Dunántúli Napló, 1974. szeptember (31. évfolyam, 239-268. szám)
1974-09-01 / 239. szám
A közelmúltban fejeződött be a Siklósi Kerámiatábor. A külföldi és hazai szerzők munkáiból mutatunk néhányat olvasóinknak. Nikolaj Kocofan (szovjet), Mojak Aranka (jugoszláv), Gálocsf Edit (magyar), Ambrus Éva (magyar), Saska Bólévá (bolgár), Hana Cervenkova (csehszlovák). — Szokolai felvételei — Bárdosi Németh János: Dal a tűzpiros virágról ANNA MAIJA RAITTILANAK Tapiola fáit se látom megcsalt az álom a hűtlen kék madár, repülő se röpít el hol a sok tó a végtelen vizében áll, Kalevala rímeR finn szelek nem rengetik, nekem csak az marad, amit a hangszalag Sibelius penget ki m Finlandia hangjai szomorú dallamával, csupán a lélek vállal ily nagy utat, a rokon-lélek szép tüze az kutat, hogy a lapp-föld szarvasait űzze, a fehér éjszakák hona mostoha álom marad, de loptam annyi sugarat, hogy téged messzi Eden megigézzen a fény, a dal, cinkék kék tánca, mit Raittila verse zeng, a végtelent szivembe zárja. Finlandia, zöld fenyvesek, tavak I távoli magyar föld fia igy dalollak; nem látva látom földedet, a verejtéket, könnyeket, amit munkából öntenek fiaid, leányaid, • városokat, hidakat a fehér felhős ég alatt öbleidben a jövő pihen, ne regölő rege, ex kösse össze kezünket mindörökre, Urbán Gyula: Búcsúzás Vízszintes zuhanás. Történetünk egy tű hegyére írva Egymásra hányt virágok, gyümölcsök, száraz ágak. S túl minden psychológiákon egy tisztára sepert padláson fényben, könnyben zengnek a pókhálók. KI VASÁRNAPI yi L11K L ET IlJil Demény Ottó: Szomszédok Emlékek anyámról Gyönyörűen pontos, kerek meséi voltak anyámnak, például a zebegényi házról is, ahol nevelkedett. Megvan még, a vasútállomás mellett, s kocsma van benne most is, mint akkor, csak a hentesüzletből lett időközben cukrászda, presszó. ö valamikor így mesélt róla: „Kétéves koromban már árva voltam. Édesanyám bátyja, Pali bácsi nevelt föl; övé volt a zebegényi nagykocsma és a mészárszék is. Volt egy kutyánk és egy mátyásmadarunk. A kutya őrizte a házat és az udvart, a madár meg a verandára kitett nagy süteményes kosarat. Ha valaki az iddogáló legények közül belenyúlt a kosárba, hogy egy kiflit kivegyen, Matyi kiabálni kezdett: — Lopik, lopikl Kitűnően tudta utánozni a bácsíkám hangját, s ha látta, hogy a kutya a nagy melegben elbóbiskol, ravaszul becsapta: — Sajó ne, gyere idei Végül is a kutya megunta a heccet, s már csak akkor mozdult, ha Pali bácsit is látta közeledni. Egyszer meg fejbevágtak egy szódásüveggel. Mert eleven voltam ndgyon, s Játékot csináltam abból, hogy a részegen verekedő legények háta mögé lopakodva kikapjam kezükből az ütésre lendített szódásüveget. Akkor láttam csak, hogy milyen erős ember az én bá- csikám. Egy perc alatt minden legényt kidobált a kocsmából." Gondolom — tőle örököltem a mesélő kedvemet bár nem hiszem, hogy íróvá válásom különösebb örömet szerzett neki. Egyszer ugyanis hallani véltem, amikor a szomszédasszonyának panaszkodott: „Taníttatni nem tudtam, s még csak egy becsületes szakmát sem adhattam a kezébe. Valamiből csak élni kell szegénykémnek r * ö mindig nagyon korán kelt pedig későn feküdt Orosházán, ahol Eliásék kertes házában laktunk, soha nem tudtam olyan hamar kinyitni a szemem, hogy őt a szobában találtam volna. Hajnalban rendszerint gyomlálni szdkott mert a harmatos földtől még könnyen elválik a gaz. Fölkeltem hát és utánamentem a kertbe. Egyszer meg éppen a dróttal elkerített baromfiudvarban találtam őt. Sírva hajolt le a még nedves göröngyökért, s egy hatalmas, vörös kakast akart elzavarni az udvarunkból. — Miféle kakasok ezek? — kérdeztem, mert én két idegen kakast láttam az udvarunkban, de 5 megmagyarázta, hogy a másik vörös kakas a mi különben hófehér Gyurikánk, s csak a szomszéddal való verekedésben, a saját vérétől lett ilyen. Később átjött o szomszédasszony is, és veszekedés nélkül megállapították, hogy o kókadozá kakasokat le kell vágni, mert úgyis megdöglenének. — Látod ... nem bírtak egymással, s most mind a kettő odavan — mondta sze- pegve anyám a vacsoránál, és nem evett egy falatot sem. Nagyon szerette azt a Gyurit * Gyakran kívánunk valamit kivált gyerekkorunkban, aztán, ha megkapjuk, már' nem Is örülünk néki annyira. Máig emlékszem egy hasonló dologra, s mór nem is fogom elfelejteni, amíg csak élek. Fagylaltot vett anyám, nekünk gyerekeknek, s akkor kivételesen magának is. De épp hogy csak belekóstolt máris odaadta egy szembejövő szegény gyereknek. En nem értettem, hogy miért adta oda. Kánikula volt Járt-kelt a nép a kórzón, ám én csak kétféle embert láttam. A boldogokat akik fagylaltot nyalogattak, s a boldogtalanokat akiknek erre nem tellett Anyám boldog lehetett volna, de ő — úgy látszott — nem akart boldog lenni. S attól a naptól kezdve én, aki addig majd megvesztem a fagylaltért már soha többé nem sóvárogtam utána. S nem tudom megmagyarázni, miért de ha mégis fagylaltot eszem, kínlódva bámulok. mintha egy szembejövő kóborló gyereket keresnék, akinek odaadjam. Különben legtöbb dologban anyámra hasonlítok. Kedvenc lapomban a következő apróhirdetést olvastam: Elcserélném főbérleti lakásomat hasonlóra, esetleg ráfizetéssel. Jelige: „Leinformálható szomszédok". Szomszédjaim ugyan vannak, de elcserélni való lakásom nincs. Ennek ellenére levélben találkozót kértem a hirdetés feladójától. Csendes kis budai eszpresszóban beszélgettünk. — Zevernyók Béla — mutatkozott be a negyven év körüli, jól öltözött férfi. — Nagyon kíváncsi vagyok, miért ragaszkodik ön a leinformálható szomszédokhoz? — kérdeztem Zevernyákot — Ne haragudjék, de ez természetes. A szomszédok nagy szerepet játszanak az ember életében. Kedves uram! Az első főbérleti lakásom a Fehérszeder utca 1/B-ben volt A baloldali szomszédom egy trombitaművész, éjjel tizenkettőtől reggel hatig gyakorolt. Képzeljen el egy Trombitás Frédit, aki egész éjjel fújja. A jobb oldali szomszédom pedig kutyaidomári képesítéssel rendelkezett Neki köszönhetem, hogy ma már hallás útján meg tudom állapítani: a fal mögött egy kétéves ír szetter ugat-e, vagy egy javakorabeli, négy gyermekkel rendelkező spaniel. — Innen ugyebár elköltözött? — Gratulálok a fantáziájához! Az új lakásom a Szomorúfűz utca 74-ben újabb izgalmakra adott okot Sajnos, későn tudtam meg, hogy az egyik szomszédom csatárjátékos az NB l-beru Ha győz, a szurkolók szerenádot adnak az ablaka alatt. Ha a pályán kihagyott egy nagy helyzetet a drukkerek pfújoló kórust alakítanak a folyosó közepén. A másik szomszédom egy kikapós hölgy volt Rumos Yvette. Reggel négykor még édesbús magyar nótákat énekeltek a vendégei, és durrogtak a pezsgősüvegek. Mondanom sem kell, bogy... — Elköltözött. — A Kenőszappan utca 40- be. A két szomszéd közül az egyik hangmérnök volt oki rajtam próbálta ki, hogy hány fon erősségű zajt képes elviselni az emberi szervezet A másik oldalamon egy tornatanár lakott akinek a felesége félté- kenységi jeleneteket rendezett: éjjel-nappal veszekedtek. Nem bírtam tovább és elköltöztem. Az Eukaliptusz köz 3-ban a bal oldali szomszédom másképp látta a nemzetközi helyzetet mint a jobb oldali szomszédom. Nekem serdülő korú fiam van. Nem akartam, hogy helytelen politikai nézeteket hallgasson a falon keresztül. — Azért nem minden lakásban vékonyak a falak — jegyeztem meg halkan. — Ez igaz, de ilyenkor sokat segít a falra helyezett üres pohár, amely felerősíti a hangokat. De hogy folytassam © történetemet, az is fontos, hogy a szomszédod feleség© n© öltözzön elegánsabban, mint a saját nejed, Ebből is családi per- patvar született. A szomszédunk pozíciója; társadalmi állása ne legyen olyan, hogy irigykednünk kelljen rá, de ó se irigyelhessen minket. Éljen példás családi életet, de nem túlságosan, mert akkor szembetűnőbbek az én apró botlásaim. Egyébként a múlt hónapban végre szerencsém volt. A Pantalló tér 16-ban, mindkét szomszédom csendes, magának élő, halk szavú virágkertész. A lakásukban a leghangosabb az aranyhal. Sejtheti, milyen boldog voltam. Sajnos, egy hét múlva mégis kiderült, hogy lehetetlen emberek. Idegesíti őket, hogy a lakásomban robbanómotorokkal kísérletezem, és amikor éjszakánként részegen jövök haza, verem az asszonyt. Már