Dunántúli Napló, 1974. szeptember (31. évfolyam, 239-268. szám)

1974-09-26 / 264. szám

é DUN ANTOLI NAPLÓ 1974. szeptember 26. Az egykori hirdi malmok Szokolai felv. A hirdi papírmalom A legrégibb pécsi malmok papírmalom tulajdonosa vette meg. Az anyagok közt találha­tó és az eperfából nyert, külön­böző technológiai folyamatokon átvezetett félkészanyagot azon­ban nem tudta felhasználni. Csupán a raktárban lévő rongy félkészanyagot. Ezeknek az adatoknak alap­ján nem feltételezés, ha azt ál- lítjuk, hogy Németh István Tol­na megyei selyemtenyésztesi felügyelő és Lattner lános hrdi papírkészítő malom mestere a magyarországi kísérletezők kö­zül először oldották meg az eperfa rostjainak felhasználását a papírkészítésben. A hirdi ma­lomban készült pompás minő­ségű író- és nyomópapír mirő- sége messze kiemelkedik a kor finom papírjai közül és méltó versenytársai a legjobb osztrák és angol papíroknak. A hirdi papírmalom épülete, ha átalakítva is, de áll. Bár rendeltetése megváltozott, még­is igen jó lehetőségeket kínál­na ipari emlékként megőrizni. Dr. Szita László levéltári igazgató Pécsett a legrégibb malmok vízi malmok voltak és a Tettye patak mellett helyezkedtek el, amely a török hódoltság előtt a Séd nevet viselte. Biztosra ve­hető, hogy e patak bő vize mái a középkorban is több malmot hajtott, nemcsak őrlő, hanem kalló és egyéb malmokat is, úgyhogy a Tettye patak környé­ke Pécs város ősi „ipartelepé­nek" tekinthető. A török hódoltság idejéből már írásos adat is maradt fenn a tettyei malmok létezéserői. Ezt az adatot a Pécsi Disputa szövege őrizte meg, amely 1588- ban zajlott le a Tettye patak medre mellett emelkedő Min­denszentek templomában Vá­laszúti György pécsi unitárius és Skaricza Máté ráckevei ■e- formátus prédikátor között. A hitvita előtt a két reformátor sétálva ment felfelé a Tettye partján és Válaszúti az itteni malmokról beszélgetett Skari- czával. Olyan bővizű volt akkor a Tettye patak, hogy állítólag 40 malmot hajtott. A török után, közelebbről a XVIII. század második feléről már olyan térképeket is őriznek levéltáraink, amelyek pontos felvételt adnak a Tettye patak- | ról, annak felhasználásáról és A pécsi papírmalom a Tettyén, lebontás előtti állapotban. részletesen feltüntetik a működő malmokat E térkép a Tettye forrásától az Ágoston térig kilenc malmot tüntet fel: a puskapor malmot, a papírmalmot, a püspöki, a székesegyházi és a szemináriu­mi kallómalmokat, Teufelspaue- rék magánmalmát, valamint a püspöki, a káptalani és a sze­mináriumi őrlőmalmokat. Ha el­fogadjuk azt a megállapítást, hogy a Tettye vize ezen a részen közvetlenül a török hódoltság megszűnése utáni időben ösz- szesen 15 malmot hajtott, a tér­képen és a helyszín bejárásá­val a még hiányzó 6 malom is elhelyezhető ezen a szakaszon. Ugyanis lehetett még egy ma­lom a meder jobb partján a Bosnyák közzel szemben, lehe­tett még három malom a sze­mináriumi őrlőmalom alatt, köz­vetlen az Ágoston tér felett és egy malom elfért a Teufelspauer malom alatt A malomtartási jog a földes­úri haszonvételek közé tartozott, s ez a jog érvényben volt nem­csak a feudális korban, hanem szinte a kapitalista kor végéig. Ha iparengedélyt kért valaki malom létesítésére, ezt az ipar­hatóság csak úgy adhatta ki, hogy ne sértse a földesúri jo­got. Csupán a gőzmalmok léte­sítését tette szabaddá a kapi­talista jogrend, s ezek alapítá­sába nem szólhatott bele a vi­lági vagy egyházi földesúr. Amíg azonban Pécsett