Dunántúli Napló, 1974. december (31. évfolyam, 329-357. szám)

1974-12-14 / 342. szám

ü fi fies zäme» I ä Filléres szervezés A Dolgozz Hibátlanul A Szovjetunióban népszerű­én „szaratovi rendszerinek, az NDK-ban és az NSZK-ban „hibamentes munkarendszer”- nek, az USA-ban „nulla hiba- rendszer”-nek, Lengyelország­ban „dolgozz jór'-nak neve­zik azt a munkarendszert amely valójában vezetési kon­cepció: műszaki, gazdasági, szervezést, nevelési intézkedé­sek összefüggő rendszerével igyekszik a hibákat és a vesz­teségeket megelőzni, csökken­teni; a vállalati munka haté­konyságát növelni. A „dolgozz hibátlanul" munkarendszer lényege roppant egyszerű: HI­BÁTLAN MUNKAVÉGZÉS a munkahelyen, épp úgy, mint az íróasztalok mellett. Gondolom, e munkarendszer lényegének egyszerűségébe botlik bele először az ember, amikor hallván róla, felötlik a kétség: miért kell mozgalmat hirdetve rendszerré avatni a hibátlan munkavégzést, ami­kor azt természetesnek kell vennünk, hiszen — legalábbis elvileg — nem csupán mun­kára, de hibátlan munkára szegődtünk el munkaadó gaz­dánkhoz. A hibamentes munkarend- szer kiinduló tétele a hibák okozat összefüggéseinek meg­ismerésén nyugszik, mivel ezek ismerete nélkül azok el sem háríthatok, és a továbbiakban meg sem előzhetők. A hiba­okok felderítésénél elsősorban nem annak megállapítására kell törekedni, hogy KI hibá­zott, hanem azt kell megkeres­ni, hogy Ml okozta a hibát. Az ez ideig szerzett hazai ta­pasztalatok — a hibaokok elemzése nyomán — azt a megállapítást hangoztatják, hogy a hibák végsősoron ele­mi okokra vezethetők vissza, úgy mint: a megfelelő szak­mai ismeretek hiányára, a fi­gyelmetlenségre, a kellő szem­lélet hiányára, valamint a megfelelő műszaki és szerve­zési feltételek hiányára. Mindenütt, ahol a hibamen­tes, jó munkát meg akarják honosítani, ezeket az alap­elemeket kell vizsgálni. A ta­pasztalatok hangsúlyozzák, e hibaforrások megszüntetését nem elég óhajtani; akarni, cselekedni is kell érte! Ez utóbbi — és kézenfekvő — megállapítást igazolják a ha­zai példák, amikor is a DH- munkarendszer bevezetését körültekintő, minden részletre kiterjedő előkészítő, szervező munka előzte meg. Az előké­szítő munkában minden válla­latnál nagy súllyal vettek részt a párt és a szakszervezet szer­vei, vezetői. ményeket reálisan és ponto­san kell megfogalmazni. 5. Mindenkinek gondosan keli ellenőriznie saját munkáját, hogy nem maradt-e benne hi­ba. á. A hibátlan munkát, il­letve annak meghatározott szintű megközelítését erkölcsi és anyagi ösztönzőkkel támo­gatni kell. A DH-rendszer hazai úttö­rője a Villamosszigetelő és Műanyaggyár meglepő ered­ményekkel dicsekedhet melye­ket a DH-rendszer alkalmazá­sának javára írnak. 1970. és 1971-ben közel 20 millió fo­rintos megtakarítást értek el a veszteségek csökkentése te­rén. (A 20 millió forint a vál­lalat 1969. évi nyereségének mintegy 20 százaléka.) Néhány tétel: millió Ft-bqn selejtcsökkentésből 2,1 az állásidők csökkenéséből 3,9 az anyagkészlet csökkenéséből 3,8 a rezsianyag megtakarításából 3,9 millió forint volt a megtakarí­tás. A vállalati nyereség 1970- ben 1969-hez viszonyítva 21 százalékkal, 1971-ben 1970­hez viszonyítva 40 százalékkal növekedett, ennek megfelelően a dolgozók keresete 1970-ben 6,3, 1971-ben 7 százalékkal volt magasabb. A példa ön­magáért beszél! ilplll« a közérzet Úgy hiszem, általános je­lenség, egy hiba kapcsán job­bára azt keressük, ki