonalapját. De még a múlt héten is megtör­tént, hogy a Somogyi Béla ut­cában útépítés közben bukkan­tak rá olyan vízvezetékre, ami a tervezett útszinthez képest túlságosan magasan volt. Határidőre elkészült A szerződésben vállalt határ­idő végül is teljesült. Nem si­került lerövidíteni úgy, ahogy szerettük volna, Pécs mégis nyert két hónapot. A Bajcsy- Zsilinszky úti sorompó elveszí­tette már a jelentőségét. Mégis, ahogy itt állunk a felül­járó legmagasabb pontján és a forgalmat figyeljük, feltűnik, hogy hosszú másodpercekig, néha talán fél percig is, egyet- let jármű sincs a hídon. Talán nem is ... De máris eloszlat­ják az esetleges kétségeket: hiányzik még .a normális kap­csolat az északi oldalon (a Sza­lai András útra gondolnak), ezért sokan „szívesebben" használják a Bajcsy-Zsilinszky utat. Különben is arra akkor szűnik meg végleg minden for­galom, ha megépül a felhajtó út és az új műtárgy átszeli a Bajcsy-Zsilinszky utat. De ez már jövő évi téma, a krónika új fejezete ... Hársfai István S ;»M»®B iiUis WHPVPHCpSPVSV ■ m ,A. s, ?'<■:" í ^ÍS '' , ■::;. •• ■ ' . • . ­ÍÍÉÍÍíÉÍÍÍÍiÍiÍÍÍiÍÍÍÍÍÍIÍÍÍÍÍÍÍlÍlÍÉÍÍÍÉÍ^^ Az Autóközlekedési Tanintézet leendő pécsi székhaza. Átadás előtt a Közlekedési Tanintézet • / Jó ütemben halad a Pannónia Szálló építése Az anyagellátási zavaroktól az idén sem volt mentes az építőipar. Kevés az idomvas, amely a nyílászárók készítésé­ben okozott fennakadásokat, szinte krónikussá vált a villa­mos szerelvények hiánya, az építkezéseken sokszor alkatrész- hiány miatt álltak a daruk. Az említettek ugyan kedvezőt­lenül érintették a kivitelezőket, ennek ellenére nagy erőfeszíté­seket tettek ígéreteik betartása érdekében. Lássuk, tehát mit is mondtak hónapokkal ezelőtt né­hány beruházás év végi várható készültségi fokával kapcsolat­ban az építők! „Pécsett, a Fürst Sándor ut­cai benzinkút mögött tizenegy- millió forintos költséggel nyolc­tantermes oktatóintézetet építtet az Autóközlekedési Tanintézet részére a KPM. Mellé rutin­pályát is készítenek. Az új léte­sítménynek a jövő év november végére kell elkészülnie.” (Du­nántúli Napló, 1973 szept.) A kétszintes, Univáz szerkeze­tű épület műszaki átadása ugyan a hét közepén kezdődik, de az Autóközlekedési Taninté­zet vezetői a két és fél hetes csúszást egyáltalán nem vélik késlekedésnek, hiszen még a nyár folyamán is változtattak a kiviteli terveken. Az építők te­hát tartották a határidőt. Az átadást követően pedig január végén át is költözhet az intézet új otthonába. Ezzel megszűnik a húsz éve tartó zsúfoltság, s végre elhagyhatják a Bajcsy Zsilinszky utcai elavult és szűk „oktatóbázist". Az új intézet földszintjén ala­kították ki a gyakorlati, a diag­nosztikai, valamint a hibaelhá­rítási tantermeket: a berende­zések több mint nyolcmillió fo­rintba kerültek. Az emeleten végzik majd a több mint ezer hallgató elméleti oktatását. A tanpálya még nem készült el, építéséhez a jövő esztendőben fognak hozzá. A Pécsi Hőszolgáltató Válla­lat eddig hatvan újmecsekaljai lakóházban szerelte le a meleg vizet biztosító gázboylereket. Az említett lakások a hőerőműtől kapják a meleg vizet. Ebben az esztendőben nyolc épület „át­alakítását" tervezték: ugyanak­kor tizennégy házat kötöttek be a központi meleg víz-szolgálta­tásba. A munkálatokat az End- resz György út, valamint a Páf­rány és dr. Münnich Ferenc ut­cai épületekben végezték, több­ségük állami lakás. Ezzel a megoldással egyszerűbbé, s ké­nyelmesebbé válik a meleg víz­szolgáltatás. 5 a felszabaduló városi gázt a háztartások hasz­nálhatják föl, ezzel is csökkent­ve a város gázellátási gondjait. • A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat úgy tervezte még az elmúlt év decemberé­ben, hogy 1974 év végére a hatodik szint építéséig jutnak el a Steinmetz téri magasháznál. Eddig a második szintig emel­ték be a feszített vázszerkezetű épület födéméit: s úgy tűnik, hogy néhány hét óta abba ma­radt az építkezés. Mint ahogy Rikker Mihály, a vállalat fő­mérnöke elmondta, aggodalom­ra nincs ok, az 1976 végére ter­vezett átadási határidőt így is tartják. Csupán arról van szó, hogy meg kellett szerezni az új technológiával kapcsolatos ta­pasztalatokat. A szakemberek most már elsajátították a szük­séges tudnivalókat: természetes, hogy az első hetekben lassúbb ütemben dolgozhattak. Befeje­ződtek az elemgyártási kísérle­tek. előkészítették a vázszerke­zetek előállításához szükséges térelemeket is. így semmi aka­dálya nincs annak, hogy a ta­vasszal gyorsított ütemben to­vább folytassák az építkezést, de akkor már egy magasabb daru alkalmazásával. A Rákóczi úti tömbbelsőben épülő Pannónia Szálló építkezé­sén egy időre befejeződik a lát­ványos munkavégzés. A kivitele­zés a terveknek megfelelően halad. Az építők az elmúlt na­pokban elérték a tetőszintet. Megkezdték a szálloda tetőszer­kezeti faanyagának szabását. Annak elkészülte után folyama­tosan a helyszínre szállítják az elemeket, s a műpalával, vala­mint rézlemezzel borítandó sá­tortető, jól illeszkedik majd a műemléki együttesbe. Még június elején irta meg lapunk — igaz kérdőjellel —, hogy ősszel már szaunázha- tunk. A Pécsi Vízmű illetékesei ugyanis akkor elmondták, hogy a Hullámfürdő északnyugati részén még az ősz folyamán szaunát épít a vállalat. A pé­csiek nagy örömmel is fogad­ták a jó ötletet, amely azóta sem valósult meg. Érdeklődé­sünkre Solti Dezső, a vállalat igazgatója elmondta, hogy a szauna építéséről nem mond­tak le, de az a jövő nyárnál előbb nem készül el. Két el­képzelés közül választanak majd, s hogy melyik valósul meg az a fejlesztési lehetősé­gektől függ. Amennyiben a felügyeleti hatóság hozzájárul a fürdő további korszerűsíté­séhez, úgy a még meglévő és korszerűtlen öltözők helyén fedett napozót építenek, s az alatt alakítják ki a szaunát. Amennyiben ez nem megold­ható. akkor egyszerűbb formá­ban valósítják meg elképze­lésüket Két faházban alakít­ják ki a szaunát. S. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents