Dunántúli Napló, 1974. október (31. évfolyam, 269-299. szám)

1974-10-16 / 284. szám

DUNÁMTÓL! NAPLÓ 1974. október 16. Régi parasztház Kékesden — Erzsébeti házcsoport — Kulcsos csárda volt (jelenleg lakás). Szokolai felv. Kétszáz éves a Pécsi Egyetemi Könyvtár A város jelentős kultűrértéke Klimo György pécsi püspök 1774-ben tette nyilvánossá az általa szervezett és felállított könyvtárat. 1923-ban, az Erzsé­bet Tudományegyetem Pécsre költöztekor, Zichy Gyula me­gyéspüspök a Klimo-gyűjte- ményt is magában foglaló Püspöki Könyvtárat és az 1830- as években emelt könyvtárépü­letet az egyetem rendelkezésé­re bocsátotta „Egyetemi Könyv­tár" céljaira. A Pécsi Egyetemi Könyvtár tehát közvetlen jog­utóda a Klimo-, illetve Püspöki Könyvtárnak. Ez a jogalapja, hogy október 16—19. között a Pécsi Egyetemi Könyvtár fenn- ál'ásának, illetve nyilvánossá té­telének 200 éves jubileumát ünnepli. A könyvtáralapítóról és a könyvtáralapításról Petrovich Ede lapunk 13-i számában mór réstíetes ismertetőt adott Klimo halála után, a város kívónáságára a Győrött 1774- ben megnyitott királyi akadé­miát az uralkodó 1785-ben Pécsre helyezte. Győr és Pécs városának az akadémiáért fo­lyó harcában 1802-ben ismét Győr lett a győztes és a város sérelme csak több, mint húsz év múlva nyert elintézést. 1829- ben ugyanis az udvari kamara értesítette a nemrég pécsi püspökké kinevezett Szepesy Ignácot, hogy királyi elhatáro­zás alapján Pécsett „Studium Philosophicum” létesítendő. Az 1829/30-as tanév kezdetével megnyílt a kétéves bölcsészeti tanfolyam. 1830. szeptember 1- én pedig Szepesy püspök filo­zófiai és jogi tárgyakat oktató akadémiának az alapító okle­velét írta alá. Ez az akadémia lett a Pécsi Püspöki Joglyceum. Szepesy lyceumalapítását gondos szervezőmunka előzte meg. Megfelelő épületet kívánt állítani a Lyceum számára. Ezért építtette — a város által adományozott telken — az Is­kola utcában (ma Leonardo da Vinci utca) azt az épületet, amely eredetileg a főiskola cél­jaira szolgált volna, később azonban, amikor a főiskola cél­jára a volt pálos rendházat (ma Széchenyi Gimnázium) megsze­rezte és átalakította, az Iskola utcai épületben helyezte el a pécsi nyilvános könyvtárat Az épületet a jeles pécsi mű­építész, Piacsek József tervezte, A könyvtártermek jónéhóny szobrát Bartalits Mihály, a ne, vés pécsi szobrászművész ké szítette el. Szepesy külön ren delkezést adott ki a könyvek el helyezésére, jelzetelésére, ka talogizálására vonatkozóan Fontos annak megemlítése hogy ebben az időben készül tek el a betűrendes, és az ak kor még alig ismert első, úgy nevezett szakkatalógusok. A pécsi nyilvános könyvtár a város kultúrértékei között je­lentős helyet foglalt el. Számos •Tudós. író és más látogató ke­reste fel. 1835-ben fektették fel első vendégkönyvét, amelynek aláírásai, bejegyzései mind a megtekintett könyvtár értékei­ről, érdemeiről tdnúskodnak. Már a püspöki könyvtár mű­ködése idején a pécsi tudomá­nyos élet legjelentősebb kép­viselői könyvtároskodtak ebben az intézményben. Elég talán, ha csupán Koller József, Szalá- gyi István, Csajághy Károly, Szőnyi Ottó nevét említjük a sok kiemelkedő vezető, könyv­táros közül. 1923-ban kezdte meg Pécsre költözését az Erzsébet Tudo­mányegyetem. 1925. április 7- én Zichy Gyula megyéspüspök és a magyar államkincstár szerződése biztosította, hogy az eredetileg is egyetemi célra létrehozott könyvtár állományát és épületét az egyetem hasz­nálja, és az a továbbiakban „Pécsi Egyetemi Könyvtáraként működjön. A Pécsi Egyetemi Könyvtár kezdeti időszaka szinte a leg- mostohább körülmények között telt el. A könyvtár igen komoly gazdasági nehézségekkel küz­dött. E nehézségeket felismer­ve társadalmi összefogással alakult ki állománya. Maga Pécs városa, továbbá a neves pécsi egyetemi tanárok, tudó­sok és más kiemelkedő szemé­lyiségek igen komoly ajándé­kokkal, hagyatékokkal gazdagí­tották a könyvtár állományát. Ebből a korszakból külön ki kell emelnünk Fitz József tevékeny­ségét. Fitz József az 1930-as években volt a könyvtár igaz­gatója. Az ó nevéhez fűződik a könyvtár és a könyvtári munka korszerűsítése. Az ő iránymutató működése eredmé­nyezte, hogy ebben a korszak­ban a könyvtár felzárkózott a nagy, korszerű tudományos könyvtárak sorába. Neves mun­katársai közül hadd említsük Kardos Tibort, Domanovszky Ákost, Várkonyi Nándort. Eb­ben az időben indult meg a „Közlemények a Pécsi Egyetemi Könyvtárból” című sorozat, amelynek füzetei között jelen­tős műveket találunk Pécs kul­túrtörténetére vonatkozólag. A legdöntőbb fordulatot a könyvtár életében a felszaba­dulás és az ezt követő időszak hozta. Ebben az időben Pécs egyedüli, nagy állománnyal rendelkező könyvtára az Egye­temi Könyvtár volt Természe­tes, hogy állománya és hiva­tása folytán ellátta a közmű­velődési könyvtári feladatokat is. Amint azonban a közműve­lődési könyvtárak felfejlődtek, és a Pécsett létrehozott felső- oktatási intézmények könyvtárai megalakultok, a könyvtár fel­hagyhatott szerteágazó minde­nes és mindenre kiterjedő gyűj­tésével, és a fejlődés megköve­telte szükségleteknek megfele­lően új feladatok megoldásá­hoz foghatott. E korban kiemel­kedő volt a Pécsi Tudomány­egyetem egykori professzorá­nak, dr. Halász Pálnak a mű­ködése, oki a könyvtárat meg­indította a szocialista könyvtár­rá való fejlődés útján. Halász Pál művét folytatta dr. Miszti László, aki a Fitz József által teremtett alapokból kiindulva, de a fejlődés követelményeinek megfelelően, szervezetileg és mu nkarendi leg a kor színvona­lára emelte a könyvtár műkö­dését Ma a kétszáz éves könyvtár országos jellegű, általános gyűjtőkörű tudományos szak- könyvtárként működik, amely­nek elsődleges feladata az egyetemi oktatás és kutató­munka könyvtári segítése; de egyúttal a tájkönyvtári felada­tokat is ellátja. Funkciói és gyűjtőköre a múlthoz viszonyít­va szűkült, ez azonban azt eredményezte, hogy most már koncentráltabban, célratörőb­ben tudja a feiadatát teljesí­teni. Dr, Fényes Miklós Életveszélyben segítette az életmentőket Gimnazista lány a harmadik életmentő Szeptember 21-én beszámol­tunk a Pécsi tavon augusztus 12-én történt tragikus kimenete­lű csónakázásról és a két élet­mentőről, Koloszár Józsefről és ifjú Tengerdi Józsefről, akiket bátor cselekedetük elismerése­képpen „Életmentő Emlékérem” kitüntetésben részesítettek. Egy névtelen levélíró egy „harmadik életmentő”-re hívta fel a figyel­met, de személyéről csak onnyit írt, hogy „egy tizenegynéhány éves kislány”, aki az újmecsek- aljai Páfrány utca valamelyik tízemeletesében lakik. „Ezt onnan tudom — írja, hogy magam is a környéken lakom és az utcán, de a bolt­ban is gyakran találkoztam ve­le. Ami pedig az esetet illeti, en­nek is szemtanúja voltam, mert annakidején az Orfűi tónál üdültem a családommal. Előre­bocsátom, hogy egyetértek a mentésben résztvevő két férfi ki- tünetésével, valóban rászolgál­tak. De az nagyon meghökken­tett, hogy az újsághírben még csak említés sem történt a kis­lányról, noha az ő vállalkozása sem volt veszélytelenebb a má­sik kettőénél. Sokadmagamma! a partról izgultam végig a két férfi szinte emberfeletti küzdel­mét a hullámokkal és a maga­tehetetlen fiatalemberrel, akit a derekára hurkolt kötéllel igye­keztek a víz felszínén tartani. Eközben láttuk meq a kislányt, aki nem tudni honnan úszott be a felborulással fenyegető csó­nakhoz, amelynek