Dunántúli Napló, 1974. október (31. évfolyam, 269-299. szám)

1974-10-27 / 295. szám

október 27, DUNANTOLI NAPLÓ A világon először Mohácson Cserfából farostlemez A MÉM és a KM a bútoriparért Beszélgetés dr. Madas András és Dobrotka László miniszterhelyettesekkel Dr, Madas András mezőgaz­dasági és élelmiszeripari mi­niszterhelyettes, Dobrotka Lász­ló könnyűipari miniszterhelyet­tes, valamint a kíséretükben le­vő magas beosztású minisz­tériumi tisztviselők az elmúlt héten Mohácson találkoztak. Ez az esemény jelentős lépés volt abban a törekvésben, amely a tárcák terveinek összehangolá­sára irányul. Jobb színhelyet mint Mohács, aligha választhat­tak volna. Végeidé jár a MÉM egyik legnagyobb üzemének, a Farostlemezgyárnak a beruhá­zása, amely alapanyaggal látja el a könnyűipar jelentős ága­zatát a bútoripart Mohácson megkezdődött a bútorgyár épí­tése, a 6400 négyzetméteres gyártócsarnok felállított beton­szerkezete máris sejteni engedi a beruházás méreteit. A fűrészipar megrekedt — Lehetséges, hogy önök éppen a mohácsi beruházások gondjai miatt választották első megbeszélésük színteréül a ba­ranyai várost? Dr. Madas András? — Most már végső formába kell önteni az ötödik ötéves ter­vet A faiparra nagy feladatok várnak: a bútoriparban végre­hajtott rekonstrukció után szá­munkra sokkal nagyobbak a mennyiségi és minőségi köve­telmények. A negyedik ötéves terv nem Irányozta ugyanakkor elő a fűrészipar rekonstrukció­ját Nem tudjuk Jelen pilla­natban teljesíteni a két évtize­de azonos színvonalon rekedt fűrésziparral, az alacsony ter­melékenységi és bérszinttel, tő­kehiánnyal küzdő üzemeinkkel a követelményeket Dobrotka Lászlót — Szeretnénk, ha a MEM- mel és a Belkereskedelmi Mi­nisztériummal is a bútoripar szinkronba kerülne. A cél kö­zös: a lakosság jobb ellátása. Ez csak az alapanyageflátő Iparral és a kereskedelemmel közösen oldható meg. Ma itt Mohácson olyan együttműködé­si megállapodás első lépését tesszük, amely a jövőben há­rom tárca egymást segítő szán­dékát hivatott felmérni ebben a fontos célban. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a mi te­rületünkön hogyan mennek a dolgok. Ezért is akartuk látni a mohácsi bútorgyár építését, amelynek gondjairól éppen ma Jelent meg cikk az önök újsá­gában. Van még feladat Dr. Madas András: — A kővetkező tervidőszak­ban tehát, mint azt a gondok Jelzik, a MÉM-nek a fűrészipar rekonstrukcióját is szorgalmaz­nia kell. A MÉM és a Könnyű­ipari Minisztérium a kormány elé terjeszti ez irányú összehan­golt fejlesztési elképzeléseit Dobrotka László: — Ha például sikerül meg­oldani a mennyiségileg és mi­nőségileg kifogástalan alap­anyagellátást, ha a bútoripar­ban végrehajtott rekonstrukciót 'követően gyáraink kifogástala­nul is dolgoznak — alapvetően sikeresnek kell mondani a bú­toripari rekonstrukciót. Még ak­kor is, ha önök itt Baranyában ezt a mohácsi bútorgyári be­ruházás kapcsán nem is egé­szen így érzik. Még meg kell oldani a szállítást, a raktáro­zást ... Az eladó hálózatot. Csak így együtt tudjuk a lakos­ság kifogástalan ellátását biz­tosítani. — A bútorgyár építéséről, a beruházás gondjairól többször szóltunk. Dobrotka elvtárs vé­leményét szeretnénk erről hal­lani. — Hg elfogadják, néhány hónap múltán, a fejleményeket megvárva, mi írunk a