Dunántúli Napló, 1974. december (31. évfolyam, 329-357. szám)
1974-12-02 / 330. szám
NDK-magyar barátsági nap Szentlőrincen Panorámabusz a szakadékban... Felszabadulási ünnepségek Merre tart az IKARUS? • Megoldódik a kulturált munkásszállítás • Jövőre: speciális városibusz-család Az IKARUS-család népszerű „tagjai” a szerelőcsarnokban. a baranyai községekben Felszabadulásunk 30. évfordulóját ünnepelte tegnap, vasárnap három baranyai település: Gödre, Baranyajenő és Drávaszabolcs. Gödrén délelőtt 9 órakor kezdődött a program a művelődési házban. A báb-csoportok előadását követően rövidfilmeket vetítettek. Délután 2 órakor fogadták a Felszabadulási Staféta Lángját, majd ünnepségen emlékeztek meg a közséq felszabadulásáról. Az irodalmi színpad műsorát követően a Ffosszú az út hazáig című filmet tekintették meg a gödreiek, majd este a mecsek- nádasdi német nemzetiségi táncegyüttes és Csizmadia Sándor pol-beat műsorával fejeződött be az ünnepség. Félelmetes a látvány: a szép, panoráma Ikarus először fokozatosan oldalra dől, majd elveszti az egyensúlyát — és egy mély, szakadékszerű völgybe zuhan. Kettőt-hármat még pör- dül, és megáll a feje tetején. Sérülés nincs, egyetlen ember sem tartózkodott a buszban, — a kocsit az l'karus-gyár szakemberei lökték a szakadékba, és kamerák kereszttűzében bukfencezett lefelé. Utána az autóbusz minden egyes porci- káját alaposan átvizsgálták, a szakemberek hasznos tapasztalatokat szereztek arról, hogy a karosszéria mennyire ellenálló, mennyire védi meg az utasokat egy feltételezett baleset esetén. A gyár tavaly végzett először ilyen kísérletet, összehasonlításokat is végeztek o korábbi típusokkal, — milliókat áldozva a biztonság érdekében. (Az összetört panoráma busz gyártási értéke egymillió forint körül van.) A biztonság kérdése napjainkban a személygépkocsi gyártásban és az autóbusz gyártásban is előtérbe került, — az európai autó- buszgyártás élvonalába tartozó Ikarus-gyár (termékeinek 85 százalékát 17 országba exportálják) is egyre több gondot fordít arra, hogy a gyártott autóbuszok a formaszépség mellett a biztonsági követelményeknek is megfeleljenek. Nagyobb biztonság — Kidolgoztunk egy, az autóbuszba építhető boruló keretet is — mondja Bálint György, az Ikarus gyártmány- fejlesztési osztályának vezetője az autós újságírókkal folytatott beszélgetés alkalmával — ennek az alkalmazása is nagyobb biztonságot jelent. A tavasszal már végeztünk kísérleteket, biztató eredménnyel, ügy hogy a jövő évtől kezdve valószínűleg már szériában alkalmazzuk ezeket a kereteket. De nemcsak ezzel próbáljuk biztonságosabbá tenni autóbuszainkat: tulajdonképpen nagyobb biztonságot jelent a motor teljesítőképességének növelése, és ide tartozik a gépkocsivezető kímélése is: a kényelmes és célszerű ülések, a hidraulikus sebességváltók, amelyeket egyelőre Csehszlovákiából szerzünk be, de jövőre már szovjet —magyar kooperációban készülnek. Újabb kísérleteket folytatunk, hogy még jobban megkönnyítsük a gépkocsivezető dolgát, igyekszünk mindent úgy a keze ügyébe helyezni, hogy ne kelljen hajolgatnia . . . — Elképzelhetetlen, hogy az utasok biztonsági övét használjanak? — Egyáltalán nem, bár az a tapasztalat, hogy viszonylagos kényelmetlensége miatt az emberek nem szívesen használják. Ennek ellenére foglalkozunk vele, az Ikarus-gyár igény esetén már tud biztonsági övvel ellátott autóbuszokat szállítani .. . — Említette, hogy az Ikarusban készül egy másfél emeletes super-luxus Európa autóbusz, légkondicionáló berendezéssel, konyhával, mosdóval, ruhatárral .... de mit várhat a gyártól a tömegközlekedés? Új igények — Gyártjuk az ismert és jól bevált 200-as család tagjait, — és a közeljövőben megvalósításra kerülő terveink közül egyet emelnék ki: jövőre speciális városi autóbusz készül, többek között olyan változtatásokkal, hogy az utasok 'kényelmesebben feljutnak a kocsiba, nem kell „magasra mászni" két lépcsőfokkal fent lesz az utas. Ezt az új városi családot a szovjet konstruktőrökkel együtt készítjük. — A korszerű munkásszállítás 1972 óta központi téma. A mezőgazdaságnak, az iparnak is szüksége van kisebb befogadóképességű autóbuszokra, ugyancsak kis kocsikkal lehet megoldani az iskolások szállítását is. Számíthatunk-e ilyen célokra alkalmas Ikarus autóbuszokra? — Először úgy volt, hogy ilyen kocsik készítésével — gazdaságossági és egyéb okok miatt — nem foglalkozik a gyár, — inkább külföldről kellene beszerezni a szükséges mennyiséget. Azóta megváltozott az álláspontunk. Nagyon sokan törtük a fejünket a megoldáson, mert olyan autóbuszokat kell gyártanunk, melyek a mezőgazdaság — sokszor speciális — igényeinek is megfelelnek. Több típus és variáció is számításba jött, végül is megtaláltuk a legjobbat, így ugyancsak szovjet—magyar kooperációban gyártani fogjuk a kisbuszokat. Éva újra itthon, kishúgával, Szilviával. A műtét előtt Szvétka Do- nald-kacsát rajzolt Évának. Odaült az ágya szélére, mosolyogva bátorította barátnőjét: sikerülni fog. „Holnap minden percben rád gondolok" — ezzel köszönt el. Nem találkoztak többé. Évának sikerült, Szvétka szíve csak hét napig 'bírta a műtét után. A temetés utáni napon az édesanyja belépett a kórterembe és Szvétka minden barátnőjének az ágyára tett egy zsebkendőt, arra pedig egy szál virágot. Hogy ne felejtsék el Szvétkát. — Volt idő, amikor kegyetlenül féltem. Hogy mitől, Sikeres szívműtétet hajtottak végre Moszkvában egy kaposvári kislányon Életbiztosítás—gondoskodás most már nehezen tudnám megfogalmazni. A haláltól nem, a fájdalmaktól sem. De láttam, egyszer ez az ágy üresedik meg, holnap a másik. Először elvesztettük Kolját, aztán meghalt az én drága Szvétkám, nem sokkal ezután pedig egy örmény és egy bolgár kisfiú. Mindig megtudtuk, bárhogy is titkolták. Mintha megéreztük volna. Éváért igen sokan aggódtak, az itthoniak is. Tizenhárom éves volt, amikor az egyik kardiológus rádöbbent, hogy egyre szaporodó rosszullétei a szív súlyos elváltozásai miatt vannak. A kaposvári Markai Éva életéért megkezdődött a küzdelem. Az orvosok széttárták a karjukat, semmit sem tehetnek, a szükséges műtétet itthon nem végezhetik el. Az orvosok megmondták, nincs sok idő . . . Éva leleteit Moszkvába küldték, s a válasz nem váratott magára. A szovjet egészség- ügyi szervek gyógyulást ígértek a kislánynak. Világhírű profesz- szorok sürgették a mielőbbi műtétet. Markaf Éva szeptember 2-án Budapesten repülőre szállt. Sokezer somogyi rokonszenve, biztatása kísérte: hiszen újságból, rádióból majdnem mindenki tudott a kislány betegségéről. Moszkvában sem volt baj a fogadtatással, magyar családok, egyetemisták keresték föl majdnem minden nap Évát vagy az édesanyát a kérdéssel, mit segíthetnének? Egyszer kicsúszott Éva száján, Pick-szalá- mit enne, dehát az Moszkvában is ritka csemege. Még aznap megkapta . . . A Szovjet Tudományos Akadémia klinikájának nagyhírű irányítója, Borakovszkij profeszszor megengedte az édesanyának, hogy napi hat órát a kislánya mellett töltsön, s ha úgy tetszik, főzzön is néha. Az édesanya így tanúja lett Éva műtétre való előkészítésének. Levelében így szólt e sorok írójához: „Meg nem fogalmazhatom, milyen félelemben éltem, amikor beléptünk a klinikára. Teltek a napok és az orvosok