Dunántúli Napló, 1974. december (31. évfolyam, 329-357. szám)

1974-12-12 / 340. szám

e Dunántúli napló 1974. december 12., csütörtök Múzeumaink kincsei A Modern Magyar Képtár gyűjteményéből: Pán Márta: Cylinder, Szervátiusz Jenő: Keletkezés, Martyn Ferenc: Barbár em­lékmű, Csiky Tibor: Struktúra, Kerényi Jenő: Pieta. Szokolai felvételei Mindennapi „mérgeink” — orvosi szemmel fi STRESS A Sao Paulo-i szállodatűz alkalmával egy 12 éves (iucska az ölében mentet­te ki a lángokból csaknem 90 kilós nagymamáját. Jó­val a szerencsés megmene­külés után neves fiziológu- sok rekonstruálni akarták a történteket. Kényszerítő kö­rülmények híján azonban testes nagymamáját meg­mozdítani is alig bírta a gyermek. Az ehhez hason­ló rendkívüli teljesítménye­ket a stress-állapottal ma­gyarázzák a szakemberek. — Stress alatt legtöbben valamiféle pszichés feszült­séget értenek. Pedig ennél jóval általánosabb tartal­mat fejez ki: alkalmazko­dást, mellyel az élő szer­vezet belső egyensúlyát tartja fenn, állítja vissza a különböző környezeti hatá­sok ellenében — mondja Komlósi Piroska, az Orszá­gos Ideg- és Elmegyógyin­tézet pszichológusa. — Ilyenkor az idegrend­szer fokozott termelésre késztet egyes hormonokat, amelyek hatására számos biológiai, kémiai, fizioló­giai folyamat indul meg a szervezetben. A pillanat tö­redéke alatt meggyorsulhat a szív működése, többszörö­sére fokozódik az izomszö­vetek sejtjeinek égési fo­lyamata s meghatványozó­dik a figyelem is. — Akaratától és személyi­ségétől függően mindenki másként reagál az ilyen kritikus helyzetekre. Van, aki megmerevedik, percekig meg sem bír szólalni, elön­ti a verejték, s szervezete nehezen nyeri vissza egyen­súlyát. Más viszont egyet­len sikollyal is képes leve­zetni az ilyen feszültséget. Gyakori panasz, hogy a vidáman ébredő ember kel­lemes közérzetét, jó hangu­latát ideges ingerültség vagy nyomasztó, fojtott fe­szültség váltja fel, amint reggel lépésről-lépésre kö­zeledik munkahelyére. E változás nem más, mint a szervezet fokozott készenlé­ti állapota, védekező reak­ciója. Az okok sokfélék le­hetnek: lehet, hogy túl szi­gorú a főnök, vagy az, hogy az illető többre vál­lalkozik, esetleg többet vár­nak tőle, mint amire ké­pes. Az emberek közötti vi­szony gyakran teremthet ilyen helyzeteket. Miskolczi Péter Baranya megye öt zeneiskolájában kétezer növendé Zeneóvodai képzés a peremkerületekben A szentlörinci úttörők a népi hangszerek kezelését is elsajátítják. Baranya megye öt zeneisko­lájában, valamint a három ki­helyezett tagozaton csaknem kétezer növendék sajátíthatja el a hangszerjáték alapjait. Pécsett, a Liszt Ferenc Zene­iskolában a tanulólétszám meghaladja a 950 főt. Sajnos, a megye legnagyobb zeneisko­lájában is jónéhány jelentkezőt kénytelenek visszautasítani ele­gendő helyiség és hangszer hiányában. Pécsett is, mirA általában mindenütt, a lányok vannak többségben. A hallgatók nagy része az általános iskolá­sokból kerül ki, de emellett 110 középiskolás és 20 szakmunkás is részesül a képzésben. Tizen­négy különböző hangszeren tör­ténik az oktatás, melyek közül legkedveltebb a zongora és a gitár. Az iskola központi épüle­tén kívül, ahol húsz helyiség található, a város hat különbö­ző helyén további tizenegy ter­met bérelnek. A növendékek hangszeres oktatását ötven ne­velővel oldják meg. Az idei évben bevezették a zeneiskola megkezdése előtti zeneóvodai képzést is. A pécsi intézetnek ugyan vidéki körzete nincs, de tagozatok működnek Meszesen, a Gyárvárósban, Kertvárosban, Újmecsekalján, valamint a Má­tyás király utcai ének—zene ta­gozatos általános iskolában