Dunántúli Napló, 1974. szeptember (31. évfolyam, 239-268. szám)
1974-09-29 / 267. szám
f íLilikül őrsünk Reggel négy óra volt, kelőben a nap, a nagy mongol puszta kizöldült, dús füvén csillogott a harmat, amikor a Góbi-sivatagba elindultunk, A domb mögött emelkedett a nap, vörös sugarait a laposhasú felhők aiatt próbálgatta, s akár egy térhatású, gyönyörű giccs, olyan volt a napfelkelte. Az ütött-kopott, de előző nap apróra átvizsgált kocsi útra készen állt, egy hatalmas szürke láda — a műszer, amit a Góbiban dolgozó vízkutató csoporthoz viszünk át —, hálózsákok, pufajkák, vizéskcn- nák, benzines hordó, konzervek, még kempingágyak is voltak a kocsiban, arra az esetre, ha valamilyen ok miatt mégis a szabadban kellene éjszakázni. Az út, amit meg kell tenni, 5—600 kilométer, de lehet akár nyolc is, hiszen bizonytalan, hogy merre vezet az út, arról nem is beszélve, hogy vajon megtaláljuk-e a megfelelő utat. Van térkép, persze, de körülbelül húszhuszonöt éve felvett adatokkal rajzolt, ellenőrizhetetlen, nem hivatalos térkép. Hát majd meglátjuk .., ElköltözöH a falu Az első órák eseménytelenül telnek, hiszen jólismert tájon járunk, délelőtt elérjük az eg/ik közeli várost — alig több mint 100 kilométerre van —, a szokásos kép fogad: az út mentén egyre több állat legel, feltűnnek az első jurták, a jurták szaporodnak, végül városias rendbe állnak össze, majd feltűnnek a kő-, fa- és téglaépületek is, már benn is vagyunk a városka közepén, aktotáskás férfiak, szín- pompás selyemdélbe öltözött nők szelik át a teret, a házak tövében gyerekek játszanak, kecskék és álmos tehenek sétálgatnak. Megpróbálunk kenyeret szerezni, de sajnos az itteni kenyérgyárnak a múltkori nagy esőben elázott a tüzelőanyaga. Megyünk hát tovább, sofőrünk egyelőre tudja az utat, egészen a fákig. Igen, addig a faluig, ahol majd látni fogunk két fát is — ígéri. Errefelé nincs egy surál fa se, ellenben, mint valami égi tünemény, kerek, fehér valami tűnik fel az út mentén. A csenevész fű között, szinte a föld alatt még arasznyi sampinyon fehérük. A mongol puszta váratlan ajándéka ez, és később, a következő egy-két hétben aztán zsákszámra szedi mindenki a gyönyörű gombát A fákat megtaláljuk, de mellette a falu alig pór házra zsugorodott A nomád életmód ennyiben még ma is föllelhető itt, tegnap még jókora falu volt az egyik helyen, ma már csak a néhány kőház lakott, s mellette legfeljebb öt-hat jurta — vagy fordítva. A fák ritka koronájának, göcsörtös törzsének megcsodálására azonban nincs idő, ahhoz képest hogy innentől senki se ismeri az utat, még nagyon keveset jöttünk. A kánikula ereje teljében tombol, mindenki izzad, iszik egy kis vizet s „iszik" a jó öreg motor is, amiből dől a forróság. Már a kocsi oldalához se ajánlatos hozzáérni, mert megégeti az ember kezét Sebaj, fő. hogy megtaláljuk a telefonpóznákat Mert a régi térkép végig teie- fonpóznákat jelöl az út mentén. Ezenkívül csak az biztos, hogy délnyugatnak kell menni, és persze tudjuk a város nevét is, amitől a tábor már csak úgy 160 kilométerre van. 65 °C árnyékban Helyenként már homokon futunk, de a homokon egyelőre ugyanaz a ritkás fű nő, mint másutt, északabbra. Viszont a homokos mocsarak — ez pillanatok alatt kiderül — csöppet se kellemesebbek, mint a többi. Nagyjából kiszáradt ugyan, de a mélyedések, lyukak között bukdácsolva az átlagsebesség ktk bizony szintén lecsökken 5— mongóliai levele Utazás a Góbi-sivatagba Hírek a Szovjetunióból A világ egyik legnagyobb, 5 ezer köbméter hasznos térfogatú, nagyolvasztója épül Lipeckben. Az óiáskohó nemcsak