Dunán­túli Naplóban a beruházásról, amelynek valóban hosszúra •yulik a története. — A Mohácsi Farostlemez- gyár bővítésének ez év tava­szán be kellett volna fejeződ­nie. Dr. Madas András: — Lényegében a beruházás befejeződött, a próbaüzem fél esztendeje folyik. Tudni kell azonban, hogy ez a fejlesztés egészen egyedülálló, úttörő kez­deményezés. Cserfából sehol a világon eddig nem gyártottak farostlemezt. Mohácson kísér­leteztek először a nyárfával és fűzfával, a cserre is először Mo­hács vállalkozott. Ha a fenyőt, vagy a már begyakorlotton fel­dolgozásra kerülő nyárfát, fűzt használnák most is alapanya­gul, semmi gond nem lenne. Az osztrák cég az üzembe helye­zésre előkészítette a gyárat, néhány lényeges, de a beruhá­zás végső sikerét döntően nem akadályozó hiba azonban kés­lelteti a tervezett mennyiségű és minőségű termelést A labo­1/ notóriumi kísérletezés során ugyanis az oszt! fkok kifogás­talan technológiát dolgoztak ki, hatvanezer tonnás méretekben azonban ez már nem ment könnyen. Két hete néztem át a programot, melyet az eredeti­leg tervezett minőség- és meny- nyiség elérésére most kidol­goztak. A termelés ugyanis most is folyik, vannak napok, amikor a tervezett kaoacitást elérik. A gyár kollektívája vál­lalkozott arra, hoqy a hibákat kijavítja. A MOFA eddigi bőví­tései során mindig nagyon gyorsan beállt az üzemsze-ű termelés. Ez most kicsit nehe­zebben megy. Ennek ellenére állítom, hogy érdemes volt a kockázatot vállalni. Lehetséges, hoqy a gyár egyévi kapacitásá­nak felét elveszítiwk — csak er­ről az esztendőről van szó, — de ennél sokkal többet nye­rünk. Új, eddig használhatat­lannak ítélt ipari nyersanyagot találtunk. Beszélgetésünk során marad­tak nyitott kérdések. Megnyug­tató azonban, hogy a két mi­nisztérium ügyelő szemét Mo­hácsra vetette. Lombos! Jenő Eredményes munka a földeken Együttműködés a szövetkezetek között — Több ezer üzemi dolgozó segítsége — Ismét teljes üzem a Kaposvári Cukorgyárban Most nincs munkaszüneti nap ’ a mezőgazdaságban. Be kell takarítani a termést. Míg ko­rábban csak a diákság vett részt az őszi munkákban, most a közös ügyért megmozdultak a válások, az iparj üzemek dol­gozói. Az Ércbánya Vállalat, a ME­GYESZER, az OTP és a Dél­dunántúli Gázgyártó és Szol­gáltató Vállalat ezer dolgozója állt munkába szombaton reg­gel a szentlőrinci Úttörő Ter­melőszövetkezetben, ahol nagy területen szedetlen a cukorrépa. A Petőfi laktanya 100 katonájá­val együtt 1100 ember szedte sárból és vízből a répát a szö­vetkezet tagjaival közösen. Eb­ben a szövetkezetben már pén­teken is több százan dolgoztak, köztük a Cserkúti MEZŐGÉP Vállalat dolgozói, akik kiemel­kedő teljesítményt végeztek. A segítségre érkezők étkeztetése komoly gondot okoz a tsz-nek, amelyen segít a helyi ÁFÉSZ. A szövetkezet meleg élelemmel, védőitallal látja el a társadalmi munkásokat, s más módon is segít. A hét végére három te­herjárművet adtak köcsön, hogy a répát mielőbb szállíthassák. A fogyasztási szövetkezetek a megye más területein is nagy Budapestiek a pécsváradi kukoricaszedésen „Róluk döntünk, de nem nélkülük Munkások a vezetők ülésein Vaskos dossziékkal vonuló il­letékesek nyomában a jegyző­könyv-vezető kartársnő tipeg. Kölcsönös udvariaskodás a tár­gyalóterem előtt, aztán puhán becsukódik a párnázott ajtó... — Mi történik odabenn? — Egyszer szeretnék bemen­ni, «tárcsák kíváncsiságból is. Tanácskozás... Az egész üze­met, gyárat érinti és érdekli, ami a párnázott ajtó mögött történik. Csepelt László autóbuszvezető a pécs—szűri szerződéses jára­ton: — Húsz éve dolgozom Itt. de még ilyen nem volt Én a fő­osztályvezetői értekezleten? — Nem tudtam mire vélni. Az igazgató azt mondta: „Nem ül­ni hívtam ide magukat hanem hogy mondják el véleményüket Béremelésről tanácskozunk. Ha nem úgy gondolják az elosztást mint az előterjesztő, mondják meg. — Es? —- Megmondtuk. Nem volt az úgy jó. Az emeletről más­ként fest ugyanaz a dolog, mint a földszintről. — Mit kifogásoltak? — A gépkocsizók fizetéseme­lésére szánt összeghez viszo­nyítva soknak találtuk az alkal­mazottaknak beállított pénzt A javaslatunkat elfogadták: meg­változtatták az arányokat Ki­álltunk azért is, hogy a pénzt ne egyenlősdi alapon osszák szét Mert ha a jól dolgozó nem kap többet mint az, aki lazsál, nem érdemes becsülete­sen dolgozni. — A tanácskozás után el­mondta a hallottakat? — Az igazgató erre kért ben­nünket A kollégák egesz sere­ge várt is. Mindez még a nyáron történt, Egyesek meglepődtek a Volán 12-es számú Vállalatnál amikor az értekezleten három munkás megjelent. Műszakból jöttek fel, overálban, sötétkék egyenruhá­ban. Az igazgatón, a párt- és szakszervezeti titkáron kívül (ők közösen döntöttek így) a dolgo­zók meghívásáról senki sem tudott Azóta mór gyakorlattá vált, hogy a vállalat legmagasabb tanácskozó testületének ülésein a munkások — minden értekez­leten mások és mások — ott vannak. — A szónoklat nem a mi ke­nyerünk — vélekedik Nagy Im­re, a Volán szerelője. Először feszengtem, majd arra gondol­tam, hogy végül is a mieink között vagyok. Igaz a vezetők­kel eddig nem voltunk ilyen emberközelben egymáshoz. Az­tán belejöttem. Sohasem gon­doltam volna, hogy az értekez­leten a gazdaságvezetők kés- hegyig menő vitákat folytatnak. Mert igazságosan elosztani a pénzt, nehéz dolog. Azon a ta­nácskozáson úgy éreztem, bele­látok a vállalat leikébe. — S mit kap az igazgató a vezető megbeszéléseken részt­vevő dolgozóktól? — Véleményem szerint Igen hasznos módszer, amivel pró­bálkozunk — állítja Fűzi Árpád, a 12-es Volán igazgatója. — Munkásokról döntünk, de nem nélkülük. Ha bevonjuk a veze­tésbe a munkásokat — s ezt nem a látszat kedvéért, hanem őszintén tesszük — a dolgozók minden esetben segítenek a vezetésnek. Igen sokra tartom a műhelyből, úgymond elsőkézből származó információkat Más­részt pedig úgy gondolom, ami­kor a munkások mondják el társaiknak a tanácskozáson tör­ténteket orrnál hatásosabb tá­jékoztató nincs. — Miért? — A testületből alig ismertem valakit személyesen. Idegennek éreztem magam. Azonkívül, iz- gulós természetű is vagyok, öt esztendővel ezelőtt ennél a vállalatnál is, amikor először szólaltam fel termelési értekez­leten, remegett kezem, lábam. Később minden simán ment Rutin kell ahhoz, hogy értelme­sen tudjon szólni az ember. Végezetül idéznék a munkás­osztályról szóló 1974. márciusi KB-határozatból: „Az üzemi de­mokrácia a szocialista demok­rácia része... A Központi Bi­zottság szükségesnek tartja olyan átgondolt intézkedési rendszer kidolgozását, amelynek eredményeképpen fokozatosan növekszik a munkások súlya a társadalom mindennapi életé­ben. Tudatosan arra kell töre­kedni, hogy a munkában ki­emelkedő munkások egyszer­smind közéleti emberekké vál­janak, szavuknak súlya legyen, s közéleti fórumokon is mind gyakrabban nyilvánítsanak vé­leményt üzemek, az ország és a világ kérdéseiről .. Mécs László segrtőkészséget tanúsítanak. A bólyj ÁFÉSZ a borjádi tsz-ben végzi az emberek meleg étellel való ellátását Békáspusztán ideiglenes büfét állítottak fel az állami gazdaságban dolgozó katonák részére. A mohácsi ÁFÉSZ a lánycsóki és a lippói tsz-ekben 170 ember étkezteté­sét végzi. Az étkeztetésen túl a mezőgazdasági munkákból is kiveszik részüket a fogyasztási szövetkezetek. A bátyiak Babar­con szőlőt szüretelnek, a duna- szekcsőiek a kukorica szedés­ben segítettek. A sásdiak a gödrei tsz kukoricaföldjén dol­goztak. A cserkúti MEZŐGÉP Vállalat gyáregységeiből az elmúlt hé­ten 900 üzemi munkás segítet­te öt tsz-ben és két állami gaz­daságban a betakarítást. A hibaelhárításra beállított szer­vizkocsikon kívül a vállalat 11 járművet adott a mezőgazda­ságnak. Meggyorsították az al­katrészgyártást is. Az elmúlt he­tekben 2 millió forint értékű al­katrészt és fődarabot gyártottak és forgalmaztak a megye me­zőgazdaságának. A termelőszövetkezetek példa­mutatóan együttműködnek az őszi munkában. Szállítóeszkö­zökkel, kombájnokkal, szárító- kapacitással segítik egymást. Az egyházasharaszti Jóbarát tsz két kombájnt küldött Beremend- re kukoricát aratni, a beremen- diek a szállításokban viszonoz­zák a segítséget. A Jábarát tsz nagy teljesítményű szárítójára hordják a kukoricát a beremen- di, a villányi, drávaszabolcsi, kétújfalui és drávasztárai szö­vetkezetek. A szentlőrinci tsz és a bicsérdi a kétújfalui szövet­kezetben szárítja a kukoricáját. Az újpetrei tsz szárítja az egerági, a vókányi, a kozórmi*- lenyi szövetkezetek termését A társadalmi összefogás érez­teti kedvező hatását, ismét meg­indultak az irónyvonatok. Szombaton a drávafoki, a bőlyi és a szigetvári vasútállomásról 140 vagon répát indítottak út­nak Kaposvárra. A cukorgyár szombaton ismét 100 százalé­kos kapacitással üzemelt, na­ponta 250 vagon répából ké­szítenek cukrot A hét végére 800 vagon cukorrépa gyűlt ösz- sze a gyár udvarán. Ha az idő­járás nem avatkozik bele, most mór folyamatosan végezhetik a cukorgyártást Budapestiek Pécsváradon A budapesti munkásasszo­nyok és a -lányok úgy döntöt­tek, hogy kirándulás helyett tö­rik a kukoricát, hiszen a segít­ségre Pécsváradon, a Zengőal­jai Egyesült Dózsa Tsz is rászo­rul a rendkívüli őszi időjárás­ban. Budapestről, a Hazai Fé­sűs-fonó és Szövőgyár kivarró üzeméből a Zója és Hámán Ka­tó brigád műszövő lányai és asszonyai kerekedtek fel a vál­lalati busszal, hogy hétvégi ki­rándulásuk első állomásán, Pécsváradon segítsenek az őszi betakarítási munkákban. A Ke­rek-dűlő 23 hektáros táblájá­ban a brigádtagok, ezenkívül a férjek, kisgyerekek: összesen 29-en törték a kukoricát teg­nap. A szakadó eső sem hátrál­tatta őket, fóliákat terítettek magukra. A kukoricatörést ma is folytatják és a koraesti órák­ban térnek vissza Budapestre. Több friss hús a baranyai boltokban A Pécs vórosi Pártbizottsá­gon a végrehajtó bizottság elé kerülő anyagokat az előkészítés stádiumában vitatják meg az üzemi pártalapszervezetek