derűlátása átragadt rám. Esztendők óta először az eszemmel is hiszem, élni fog a lányom. Itt nagyon sok minden másként van, mint odahaza. Tudom, elfogult vagyok, de az édesanyák értik meg igazán, hogy miért érzem Így. Valami azt sugallja, hogy az orvosok, gondozók, ápolók minden mozdulata közelebb visz Evikém életének megmentéséhez." Október 21-én reggel kilenc órakor Éva a műtőasztalon feküdt. Az orvosokat Borakovszkij professzor irányította, a sebészeti beavatkozást azonban a szintén nemzetközi hírű Buharin professzor végezte. Ekkor derült ki igazán, mennyire súlyos Éva állapota. Szíve két billentyűjének helyén csonkokat láttak. Hét órával később befejezték a műtétet, de hat órával ezután ismét szükség volt a sebészkésre: Évát csak gégemetszéssel lehetett életre kelteni. A műtét után két nappal már beszélt. S egy hét után pár percre az édesanyja is odaállhatott a műszerekkel körülvett ágy mellé. Éva a múlt héten hazajött Moszkvából. Sokat beszél, mosolyog — de egyelőre a balatonfüredi szanatóriumban pihen. Ott ünnepelte tizenötödik születésnapját is. Karácsonyra hazavárják. Pintér Dezső Baranyajenőn az általános iskola előtt fogadták a Sásáról érkező Felszabadulási Staféta lángot. Ezután a helyi iskola tanulóinak műsorával és ünnepi beszéddel emlékeztek felszabadulásuk napjára, s a község életét jelentősen megváltoztató, eddiq elért eredményekre, Az eqésznapos program ezután lövészversennyel, a KISZ-szervezet által rendezett szellemi, asztalitenisz és sakk vetélkedővel folytatódott. Az általános iskola tanulói pedig bemutatták az érdeklődőknek Felszabadulási Tablójukat, melyben rajzokkal, fényképekkel illusztrálták Baranyajenő fejlődését. Drávaszabolcson délelőtt 10 órakor ünnepi tanácsülést rendeztek a kultúrházban, A megemlékezést követően irodalmi összeállítással fejeződött be az ünnepség. Szentlőrincen NDK—magyar barátsági napot rendeztek tegnap: a Raboldt Güntert követ- ségi másodtitkár által vezetett delegáció megtekintette a szertlörfínci mezőgazdasági szakiskolát, találkoztak a helyi vezetőkkel, este pedig a párt- székházban barátsági nagygyűlést tartottak. 1975. július 4-13. Pécsi Ipari Vásár 150 kiállító Több fedett terület Jönnek a nagyvállalatok is Pécs ismét ipari vásárt rendez. Az ötödik termékparádénak 1975. július 4—13-a között, újra a Köztársaság téri vásárváros ad otthont. November végéig mintegy száznegyven hazai vállalat küldte el nevezését a Dunántúl legnagyobb ipari kiállításán való részvételre. A tervezett 151 kiállító többsége tehát már nyilatkozott. A Pécsi Ipari Vásár, amelyet a kormány rendeleté értelmében kétévenként rendeznek meg, dinamikusan fejlődik, s mind több hazai vállalat érdeklődik iránta. Jellemző erre a fejlődésre, hogy amíg 1970-ben 3600 négyzetméternyi fedett területet vettek igénybe a kiállítók, addig az 1973-ban rendezett PIV-en már 6800 négyzet- méteres fedett területen mutatták be termékeiket q hazai és külföldi vállalatok. Az 5. Pécsi Ipari Vásár — már most látszik, — még nagyobb lesz az előzőeknél. Eddig 5700 négyzetméter fedett területet igényeltek a bemutatóra jelentkezők, s a szabad kiállítási terület nagysága is megközelíti a 2900 négyzetmétert. Ezért a jövő nyári bemutatóra igénybe veszik a Jókai utcai iskola termeit is (1100 négyzetméter). E mellett ismét fölállítják a Graboplast sátrat. Ez utóbbiban a hazai bútorgyárak termékeit helyezik el. A résztvevők között eddig 53 olyan hazai vállalat van, amely még nem volt a pécsi vásárvárosban. Közülük csak néhányat említünk: Magyar Vagon- és Gépgyár, Láng Gépgyár, Gördülőcsapágy Művek, MERKUR. tiétföi □ ElÉA ELIUI FOG
