Dunántúli Napló, 1974. szeptember (31. évfolyam, 239-268. szám)

1974-09-25 / 263. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek _ _ lvovi Kosiszoaiol-ieleyácíó D unántúlt" napi o XXXI. évfolyam, 263. szám 1974. szeptember 25., szerda Ara: 80 filler Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Testvéri találkozás A Szovjetunióba látogató ma­gyar pórt- és kormánykül­döttség körülbelül akkor lép o moszkvai repülőtér betonjára, cmikor éppen harminc eszten­deje annak, hogy a felszabadí­tó szovjet hadsereg egységei Puttonyánál meg Csanádpalota és Üjnagylak táján átlépték a magyar határt és megkezdő­dött Magyarország felszabadí­tása. Igaz, az ilyen legmagasabb szintű találkozókon, tárgyaláso­kon, a világpolitikai szótár sze­rint csúcstalálkozókon, a vissza- p Hántásnak, a múlt kérdései­nek aligha juthat döntően fon­tos szerep — a munka, a meg- beszélése'c fő témája a jelen és c jövendő, a szocialista építő- munka legjobb feltételeinek megvizsgálása, gyakorlati ki­dolgozása. Mégis bizonyos, hogy ha csak a tárgyalások szelle­mében is, de jelen lesz a moszkvai tanácskozóteremben ez a harminc esztendővel ez­előtti történelmi forduló. Hiszen e magyar milliók életének é* munkájának alakulásában ép­pen ez hozta meg a lehetősé­get, hogy végre a nép javára, a nép vágyainak megfelelő úton Induljon tovább az élet és al­kotómunka, a magyar dolgozó ne csak tárgya, hanem formáló­ja is legyen sorsának. Elet és alkotómunka egyéb­ként úgy formálódott, alakult az elmúlt három évtizedben, hogy a mogyor munkásosztály és pártja áltál vezetett ország egy­re inkább része és részese lett egy nagyobb családnak, a szo­cialista közösségnek és építő tevékenységének. Büszkén em­legetett jelszóból mindennapi valósággá lett a munkás-nem- retköziség. Alapja természete­sen az, amit tömör pontosság­ijai úgy fejezhetünk lei, hogy oz Internacionalizmus, elsősorban ci Szovjetunió iránti kapcsolat őszinteségén és bensóségessé- pén mérhető le. Az elmúlt há­rom évtized bebizonyította, mi­lyen új világot képes teremteni ci szocializmus útját választott, azoknak a népeknek nagy csa­ládja, amely szoros szövetség­ben az első és legnagyobb szo­cialista országgal, o Szovjet­unióval, a gyakorlatba«* valósít­ja meg a proletár internaciona­lizmus elveit. Természetes, hogy o magyar párt-, és kormányküldöttség mindenekelőtt a magyar—szov­jet kapcsolatokról, együttműkö­désünk szinte az élet minden területére kiterjedő témáiról tárgyal majd. Szóba kerül nyil­ván a magyar gazdaságföldraj­zi térképnek az az immár meg­határozó fontosságú vonalháló­zata, amelyet a szocialista ma­gyar népgazdaság vérellátó ér­hálózatának is nevezhetünk. A két Barátság kőolajvezetékre gondolunk, amely Kujbisev tájá­ról meg a szibériai olajmezők­ről hozza az olajat magyar föld­re. A Testvériség gázvezeték végtelen csőkígyóira, amelyek energiaellátásbon és vegyipari nyersanyagellátásbon, a Beke elektromos távvezetékre, amely­nek surrogó drótjai a villamos- áram-ellátásban adnak életet és munkát a magyar gazdaság számára. Néhány példa a sok közül a barátság, testvériség és béke szép szavaival elnevezett három hálózat. A felsorolást még sokáig lehetne folytatni. A múlt hetekben, amikor a magyar—szovjet műszaki-tudo­mányos és gazdasági együtt­működés kérdéseiről szóló elő­adások százai mérték fel ered­ményeinknek éppen az együtt­működésből és segítségből ere­dő tényeit, ilyen adatok légióját idézték a tudósok és szakembe­rek a közvélemény emlékezeté­be. Elmondták