tag­jaival. így mind több fizikai dolgozó párttag ismeri meg a vb-ülésen hozandó döntések előkészítő munkáját Az előter­jesztés készítői az ott elhang­zott észrevételeket, javaslatokat az anyag összeállítása során fi­gyelembe veszik. — Ezenkívül a vb-ülésekre rendszeresen meghívunk két munkás párttagot is — mondja Szabó Nándor, a városi párt- bizottság osztályvezetője. — Az idén 24 dolgozó vett részt az üléseken. A résztvevők fele nyil­vánított véleményt az adott té­mával kapcsolatban. Nagy eseménynek számított a Baromfifeldolgozó Vállalatnál, aimkor híre ment, hogy Réz Andrásnét, a toiástörő csoport­vezetőiét meghívták a városi párt-vb ülésére. — Először vettem részt egy ilyen magas pártfórum tanács­kozásán. Hallgattam. A fcamionosok, buszsofőrök, gépkocsivezetők tudják: érde­mes megállni Gyár határában a híres Paprika csárdánál. A forró feketénél csalogatóbb, hogy a vendéglátó egységben mindig kapható friss tepertő, hurka, kolbász. A házikészítmé­nyeket a csárdához tartozó szö­vetkezeti húsüzem gyártja, 24 községet látva el töltelékáruval. Szerencsés helyzetben vannak Gyór-Sopron megye fogyasztási szövetkezetei, hiszen évek óta lehetőségük van arra, hogy kor­látlanul vágják a háztájiból fel­vásárolt sertéseket. A megfele­lő húsellátás érdekében 1970- ben 1200 tenyészkocát, s az el­múlt évben újabb 800 tenyész­állatot helyeztek ki a gazdák­hoz, s a szaporulatot felvásá­rolták, Olyannyira fellendült a tenyésztési kedv, nőtt a kínálat, érdemes volt feldolgozó üzeme­ket létesíteni, A megye 12 fo­gyasztási szövetkezete társult a jánossomorjai, kapuvári és győ­ri feldolgozó létrehozására. A Paprika csárdánál levő üzem — amit nemrégiben a ba­ranyai felvásárlási szakemberek is megtekintettek — a már meglévő, korábban kihasználat­lan helyiségekben kezdte meg működését. A sertéseket bérelt vágóhídon vágják és hűtőko­csikban szállítják az üzembe. Hetenként átlag 300 sertést és 50 mázsa marhahúst dolgoznak fel itt korszerű gépek segítsé­gével. A falusi boltokban így a friss tőkehúson kívül állandó­an kapható házizsír, valamint 23 féle töltelékáru, füstölt sza­lonna, tarja és csülök is. Az eredmények biztatóak, ez év el­ső felében félmillió forintot meghaladó nyereséget hozott a társulás győri húsfeldolgozója, lényegesen javult az ellátás, bővült a választék a falusi bol­tokban. Követendő a qyőri példa Ba­ranya ÁFÉSZ-ei számára is. Kü­lönösen most, hogy néhány napja újabb hét fogyasztási szövetkezet kapott engedélyt „kereten felüli” sertésvágásra, A szentlőrincieken kívül a pécsi, sellyer, pécsváradi, szigetvári, bőlyi, beremendi és villányi sző. vetkezetben vághatnak a ház­tájiból vásárolt, vagy az állat­forgalmitól beszerzett sertést Korábban ugyanis kizárólaq a saját hízlalású, szakcsoporti ál­lománnyal gazdálkodhattak. Megyénkben jelenleg egyetlen fogyasztási szövetkezet se üze­meltet húsfeldolgozót, A meg- szüntetetl komlói társulás egy­kori húsüzemében leszerelték a gépeket, eltávolították a hűtő- berendezéseket, más célra hasz­nálják a helyiségeket, önállóan egyetlen ÁFÉSZ se vállalkozhat feldolgozó létesítésére, társul­va azonban — mint a példa mutatja — nálunk is megoldha­tó lenne a probléma. r Szükség lenne feldolgozó üzemekre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents