Dunántúli Napló, 1974. szeptember (31. évfolyam, 239-268. szám)

1974-09-04 / 242. szám

Wn. szeptember (. DUNANTOLI NAPLÓ Jó példák a mohácsi járásban A művelődés anyagi alapjai (1.) Tizenöt közül hét termelőszövetkezet segíti 1974-ben a falu kulturális életét olyan fix összeggel, amelynek felhasználása elő­re megtervezhető — olvastuk a mohácsi járási tanácshivatal egyik jelentésében. Hogy ez a jelentéktelennek tűnő számadat mennyire jelentős a valóságban, annak csak a helyi állami és művelődési vezetők a megmondhatói. Épp ezért a jelentés nyo­mán több oldalról is részletesen tájékozódtunk a járás ilyen irá­nyú törekvéseiről. A tapasztalatokat — nemegyszer kimagasló példaként — úgy gondoljuk, érdemes közreadni. A támogatás két fő formája ICispál Károly, a Járási Párt- bizottság propaganda és mű­velődési csoportjának vezetője elmondta: olyan tsz, amely va­lamilyen formában ne támogat­ná a falu művelődését, nincs a járásban. Ezek a támogatások nemegyszer a helyi kulturális élet anyagi bázisát jelentik, fő­leg ott, ahol már szerves részei a falu művelődési költségveté­sének. Nem hagyható figyelmen kí­vül persze az egyéb szervek, áfészek, állami gazdaságok, esetenkénti vagy itt-ott már rendszere s, előre tervezhető anyagi segítsége sem. A tá­mogatásnak ez a két fő for­mája összegszerűen 1974-ben már igen tekintélyes summát jelent ebben a járásban: közel 200 000 forintot. A rendszeres anyagi támogatás számszerű aránya javuló tendenciát jelez. A kultúra anyagi támogató­sának legfejlettebb formája a helyi művelődési ház közös fenntartása három község­ben: Véménden, Bolyban és Nagynyárádon alakult ki a mohácsi járásban. Bolyban 1966 óta a tanácsi költségvetés mellett az állami gazdaság, az SZMT, a tsz és az áfész közös fenntartásában működik a körzeti művelődési ház. Az intézmény 1974. évi költségvetésének teljes összege a támogatásokkal együtt 270 000 Ft. A véméndi körzeti művelődési ház közös fenntar­tásba vételét 1969-ben mago a tsz-elnök javasolta. Felajánlott hozzájárulását a tsz azóta rendszeresen biztosítja, eseten­ként más juttatásokat is ad. A klub berendezéséhez pl. 20 000 forinttal járult hozzá, az intéz­mény fenntartását 1974-ben szerződés szerint ugyancsak 20 000 forinttal segíti. Az áfész ugyanitt 10 000 forintot fordít a szebényi népi együttes támo­gatására. Nagynyárádon a tsz támogatása évente 10 000 Ft. Együttműködési megállapodás Somberekén augusztus 20-án avatták fel a falu szép, új és modern művelődési házát. Mű­ködési költségeihez a tsz évi 40 000 forint hozzájárulást aján­lott fel; felépítéséhez kerekei? félmillió forinttal, az ifjúsági klub berendezéséhez pedig 30 000 forinttal járult hozzá. Dombai Gyula tanácselnök, akivel az új intézmény műkö­déséről, terveiről beszélgettünk, elmondta, hogy már korábban is a legjobb kapcsolatokat ala­kították ki a tsz-szel. Tavaly együttműködési megállapodást kötöttek. Ennek jegyében aján­lották meg az évi 40 000 forint támogatást is. A költségvetés ilyen módon lehetővé teszi, hogy függetlenített népművelőt alkalmazzanak az új művelő­dési házban. Kapcsolataikat szeretnék továbbfejleszteni. Er­re több elképzelésük van: a most szerveződő ifjúsági klubot egy fiatal értelmiségi, a tsz jo­gásza fogja vezetni. Együttmű­ködési megállapodásuk mellett az a tervük, hogy a tanács és a tsz, éves szerződést köt a művelődési ház közös fenntar­tására. Ebben azt is kidolgoz­zák, mit kér és mit nyújtson a művelődési intézmény a kapott 40 000 forint fejében a termelő- szövetkezet igényei szerint. (Pél­dául az általános iskolai fel­nőttoktatás segítése a művelő­dési ház eszközeivel; ismeret- terjesztő program, kirándulások, műsorok