el is költöztek mellőlem ... Es most itt állok a teljes bizonytalanságban: ki tudja, milyen szomszédokat kapok ... Galambos Szilveszter Kezesség Néha-néha megszorul az ember, s leginkább pénz dolgában. Node egy ötvenes, egy százas nem olyan nagy gond. A kollegák között mindig akad beosztó agglegény, takarékos feleség, fukar férj, aki vasalva hordja tárcájában a bankót, s talán még örül is, ha kölcsönözhet elsejéig, úgy legalább biztosan nem teszi könnyű helyre a pénzét. Hanem, mikor háromezer, meg ötezer forint hiányzik a bútorvagy a televízió árából, leginkább mindnyájan az OTP-hez megyünk, ahol nem kell pirulni, kuncogni, csak megkapjuk a nyomtatványt, amit gondosan ki kell tölteni, azután láttamoztatni, hitelesíttetni, oda- vissza igazolni, majd várni. Nem sokat, ■ mert megy ez rendesen, hiszen a hivatali munka ütemre jár, mint a verkli. Hanem közben . . . Közben izzad meg a szegény kérelmező. Odaálftam én Is a kfsab- lakhoz, s mikor elmentem a papírokkal, már az új garnitúrát rendezgettem képzeletemben a belső szobában. Már tudtam, hol áll majd a könyvszekrény, hol az íróasztal, milyen lesz az új csillár meg minden, s lelkesülten írogattam a megfelelő kérdésekre a megfelelő választ. Igy ni, a főnök majd rányomja a bélyegzőt, s mehet... De mf ez? Hogy kezesek? Persze, persze, hiszen nem, dobálhatják ki az állam pénzét csak úgy vaktában. Természetesen, megkérem majd Barnát meg Felkait. Formaság az egész, semmi kockázat Megyek hát hozzájuk.- Örömmel, szívesen - mondja Barna - csakhogy ...- Bármikor, a legőszintébb bizalommal - igy Felkai -, de ebben az esetben ...- Nem bíztok bennem?- Miket ki nem találsz! Már kezesek vagyunk!- A Göndörné autóvásárlásához adtuk az aláírásunkat.- Értem, értem, Köszönöm, Hűk, hát akkor majd megpróbálom Kerekest meg Feketét — Persze, persze I — mondja Kerekes. - Csakhogy az en aláírásomat már nem fogadják el. — Ugyan, ne ugrass, rendet fizetésed van, meg házad I — Nem is bizalmatlanságból. A Karokat kölcsönénél én voltam az egyik kezes. Fekete meg Szobácslnéért tartja a hátát De próbáld meg Szakácsot és Tandaritl Igenám, csakhogy Szakács és Tandari Vajdáért vállalt kezességet, Székács meg Jankó Fenyvesi Laciért, Nótiné és Vágó maga sáros az OTP- nél, Gereblyés és Kállai most fizetik az utolsó részleteket, Kálló szintén kölcsőnügyben futkos, Máté már eiigérkezett Szarkánénak, Korom meg hat hónapja betegszabadságon van. Beteg dolog. De nem baj. majd a feleségemnek szólok, hogy nézzen körül ő a kollegái között, hátha ott komolyabb emberek dolgoznak, akik nem adósitják úgy el magukat, akiknek lehet még aláírni. Neki sem sikerült Este végigtelefonálom az Ismerőseimet A válasz mindenfelől ugyanaz. — Ne haragudj, már másnak aláírtuk...- Éppen tegnap vettünk lel mi is egy kölcsönt... — Vargánénak a jövő hónapban letelik, akkor lehet szó róla... — Talán Schnopperéket kellene megpróbálni!...- Lehet, hogy Almáslék - még szabadok ...- Egyszerűbb kölcsönkérni. Kicsit magasabb a kamat de nincs annyi kálvária... — A KST-hez nem kell kezes ... igaz, hogy rővidebb a határidő. Belefáradtam. Nem kell bátor, nem kell semmit ördög vigye ezt az egész szövevényt! Majd megvesszük da- rabonkint vagy...- Hopp, megvan1 Kérünk egy másik ivet, azon megkérvényezzük a kölcsönt Anna néninek, a keresztmamának, és mi \ leszünk a kezesei, a részleteket pedig havonta fizetjük az ó nevébenI Csöngettek. Anna néni jött meg. Süteményt hozott- Micsoda őrölni- Soha jobbkori- Éppen készültünk átmentéi Anna néni zavart volt- Hogy Is kezdjem, gyerekeim? A szükség kergetett-irt- Lakást kapott Anefka, e kislányom. Be kellene bútorozni.- Hiszen tetszik tudni, hogy nincs pénzünk.- Nem, nem b pénz, aranyoskáim, csak egy kis formo- ság. Kezes kellene... Kihez forduljon az ember, ba nem a rokonságbant Mintha kést forgattak volna a szivemben.- Csak nem vagytok bizalmatlanok!- Ugyan, Anna néaO- Szó sincs rátái- Édeseim... Hát alter ide, ide, erre a vonalra... S ha valami segítségre lest szükségetek, csak szóljatok ti is. „ . Sz. Simon István HgBggpr.?-1 v ’ I HP^ -y# SWg^ A kSieFi Eriit Imin