is ez a fejlődés bekövetkezett, fontos szerepet töltöttek be a város iparában a tettyei malmok, amelyeknek ma már legfeljebb romjuk látható. A patak legfelső részén volt a puskapormalom négyzetes alakú épülete. Ma már csak alapfalmaradványai láthatók a tettyei romoktól északnyugatra. A török uralom alatt is műkö­dött, de utána 1714-ben felrob­bant Romos falai még sokáig állottak. Ettől délre a malom domb legészakibb részén, a tettyei ro­moktól délnyugatra volt a pa- pirmalom, amelyet Klimó György pécsi püspök alapított. Az épü­letét 1895-ben bontották le. Sorrendben utána következett a három kallómalom, amelyek szappanos vízzel megnedvesí­tett gyapjúból posztót és ne­mezt préseltek. A korábban Glavensi, maid Teufelspauer malmának marad­ványai és földbe süllyedt ma­lomköve még ma is láthatók a Tettye utca 65. számú házzal szemben. A püspöki malom a Böck Já­nos utcával szemben a malmok dombjának legalsó részén ál­lott. Egyirányban a Mindenszen­tek templomával, a Tettye pa­A Tettye-patak, 1837. évi fel­vétel. tak keleti partján volt a székes- káptalan malma. A térképünk szerint a mai kesztyűgyár telkén állott a papi szeminárium mal­ma, amelyhez a vizet fából ácsolt széles vályúban emelték át a Gáspár utca felől a patak nyugati oldalára a meder fe­lett. A Tettye forrása, amely Üyen bővizű patakot táplált, ma már a városi vízellátás céljait szol­gálja. 1892-ben építették be a városi vízvezetékbe. A tettyei ví­zimalmok eltűntek, legfeljebb a helyeikre emlékeztetnek az rtt- ott látható romok, maradvá­nyok. Dr. Kopasz Gábor főlevéltáros Eredeti Vörösmarty-kézirat? ■— Amikor megláttuk a kézzel, fekete tintával írt vers alján, hogy Vörösmarty, mind­nyájunk szavát elfojtotta a meglepetés. Az idős pécsi fér­fi, aki hozta értékes könyveit eladni, látszólag nyugodt volt A városunkat ábrázoló 18. század eleji térképét meg is vásároltuk. Az állítólagos Vö- rösmarty-verskéziratnál már elbizonytalanodtunk, hiszen a régi iratok között felfedezett kékes szürke színű két lap ér­tékelésre, bizonyításra szorul — magyarázza Porges Tamás, a pécsi antikvárium vezetője. Ez alig néhány napja tör­tént az antikváriumban. Két lapion, négy oldalon át a Fóti dal című költemény található, melyet Vörösmarty 1842. ok­tóber 5-én írt. amikor Fáy Andráséknái járt szüreti mu­latságon. A restaurált, fóliá­ba préselt papír nagysága 18x26 centiméter: széle töre­dezett, az írás nagyon jól olvasható. Alkalmi, afféle házi kutatás kezdődött. Az Akadémiai Ki­adó gondozásában megjele­nő több kötetes Vörösmarty Mihály összes Művei-ben 1842. őszéről származó költe­mények után böngésztek. A kéziratok fotókópiái között nem találták a Fóti dalt Az összes Művek ugyanis nem jelez kéziratot, csupán közli, milyen folyóiratokban jelent meg a Fóti dal. Utal arra is, hogy Vörösmarty verseit álta­lában szürkés-kékes színű pia­pírokra írta. Ezen kívül még a talált kézirat írásképe is a refomkor betűvetési formáira emlékeztet Jelenleg semmi más nem szól Vörösmarty kézírása mellett — Az azonos szavak írás­képiét vizsgáltuk, sajnos szin­te minden szót másképp for­mált az ismeretlen kézirat­író, másképp döntötte a be­tűket. A Vörösmarty-aláírás is nagyon furcsa, hiszen a re­formkori híres költő aláírásá­ban a v-betű bői egy olyan egyenes indul, ami az y-ig fedi a vezetéknevet Nálunk a v-ből hajlított vonal ellen­ben rendkívül rövid, sőt az első ö-betű hosszú, valamint az y-ra pont került A dalban előforduló nagybetűs isten­szavak