szervezése stb.) Hasonló elképzelésekkel ta­lálkozhatunk Lippón, ahol a tsz 1973-ban 640 000, az idén újabb 500 000 forintot ajánlott fel a helyi klubkönyvtár felépí­téséhez. Ha felépül, az új intéz mény működtetéséhez is a ta nács és a tsz együtt biztosítják Ql anyagi feltételeket Időköz­I ben a nemrégen korszerűsített [ dunaszekcsői körzeti művelő­dési ház közös fenntartásának is megértek már a feltételei, mivel az együttműködésnek itt is megvannak a hagyományai. (A tsz évi 20 000, o szakmaközi bizottság és a KIOSZ helyi szer­vezete 5000, az áfész 30 000 fo- rintal járul hozzá a működési költségekhez.) Erzsébeten a felépítendő klubkönyvtár költségeihez 100 000 forintot ajánlott fel a kátolyi tsz. Rendszeresen támo- I gatja anyagilag a szederkényi művelődési házat is a helyi tsz. (Az intézmény bővítéséhez 200 000 forinttal járul . hozzá.) Van lehetőség itt is az intéz­mény együttes fenntartására is, ahogy az említett jelentésben olvastuk: „A tsz az együttmű­ködés elől nem zárkózik el, de ez még nem vezetett a közös fenntartásról szóló szerződés aláírásához." Akad még tennivaló Igen jelentős értéket képvisel­nek még a nem rendszeresen nyújtott anyagi támogatások is: ezek az intézmények eseten­kénti szükségleteit elégítik ki pénzbeli vagy természetbeni jut­tatások formájában. De éppen az esetlegességük miatt ezek az összegek az intézmény költ­ségvetésében nem jelentkeznek, tehát előre nem tervezhetőek. Mindez arra utal, hogy a mo­hácsi járásban a helyi szervek megfelelő erőfeszítéseket tesz­nek a gazdasági termelőüze­mekkel való sokoldalú és ha­tékony együttműködés kialakí­tására. Mégis —, idézzük a jelentésből: „...a helyi bázist jelentő termelőszövetkezetek kulturális feladatköre jelentős mértékű, például 1974-ben (a szociális alaptól különvá­lasztott) 2 383 000 forintos kul­turális alapjukhoz képest még nem bontakozott ki eléggé, il­letve a tsz-nek, mint munka­helynek a gyakorlati kulturális tevékenysége még nem eléggé erőteljes, hatásfoka alacsony," < És most egy meglepő adat következik: a tsz-ek a mohácsi járásban sem élnek eléggé kul­turális lehetőségeikkel, annak ellenére, hogy a kultúrára szánt pénzösszegek nagyobb sum­mája az ő kezükben van! A já­rásban működő 15 tsz 1974. évi kulturális alapja 395 240 forint­tal volt több, mint a járás 15 művelődési házának, 8 klub- könvtáránük és 46 községi könyvtárának 1974. évi teljes költségvetési összege együttvé­ve .. . Következésül a tsz-ek jó­val többet használnak fel ön­állóan, mint a tanács és egyéb szervekkel közösen. Részben va­lósan kulturális célokra. További erőfeszítéseket! A kulturális kiadások terve­zésében nagyobb tételeket irá­nyoztak elő — mint összegsze­rűen is jeleztük —, a helyi mű­velődési intézmények felépíté­sére, vagy itt-ott már a fenn­tartásukra is. Továbbá középis­kolai, egyetemi ösztöndíjakra, műsorok vásárlására. Ezek ál tolóban ténylegesen művelődési célok. Ám gyakorlat szerint ide sorolják a külföldi tanulmány­útokat és a kirándulások vala­mint az önállóan szervezett szakmai tanfolyamok és a szak­munkásképzés költségeit is. Ezek viszont — miután közvet­lenül a termelést szolgálják és nem a lakosság. a dolgozók közművelődését —, inkább a gazdasági fejlesztés, a terme­lési költségek rovatába tartoz­nak. (A kirándulások kulturális tartalma pedig — köztudott — enyhén szólva megkérdőjelez­hető az esetek többségében...) Megyeszerte mindössze nyolc községben valósították meg a közművelődés anyagi bázisának legfejlettebb formáját, a mű­velődési ház közös fenntartá­sát. Ezek közül három a mo­hácsi járásban található és — egyéb jó tendenciák mellett — újabb intézmények közös fenn­tartásba vétele