a hibás, és nem azt, hogy Ml A HIBA. „Jó" szokásaink közé tartozik aztán az is, hogy a hibát vé­tőn, de nemegyszer azon is, aki a hibát felfedte, elverjük a port, és magát a hibát „bé­kében" hagyjuk. Úgy gondo­lom, ilyen természetű emberi okok miatt hangsúlyozzák a DH-rendszer elvei a szemlélet­változás szükségességét, mint a hibamentes munkarendszer bevezetésének alapvető felté­teleit, a DH-rendszer sikeré­nek kulcsát. Már a fentiekből is kiderül, a hibamentes munkarendszer, a DH-mozgalom nem valami­féle beruházásigényes techni­kai forradalom, inkább filléres szervezés, tudatformálás abból a célból, hogy feladatainkat hibamentesen, eredményesen oldjuk meg. S még egy dolgot befeje­zésül. Mivel a hiba döhtően emberi dolog, a Dolgozz hiba nélkül rendszer eredményes megvalósítása a vállalat vala­mennyi dolgozójának egyaránt feladata, s így, mint munka- rendszer, a legdemokratikusabb mozgalmak egyike. Tóth Tibor, a Mecseki Szénbányák szervezési osztályvezetője Az ergonómia nyomában egy lengyel nyomdában Az ergonómia nagyon is miértünk van, az a tudományág, amely a dolgozó embert «állítja vizsgálódásai középpontjába. Alkalmazása Lengyelországban egyre inkább tért hódit, tanuL hatunk tőlük. Az ősszel Wroclawban ergonómiai konferenciát rendeztek, s ezen három pécsi szakember: Békési László, Ger­gely Árpád és Pap Imre, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság megyei csoportjának tagjai is részt vettek. Útibeszámo­lójukból közlünk most részleteket, abban a meggyőződésben, hogy amit a wroclawi nyomdában történtekről imák, bármely hazai üzemnek, amely az üzem- és munkaszervezésben igazán mindenre odafigyel, ösztönzéseket és hasznos tapasztalatokat adhatnak. Ennél a lengyel vállalatnál, a munka- és üzemszervezés színvonalát növelendő, korsze­rűsítést határoztak el. Mielőtt erről munkatervet készítettek volna, sokoldalú és mindenre kiterjedő vizsgálódásba kezd­tek, s ennek során természe­tesen ergonómiai vizsgálatra is sor került Felmérték többek között minden üzemben, min­den munkánál és munkásnál Sok kicsi, avagy kevesebb, de nagyobb? BÚTORGYÁR Levelek a pécsi tagozathoz Négyéves fennállása óta először osztott diplomát a Marx Károly Közgazdaságtu­dományi Egyetem pécsi kihe­lyezett nappali tagozata. Eb­ből az alkalomból Huszár Ist­ván miniszterelnök-helyettes és dr. Polinszky Károly okta­tási miniszter levelet intézett a tagozathoz. íme, a levelek: Huszár István személyes hangú (dr. Hoóz István tago­zatvezetőhöz írt) leveléből: „Gondolom, nagy öröm szá­motokra, hogy először avat­hatjátok okleveles közgazdá­szokká tegnapi diákjaitokat s láthatjátok sok éves odaadó munkátoknak, fáradozásaitok­nak, törődéseteknek első köz­vetlen eredményét. Fontos eseménye ez a nap az ország közgazdasági életének, a köz­gazdász-képzésnek is. Szívből kívánom, hogy a Tagozat ok­tatói és munkatársai érjenek el szép sikereket pályájukon, sok örömben és boldogságban legyen részük. Kívánom, hogy Pécsett elsőként végzett Kol­légák hivatásuk során sok eredményt mondhassanak ma­gukénak, tevékenységük gyü­mölcsének gyorsan fejlődő, gyarapodó szocialista gazda­ságunkból, adjanak mindig mai magas felkészültségükhöz mél­tó elméletileg is igényes választ a gyakran meglepetéseket tar­togató változásokra, legyenek — bármely pontján álljanak is a gazdasági életnek — se­gítőkész munkatársai az or­szág vezetésének ..." Dr. Polinszky Károly levele: „A Marx Károly Közgazdaság­tudományi Egyetem Kihelyezett Tagozata diplomakiosztó ün­nepségére és az azzal kap­csolatos rendezvényekre szóló meghívót köszönettel megkap­tam. Sajnos oz ünnepségen — egyéb hivatalos elfoglaltságom miatt — részt venni nem tu­dok. Ez úton szeretnék az ed­digi eredményekhez gratulál­ni, a további munkához pe­dig sok sikert kívánni." ::ÍÉÍÉiÍ!l!!l és egy példa A hibamentes munkarend- szer elveit az immáron szak- irodalmi rangra emelkedett tapasztalatok a következők­ben határozták meg: 1. Min­den hiba végsősoron emberek hibája, ebből következően a hibák elkerülésének meg van a lehetősége. 2. A munkához való viszony és a munkamorál növelése, javítása előfeltétele a hibátlan munkának. 3. Min­denki teljes mértékben (vagy előre pontosan meghatórozha- tóan) felel az általa végzett munka minőségéért, hibátlan- ságáért. 4. Semminemű elté­rést nem szabad megengedni az előírt követelményektől, amihez természetesen az is hozzátartozik, hogy a követel­[3 HÉTVÉGE Ne csak kuriózum legyen... Számítógépek a mezőgazdaságban A számitógépek az élelmi­szergazdaság szolgálatában — ez volt a témája annak a sajtótájékoztatónak, ame­lyet a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Statisztikai és Gazdaság­elemző Központja tartott az újságíróknak. Dr. Németi László főigazgató a követ­kező ötéves fejlesztési prog- lamról többek között a kő­vetkezőket mondotta: Az ötödik ötéves terv idő­szakában mintegy másfél mil­liárd forint értékű számítógé­pet tervezünk a tárca területé­re telepíteni. Célunk az, hogy a számítógép már ne kurió­zum legyen, hanem mindenna­pos használati eszköz, a napi munka segítőtársa. Arra tö­rekszünk, hogy a feladatokat tipizáljuk és üzemeinknek ne kelljen külön energiát fordíta­ni a számítógépes munkák egyedi bevezetésére, hanem készen, a géppel együtt ren­delkezésükre álljanak azok a legfontosabb programok, ame­lyek elősegítik munkánkat. Szervezett szakemberképzés, valamint tanfolyami oktatások keretében el kívánjuk érni, hogy valamennyi mezőgazda- sági szakember, amennyire az számára szükséges, értsen a gépekhez, ismerje az alkalma­zások lehetőségeit. Nagy súlyt fektetünk a me­zőgazdasági üzemek korszerű adatfeldolgozásának megol­dására, külön programot dol­gozunk ki a termelőszövetkeze­tek és az állami gazdaságok számára, és az ötéves terv időszakában modell számító- központokat létesítünk. Ésszerűbb szervezet, hatékonyabb munka­megosztás Közgazdasági életünkben rendkívül figyelemreméltó­nak tartjuk azokat az erő­feszítéseket, amellyel az il­letékesek — a megyei és a pécsi városi pártszervek, a tanácsok és az érintett ipari szövetkezetek érdek- képviseleti szerve — a ta­nácsi ipar és az ipari szö­vetkezetek egy ésszerűbb szervezetét és munkameg­osztását kívánják létrehoz­ni. Ami ugyanis helyiipa­runkat illeti, sok, túlságo­san is sok kis tanácsi vál­lalatunk és ipari szövetke­zetünk van. Nem lehetne kevesebb, de nagyobb? A kérdés jogosságát alátá­masztandó érvekkel és a mai, átfogó változtatáso­kért kiabáló helyzettel ko­rábban már foglalkoztunk lapunkban. Mivel a fenti ténykedéssel az illetékesek gazdaságunk hatékonyabbá tételének nagyon is kívá­natos, intenzív útját járják, mindig szívesen visszaté­rünk a témára. Nos, ami­kor annak idején először foglalkoztunk a témával, megkértük * fotóriporterün­ket, adandó alkalommal il­lusztrálja cikkünket. íme, elkészült... (— mz —) a munka