méreteivel tűnik ki, hanem kiemelkedik korunk kohászatának legújabb vívmányait alkalmazó technológiájával is. Termelési folyamatai magas fokon automatizáltak, a munkafeltételek kedvezőbbek minden eddiginél. * Több tízezer kényelmes, korszerű lakással gazdagodik minden évben Moszkva. Három évenként épül annyi lakás, amennyi 1917-ben ösz- szesen volt. A széles körű lakásprogram teljesítésének eredményeképpen a moszkvaiak lakáskörülményei gyors ütemben javulnak. * Mákszem nagyságú minikondenzátorok első szériájával készültek el az egyik le- ningrádi gyárban. A parányi alkatrészeket a hamarosan elkezdődő szovjet elektronikus karóra-gyártásban használják majd fel. * Petrozavodszkban új mocsárjáró traktorok sorozat- gyártását kezdték meg. A Karéliai Autonom Köztársaság fővárosában készülő új .erőgépeket a lecsapolás- ra kerülő lápokon, erdőtelepítésnél alkalmazzák majd. * Kirgizia déli részén hatalmas márvány-lelőhelyet fedeztek fel a geológusok. Az értékes kő készleteit 10-15 millió köbméterre becsülik. A Novoje-Ljajljaki márvány kiváló építészeti burkolóanyag és többféle színben fordul elő a szürkétől a füstárnyalatún át a feketéig. De talán a legszebb közülük a keleti selymek csodás színjátékát idéző mintázatú színes márvány. 10 kilométerre 5 alighogy átérünk az első ilyen mocsáron, kiderül, hogy telefonpózna nincs. Sokáig egyhangú, sárgászöld tájban futunk, messze ködlenek csak a lapos dombvonulatok — s akkor egyszerre két bandukoló teve tűnik fel a távolban. Közelebbről látszik, hogy zsákok lógnak a púpok között, s az első teve hátán, a csomagok közt egy kisfiú ül. Lehet vagy tíz éves. ök hárman hosszú ideig az egyetlen élőlények a végtelen tájban. A kicsi falu után, amely kihaltnak tűnik, csak pár kőház, tucatnyi jurta tetejét perzseli a nap, mintegy varázsütésre megváltozik a táj képe. Hegyek közé jutottunk. A Góbiban sok a hegy, ezekről minden maroknvi földet, homokot lehordott a szél, csak a Föld puszta teste mered elő. ősrégi, napégette, szélmarta, szeszélyes formájú kövek. Mondják, karbonpala ez a sötétszürke, leveles kőzet, amelynek töredezett rétegei mint valami régi-régi könyv gyűrött lapjai hevernek. A mélyedésekben vízmosások, meggyűlt homok, nagyon kevés, gyér növényzet A hosszú bukdácsolás ezen a vadregényes tájon még- sincs terhűnkre, a pillanatokként változó látvány kárpótol a kényelmetlenségért és lassúságért. Nagysokára lapályfélére érünk, amelyet csak olykor olykor tör meg egy-egy homokdomb, vagy kőkiemelkedés. Az egyik ilyen vonulat mögött amely elzárja a kilátást, hirtelen feltűnik néhány hófehér jurta, egy fabódé, a domboldalba takaroson beásott olaj- és benzintartályok. Olyan váratlanul és védtelenül kuporog itt a kis magyar tábor a sivatag közepén, hogy minden eddiginél súlyosabban érzem most ennek az országnak szédületes távolságait Telefonpózna volt — nincs Amiből másnap még kapunk egy kiadós ízelítőt Kirándulunk a ..szomszédban” lévő ércet rejtegető hegyhez, bizonytalan szóbeli leírások és néhány légifelvétel segítségévek Mondanom sem kell, hogy az út több ízben eltűnik vagy követhetetlenné válik. Amikor a hatalmas síkság szélén elérjük az első hegyvonulatot amelyen át kell vergődnünk, előbb a meztelen, kemény kőzeten tűnnek el a keréknyomok, majd miután egy hullámvasútnak Is becsületére váló „úton" átjutott a kocsi, egy széles, mélyen homokos, száraz folyómederben haladunk. Izzasztó túra, nemcsak azért, mert eközben a táborban maradtak 55 fokot mértek árnyékban, hanem azért is, mert mikor végre lejut a kocsi a két méter magas, majdnem függőleges oldalon, kerékagyig süpped a folyómeder finom homokjába. Aztán még ki is kell innen kapaszkodni, a víz — ámbár hihetetlennek tűnik, hogy itt valamikor víz is akad — félméter mély medret vájt magának, s. a partok mindenütt meredekek. De megint csak azt kell mondanom: a látvány mindenért kárpótol. Köröskörül repedezett fekete kőhátak, mint egy halom élettelen ősállat, lent kopár völgy, egyik sarkában fantasztikus formájú facsoport. Fantasztikus az egész táj, komor, szigorú, sehol egy meleg szín, a fák is kevéslom- bú, gyötrött törzsű, furcsa, száraz képződmények, madárcsicsergést nem hallani, végtelen, napégette csönd van mindenütt, mindössze azt tudja az ember, hogy valahol a kövek között, a száraz fatörzsek repedéseiben viperák fészkelnek, s a csendes növények között gyíkok napoznak. Á puszta ajándéka Később jellemzővé vált körös- körül, hogy térdig érő gaz csomókban nő, ezeknek a növény- csomóknak a gyökere megfogja a homokot, köztük azonban csak a laza homok, ettől az egész vidék csupa kis és nagy bucka. S leginkább talán az ilyen buc- kás területek látszottak sivataginak. Ugyanilyen homokbuckás vidék közepén emelkedett a várva-vórt hegy is, utunk célja, fején világos kősapkával, odafent egy magányos kondorkeselyűvel. Megmósztuk a hegyet, kikerültük a sziklaüregeket, kő- omladékokat, s odafentről végignéztünk az irdatlan messzeségen: a sziklafalak alatt apró homokbuckák milliárdjaiból épülő hatalmas síkság, a látóhatárt pedig halványkéken derengő hegycsíkok zárják el. A keselyű eltűnt, a gyíkok, kígyók elbújtak, s mi magányosan ültünk a sivatag közepén, még csak egy bambaképű teve se legelt sehol látótávolságban. Az egyetlen vékonyka szál, ami az emberi világhoz kötött, az az autó volt, ami kifulladva kuporgott a hegy aljában, akár egy apró zöld doboz. Vendéglátóink nemrég vallották be, hogy nem mondták meg a táborban, hová indultunk. De a kis „zöld doboz” most se hagyott cserben, rendesen beindult, s visszaszállított, ha útközben meg-meg kellett is állni a kedvéért. Amikor elhagytuk a Góbi vadabb vidékeit, s ismét „pusztaiasabb" tájon futottunk, felbukkantak a kecses zergék, ezek a mongol antilopok, amelyek órákon ót képesek az autók elől menekülni, meg a talpastyúkok, ezek a nagy rajokban lustán repülő madarak, amelyekből nemsokára kitűnő leves készült... Manama Erzsébet Zsoldosbál Johannesburgban A katangai gyilkosok szimatolnak A dél-afrikai Johannesburgban egy elegáns úr kibérelte a város egyik legnagyobb tánctermét Mivel a helyi szokás szerint „mindent egy helyen” lehet elintézni, az úr a terem mellett azonnal kifizette az egyik leghíresebb zenekar bérét, valamint a legjobb kony- hájú hotel megrendelt étel- és italkülönlegességeit, a kellő számú szmokingos pincérrel együtt. — Nagy bál lesz, uram .. — mondta tisztelettudóan a nyugtákat kiállító alkalmazott. Az elegáns úr elmosolyodott és azt mondta: — Az lesz. Zsoldosból Gyülekeznek a „Szörnyűek” A megjelentek az aranyozott szélű meghívó szerint azért jöttek össze, hogy illő meghatottsággal megemlékezzenek Stanleyville bevételéről. Pohárköszöntők és beszédek. — a meghívó szavaival — az ideiglenesen és az örökre távollevők, vagyis az elesettek emlékére. A bál arra is jó alkalom, hogy ismét együtt legyen a régi gárda. A régi gárdát annakidején „Szörnyűeknek” nevezte a világsajtó. A szóbanforgó Stanleyville az akkori Kongó, ma Zaire, Katanga nevű tartományban voll Mint emlékezetes, innen szervezte nyugati segítséggel a maga szeparatista mozgalmát Moise Csőmbe. A háttér közismert: Katanga az ország rézben és más nyersanyagokban leggazdagabb tartománya, amelynek bevételei ma is Zaire nemzeti jövedelmének jelentős részét képezik. A belga és más n/ugati monopóliumok érthető okokból szerették volna leválasztani ezt a körzetet az akkor függetlenséget kapott országról. Ebben legfőbb eszközük a „Szörnyűek" csoportja volt, az a fehér zsoldosokból álló alakulat, amely „5-ös számú kommandónak” nevezte magát, és amelynek parancsnokaként a világ megismerte az egykori brit gyarmati tiszt, bizonyos Mike Hoare nevét. Azokban az időkben azonban az ezredes úr vezetékneve szinte feledésbe ment, mert mindenki „Örült Mike" néven emlegette... Katanga után Cabinda ? Ogy tűnik, őrült Miké lassan, de biztosan mozgósítja a Szörnyűeket és a johannesburgi zsoldosbál a gyülekezés egyik elegáns, de félreérthetetlen formája. Az ok világos. Portugália már megadta a függetlenséget Bissau-Guineának, Mozambiknak és Angola is sorra kerül. A zsoldosok pedig a keselyű biztonságával gyülekeznek, ha úgy érzik, eljött az idő. Angolában, a legnagyobb portugál gyarmaton, kísérteties pontossággal megismétlődhet az, amit a zsoldosbál ünnepeli a szörnyű katangai emlék. Van ennek az óriási területnek egy aránylag kis, mintegy 3500 négyzetkilométeres része, Cabinda. Ez Zaire, Brazzaville- Kongó határán, angolai területen van, és 1885 óta tartozik a portugál gyarmatbirodalomhoz. Mindössze 80 ezer lakos él itt, ebből csak 10 százalék a portugál, de a föld mélye éppúgy kincset rejt, mint Katanga bon. A kincs itt az olaj. 130 óriás- kút működik és a Gulf Oil Company amerikai monopólium it„öriilt Mike” ma és Stanleyville ostromakor. téri leányvállalata évi 52 mii. lió barrel olajat küld elsősorban az amerikai és kanadai piacra. Csak ennek az egy cégnek a beruházása 300 millió dollár és ennél többet, mitegy 400 millió dollárt fizetett ki Lisszabonnak adók és járulékok fejében. „Örült Miké’ táncpartnere Amikor a Newsweek tudósító* ja felkereste „örült Mike"-ot, vagyis Hoare ezredest, a johannesburgi zsoldosból főszereplőjét, nem mondta ki, de érzékeltette: egyedül a Gulf Oil is késznek és képesnek mutatkozik arra, hogy megfizesse eqy zsoldossereg költségeit. Hoare némi részletekbe is belement Úgy gondolja, mondta, hogy egy kezdőnek havi 1500 dollár, a ruházaton és az élelmen kívül, körülbelül megfelelő juttatás lenne, a tisztek ennél természetesen jóval többre tarthatnának igényt. Azt is elmondta, mintegy ezerfőnyi alakulatról lenne szó, többségük a katangai régi gárda tagja, jelentős részük részt vett a biafrai harcokban is. — Biafra bebizonyította, hogy a helyzetünk most nehezebb lenne, mint Katangában volt. Meg kellett tanulnunk, hogy az Afrikai Egységszervezet és oz ENSZ bizonyos szervei most erősebbek és hatékonyabbak, mint akkor voltak. Ezt csak a Dél-Afrikától, Rhodesiától, valamint a mozambiki és angolai fehér telepesektől és egyes nemzetközi nagyvállalatoktól kapott segítség képes ellensúlyozni. De - mondotta az interjúban a zsoldosvezér - én bízom ebben a segítségben. A jelek szerint joggal. Mo- zambikkol kapcsolatban a világ megtanulta egy bizonyos Jorge Jardim portugál milliomos nevét, aki máris tekintélyes magánhadsereget szervezett és tíz lánya közül hat elvégezte a felsőfokú ejtőernyős vizsgát. Egyikük, Carmo Jard;m „hadnagyi" rangot szerzett a papa seregében. — Azt hiszem, — mondta az esemény előtt mosolyogva „Örült Mike" — a johannesburgi nagy bálon táncoiok egyet a kisasszonnyal. Lehetséges. Ami biztos: a papát, aki a bál díszvendége volt, már jól ismeri Mike Hoare ezredes és a készülődő „Szörnyűek" egész vezérkara. Harmat Endre I I