például, hogy mintegy hatvanra tehető azok­nak az országos jelentőségű, a magyar gazdaság számára lét- fontosságú nagy létesítmények­nek és objektumoknak a száma, amelyeket — csak a legutóbbi években — a Szovjetunió segít­ségével hoztunk létre. Aki végigpillant a mai ma­gyar valóságon, azaz városaink és falvaink új utcasorain, lakó­negyedei derűs, világos szín­foltjain, jó, ha tudja: jelenleg mintegy százezer szovjet gép dolgozik a magyar építőipar­ban. Aki elgondolkozik azon, hogy a szovjet—magyar együtt­működés az alumíniumiparban, a szovjet segítség az olefínprog- nam megvalósításában mit je­lent a magyar gazdaság szá­mára, megérti: a felszabadulás három évtizede óta megtett úton eddig is csak úgy tudtunk, ezután is csak úgy tudunk elő­rehaladni. ha a szocialista nagyhatalom baráti, testvéri se­gítségét, a magyar—szovjet együttműködést tekintjük mun­kánk legfontosabb elemének. A magyar—szovjet barátság égy kapcsolódik a szocialista testvérországok egyre összehan­goltabb alkotó munkájának szi­lárd rendszerébe, mint a jól működő szerkezet fogaskerekei egymásba. A magyar—szovjet barátság önmagában is a hazai fejlődés legfontosabb hatóere­je; egyúttal része o szocialista közösség kapcsolathálózatának és ezzel a kor kétségkívül meg­határozó erejű tényezőjének ré­sze. Hiszen a szocialista integ­rációra törekvő országok közös­sége már ma Is döntő fontos­ságú része a világgazdaságnak, földünk területének 18,5, a vi­lág népességének 10 százaléka tartozik Ide, ám a világ ipari termelésének egyhormada, a vi­lág nemzeti jövedelmének egy­negyede jut o szocialista közös­ség országaira. S mivel a szo­cialista integráció éppen mosta­nában kibontakozó folyamata o termelőeszközök társadalmi tu­lajdonára és a népgazdaság tervszerű fejlesztésére épül. c szocialista gazdaság magas nö­vekedési ütemét figyelembevéve előre látható, hogy milyen ha­mar, másfél évtizednyi munka után lesz az anyagi termelés legtöbb szektorában a szocia­lista közösség országaié a ve­tető pozíció. E nnek a közös holnapnak a megtervezése, o holnaphoz vezető út részleteit kidolgo­zó szakemberek számára adan­dó politikai iránymutatás a fő feladata a szocialista országok párt- és állami vezetői közötti legmagasabb szintű találkozók­nak. A világot meg-megrázó ellentétek, nemegyszer fegyve­res összetűzések, politikai-tár­sadalmi robbanások közepette a szocialista közösség alkotó­munkája — és a közösség ve­zetőinek találkozói — állandó jelzői annak, hogy a testvéri szocialista országok kollektív erőfeszítéseivel is hozzá kíván­nak járulni a nemzetközi feszült­ség enyhítéséhez, a nemzetközi együttműködés bővítéséhez. A magyar párt- és kormány- küldöttség mostani szovjetunió­beli útja is ezt szolgálja: a szo­cialista testvérországok együtt­működésének, benne a magvar —szovjet kapcsolatok bővítésé­nek megbeszélését és ennek vi­lágpolitikai alátámasztásait, a feszültséget csökkenteni kívánó, egybehangolt szocialista külpo­litika elveinek megerősítését Gromiko beszéde az ENSZ közgyűlésén Az ENSZ közgyűlés általános I vitájának első napján Ahti Kar- jalainen finn külügyminiszter j beszédében üdvözölte azokat j a javaslatokat, hogy a Közel- Keleten és Dél-Ázsióban hoz­zanak létre atomfegyvermentes övezeteket, és emlékeztetett arra, hogy Kekkonen elnök már évekkel ezelőtt javasolta az észak-európai térség ilyen övezetté nyilvánítását A chi­lei kérdésről szólva Karjalainen felszólította a fasiszta junta kormányzatát hogy szüntesse be politikai ellenfeleinek