nehézségi fokát, a baleseti veszélyeket, a megbe­tegedési okokat, különös te­kintettel, ha azok foglalkozási ártalmaknak számítottak. Eb­ből a felmérésből határozták aztán fneg a feladatokat A korszerűsítés fő célja a termelés növelése volt, külö­nösen a szedőtermekben, itt is elősorban az újság és folyó­irat előállításánál. A probléma megoldását látszólag a gép­park felújítása és annak ész­szerű kihasználása jelentette volna, ám a vizsgálat kimutat­ta, a kitűzött cél elérésének egyedüli akadályát nemcsak a technikai hiányosságok képe­zik. A problémák ugyanis túl­lépték a technikai megoldá­sok körét. A szerzett információk alap­ján ezért úgy döntöttek, hogy egy teljes értékű, sokoldalú ergonómiai analízist készíte­nek, amely a korszerűsítési tervet precízebbé teheti. A vizsgálat kiterjedt az üzem minden munkahelyére, a gé­pek jellegének és a munka nehézségének vizsgálatára, a fizikai munkakörnyezet és a munkatársi viszony vizsgálatá­ra. Arra a következtetésre ju­tottak, hogy a gépek és egyéb termelőberendezések helyének megváltoztatása az egész üzem hatékonyságát növeli, ezzel lehetővé válik a terme­lékenység növelése. Ennek alapján át is rendezték a gé­peket és a berendezéseket, s a várt eredmény be is követ­kezett. Ezzel egy időben az egész fapadló burkolatot ki­cserélték új fényezett kőlap burkolattal, s ez már kiinduló pont volt a jobb környezet ki­alakítására is. Felmérték a világítás inten­zitását, a zajintenzitást, a le­vegő ólomtartalmát, a levegő­cserélés gyakoriságát. Mikro­klíma felmérés is történt — a levegő hőmérsékletének és páratartalmának megállapítá­sára. A gépi szedőteremben (Li- notyp) a fényintenzitás 350 luxot tett ki, míg a kézi sze­dőteremben, az újságelőáilí- tásnál 300 luxot. A zajszint- mutató a gépi szedőteremben elérte a 92 decibel maximális értéket, a kéziben a 80 deci­belt. És mit jelentett a régi vegyes villanyvilágítási rend­szer felváltása egy egysége­sen új világítási rendszerrel? A fényintenzitás felerősítését: a gépi szedőteremben 500 luxig, a kéziben pedig egé­szen 800 luxig. A zajszint egyetlen gép kicserélésével (új típusú Linotyp beállítása) 70, a kéziszedőben 75 dÄibel- re csökkent. A termelőberendezések ki­választásánál nemcsak az a cél lebegett a szemük előtt, hogy a legalkalmasabbak és a leghasznavehetőbbek legye­nek, de olyan törekvés is volt, hogy külsőleg is jól nézzenek ki, színösszetételük is megka­pó legyen. A lengyel vállalatnál, mi­közben ezeket a változtatáso­kat bevezették, volt gondjuk arra is, hogy a korszerűsítési programtervezetet a munkate­rületek fizikai és alkalmazotti kollektívájával is részletesen megbeszéljék. Többek között gondosan és körültekintően összeállított kérdőíveket osztot­tak ki közöttük, hogy megtud­ják, vajon a program figyelem­be vesz-e mindent, a munka- feltételek javítását céjzó ösz- szes elemet. így sikerült a kol­lektívát mozgósítani az egész átszervezés célkitűzéseinek megvalósítására is. Az üzem korszerűsítése és a dolgozók rendkívül szoros együttműködése egyben azt eredményezte, hogy a kollektí­va még jobban összeforrott, a közös cél megvalósítását szin­te egyöntetűen, lelkesedéssel támogatta. Az emberi kapcso­latok is megváltoztak tehát. Növekedett a munkatermelé­kenység, javult a munkaidő­kihasználás, ugyanakkor nagy­mértékben javultak a munka- körülmények, testet öltött a dolgozókról való gondoskodás.

Next

/
Thumbnails
Contents