is kilátásban van. És jóllehet ezek a tenden­ciák követendő példaként szol­gálhatnak bárhol a megyében, ugyanakkor fenti példáink arra utalnak, hogy a mohácsi járás­ban is van még tennivaló a kultúrára szánt anyagi erők összefogása, összehangolása terén. Wallinger Endre [Hét idegen nyelv a TIT nyelviskoláján A TIT nyelviskoláján szeptem­ber 2-án megkezdődött az 1974175-ös tanévre a beiratko­zás. Tanított nyelvek: angol, francia, német, olasz, orosz, szerb-horvát. A tanítás hagyo­mányos (heti 2 órás orális) és audió-vizuális (heti 2x2 órás) módszerrel kezdő, középhaladó, haladó és társalgó fokon törté­nik. Üj nyelvként az idei tan­évben először — elegendő je­lentkező esetén — bevezetjük a lengyel nyelv oktatását kez­dő fokon heti 2 órában. Inten­zív (államvizsgára előkészítő) angol, francia, német nyelvre jelentkezéseket elfogadunk szeptember 30-ig. A beiratás szeptember 2—13- ig tart 8—18 h-ig szombat ki­vételével Janus Pannonius u. 11. sz. alatt I. e. Tandíjak: heti 2 órás tanfolyamra évi 360 Ft, az audió-vizuális tanfolyam di­ja egész évre 860 Ft, az inten­zív tanfolyam dija 1400 Ft. | Az Oktatási Minisztérium tájékoztatója — korábbi intézkedések értelmezéséről (2.) Ellenőrzés, értékelés, osztályozás Az Oktatási Minisztérium 1974 júliusában Tájékoztatót je­lentetett meq néhány korábban hozott intézkedés értelmezésé­ről. A tájékoztató házi felada­tokra vonatkozó fejezetét la­punk múlt szerdai számában ismertettük. Az ellenőrzéssel, értékeléssel és oszfályozássa| kapcsolatos utasítás és a végrehajtására ki­adott irányelvek tükrében egy­értelmű, hogy az ellenőrzés és az értékelés egyazon folyamat két oldalát képezik, kölcsönö­sen feltételezik egymást. Ehhez korábban — a jelenleginél sok­kal szorosabban — kapcsoló- l dott az értékelés, úgy is mond­Elöttünk fekszik, csak föl kell lapozni... Élő tankönyv Látogatóban a Janus Pannonius Múzeum természettudományi osztályán A Rákóczi úti utcazajnak csak foszlányai hallhatók a hűvös termekben. A mikroszkóp alatti kép azonban néha megremeg, hintázni kezd. A sok hatalmas rengést, tengeráradást megért Mecsek állatánok, növényeinek, példányait, tízféle kőzetének mintáit őrzik itt. Ki hinné, hogy — csak mikroszkopikus gom­bából — 800 faj tenyészik dé- lies klimájú tájainkon. Az ősi tenger, a „Thetys" ha­gyatékában, a Havi-hegyi szarmata mészkőben megany- nyi puhatestű: kagyló, csiga élethű képe kápráztatja el a hegyoldalban sétálót a hajda­ni őstengeri vegetáció gazdag­ságával. A mai Földközi-ten­ger ősét képező „Thetys" em­lékét őrzi még a megédesedett vizű Balaton és a Velencei tó. Kedvelték tájainkat a haj­danvolt idők nagytestű óllatoi, a mammutok is. Mammutcson- tokat többfelé találtak Bara­nyában. A legnagyobb méretű mammutagyarak a hatvanas évek elején kerültek elő a sik­lósi homokbányánál. Közülük az egyik 2,5 méteres nagysá­gú. Az ősmaradvány lelet fel­tárását a múzeum egy külön vitrinben mutatja be. Milyen egyszerű dolog ez — gondolná az ember a leletmentö csákány és ásó láttán. Találnak valahol egy agyarat, telefonálnak a múzeumba... A kutató ki­megy, kiássa a csontokat, és behozza ide — egyenesen a vitrinbe... A dolog a való­ságban nem ilyen egyszerű. Ha az ember legalább egy órát eltölt ezek között a vitrinek kö­zött, maga is beláthatja, mind­az, amit itt megszemlélhet év­tizedek alapos és szívós tudo­mányos munkájának az ered­ménye. Különösképpen érvényes ez a diorámákra, amelyek a legköz­vetlenebbül, valóban szemléle­tesen kínálják az ismereteket A vaddisznó dioráma előtt áll­dogáló gyerekek egy idő után rendszerint felkiáltanak: — Ni- csak kisegér... Én vettem ész­re, nem te! A jólmegtermett állatok való­sághű környezetéből nem hiány­zik az erdőtársulás szinte egyetlen állata, — így a fűcso­mók között bujkáló —, első lá­tásra nehezen észrevehető — erdei egér sem. A tölgyes-bük­kös erdőrészlet egyik kacska- ringós ágán fekete holló hall­gatózik. A vitrinben éppen csak a lombot lebbentő könnyű szel­lő hiányzik és a hangok ... az árnyak mélyén születő-pusztuló, önmagát mindig újrakezdő . ': : ,' , * ' PíHPlm Wm . Mí: Ä életről mesélők. A mondás: „ritka, mint a fehér holló”, ma már a feketére is sajnos igaz. Állítólag egy fekete holló-csa­lód él még Baranyában... Az em­bernek önkéntelenül eszébe jut: ha netán az a fészek is elnép­telenedne, talán mór csak eb­ben a vitrinben mutathatnánk meg a majdani kisiskolások­nak, milyen is volt az a ma­dár, az a fekete ... Vannak persze elképesztően szívós életek is. A magyar ki­kerics a jégkorszak óta a nany- harsányi hegy lakója. Szársom- lyó és a Fekete hegyen tenyé­sző „bakszarvú íepkeszeg” ugyancsak ritka növény. Bara­nyában honosodott meg a vad orchideák rokona a „majom­kosbor”. A Mecsek hegységben, a zengői Hármashegyen virág­zik a legszebb magyar vadvi­rág, a „vad bazsarózsa". Magyarországon jelentős lepkegyűjteménye a budapesti Nemzeti Múzeumon kívül csak a pécsi Janus Pannonius Múze­umnak van. A Nattán-gyűjte- ményben 30 ezer lepke látható. Dr. Uherkovich Ákos keze alatt a begyűjtött lepkék száma szin­te napról napra nő. A Mecsek és környékével, Dél-Dunóntúllal — botanikai és zoológiái szempontból, dr. Hor­váth A. Olivér foglalkozik a mú­zeum külső munkatársaként. A témakört önálló kötetben is fel­dolgozta. A könyv (sajnos csak német nyelven) az elmúlt évben jelent meg az Akadémiai Kiadó gondozásában. Dr. Vass Anna osztályvezető szakterületét a gombák képe­zik. Friss preparátumokat mu­tat. — Ez itt a gyilkos galóca. Színe a fehértől a halvány zöl­dön át, a sötét olajzöldig vál­tozó. Ez pedig egy párducgaló­ca a pécsbányatelepi Geszte­nyésből. A Herpel-féle prepa- rálási módszer elterjedése előtt a begyűjtött gombák kis mú­miákká zsugorodtak. így most megőrzik színüket, frissességü­ket. Először látok ilyent, és míg elnézem ezeket az élethű pre­parátumokat, azon tűnődöm, vajon mennyi időbe, fáradt­ságba kerül egy-egy ilyen soro­zat begyűjtése, feldolgozása... — A növények általában ki­fakulnak, egy-két év alatt el­vesztik természetes színűket. Ezekből időről időre újabb pél­dányokat kell rendszeresen be­gyűjteni, és pótolni a megfa­kultakat. A természetet, a Mecseket kedvelők aligha,kerülhetik meg a Janus Pannonius Múzeum természettudományi osztályát. Nincs a hegységnek olyan ál­lata. növénye, kőzete, a bara­nyai vizeknek olyan halfajtá­ja, élőlénye, természettudomá­nyos adata, amelyről ne kap­hatnának felvilágosítást az ide­látogatók. Nem lényegtelen szempont az sem, hogy mind­az. ami megyénk területén szétszórtan található meg, a múzeumban egy helyen, egybe- gyűjve látható. Komoly szem­léltetési, bemutatási lehetősé­get jelent ez a pedagógusok­nak is. Dr. Vass Anna osztály- vezetővel erről is beszélgettünk. — A múzeum természettudomá­nyi osztálya eddig is szívesen fogadta az órájukat itt tartó pedagógusokat és a diákokat. Az Élővilág, a Környezetismeret című tárgyak itt nagyszerűen szemléltethetők. Korábban a Nagy Lajos Gimnáziumból rendszeresen jártak ide peda­gógusok és diákok. Ha egy- egy anyagrészt befejeznek, le­zárnak, akkor — mintegy ismét­lésképpen — eljöhetnek a mú­zeumba, hogy egy területet alaposabban is megismerjenek. A természettudományi osztály a mecseki állatkerttel együtt mindenképpen kihasználható le­hetőség az iskolák előtt. Ha él­nek is ezzel a lehetőséggel, az itt tartandó órák eredmé­nyességéhez mi is