is. Komlón, az 1974—75-ös ta­nítási évet huszonegy nevelő­vel kezdte meg az Erkel Ferenc nevét viselő zeneiskola, önálló épületük nincs, ezért a Zrínyi Művelődési Házban nyolc ter­met bérelnek. Az iskola tanuló­létszáma 118 fő, ebből az álta­lános iskolásokon kívül 31 kö­zépiskolás és tíz szakmunkás- tanuló. A növendékek tíz kü­lönböző hangszeren tanulhat­nak, köztük a legnépszerűbb, a zongora, a klarinét és a fuvola. Az idén két újabb hangszeren, ütőn és gitáron is beindult a képzés. A körzetükhöz tartozó pécsváradi zeneiskola 118 fő­vel működik. A képzés öt tan­erővel, ugyancsak öt tanszakon folyik a helyi művelődési ház­ban. A fafúvós, a zongora és a rézfúvós a legnépszerűbb a szigetvári zeneiskolában, ahol 165 növendék ismerkedhet a választott hangszerrel. Tizenegy különböző hangszeren, tíz he­lyiségben tizenkét nevelővel történik az oktatás. Itt is ugyan­csak a lányok vannak több­ségben. A hallgatók között ti­zenhét középiskolás is- talál­ható. Az idei évben cselló tan­szakon is beindult az oktatás. Szigetváron is nagyszerűen be­vált a tavaly megkezdett ze­neiskolai előképzés. Kihelyezett tagozatán Szentlőrincen zongo­rán és hegedűn tanulhat az is­kola több mint hatvan növen­déke. A megvében a legrosszabb körülmények között a mohácsi zeneiskola működik. A gim­náziumtól bérelt 6 helyiségben csaknem 220 gyerek ismerkedik a hangszerekkel. Az idei évben tizenöt tanár tizenkét különbö­ző hangszerjátékra tanítja a gyerekeket. Mohácson a beirat­kozottak közül legtöbben a zongorát, a hegedűt és a kla­rinétot választották. Itt negyven középiskolás és tizenegy ipari tanuló vesz részt a foglalkozá­sokon. Helyhiánnyal küzd a siklósi zeneiskola is. Három tanterem Siklóson és három a kihelye­zett harkányi tagozaton az összes lehetősége. A több mint százötven növendék nyolc hangszer közül választhat. Az első három helyen azonban itt is a zongora, a hegedű és a fafúvós áll. Csaknem kétezer gyerek ta­nul tehát hangszeres játékot Pécsett és a megyében. A leg­több iskola szűkölködik a hely­ben, s ez egyben korlátozza a felvehető növendékek számát is. Az érdeklődés messze meg­haladja a lehetőségeket. Ennek ellenére Baranya az országos átlagnál nincs rosszabb hely­zetben. Nemrégiben elkészült a zeneiskolák következő tíz évre szóló fejlesztési terve is. Ennek megfelelően a jelenlegi kihe­lyezett tagozatok önállósítására törekednek. Elsőként valószínű­leg Pécsvárad különválása ese­dékes, ezt a szenlőrinciek kö­vetelhetik. A tervek szerint ez­zel párhuzamosan további ki­helyezett tagozatokkal bővülnek az anyaiskolák. Komlóhoz kerül majd Sásd, Siklóshoz Sellye, Beremend, Villány, valamint Mohácshoz Dunaszekcső. így csaknem megkétszereződhet a jelenlegi növendéklétszám. „Tánc- antológia 74" Baranyai táncokkal kezdődik a műsor December 22-én, vasár­nap rendezi meg az ama­tőr néptáncmozgalom ha­gyományos év végi műso­rát a Madách Színházban a Népművelési Intézet és a Fővárosi Művelődési Ház. Délelőtt 10 órakor és dél­után fél 2-kor hagyomány- őrző népi együttesek, ,,A népművészet mestere" cím­mel kitüntetett táncosok, „aranysarkantyús" fiatalok, valamint fővárosi és vidéki tánccsoportok lépnek a kö­zönség elé. Az összeállí­tásban 12 táncegyüttes szerepel az ország minden részéből. A „Táncantológia 74" cí­mű műsor a hosszúhetényi népi együttes baranyai táncokat megelevenítő pro­dukciójával kezdődik, de színpadra léj az ÉDOSZ Szeged táncegyüttes, a Mecsek Táncegyüttes, a Fejér megyei népi együttes, a Vasas, a zalai táncegyüt­tes, a debreceni népi együttes is. A műsorokra jegyek a Népművelési Intézetben kaphatók, 4-28 forintos ár­ban. A vidéki érdeklődők igényeihez alkalmazkodva a délutáni műsor még 4 óra előtt véget ér, tehát kényelmesen elérhetik az esti vonatokat. 36. Kiáltó rajzok és véres táblák közölték a paran­csot a rendfenntartókkal, hogy akit a kijárási tilalom ide­je alatt az utcán érnek, kérde­zés és igazoltatás nélkül, a helyszínen fel kell koncolniuk. -—- Mindezen én akkor nem tű­nődhettem. Én csak azt tudtam, hogy el kell jutnom hozzá. Sem­mi más megoldásra nem gon­doltam, célszerűbb lehetőségen' nem törtem a fejem, egyedül ő jutott eszembe. Falnak vetve a hátam, ara­szolva tapogattam az -elsöté­tített városban kapualjtól kapu­aljig. Néha cseréphalmazt kel­lett megkerülnöm, néha göd­röt, néha vasgerendákat. Ha egy kirepült ablak üvegszilánk­jaira léptem, az óriási -csönd­ben élesebben szikrázott itt egyszerre minden, mint odakint a lövészárok partvonalán ké­zigránát-csapkodás közben. De mennem kellett. Hozzá kellett eljutnom. A lépcsőházi kapu fölszakít­va. Villany már rég nem volt a házban, az egész utcában se: gyertyákkal, mécsesekkel bajlódott a város, csöngetni se lehetett hát. A tenyeremmel csapdostam a folyosóajtót, túl sokáig azonban nem lármáz­hattam. Suttogni kezdtem, hogy ki vagyok. Rádai Alfonz engedett' be. Mihelyt fölfogta, hogy ki áll vele szemben, magához rán­tott. A fejemet az arcához szo­rította, s a lábával közben be­lendítette az ajtót. Vilmuska se rémült meg. Nem kapott a homlokához, nem rándult föl a válla. Hed­vig fogta a karját. így, egy­másba kapaszkodva álltak ket­ten Rádai háta mögött. Médi hálóingben, az össze­vissza zsúfolt szoba közepén. Valami kötött kendő a vállán. A többiek pizsamára húzott tréningruhában, fürdőköpeny­ben, pulóverben. A másik szobájukat találat érte, valószínűleg hónapok óta nem lakták. Itt, az egyik ágy nyilván Rádai Alfonzé, a má­sikban természetesen Vilmuska és Hedvig fekszik, Médi pedig a bőrkanapéban. Láttam, hogy a hintaszék mellett, a szőnyegen lesz az én helyem. Meddig állhattunk így - per­cekig, vagy egy óra hosszat? — nem tudom, az időérzékem megbillent. A gyertyával azonban taka­rékoskodniuk kellett. Rádai fe­lesége megindult a konyha fe­lé, s amikor visszatért, ugyan­olyan csöndben talált minket. Egy tányért hozott — nem ér­tettem meg rögtön, hogy mi­nek? Megolvadt viasz volt a tányérban, egyszer már leégett hózimécs maradéka, melyet akármi madzagdarabbal vagy cipőfűzőronccsal újra lehetett égetni. Odakészítette a fogyó, sercegő gyertya mellé, a leta­kart rádióra. Aztán megállt megint, állt ő is a többiekkel tovább. Rádainak el kellett kezdenie, addig nem szólalt meg senki. — A házmester nem látott? Ingattam a fejem. — Senki? — Azt hiszem. — Jó. Hedvig megmozdult: — Az nem olyan biztos, hogy senki. — Nagyon sötét volt — pró­báltam értelmesen mentege­tőzni. A férfi, akiről tudtam, hogy a fiának érez, a váltamra tette a kezét:- Jó . .. Mondtam, hogy jól van ... De nem mutatkozhatsz. Vigyázz ... Médinek eszébe jutott, hogy fölkap valamit a hálóingére. Mert én közben is csak őt néz­tem — mit szól ahhoz, hogy megint váratlanul állítottam be? Tudja-e, mit jelent, hogy itt vagyok? Hitte-e, hogy va­laha . .. hogy így . .. Meg kellett volna csókolnom végre. Ö nem engem nézett. A mostoháját és a nővérét. Az­tán, menedékként, egyszerre az apja karjába csimpaszkodott:- Ne féljetek, Vé-mamának nem lesz emiatt baja! - ki­áltotta. Nem kért, nem könyörgött, hanem támadott.- Hallgass! — akarta Hed­vig lefogni.- Vigyázni fogunk, legyetek nyugodtak!- Nem olyan egyszerű!- Mi is tudunk vigyázni, nemcsak ti!- Egyáltalában nem biztos! (Folytatása következik)

Next

/
Thumbnails
Contents