egyik végébe kapaszkodva végtelennek tűnő percek után sikerült egyensúly­ba hoznia. Ezután már együttes erővel érték el a partot. De amíq az emberek a megmentett fiatalemberrel foglalatoskodtak, addig a kislány észrevétlenül el­tűnt a helyszínről. Sajnos, az­óta nem találkoztam vele.” A levélben megjelölt utcá­ban találomra álltunk meg az egyik ház előtt. Páfrány u. 31. Már helyben |$ voltunk, a ház előtti téren hancúrozó gyerekek jóvoltából, akik a fogócskából átváltva egy rögtönzött „kicso­da-micsoda” játékra, egy per­cen belül megfejtették a „talá­lós kérdést”. — Az csak a Klári lehet... — így az egyik, — Klári áml — Akkor a Sarolta — talál­gatta a harmadik. — Na, az lehet, mert ő úszni is tud — toldotta meg a ne­gyedik. — Rákérdezhetek? — türel­metlenkedett az ötödik srác. — Hát akkor hadd javítsam ki, nem Klári és nem Sarolta, ha­nem Sári a neve. Szegedi Sári­ka. Itt lakik a házban, de most éppen Orfűn van a mamájával. Annál a bójánál borult fel a csónak... Még azt is tudom, hogy a nagy tónál, a 6-os szektorion van a víkendházuk... Ez az útbaigazítás is csak egyik fele volt szerencsénknek. Ahhoz, hogy egész legyen, most már szemtanút is kellett keríte­nünk, aki hitelesíti a történteket, még mielőtt a kislánnyal talál­koznánk. Megálltunk a Pécsi tó strand­jánál, ahol Marton János hal­őr és néhány társa éppen a horgászok jövőjéről gondosko­dott. A part mellett álló tar­tálykocsiból a fiatal pontyok ez­reit helyezték a tóba. — Nem értem, hogy miért nem írta alá a levelet az illető, amikor minden sora igaz, — mondta Marton János. — Any- nyival azért kiegészíteném, hogy a kislány csak azután ug­rott a vízbe, amikor már mi, a partonállók is jól láttuk, hogy nemcsak a mentett, hanem a mentői is életveszélybe kerültek. Az történt — amit persze csak később tudtunk meg —, hogy a csónak egyik evezőtartó vil­lája letörött és egy evezővel már nem tudták egyensúlyban tartani a csónakot. Hát ekkor láttam meg a kislányt, aki a nagy hullámverésben hol eltűn­ve hol előbukkanva végre elérte a csónakot és... Az események rekonstruálása annyira megegyezett a levélben foglaltakkal, hogy a továbbiak­ban már csak ismétlésekbe bo­csátkozhatnánk. Ezek után már csupán egyetlen nyitott kérdés maradt: a közös mentőakció után miért ment el a színhely­ről Sárika? Amikor végre rátaláltunk, ép­pen csalikat rakott a stégen sorjázó horgászbotokra. — Hogy miért mentem el? — kérdezett vissza, amikor már az utolsó kenyérgalacsint is gondo­san elhelyezte c horgokon. —­Azért, mert orvosért szaladtam. Amikor a fiatalember magához tért, rémülten kérdezte, hogy hol a felesége? Csak ekkor tud­tuk meg, hogy ketten voltak a csónakban. Én már ugrottam volna vissza a vízbe, de vissza­tartottak, mert közben előkerült egy nagy csónak és azzal men­tek be a keresésére. Ekkor sza­ladtam el a* orvosért, hogy kéz­nél legyen majd, ha a másikat is kimentették. Először a faluba, majd onnan a sporttáborba fu­tottam érte, de sajnos, felesle­gesen, mert mire visszaértünk a helyszínre, addigra már a csó­nak is kikötött. Nem találták meg ... • Ennyit a tragikus történetről és annak egyik — idáig — névtelen kis hőséről, a 15 éves Szegedi Sárikáról, aki a Leöwey Gimnázium első osztályos tanu­lója, akinek, ha megkésve is, de nem elkésve ilymódon igyek­szünk elismerésünket kifejezni, önfeláldozó, bátor cselekedeté­ért. P. Gy. PÉCSI BŐRGYÁR VALLALAT vezetősége, valamint szakszervezeti bizottsága értesíti nyugdíjasait, hogy OKTOBER 18-AN PÉNTEKEN DU. 2 ÓRAI KEZDETTEL NYUGDÍJAS NAPOT TART, melyre a vállalat vala­mennyi nyugdíjasát sze­retettel meghívja. Gyülekezés vállalatunk kultúrtermében du. 2 óra­kor. V

Next

/
Thumbnails
Contents