üldö­zését és helyezze szabadlábra a politikai foglyokat Az ENSZ közgyűlése kedden magyar idő szerint 13 óra 30 perckor folytatta az általános vitát. Ekkor szólalt fel Gromi­ko szovjet és Callaghan angol külügyminiszter, majd Japán, Argentína, Indonézia, Törökor­szág és Zambia külügyminisz­tere mondta el beszédét Mo- kariosz ciprusi elnök a tervek szerint október 1-én szólal f«J a közgyűlésben. Andrej Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere kedden, az ENSZ közgyűlés ülésszakán elhongzott beszédében kiemel­te a szocialista közösséghez tartozó országok összehangolt politikájának sikereit „A fejlődés fő iránya nem kétséges: ma az enyhülés és az enyhülésre való törekvés az uralkodó tendencia.“ Az euró­pai kontinensen „nemcsak hogy megoldást nyertek a területi- politikai berendezés kiélezett kérdései. hanem egészéten fel is tárult Európa megbízha­tóbb békés jövőjének pers­pektívája" — mondotta a kül­ügyminiszter. Mint Gromflro megjegyezte, „azokkal a kijelentésekkel szem­ben, amelyek szerint az eny­hülés nagyon is időleges je­lenség, a Szovjetunió ezt vall­ja: nem szabad gyengíteni az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy a megindult egészséges folyamatok megerősítést nyerje­nek, visszafordíthatatlanokkó váljanak.” A Szovjetunió külügyminisz­tere megnevezett néhány olyan elsőrendű feladatot, amelyekre összpontosítani kell az államok erőfeszítéseit. Ezek a követke­zők: — Meg kell kezdeni a tény­leges ciprusi rendezést, meg kell szüntetni az erőszakot ez­zel az országgal és népével szemben, biztosítani kell a cip­rusi állam szuverenitásának, függetlenségének és területi sérthetetlenségének tiszteletben tartását és e célok elérése ér­dekében össze kell hívni az ENSZ keretei között egy Cip­russal foglalkozó tekintélyes nemzetközi konferenciát; — Sürgősen fel kell újítani a Közel-Kelettel foglalkozó genfi békekonferenciát e tér­ségben az igazságos és tartós béke megteremtésével össze­függő kérdések megoldására; — Rövid időn belül be kell fejezni az európai biztonsági és együttműködési értekezletet olyan legmagasabb szinten ho­zott döntések elfogadásával, amelyek biztosítják az európai kontinon*. békés idyá’ét; — Konkrét megállapodások­ra kell törekedni a stratégiai fegyverzet korlátozásával fog­lalkozó szovjet—amerikai tár­gyalásokon, a közép-európai fegyveres erők és a fegyverzet csökkentésével foglalkozó sok­oldalú tárgyalásokon, a lesze­relési bizottságban; — Intézkedéseket kell foga­natosítani annok érdekében, hogy megvalósuljanak az ENSZ-közgyűlés legutóbbi rend­kívüli ülészakának azok a ha­tározatai, amelyek a fejlődő országok gazdasági független­ségének megerősítését szolgál­ják. Szeptember 23-án a késő es­ti órákban háromtagú Komszo- mol delegáció érkezett Pécsre testvérvárosunkból, Lvovból. A küldöttséq tagjai Larisza Nar- csuk, a Lvovi Területi Komszo- mol Bizottság titkára, Marija Bogdán, a Nyeszterovj Járási Komszomol Bizottsáq első titká­ra, valamint Alekszandr Voro- nyin, a drogobicsi autódaru­gyár esztergályosa. Tegnap délelőtt q vendégek fogadáson vettek részt a KISZ Baranya megyei Bizottságán, ahol Sarkadi Nagy Barna, a KISZ Baranya megyei Bizottsá­gának titkára rövid tájékozta­tót adott q megye ipari, mező- gazdasági, kulturális eredmé­Országos közmüveiődés-poütikai értekezlet Szeptember 25-én 10 óra­kor az Országhoz kongresszusi termében országos közművelő­déspolitikai aktívaértekezlet kezdődik. Az értekezlet a köz- művelődéssel kapcsolatos idő­szerű feladatokkal és a Köz­ponti Bizottság határozatának végrehajtásával foglalkozik. A vitaindító referátumot Aczél György, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, mi­niszterelnök-helyettes tartja. nyeiről, a KISZ Bizottság mun­kájáról. Ezután Mosgai Miklós, a Ma­gyar Úttörők Baranya megyei Elnökségének titkára ismertette az úttörőszövetség felépítését, szólt a KISZ és az úttörőmozga­lom együttműködéséről. Sarkadi Nagy Barna összegezte az el­múlt év Komszomol—KISZ kap­csolatainak eredményeit mojd az 1975-ös év programjait cse­rélték ki, melynek alapján ösz- szehangolt, eredményes mun­kát végeznek, szélesítik a csere lehetőségeket, úttörő táborok, KISZ építő táborok szervezésé­vel. A szovjet vendégek kifejez­ték igényüket további kapcso­latok felvételére, járási szinten óhajtják szélesíteni az együttes munkát. Tegnap délután a Mecseki Szénbányákhoz látogatott a kül­döttség, ahol tájékoztatást hall­gattak meq a Mecseki Szénbá­nyák KISZ-szervezeteinek tevé­kenységéről, majd István aknán üzemlátogatáson és baráti ta­lálkozón vettek részt. Ma délelőtt ellátogatnak « Műszaki Főiskolára, majd meg­tekintik a közlekedési parkot Délutáni programjukban szere­pel: gyárlátogatás a Pécsi Pan­nónia Sörgyárban, mojd a Do­hánygyár ifjúsági klubjában ba­ráti találkozóra kerül sor, ahol kötetlen beszélgetés formájá­ban ismerkednek a magyar fia­talokkal. A delegáció hat na­pot tölt Pécsett és Baranyá­ban. A III. negyedévben 350 tonna acélt készítenek a HÉV új kohóiban Elkészült Qéi-Duftáfítúl legnagyobb acéSSntödéfe esztendő tavaszán készültek el. A beruházás egyik célja a mun­kakörülmények javítása volt, a másik: Dél-Dunántúl térségében az öntödét üzemeltető MÉV-en kívül is jelentős igények jelent­keztek acélöntvények iránt. Az 1973 nyarán elkezdett, s a ter­vek szerint 7974 decemberére befejezésre kerülő, mintegy 14 millió forint értékű munkálatok során az acélöntöde kapacitá­sát kívánták növelni. Az elképzelések jóval a határ­idő előtt valóra váltak. Az idén májusban az építésben résztve­vő munkások, a MÉV Szolgálta­tó özemének dolgozói a kong­resszusi munkaverseny kereté­ben felajánlották, hogy a ha­táridőt három hónappal lerövi­dítve, már szeptember elején átadják a létesítményt. Az acél­öntődé üzemel, a tervek sze­rint a 111. negyedévben már 350 tonna acélt öntenek, pontosan annyit, mint tíz esztedeje egész évben. Jövőre már 2000 torna acél készül Kővágószőlősön: a MÉV a saját szükségletén kívül, jelentős mennyiséqű acélönt­vényt biztosit a BCM nyers- és cementmalmainak belső pán­célzatához, az ALUMINIUM TRÖSZT malmaihoz. Az fvkemencéből csapolják az öntéshez az acéft. Erb János felvétele Elkészült a Mecseki Ércbányá­szati Vállalat acélöntödéjének rekonstrukciója. A munkálatok során új olvasztó kemencét helyeztek üzembe, átépítették a homokelőkészítő művet, a raktárt, a szociális létesítményeket. A nehéz öntödei munkakörülmé­nyek megjavítását célzó beren­dezések egész sorát helyezték üzembe. A megerőltető fizikai munkát igénylő szállításhoz da­rupályákat szereltek — az öntés egész technológiai vonalán gé­pesítették az anyagmozgatást. A homokozóban bevezették a konténeres szállítást, másutt ezt a műveletet gumi szállítószala­gokkal gépesítették. Korábban a MÉV öntödei munkásai sokat szenvedtek a munkahelyek egészségtelen levegője miatt: az új porelszívó berendezések nagy mértékben javították a műhelyek szellőzését. A MÉV acélöntödéjének re­konstrukciós tervei az elmúlt I

Next

/
Thumbnails
Contents