mind kis i-vel íródtak a felfedezett kéziratban. Vö­rösmarty rendszerint nem írt dátumot költeményeinek a cí­me fölé, míg itt a dátum jól olvasható a cím felett. S még egy érdekesség: a talált kéz­iratban váltakozva hol bel­jebb, hol kijjebb indulnak a sorok. A nyomtatásban meg­jelent Fóti dalban ez nincs. — mondja a boltvezető. Az idős férfi szentül hisz a kézirat eredetiségében. Az irat korábbi tulajdonosai is nagy becsben tartották a Vö- rösmarty-aláírású piapírt, mert restauráltatták, fóliába pré- seltették. Valószínűbb, hogy egy másolattal állunk szem­ben, amelyet még Vörösmarty korában egyik tisztelője ké­szíthetett. A kézirat-rejtély még megoldatlan. A választ az Országos Széchenyi Könyvtárban és a Petőfi Iro­dalmi Múzeumban keresik, ahová a Művelt Nép Könyvter­jesztő Vállalat központjának egyik ontikváriumi szakértője felvitte a kéziratot A meg­oldás néhány héten belül megérkezik. Amennyiben ere- j deti Vörösmarty-kéziratról van I szó, úgy ennek a két lapnak { a kereskedelmi értéke meg­közelítheti az 5—6 ezer forin­tot is, míg irodalomtörténeti értéke felbecsülhetetlen. Csuti János Villanymotorok, háztartási gépek, villamos töltő-egyenirányító berendezések, hegesztő-dinamók, transzformátorok javítását rövid határidővel vállaljuk. Somogy megyei Finommechanikai és Gépjavító Vállalat tekercselő üzeme, Kaposvár, Május 1. u. 30. Ügyintéző: Kocsis Ferenc. története A hirdi papírmalom építésé­re nincsenek pontos adataink, az irodalomban megjelölt idő­pontok feltételezéseken alapul­nak. Helyesebb ezért a hirdi pa­pírkészítő mester által készített papírok vízjeleit vizsgálva köze­líteni az alapítás idejéhez. Először 1823-ban találkozunk nagyobb számban vízjeles pa­pírjaival. Első okleveles adat 1825-ből került elő. E szerint a malom tulajdonosa Lattner Já­nos. Hirden 1820-ban telepe­dett le, miután a pécsi papír­malom megszűnt, ahol koráb­ban mesterlegényként dolgozott. A gazdaq Rothweller családba nősült, ahol 12 ezer forintot örökölt, amely igen jelentékeny vagyon, szerepet játszott a pa­pírmalom alapításában, Ma is létezik A hirdi halotti anyaköny 1031, november 11-i bejegyzé­se szerint Lattner János mester elhunyt a hirdi papírmalmában, örrtfeiy „Hird ad Ecclesiam”, te­hát a templomhoz közel, a fa­lun kívül állt Terület-vizsgála­taink és a levéltári adatok ösz- szevetése alapján megtaláltuk a papírmalmot, amely szerkezeti­leg 154 év után semmit sem változott A falun átfutó Béka­víz nevű patak mellett áll az 1949-ig lisztőrlő malomként funkcionáló épület. A papírma­lom a legfelső malom volt a faluban. A patakkal párhuza­mosan és attól 300—450 méter távolságban mesterséges ma­lomcsatornát építettek Ja, amelynek vonalai ma is igen jól láthatók. E vízépítési rendszer­rel Hirden öt lisztőrlőt, egy kal­ló malmot és a papírmalmot működtették. A papírmalomnak kitűnő tiszta víz állt rendelke­zésére, mert a patak felső fo­lyásánál kb. 4—4,5 kilométer re nem használták a vizet iparj célokra. Az egykorú irodalom is tévesen 1840, mások 1845-re te­szik a papírmalom megszűnését. Levéltári adataink alapján ma biztosan tudjuk, hogy 1832-ben szűnt meg a papírkészítés és a malmot lisztőrlővé alakították át. Szűkszavú forrásaink mellett is képet adhatunk gazdálkodásá­ról, fogyasztóiról. 1832-ben a mester halála után maradt két árvára jelentékeny összeget ha­gyott, a malmon semmi adós­ság nem volt. Papírjait Pécs vá­ros tanácsa és a megyei kan- céllária mellett elősorban Kne- zevich István pécsi nyomdája, továbbá Weidinger János pécsi könyvkötő és papírkereskedő használta fel. A magyarországi technológia­történet igen érdekes kísérlete folyt a hirdi malomban. A papíriparban a 19. század elején fokozódott a kutatás oz új alap- és nyersanyagok után. A rongy-hiány a papírkészítés központi problémája Magyaror­szágon is. Már a 18. század­ban folytak sikeres kísérletek növényi rostok felhasználására hazánkban. A huszas években ismert volt a szalmából, kuko­ricaszárból nyert rostoknak, gyé­kénynek, a mocsári mohának, a csillagfürt rostjainak felhaszná­lása a hazai papírkészítő mes­terek között, Lattner János kísérleteiben •agy szerepet játszott az eper­fa, amelyet az ősi kínai papír- készítés is már felhasznált alap­anyagként. Papíripari felhasz­nálhatósága ismert volt Francia- országban és Németországban is. Lattner figyelmét Németh Ist­ván hívta fel erre, aki Tolna me­gye selyemtenyésztési inspektora volt. 1828-ban arról tett jelen­tést a közgyűlésnek, hogy a „Budai Német Újság" hasznos mulatságok rovatában egy né­met tudós felhívását olvasta, aki jutalmat tűzött ki olyan eljárás kidolgozására, amelyben az eperfa fiatal hajtásainak külső barna bőrét könnyű móddal el tudják belső bőrétől választani és puhaságát- enyvességének megszüntetésével elérni. Németh olyan alapanyag fel- használásáról számolt be, amely a legfinomabb bankpapíros el­készítéséhez is alkalmas volt. A papírokból mellékelt is jelenté­séhez, amelyet azonban gondos kutatás után sem találtunk meg. Elkészüléséről azonban más for­rásokból is értesültünk: 1829 őszén kelt újabb jelentéséből már pontosan kiderült, hogy: .......hirdi papírosfabrikánsnak i s találmányomat megmutatván, abból könnyű szerrel leendő fi­nom papírt ajánlott készíte­ni..." Miután Hirden papírt készítettek az eperfa fiatal haj­tásából nyert rostok felhaszná­lásával, Németh a Helytartó Tanácshoz folyamodott privilé­giumért Kísérleteit Falitzky Mihálynak, a „mezei gazdászat és természettan’’ professzorának adták ki bírálatra. Falitzky eluta­sította Németh István és a hir- di mester eredményeit mint olyan technológiát, amelyet már mások is kidolgoztak. Ez így nem felelt meg a valóságnak. A tudós professzor több olyan kifogást is megemlített, amely jelzi, hogy a már több száz technológiai újítást eleve eluta­sító Helytartó Tanács is politi­kai és gazdasági köröknek nyo­mására cselekszik. Az indokok között szerepelt pl., hogy az eperfa héjából nyert papír olyan sok enyves anyagot tar­talmaz, hogy a lúdtollal írók nem használhatják, továbbá eperfa tulajdonságaiból sokat megőriz és ezért nem csak az eperfát, hanem az ilyen „ké születű paperost is megeszik a selyemhernyók”. Átlátszó érvelé­sek között megmosolyogni való az is, hogy Magyarországon ke­vés az eperfa. A tények Németh eljárásának magyar­országi átütő sikerét Lattner János váratlan halála, a hirdi papírmalom megszűnése aka­dályozta meg. A kísérletezés stádiumán túljutottak. Ezt a következő adataikkal látjuk alá­támasztottnak: 1831-ben a ma­lom összeírásakor a leltárban a következőket találjuk: „egy húsz akós hordó rothasztott ronggyal és epernek héla"; 7,5 akós hosszas kádforma eperfának hálával égiszben, egy 13 akós hordó epernek fahéla apróra töretve, zúzatva; egy hosszú fentálló hordó áztatott kevés ronggyal s epernek szálival ke­verve”. Lattner malmában ta­lált alap-, félkész- és készanya­got Mailer Antal, a pécsváradi * i

Next

/
Thumbnails
Contents