minden se­gítséget megadunk. Végigjárva a termeket, úgy érzem, mintha egy kitűnő tan­könyvben lapozgattam volna. Most — a tankönyv-kérdés még kellőképpen nem megöl dott időszakában — különösen fontos lehet ez az „élő tan- j könyv”. Előttünk fekszik, csak I föl kell lapozni , , , Bebesi Károhr hatnánk „kiélezett” formája, az osztályozás, a tanuló tudásá­nak számjegyekkel történő mi­nősítése. Kiélezett minősítésnek számított az osztályozás szám­jegyekre korlátozása azért is, mert szinte mint az értékelés egyetlen, kizárólagos formája létezett. Ez — mint ismeretes — sok esetben nemkívánatos feszültséget eredményezett mind a tanulókban, mind a pedagó­gusokban. Hogy ennek a gya­korlatnak csak egyik fontos ne­gatív tünetét emeljük ki, elég, ha a „jegygyűjtési kampányo­kat”, a félév és az év vége egyébként is terhes időszakának kísérőjelenségeit említjük. Hol­ott: pedagógusok a megmond­hatói, hány féle értékelési mód létezik még a számjegyeken kí­vül. A Tájékoztató- egyértelműen kimondja: ,,Az érdemjegyek adását, az osztályozást alá kell rendelni az ellenőrző, értékelő tevékenységnek, mivel ez annak csupán egyik formája." Úi tantárgyból félévkor nincs jegy Az utasítás értelmében az ál­talános iskola 1. és 5. osztályá­ban, valamint az egyes osztá­lyokban új tantárgyak eseté­ben nem adható a tanulónak félévi osztályzat. Ez nem azt je­lenti, hogy időközben érdem­jegy sem adható és azt sem jelenti, hogy ebben az időszak­ban a pedagógus felfüggeszti értékelő tevékenységét. Az új tantárggyal való ismerkedés idején, az alapok elsajátítása­kor az intenzív visszajelzések­re igen is szükséq van. A to­vábblépésre csak akkor kerül­het sor, hq a pedagógus mór meggyőződött az adott anyag­rész elsajátításáról, tehát ellen­őrizte azt. Az ellenőrzés pedig aligha történhet meg anélkül, hogy értékeljük is az ellenőrzés során tapasztaltakat. Az érté­kelés lehet egyéni, csoportos, kiterjedhet egy egész osztály­kollektívára. Itt teret lehet és kell is biztosítani az önellenőr­zésnek, az önértékelésnek. A fejlődés fontos mozgatója lehet az, ha a tanuló saját maga is le tudja mérni, és lehetőleg el­fogulatlanul értékelni tudja sa­ját tudását, vagy ellenkező esetben: maga is meggyőződik arról, hogy ezt és ezt még nem tudja kellőképpen. Az értéke­lésnek ezek a módjai akkor ke­rülnek előtérbe, amikor méq a tanuló konkrét teljesítménye nem mérhető. Osztályozás Számjegyekkel minősíteni ak­kor lehet, és kell, amikor a ta­nuló az adott tantárgyban már kellőképpen aktivizálódott, te­hát teljesítménye mérhető. „Az érdemjegyek megfelelő tapasz­talatok alapján megbízhatóan tükrözzék a tanulói teljesít­ményt." Új tantárgy esetében a tanév első felében a tanuló tu­dását nem kell ugyan osztá­lyozni, de dolgozataira jegyet kell adni. Hogyan értesül a szülő? Ré­gebben a helyzet e tekintetben egyszerűbb volt. A szülő meg­nézte az ellenőrző könyvet, és ha azt az előírásoknak megfe­lelően vezették, hű képet kap­hatott gyermeke tanulmányi elő­meneteléről. Az osztályozás bi­zonyos esetekben történő eltör­lése, illetve korlátozása a nem- kívánatos feszültség megszünte­tése érdekében történt, és nem azért, hogy a szülő tájékozatlan maradjon e vonatkozásban, A pedagógus részéről, a tanuló munkájának az értékelése az is­kolában szóban történik meg, de erről a fejlődésről ellenőrző könyv útján a szülőt is értesíti a szaktanár, vagy az osztályfő­nök. Mód van a tájékozódásra a szülői fogadóórák keretében, szülői értekezleteken is. Az idevonatkozó utasítás az iskola és a család közeledését, kapcsolatainak elmélyülését nemcsak elősegíti, de egyben feltételezi is, B. K,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents