Dunántúli Napló, 1974. november (31. évfolyam, 300-328. szám)
1974-11-28 / 326. szám
e Dunántúli napló 1974. november 28., csütörtök Saratok között a ualtozasok földrészen Arab forradalmárok Magyar fiatalok Del-Libanonban egy partizáncsoport tagjaival. elet mesés világa, szá- ■ ^ mos kultúra bölcsője, az Ezeregy éjszaka meséinek kései színhelye — talán érdekes még, de vannak ott izgalma-" sabb dolgok is, amik jobban érdeklik a huszadik század emberét. Hogyan élnek az arabok, miért harcolnak, mi a reményük, a céljuk? — Valahogy inkább ilyen kérdésekkel rohamozzuk azokat, akik Közel-Keletről térnek haza. Mi a céljuk? Dr. Seres László, a POTE KISZ-titkára a Palesztin Felsza- badítási Szervezet vendégeként szeptemberben Szíriában és Libanonban járt. — Pontosabban a PFSZ egyik ifjúsági szervezete, a Palesztin Forradalmi Ifjúsági Szövetség meghívására mentem ötödmagammal. Rajtam kívül 2 orvos, egy jogász és egy közgazdász hallgató részesült a meghívásban. Szíriába és Libanonba látogattunk, beszélgettünk Zuhair Mohszen-nel, a PFSZ egyik legerősebb pártja, a SZAIKA főtitkárával, aki egyébként Arafat társaságában nemrégiben Magyarországon járt. Találkoztunk a Forradalmi Ifjúsági Szövetség végrehajtó bizottságának tagjaival, jártunk a két ország fővárosában, láttunk menekült-táborokat, megnéztük a partizánok kiképzését és egy harcgyakorlatukat. — Mi a céljuk, kik a tagjaik, egyáltalán milyen a szervezettségük? — Mindenekelőtt tisztázzuk: ez a szervezet még a kiforrás időszakában van. Lényeges vonásuk, hogy a demokratikus palesztin állam megteremtéséért harcolnak. Egyik fő eszközük a politikai meggyőzés. Lényegét tekintve a marxista terminológia az irányadó, de erősen a sajátos viszonyokra alkalmazva. Tagjaik: harminc év alatti fiatalok, munkások, parasztok, értelmiségiek. Szélesebb réteget szeretnének összefogni mint a diákszövetség, de éppoly szoros kapcsolatot tartanak velük, mint az összes haladó palesztin szervezettel. — Gyakran láthattunk filmeken, fényképeken palesztin menekült-táborokat. Milyen volt ez az életben? — Libanonban valóban megrázó látvány. Bejrút külvárosától alig száz méterre van egy hétezer lakosú menekült-tábor. Mellette a libanoni gazdagok hátasló istállója. A tábor lakói boldogan cserélnék fel kunyhóikat ezekkel az összkomfortos istállókkal. Kiegyengetett konzervdobozokból összetákolt kunyhókban laknak a palesztinok — állandó félelem közepette. Sohasem tudni, mikor jelennek meg az izraeli Phan- tömök. — Miből élnek? — Az ENSZ-től havonta és személyenként másfél dollár segélyt kapnak, részesülnek az arab országok segélyalapjából, nagyon sok közöttük a jólkép- zett szakmunkás. Bútorokat készítenek, kovácsműhelyük van, ilyen, vagy olyan szakiparos munkát végeznek. Bármily furcsa, a palesztinoknál igen magas — a nagy arab átlaghoz képest az értelmiség aránya. Azt mondják: „Semmink sincs, csak az eszünk.” ösztöndíjakkal rengeteg palesztin fiatal tanul a világ számos egyetemén. — Ez Libanonban volt. S Szíriában? — Ott más a helyzet. Nincs munkanélküliség, könnyebben megélnek a palesztinok is. A Szíriái kormány egyenrangú állampolgárként kezeli őket. A PFSZ egyébként szakmunkás- képző iskolákat tart fenn, ezzel is segítve a palesztinok képzését. Az igazsághoz tartozik, hogy bármilyen nehéz is az élet a menekült-táborokban, sehol sem láttuk az éhínség nyomait, bár többezer ember él ezeken a telepeken, járványos megbetegedések nem fordulnak elő. Partizánok — Milyen élményeket szereztek a partizánok között? — Mélyen megragadott bennünket az egy bejrúti kiképző tábor. Aki partizánnak jelentkezik, egyhónapos kiképzésen vesz részt. Egyszerre 30—40 ember sajátítja el a kézifegyverekkel történő harcászatot. Megdöbbentő ezeknek a 16— 30 éves fiatalembereknek az elszántsága, keménysége. Háromnapos újoncok voltak, amikor odaértünk, de olyan fegyelemmel, buzgalommal vettek részt a kiképzésen, mintha ki tudja mióta gyakorolták volna. — Nem került sor igazi harcra? Nem volt ok egy kis félelemre? — Ok volt éppen, de ilyenkor nem arra figyel az ember. Amíg Damaszkuszban voltunk, semmi baj nem volt. Bejrútba érkezésünk előestéjén gyilkolták meg egy jobboldali fegyveres szervezet vezetőjét. A PFSZ elhatárolta magát az akciótól, de a helyzet nagyon feszült volt. Két gépkocsival mentünk, kísérőinkre és ránk nyolc fegyveres testőr vigyázott. Mit lehet tudni? — Megrendítő élmény? — A Golan fennsíkon Kuneit- ra határvárost látogattuk meg — tíz méterre voltunk az izraeli határtól. Hát... nem volt mindegy. Egy akna, vagy rakéta nemigen kérdezte volna, hogy tényleg magyarok vagyunk-e. De ez csak múló érzés volt, akárcsak a Phanto- mok kondenzcsíkjai a láthatár felett. Kuneitra — ez a Kaposvár nagyságú település — halott város. Amikor a Biztonsági Tanács kötelezte az izraelieket, hogy vonuljanak ki, valamennyi házat felrobbantották. Iszonyú látvány. A háztetők a földön fekszenek. Az arabok nem akarják ismét felépíteni, meghagyták mementónak. Kurucz Gyula KENDE SÁNDOR Tutcáa Lány 25. Még az emeleten is hallottam : — Komisz bestia!... Az isten verje meg valamennyit! III. Nyáron érettségiztem. Őszszel Hanga Miklósnak pótsorozáson kellett megjelennie, ezúttal bevált, és szeptember végén be is vonult. Apa szeretett volna amolyan csöndesebb házi búcsúztatót rendezni, ebből azonban nem lett semmi. Lehet, hogy Vé-mama és Hedvig beszélte le apát, de Miklós maga is szabadkozott. Kijelentette, hogy nem akarel- búcsúzni senkitől, az utolsó napot is végig fogja dolgozni, mint egy közönséges keddet' vagy csütörtököt, és próbáljunk este úgy köszönni egymásnak, ahogyan eddig tettük. Én nem jöttem elő. Tulajdonképpen azonban ez se számított különlegességnek, mert máskor is megesett, hogy a szobámban maradtam egész délután. Apa viszont mégiscsak elkísérte. Úgy mondta, hogy csupán a sarokig. Késő éjszaka tért haza, mindenki aludt már. ... Az irodában Hedvig vette át Hanga Miklós munkakörét. Nekem is illett mielőbb munkába állnom valahol, ami azonban egyáltalán nem ígérkezett könnyűnek. Valamilyen hadiüzemben talán kaptam volna állást, .szerencsés esetben ápolónői minőségben egy vidéki katonai kórházban, vagy a vasútnál, mit tudom én. Anyu találta ki, hogy kozmetikus legyek. — Neked való — mondta., — Te szereted a szépet. Magamban már rég elkönyveltem úgyis, hogy ezzel a rekedtes, rossz akusztikájú hangommal nem mehetek én színésznőnek soha, kár ábrándozni, nem sápad el a rivalda az ilyenféle utánpótlás hiányában. Meg aztán maradt azért némi közöm a színházhoz mégis: ebbe a szalonba jártak a művésznők legszívesebben, és Cornides Mia pártfogoltjának is csak azért szorítottak helyet a kezdő tanulók között, kivételesen és kizárólag az ő kedvéért. A továbbiakban már rajtam múlott, hogy a körükbe keveredett furcsa, vörös leányzót minél gyorsabban- megszeressék. Télen már az is megtörtént egyszer, hogy a főnöknő elkért az egyik vendégtől, más kislányt állított a helyembe, engem pedig szükségképpen átadott kölcsönbe a férfi részleghez, manikűrözni. — Te mindenhez értesz — karolt belém, és biztatóan meg is szorított. — Na, menj szépen. Pedig ezt nem szoktam csinálni. Még a rendes helyemen, a női szalonban se igen manikűröztem. Egyenruhás fiatalember várakozott a szögletes fehér asztalnál, keresztbe vetett lábbal ült, s mindkét kezét a kerek kis alumínium tál előtt nyugtatta. Nem katonaruha — ezt azonnal láttam. Vagyis, hogy nem magyar katona. Mosolygott, fölállt rögtön, de nem olyan utálatos csattogással, ahogyan a tisztek szoktak nyújtózni a színház előcsarnokában, és kézcsókkal köszönte meg a főnöknő kedvességét, aki szabadkozva, sürgősen távozott. Nekem is kezet akart csókolni. Erre gyorsan leültem. Nem mertem fölnézni, hogy figyelnek-e a többiek. — Dario Santi — mondta a férfi a nevét, majd értetlen csodálkozásom láttán, dallamosan és szótagolva megismételte: — Da-rio San-ti! Tehát olasz. Vagyis, olasz katona. Alacsony, a bajsza erős, ritkás fekete haja néhány akaratoson göndör tincsét az egyensapka se szoktatta a helyére. Kezefején egyetlen ér se dagadt ki, az ujjai finomak, fehérek — mit akar ezeken manikűröztetni?! — Ha egy katonának ilyen a keze, csak tiszt lehet, gondoltam, de tisztnek sem akármilyen, A kezét, legalább az egyiket, meg kellett fognom, hogy dolgozni kezdjek rajta, a másikhoz meq odatoltam a fémtálat, és mutogatással próbáltam megmagyarázni, hogy tartsa bent az ujjait, áztatnunk kell. (Folytatása következik.) Égy kis LOTTÓtörténelem Az idei ősz fokozta a játékkedvet — mondják a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság statisztikusai. A nyári szelvényforgalom némi visszaesése után — sok éves tapasztalat ez — ősszel „kiegészül" a lottózók tábora, a főidényben, tavasszal pedig rendszerint megdőlnek az előző csúcsok. A beérkező lottószelvények száma állandóan emelkedik, s nem is csekély mértékben. Míg 1957 márciusában, az első lottóhúzáskor 1 millió 500 000 szelvény fogyott, ma már hetente 8 millió körül jár a forgalom. A rekord 8 millió 911000 szelvény, az idén, a 7. játékhéten született. A legnagyobb vonzerő kétségkívül az öttalálatos nyeremény reménye. Nos, ez eddig 114 alkalommal teljesült. A legtermékenyebb év 1966 volt 12 telitalálatos szelvénnyel, míg 1958-ban és 1970-ben mindössze egy- eay öttalálatos akadt. Ebben az évben a negyedik telitalálatnál tartunk, és a 12. hétre fizették ki a játék kezdete óta a legnagyobb lottó-nyereményt: 2 millió 595 359 forintot. (Az összeg 100 forintosokban számolva 28 kg-ot nyomott.) Akadtak balszerencsésebb szerencsések, például azok a telita- lálatosok, akik „csak" 529 545 forintot kaptak, mert azon a héten hárman találták el a számokat. Ez tavaly történt meq másodszor, és annyiban különbözött az első, 1960-as esettől, hogy a három nyertes egymástól függetlenül találta el az öt nyerőszámot, míg az első esetnél a három ötös közül kettő apa és lánya tulajdona volt. A játék kezdete óta egyébként ötször fordult elő, hogy két ötös volt egy héten, sőt, olyan nyertest is ismer o hazai lottó-történelem, akinek két alkalommal volt ötös találata. A legértékesebb néqytalá- latost 1958-ban érték el: 771 000 forintot fizetett. A „négyesek" között is akadt, akinek Fortuna különös bőséggel osztogatta kegyeit. Ilyen volt az a fiatalember, akinek négyes találata volt a lottón. A nyeremény egy részét autónyeremény-betét- könyvbe fektette, amellyel hamarosan személygépkocsit nyert. A lottózáshoz ezután sem lett hűtlen — s kevéssel utóbb ismét négyest ért el. Végül egy rövid lista a nyertes számokról: leggyakrabban a 3-ast (70-szer), az 51-est (66-szor), a 86-ost (65-ször), a 34-est és a 69-est (63-szor), legritkábban pedig a 88-ast (36 alkalommal) húzták ki. Koffán Éva Jó ízlés — harmónia HÉTVÉGI HAZAK ABALIGETEN. — Szokolai felv. —
